Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-02 / 152. szám

HÉTFŐ, 2001. JÚLIUS 2. MEGYEI TÜKÖR 9 Júliustól 3,5 százalékkal Megemelt nyugellátás Budapest (MTI) Júliusban már a 3,5 százalékkal megemelt ellátást kapják meg azok, akik öregségi nyugdíjban vagy más nyugdíjszerű ellátás­ban részesülnek - közölte a hét végén Mészáros József, az Or­szágos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) vezetője. A kormány április elején döntött arról, hogy júliustól 3,5 szá­zalékkal emelkednek az említett ellátások, januárig visszame­nőleg. Ennek megfelelően az érintettek júniusban kapták meg az első hat hónapra szóló különbözetet, júliustól pedig már a magasabb összeget folyósítják számukra. Az emelés az öregségi nyugdíj mellett érinti a rokkantsági, az özvegyi, a baleseti-rokkantsági, a szülői, a baleseti hozzá­tartozói nyugdíjat, az árvaellátást, a baleseti járadékot és a po­litikai rehabilitáció címén járó kiegészítést. Mészáros József felhívta a figyelmet arra, hogy az emelés az idén megállapított nyugdíjakra nem vonatkozik. Az ONYF főigazgatója ugyanakkor beszámolt arról, hogy aki több jog­címen részesül nyugdíjban, azt az emelés mindegyik ellátás ese­tében megilleti. A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj együttfolyó­sítási összeghatára 35 ezer 870 forintra emelkedik júliustól. Az egészségkárosodási járadék emelt összege viszont nem halad­hatja meg a havi 54 ezer 931 forintot. A vakok személyi jára­déka 8300 forintra emelkedik, míg a rokkantsági járadék össze­ge 600 forinttal lesz több júliustól. A házastársi pótlék össze­ge 400 forinttal, míg a házastárs után járó jövedelempótlék összege 250 forinttal nó. A rendszeres szociális járadék az 59. életévüket december 31-éig betöltő nők és 62. évüket elérő férfiak estében 600 fo­rinttal emelkedik. Az említett életkornál fiatalabbak szociális járadéka 500 forinttal növekszik júliustól. Kihalt a szentesi Tisza-part A szentesi Tisza-part mára szinte telje­sen kihalt. Az elmúlt években a szentesiek­ben tapasztalataik folytán szilárd meggyő­ződés alakult ki: a szentesi Tisza-parton nem szabad fürdeni. A Csongrádról csordo­gáló szennyvíz, illetve az egyre merede­kebb és balesetveszélyesebb folyópart elri­asztotta a fürdőzőket. A probléma komoly fejtörést okoz Szentes város önkormányza­tának. Szentes szurkol Csongrádnak, hogy ott megépülhessen egy korszerű szennyvíztisz­tító, hiszen csak azt követően változhat a helyzet a szentesi strandon is. A szentesi önkormányzat a part üzemel­tetésére írt már ki pályázatot, de nem akadt vállalkozó, aki ebben üzleti fantáziát látott volna. A működtetéssel jelenleg megbízott Városellátó Intézmény ezt a feladatot, mint bosszúságot tartja számon. Az intézmény kétszer hirdetett szakképzett vízimentői ál­lást, egyszer sem akadt jelentkező. A partot gondozzák, a sportpályákat takarítják, a bü­fék várják a pihenni vágyókat, azok viszont nagyon kevesen vannak. Az árvíz is rontott a helyzeten. A part még meredekebb, veszélyesebb lett, csak a legelszántabb Tisza-szerelmesek járnak ki a víz mellé. B. G. Címkét csak július 6-áig lehet rendelni Bírságolják a zárjegy nélküli borokat A susáni pohárkereskedő Olajszerű szennyeződés a mártélyi holtágon Mi úszik a víz tetején? Olajszerű, víz tetején úszó szennyeződésre fi­gyeltek föl a minap márt­élyi természetbarátok. Ar­ra gondolnak: csónakok kátrányfelületéből kioldó­dó olajszármazék okoz­hatja a szennyezést, ugyanakkor az Alsó-Tí­sza-vidéki Környezetvé­delmi Felügyelőség (Ati­köfe) igazgatója és a horgászegyesület elnöke több lehetséges okot fel­sorol. A környezetvédelmi felügyelőség nemsokára vízminőségmérést végez Mártélyon az olajszárma­zékokkal kapcsolatban is. Gyapjas Józseftől, az Al­só-Tisza-vidéki Környezetvé­delmi Felügyelőség igazgató­jától megtudtuk: a víz felüle­tén olykor látható, olajszerű­nek tűnő szennyezés többféle forrásból fakadhat, így kát­rányból is. A kátrány ugyanis sok komponensű olajszárma­zék, szilárd és folyékony fá­zisú összetevőket egyaránt tar­talmaz. Szintén származhat a csónakok belső felületének ke­A mártélyi holtág vízminőség-védelme az itt élőknek és az ide látogatóknak egyaránt feladata. (Fotó: Tésik Attila) zeléséből származó lenolaj­vagy egyéb kencéből. Ez átszi­vároghat a farétegen és a kát­rányon is, lévén, szintén olaj­származék. Ugyancsak lehet­séges: valamiképpen háztar­tási olaj került a vízbe, de a parthoz közeli gépkocsimo­sásból is származhat az egye­lőre bizonytalan eredetű anyag - sorolta a lehetséges okokat Gyapjas József. Az ügyben megkérdeztük Pikali Sándort, a mártélyi holt­ág horgászati kezelését végző Dobó Ferenc Horgászegyesü­let elnökét is. Véleménye sze­rint föltehetóleg csónakok bel­ső felületének kezelésére hasz­nált lenolajkence, étolaj, fá­radt olaj úszik olykor a víz színén. Rámutatott: ezek he­lyett jobb lenne Xilamon és Xiladecor keverékével leken­ni a csónakot. Az egyesületi el­nök hangsúlyozta, a horgászok évről évre részt vesznek a mártélyi környezetvédelmi na­pon, eltávolítják a gazdátlan, elsüllyedt csónakokat, az azokból szivárgó anyagok nem szennyezhetik tovább a vizet. Gyapjas József azt is el­mondta, az Atiköfe évente hat alkalommal - nyáron három­szor- végez vízminőség-vizs­gálatot a mártélyi holtágon, de olajszármazékokkal kap­csolatban eddig nem vizsgálta a vizet, mert nem merült föl ilyen jellegű gond. Legközelebb a mérést azonban az olajszárma­zékokra is kiterjeszti a felügye­lőség, s így kiderül, az esetleges olajszármazék-szennyezés hány százaléka származik ásványi olajból (például kátrány, gép­kocsimosásból származó olaj), s hány százaléka növényi olaj­ból (például lenolaj). így kide­rül, pontosan mi, és honnan származik a víz felületén úszó olajszerű hártya. Az igazgató egyszersmind fölhívja a figyel­met: környezetszennyezést jel­ző bejelentés nyomán a felügye­lőség máskor is végezhet vízmi­nőségmérést a mártélyi holtá­gon. r. c$. Ettől a hónaptól már nem szabad forgalmazni zárjegy nélküli borokat. (Fotó: Schmidt Andrea) Július l-jétől csak zárjeggyel ellátott bo­ros palackokat forgal­mazhatnak az üzletek. A renitenseket már az első szabálytalanság észlelésekor több tíze­zer forintra büntethetik. A kereskedőket már ta­valy tájékoztatták arról, hogy egy 1997-es - több­ször, legutoljára 2000-ben módosított - PM-rendelet értelmében zárjegy nélküli bort csak 2001. június 30­áig árusíthatnak. Akkori­ban arra is felhívták a fi­gyelmüket, hogy idén a második negyedévben már ne vegyenek át zárjegy nél­küli nedűt a nagykereske­dőtől vagy importőrtől, mert félő, hogy a rendelet hatályba lépéséig (tegna­pig) nem „fut ki" az áru. Ezzel a rendelettel gyakor­latilag bezárult a kör, hi­szen a sört leszámítva im­máron az összes szeszes ital zárjegyes lett. De ha mégis marad „fel­címkézetlen" áru az üzletek­ben, szeptember 30-áig még nem bírságolják meg őket ­kaptuk a tájékoztatást Bu­nyevácz Miloje alezredestől, a Vám- és Pénzügyőrség (VPOP) Dél-alföldi Regio­nális Parancsnoksága sajtó­referensétől -, amennyiben teljesítik a következő feltéte­leket. Ezek a teljesség igé­nye nélkül a következők: a zárjegy nélküli borokat elkü­lönítve tárolják, a palackok­ról június 30-i nappal leltárt készítenek, a lista alapján a VPOP-tól készletzárjegyet rendelnek július 6-i határidő­vel, az előállítási költségeket pedig megfizetik. Amikor majd megérkeznek, a keres­kedő feladata, hogy azokat a palackokra felhelyezze. Ezek a címkék különben ugyanazt a funkciót látják el, mint a normál zárjegyek, csak színükben és feliratuk­ban különböznek. Martonosi István, a Kisosz megyei titkára szerint még mindig sok a forgalom­ban lévő zárjegy nélküli bor, annak ellenére is, hogy a nagykereskedőnek már 2001. január l-jétől „zárje­gyeznie" kellett a palacko­kat, ő már csak ilyeneket ad­hatott tovább a kiskereske­dőnek. A rendelet minden parag­rafusára oda kell figyelni ­hangsúlyozta Martonosi mivel a VPOP a második félévtől ellenőrizni fogja a kereskedőket, készítettek-e leltárt, és egy üveg zárjegy nélküli bor esetében is ugya­nolyan szigort alkalmaznak, mintha húszat találtak volna. A renitenseket már az első szabálytalanság észlelésekor több tízezer forinttal büntet­hetik vámosok, többszöri le­bukás esetén pedig akár be is zárathatják az üzletet. A boltok figyelmét nem kerülte el a rendelet. Érdek­lődésünkre Deák Ferenc, a Római körút és a József At­tila sugárút sarkán lévő Re­ál-üzlet tulajdonosa elmond­ta: annak rendje s módja sze­rint levették a polcokról a zárjegy nélküli palackokat, a szükséges címkéket megren­delték a vámosoktól. A kis­boltnak számító egységben mintegy 150 olyan boros flaskát találtak, amelyeket még 2001. január 1-je előtt rendeltek meg. Deák Ferenc egyébként nem ért egyet az­zal, hogy a borokat is zár­jeggyel ellátva lehet forga­lomba hozni, szerinte a pa­lackos nedűt - a kannás bo­rokkal ellentétben - nem ha­misították. Egy címke 4 fo­rintba kerül, különösebb költséggel tehát nem jár a zárjegyezés, plusz munkát viszont okoz az alkalmazot­taknak. F. K. Kis susáni ház ablakában, az üveg mögött számtalan, különféle pohár látható egy­más fölött, alatt, mellett. A cégtáblán pedig szöveg: Bánfi Bálint pohárkereske­dő. Tengernyi víztől pohárnyi űrtartalomig vezeten a Bánfi család útja, nagyapától uno­káig. A pohárkereskedő Bánfi Bálint édesapja, Bánfi János az Adrián szolgált ha­dihajókon a Monarchia ide­jén. Az pedig, hogy pohara­kat vegyenek és adjanak el, fia, ifj. Bánfi Bálint ötlete volt. A legidősebb Bánfi ten­gerész mivoltának semmi köze a poharakhoz, még a vizespoharakhoz sem. Min­denesetre a poharakat tartal­mazó rekeszek ott sorakoz­nak a fal mentén, a falon pe­dig két hajókép függ: a Te­gethoff admirálisról elneve­zetté, s egy másiké, Bánfi Já­nos ezeken teljesített szolgá­latot. Vendéglátós unokája a Fekete Sasban tanult, aztán dolgozott a Susán Vendéglő­ben, sörözőkben, és tapasz­talta: a pohár mindenütt, mindig hiánycikk. Mondta édesapjának, ebből meg is lehetne élni. Az apának megtetszett az ötlet, fölvet­ték a kapcsolatot a salgótar­jáni üveggyárral, s belevág­tak a pohárkereskedésbe. „Jó hatvanféle poharat árusítunk, söröskorsót ép­púgy, mint pálinkás stam­pedlit, sót még vizespoharat is", mondja Bánfi Bálint. Legkapósabbak a két-három decis söröspoharak - külö­nösen szezonban, nyáridőn. Jó ötven vendéglátóhellyel tartja a kapcsolatot a susáni pohárkereskedő, főleg kis­kocsmák tulajdonosaival. Ma már a salgótarjáni üveg­gyár kiskunhalasi lerakatá­ból érkeznek a poharak. Elő­fordult, még régen: a reke­szek válaszfalai alacsonyab­bak voltak, mint a poharak, és a pohárszegély mind csempe lett, mire az áru Su­sánba érkezett. Ez a pohár­üzletben a kockázat. A poharakból meg lehet élni, ha az ember nyugdíjat is kap, mint Bánfi Bálint és felesége. A sikert pedig mu­tatja: nem estek ki a világ rostáján, bár a pohárkereske­dő házával szemben műkö­dött a valahai vásárhelyi ros­tagyár. Farkas Csaba A pohár fogyóeszköz, amióta világ a világ - mondja Bánfi Bálint. (Fotó: Tésik Attila)

Next

/
Oldalképek
Tartalom