Délmagyarország, 2001. augusztus (91. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-09 / 185. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. AUGUSZTUS 9. MEGYEI TŰKOR 7 Ami köztudott Az 1997-ben alapított Zsigmondy Béla Vízközműve­ket Üzemeltető Részvénytársaságot a cég alapító oki­rata szerint meghatározott - 1997. október 2. és 2018. december 31. közötti - időre hozta létre a vásárhelyi önkormányzat, a Berlini Vízművek és a vásárhelyi Vagyonkezelő és Szolgáltató Rt., összesen egymilli­árd-kilencszázötvenmillió forint alaptőkével. Ez egy­milliárd-kétmillió-kilencszázezer forint értékű apport­ból, illetve kilenszázötvenhárommilló-hétszázezer fo­rint készpénzből állt. Ez utóbbiból kilencszáztizenki­lencmillió-hatszázezer forintot a Berlini Vízművek fi­zetett be. A város többségi tulajdonában lévő Zsig­mondy Rt.-nek húsz év és két hónap futamidőre majd kétmilliárd forintnak megfelelő német márkát adott kölcsön a német fél, hogy ebből épüljön meg a városi szennyvízhálózat. Ezért 8,5 százalék, német márkában értendő kamatra tartott igényt. A szerződés szabályozza az évente esedékes (a vá­sárhelyi képviselő-testület által jóváhagyandó) díj­emelések mértékét is. A szerződés lejártakor a Zsig­mondv Béla Rt., Berlini Vízművek kezében lévő rész­vényei térítésmentesen szállnak a város tulajdonába. B. K. A. Pofon is csattant Néhány éve történt, este tíz körül, egy hét végén. Anya, apa, pici a babakocsiban - szálltak fel a busz­ra. A hátsó ajtónál, a kapaszkodó miatt, kissé nehéz­kesen sikerült a gyerekkocsit feltuszkolni a járműre. A sofőr kiszólt a fülkéből: „Én az első ajtón már rég felhoztam volna". Több se kellett az egyébként is in­gerült apának, előre ment a vezetőhöz, és ordítozni kez­dett vele - a busz meg csak ment rendületlenül. A kö­vetkező megállónál az édesanya leszállt a picivel együtt, férjeura azonban csak nem hagyhatta annyiban. Odá­ig fajult a dolog, hogy a magából kikelt férfi hatalmas pofont adott a sofőrnek, aki a nagykörúton haladva azonnal megfordult az úton, és a verekedő apát a rendőrségre vitte. Sz. A. K. A honfoglalók és a nagymama öröksége Lószőrből ékszerek - Mindszenten Igazi kuriózumnak számító tudás birtokosa Lengyel György. A mind­szenti fiatalember ugyanis a honfoglaló elődök által már gyako­rolt lószőrékszer-készítés fortélyait igyekszik minél alaposabban elsajátítani. Múzeumról múzeumra jár­va keresi, kutatja az ősök keze munkáját dicsérő, nem min­dennapi alapanyagból készült tárgyak maradványait, hogy aztán fényképet készítsen ró­luk, majd alaposan kielemez­ze a készítés technikáját. Gyurinak azonban nem kellett kizárólag a fotográfi­ákra támaszkodva megtanul­nia a mesterség csínját-bínját. Bár az országban csupán nyolcan foglalkoznak ló­szőrékszerek készítésével, egyikük az ő nagymamája, így a fiatalember azon keve­sek közét tartozik, aki már gyermekként megismerked­hetett ezzel a ritka techniká­val. Ennek ellenére igazán csupán néhány éve vetette bele magát a munkába, mos­tanában pedig kiállításokat, bemutatókat szervezve igyekszik népszerűsíteni elődeink örökségét. A szebbnél szebb nyakláncok, karkötők, gyűrűk, fülbevalók készítésénél három alaptech­nika közül is lehet választani, de ötvözni is lehet a módsze­reket. A legegyszerűbb a ka­kastaréjos karika technikája, melynek során az ékszerké­szítés egyik elengedhetetlen kellékére, a kaptafára tekerik a lószőrt, majd pelenkakötés­sel lehurkolják. Persze nem kell feltétlenül ragaszkodni ez utóbbi hagyományos mód­szerhez, sőt egyikhez sem, hiszen tulajdonképpen a dísz­és használati tárgyak készíté­sénél alkalmazható formák életre hívásának csupán a fantázia szab határt. Ami igazán lényeges, az a megfelelő alapanyag, vagyis a lószőr kiválasztása. A ló farkából vett szőr alkalmas, szakítószilárdsága miatt, a tartós ékszerek készítésére. Persze az sem mellékes, hogy a jószág hátsó fertályá­ról összegyűjtött szőr milyen hosszúságú, hiszen minél na­gyobb, annál kevesebbet kell a toldással foglalkozni. Az alapanyag törékenysége is befolyásoló tényező, ez pedig leginkább az állat takarmá­nyozásától, tartási körülmé­nyeitől függ. A lószőrékszer készítők általában szívesen vetik bele magukat egy-egy kor vagy nép művészetének tanulmá­nyozásába, s ékszereinek, tárgyainak előállításába. Gyurihoz leginkább a pászto­rok hagyatéka áll a legköze­lebb. Jelenleg a század elején a Bánátból előkerült fülbeva­ló mását szeretné elkészíteni. A fiatalember legfőbb vágya, hogy egyszer ez a mesterség legyen a kenyérkereseti for­rása. T. A. Nyilvános-e a vásárhelyi csatornaszerződés? Havránek kikéri az iratokat Nem valószínű, hogy Havránek Ferenc, a Munkáspárt vásárhelyi szervezetének elnöke láthatja, mert megkap­ja a vásárhelyi csator­naszerződések szöve­gét a várostól. Azaz éppen úgy jár, mint évekkel ezelőtt Imre Béla, a kisgazdapárt helyi elnöke. Mindket­ten az állampolgári jo­gok biztosa állásfogla­lása birtokában kérték ki az iratokat. A város eddig arra hivatkozva utasította el a hasonló kérelmeket, hogy a döntés zárt közgyűlé­sen történt, s a német partner kérésére a szerződéscsomagot tit­kosan kezelik. Havránek Ferenc, a Munkáspárt vásárhelyi szervezetének elnöke a na­pokban írásban kérdi meg dr. Korsós Ágnestől, a vá­sárhelyi jegyzői iroda ve­zetőjétől, mennyibe kerül, ha fénymásolatot kér a vá­ros és a Berlini Vízművek között kötött úgynevezett csatornaszerződés-csomag­ról. Ez húsz esztendőre ha­tározza meg a vásárhelyi víz- és csatornadíjak összegét. A szerződéscsomag eredményeként lett tulaj­donostársa a városnak a német fél a Zsigmondy Bé­la Rt.-ben, s indulhatott meg a vásárhelyi szenny­vízcsatorna építés. Ez a szerződés határozza meg előre a víz- és szennyvíz­díj-emelés mértékét is. Havránek Ferenc koráb­bi beadványára a napokban kapott választ az Állam­polgári Jogok Or­szággyűlési Biztosa irodá­jától. Levelében arra volt kíváncsi: titkosítható-e a vásárhelyi csatornaszer­ződés. Majtényi László adatvé­delmi biztos 1997-ben egyszer már foglalkozott ugyanezzel a kérdéssel, mégpedig Imre Béla, a vá­sárhelyi kisgazdapárt elnö­ke kérésére. Az adatvédel­mi biztos akkor úgy foglalt állást: „A közérdekű ada­tok megismeréséhez való jog az alkotmány 62. § (2.) bekezdése által garantált alkotmányos jog, mely az üzleti titokkal való konf­liktusban - álláspontom szerint - minden olyan esetben elsőbbséget élvez, amikor a közvagyonnal va­ló gazdálkodásról, a köz­pénzek felhasználásáról van szó. Az olyan magán­vállalkozóknak, gazdálko­dó szervezeteknek, akik, amelyek az állammal vagy az önkormányzattal bármi­féle üzleti kapcsolatba ke­rülnek, nem fűződik ugyanis méltányolható ér­deke a konkrét ügylettel összefüggő üzleti adataik titokban maradásához." Havránek Ferenc bead­ványát az adatvédelmi biz­tost helyettesítő dr. Ko­wács Györgyi vizsgálta ki. így megkereste Rapcsák András polgármestert, aki arról tájékoztatta, hogy az önkormányzata közérdekű adatokkal kapcsolatos tájé­koztatási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a közgyűléseket e helyi té­vé is közvetíti. Dr. Kowács Györgyi Havránek Ferencnek kül­dött válaszában kifejtette: „A közérdekű adat megis­merésére irányuló kére­lemnek az adatot kezelő szerv a legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 15 napon belül, közérthető formában kell, hogy eleget tegyen. A közérdekű adat közléséért az adatkezelő szerv vezetője - legfeljebb a közléssel kapcsolatban felmerült költség mértéké­ig - költségtérítést állapít­hat meg, mely összegét előre közölnie kell." Havránek Ferenc ezért írt kérelmet a vásárhelyi jegyzőnek. - Ha elutasító választ kapok, vagy indokolatlanul magasnak találom a szerződések fénymásolási költségét, a bírósághoz fordulok - mondta lapunk­nak a Munkáspárt vásárhe­lyi elnöke. - Leginkább ar­ra a menedzsment­szerződésre vagyok kíván­csi, mely - a szóbeszéd szerint - tíz esztendő alatt valamivel több mint 2 mil­liárd forint menedzsment­díj kifizetését írja elő a Berlini Vízművek szá­mára. - Tudomásom szerint a vásárhelyi közgyűlés az utóbbi hónapokban nem hozott olyan határozatot, mely lehetővé tenné az an­nak idején zárt ülésen tár­gyaltak nyilvánosságra ho­zatalát. Csak a döntés nyil­vános - mondta lapunknak dr. Korsós Ágnes, a vásár­helyi jegyzői iroda ve­zetője, aki hozzátette: Havránek Ferenc hamaro­san írásban kap választ. Karom András Állítólag kétféle utas van, a másiknak nincs ülőhelye Beszólástól a tettlegességig Ingerült, figyelmetlen sofőrök, türelmetlen, ki­abáló utasok - pillanat­képek a szegedi tömeg­közlekedésből. Általá­ban egy cifra káromko­dással lezárul a kirob­bant konfliktus a T. utas és a jármű - autóbusz, villamos, trolibusz - ve­zetője között. Körké­pünkben annak próbál­tunk utánajárni, hogy mi az oka az utasok­sofőrök közti, ebben a melegben szinte állan­dónak mondható konf­liktusainak, vajon túlér­zékenyek a pilóták, vagy az utasokban van a hiba, ők egyszerűen alkalmatlanok, a tömeg­közlekedésre. Egy busz­sofőr szerint kétféle utas van. Az egyiknek van könyve és ülőhelye. O a nyugodt. Buszos bajok Tudakozódásunkat Csaba Istvánnál kezdtük. A Tisza Volán Rt. helyközi és távol­sági személyszállítási üzletág­igazgatója szerint nincs gond sofőrjeik idegállapotával. - Labilis idegzetű embert eleve nem veszünk fel - nyi­latkozta határozottan az igaz­gató. Az ilyenek kiszűrésére szolgál a szigorú felvételi, ahol például pszichológus is megvizsgálja a jelentkezőket, ezt a célt szolgálják a rend­szeres továbbképzések, ame­lyek során a sofőröknek hely­zetgyakorlatokat is kell vé­gezniük. A buszvezetők visel­kedését, toleranciáját közúti ellenőrök is vizsgálják. Titkos ellenőrre azonban minden sofőrnek számítania kell. Draskóczy István, a Volán helyi üzletág-igazgatója tíz év alatt „csak" három olyan esetre emlékezik, amely tett­legességgel végződött. Vala­mennyi alkalommal a sofőrök is megsérültek, egyiknek el­tört az orra, de a másik kettőnek is nyolc napon túl gyógyultak a sérülései. Ám az ilyen verekedések ritkák. Az több esetben előfordul, hogy az utas és a vezető jól oda­mondogat egymásnak. Ha va­lamelyik sofőrrel gond van, áthelyezik „nyugodtabb" já­ratra, vagy szabadságolják, esetleg el is küldik a cégtől. A 280 helyi vezetőből idegi problémák miatt évente egy­két embernek kell távoznia. Gyakran egy sofőrről a vizs­gálatok során kiderül, később gondjai lehetnek. Ilyenkor szólnak az illetőnek, hogy kezdjen el keresni magának új állást. A sofőrök és az uta­sok viszonyát egy buszvezető summázta: „Kétféle utas van: akinek van könyve és ülőhe­lye, és akinek egyik sincs. Ha el tudja magát foglalni, nyu­Megállóban. Egyre türelmetlenebbek a tömegközlekedés résztvevői. (Fotók: Sehmidt Andrea) godt, ha állnia kell és nem tud mit csinálni, ideges." A Szegedi Közlekedési Társaság (SZKT) is fontosnak tartja, milyen a leendő és a már régóta dolgozó villamos­és trolivezetőinek pszichés ál­lapota. Negyedévente vannak oktatások, ahol kitérnek az ak­tuális utas-vezető problémák­ra, ám szakmai tréningeket pénz hiányában nem tartanak elég gyakran. Előfordul, hogy akár egy egész esztendő is el­telik két alkalom között - tud­tuk meg Szélpál Gábor marke­ting- és PR-osztályvezetőtől. Csinos lányok... Náluk is mindennaposak az utaspanaszok. A frontembe­rek közül a legtöbb panasz az ellenőrök miatt érkezik - ha­tározott, sokszor ellentmon­dást nem tűrő fellépésüket ren­getegen nehezményezik. Szá­mos alkalommal kerülnek szó­váltásba az utasokkal. Nem­rég történt, hogy az utas kifo­gásolta: az ellenőr minősíthe­tetlen stílusban küldte őt el a fenébe. Az ellenőr persze egész másképp emlékezett, szembesítésre került sor. Mindketten elismerték: kicsit feltupírozták a valóságot, nem minden úgy történt, ahogy először elmesélték, és sikerült megegyezésre jutni. A sofőrökkel kapcsolatban pedig tipikusnak mondható panaszok érkeznek: nem vár­ta meg, odacsukta az utast, esetleg meg sem állt a megál­lóban. Tóth István Tibor, az SZKT igazgatója elmondta, nem lehet figyelmen kívül hagyni az emberi tényezőt. Tükörállítás: a vezető látószöge Egy férfi sofőr általában meg­várja a csinos lányokat, míg hajlamosabb egy-egy férfit „ottfelejteni". Gondok vannak A családi gondok, fáradt­ság is fásultsághoz, ingerlé­kenységhez vezethet. Az utas pedig csak annyit vesz ebből észre, hogy a sofőr odaszól neki valamit, arról viszont nem tud, hogy az­nap épp ő az ötvenedik, aki megjegyzést tesz a vezetőre vagy a tömegközlekedésre általában. Tóth Tünde, a Volán pszi­chológusa szerint nehéz pszi­chológiailag is megfelelő alanyt találni, hatni azonban nehéz a döntőbizottságra, mert kell az utánpótlás. A vizsgálatokra leggyakrabban ötévente kerül sor, de akik igénylik vagy akiket külde­nek, azok rendszeres cso­portterápiákon vesznek részt. A rehabilitációs tréningek általában eredményesek. Van akinél már az is segít, ha ki­beszélheti jt gondjait, má­soknál az használ, ha közö­sen felállítunk egy sorren­det, aminek egy sofőr meg kell hogy feleljen. Sokszor gyakorolunk konkrét konf­liktushelyzeteket is - mond­ta a pszichológus. A baj leg­többször az, hogy ha egy buszvezetőnek otthoni gond­jai vannak, kevésbé lesz to­leráns az utasokkal. Ilyen esetek az élet más színtere­in is előfordulnak, de Tóth Tünde szerint a buszvezetők kerülnek leginkább a „tűzvo­nalba". A stressz egyik oldószere az alkohol. Tóth Tünde el­mondta: részegen biztos nem ül senki volán mögé, de más­naposan a sofőrök jó 30 szá­zaléka vezethetett már. A pszichológus szerint a sofőrökre óriási nyomás ne­hezedik, hiszen állandóan emberekkel dolgoznak, a forgalomra is Figyelniük kell, sokszor nem megfelelően ke­zelik a hirtelen adódott prob­lémákat. De egy kis türelem mindenkinek jár - fejezte be a pszichológus. Szögi Andrea -Csík Gargaly

Next

/
Oldalképek
Tartalom