Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-05 / 155. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. JÚLIUS 5. KULTÚRA 7 Köztársasági ösztöndíj A Szegedi Tudományegyetemen összesen 107 hallgató számíthat arra, hogy a következő tanévben elnyeri a köztársasági ösztöndíjat. Ennyi nevet tartalmaz ugyanis az a lista, amelyet legutóbbi ülésén hagyott jóvá az egyetem tanácsa. További néhány diákot* pótlistára vettek arra az esetre, ha az Oktatási Minisztérium több hallgatónak tudná biztosítani a támogatást. A legnagyobb összeggel járó állami ösztöndíjat azok a nappali tagozatos, első alap-, vagy első kiegészítő alapképzésben részt vevő hallgatók kaphatják meg, akik két féléven keresztül kiváló tanulmányi eredményt érnek el. A szegedi egyetemen 4,5 fölötti átlageredményt követelnek meg a pályázóktól, akiknek ezenkívül egyéb feltételeket is teljesíteniük kell. Ezek közé tartozik a tudományos kutatói, illetve a diákköri munka, a kiemelkedő alkotói, művészeti, közéleti és sporttevékenység. Ezeknek a feltételeknek - dr. Seres László hallgatói ügyekért felelős rektorhelyettes tájékoztatása szerint - a szegedi egyetemisták körülbelül másfél százaléka felel meg, a jogszabály értelmében egy-egy intézményben a diákok egy százaléka kaphat köztársasági ösztöndíjat. A benyújtott pályázatokat az egyetemek és főiskolák rangsorolják, majd továbbítják az oktatási miniszternek. Idén a Szegedi Tudományegyetem körülbelül 150 hallgatója nyújtott be pályázatot. A kérelmeket az intézmény illetékes bizottsága vizsgálta meg és állította rangsorba. Az ösztöndíjat az oktatási miniszter adományozza tíz hónapra, Havi összege a megelőző év Végén hatályos kötelező legkisebb munkabérnek felel meg. így a 2001/2002-es tanév első négy hónapjában 25 ezer 500 forintot kapnak a köztársasági ösztöndíjasok. A következő hat hónapban viszont a támogatás nem követi a minimálbér emelkedését, az összegre csupán kétezer forintot tesznek rá, s így 27 ezer 500 forint jár a hallgatóknak. H. Sz. Tapasztalatot gyűjtenek a főiskolások Négy hétig gyakorolnak A vásárhelyi főiskolai kar hallgatói másodév végén négyhetes nyári gyakorlaton vesznek részt. Ki-ki választott szakirányának megfelelő profilú intézménynél, cégnél sajátítja el a gyakorlati tudnivalókat. A főiskola azt is elősegíti, hogy a diákok lakóhelyükön lévő, vagy ahhoz közeli állomáshelyen tölthessék szakmai előrehaladásukhoz szükséges gyakorlati időt. Gyakorlaton a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karának minden hallgatója részt vesz - mondja Benk Akos tanszéki mérnök. A négyhetes gyakorlatra másodév végén kerül sor. Az első tanév végén mindenki eldönti, hogy milyen szakirányt - állattenyésztés, növénytermesztés, ökonómia, vadgazdálkodás - választ. Másodévben a szakirány szerinti tárgyakat emelt óraszámban tanulja, s ez év végére eljön az idő, amikor a gyakorlatban is hasznosíthatja az elsajátított ismeretanyagot. A gyakorlati hely olyan szövetkezet, vállalkozás, kutatóintézet, cég lehet, ahol magas színvonalon foglalkoznak a hallgató szakiránya szerinti területtel. Itt felügyelő irányításával vesz részt a hallgató a munkában, kamatoztatva eddigi tudását és további tudásanyaggal vérteződve föl. A diák naplót ír a nyári gyakorlatról, ezt a gyakorlat vezetője írja alá. Lehetőség szerint ki-ki lakóhelyéhez közel eső gyakorlati helyen tölti a másodév végi négy hetet. Ez fontos, hiszen az ország egész területéről vannak a főiskolai karnak hallgatói. Csongkedveltebb gyakorlóhely a szegedi gabonakutató, a Vásárhelyen működő Csongrád Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás, de például a magyartarka teheneket tartó Halász Imre vásárhelyi vállalkozó is rendszeresen fogad diákokat. Az ökonómia szakirányú hallgatók bankoknál, biztosítóintézeteknél töltik a nyári gyakorlatot. A főiskolai kar tanüzemében ugyancsak végezhetnek gyakorlatot hallgatók - tudtuk meg Benk Ákostól. A vásárhelyi Romhányi Gabriella is a főiskolai tanüzemben szerez tapasztalatokat. A néhány napja elkezdődött gyakorlat keretében jelenleg többek között növény- és rovargyűjtemények értékelését, válogatását végzi, és nagyon sok egyéb ismeret elsajátítására, alkalmazásának begyakorlására nyílik lehetősége. Munkáját Benk Ákos irányítja. Gabriella elmondta: a főiskolai tanüzem minden lehetőséget megad a szakmai ismeretek begyakorlására, továbbfejlesztésére. A mórahalmi Jójárt Edit tudományos diákköri munkájának elkészítésére is fölhasználja gyakorlati idejét. Azt kutatja, különböző növények miként reagálnak a vírusokra, melyek válhatnak rezisztenssé, hogyan lehet védekezni a növényeket károsító vírusok ellen. Jójárt Edit témavezetője a főiskolán Zsigmondné Csorba Renáta, a növényegészségügyi állomáson pedig Kiss Ferencné virológus irányításával dolgozik. Edit szavaiból kivehető: elhivatott szakembere lesz területének; egyébként terve, hogy a főiskola után a kertészeti egyetemet is elvégzi. Mint hangsúlyozza, e mostani gyakorlat fontos lépcső szakmai előrehaladásában. Romhányi Gabriella helyben, a főiskolai kar tanüzemében tölti a nyári gyakorlatot. (Fotó: Tésik Attila) Nemzetközi ifjúsági Média fesztivál Jöttek, írtak, győztek A múlt héten megrendezett, első szegedi Nemzetközi Ifjúsági Médiafesztiválon mintegy hetven leendő és már dolgozó fiatal újságíró vett részt a szakmai és a szórakoztató programokon. Az Ifjúsági Házban tartott előadások hasznos tanulságokkal szolgáltak számukra. Ezt is bizonyítják azok a dolgozatok, amelyeket a cikkiróverseny résztvevői készítettek. Az alábbiakban a három győztes munkát olvashatják. „A szabályok azért vannak, hogy megszegjék" Wisinger István, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke 2001. június 29-én előadást tartott az I. Nemzetközi Médiafesztivál rendezvénysorozatán az újságírási normákról, írott és íratlan szabályokról, magáról az etikáról. A szegedi Ifjúsági Ház már a harmadik méditalálkozónak adott otthont 2001. június 28. és július 3. között. Az I. Nemzetközi Médiafesztivál hatnapos programsorozatán igazi szakemberek, az újságírás nagyjai tartottak előadást, próbáltak bevezetni minket, érdeklődő diákújságírókat a szakma rejtelmeibe; mondták el véleményüket a sajtóról, készítettek fel bennünket a nagy kihívásra és küldtek az újságíróvá válás nem is olyan sima, számos buktatókkal teletűzdelt útjára. Wisinger István, a MUOSZ elnöke előadása során rá próbálta vezetni hallgatóságát azokra a legfontosabb etikai kérdésekre, amelyek meghatározzák, mit szabad leírni egy újságírónak és mit nem. A szövetség etikai kódexet dolgozott ki, amelyben mindez benne foglaltatik. A 10 paragrafusból álló kódex elkülönít két fogalmat: tényközlés és véleményközlés. Világosan megmutatja, mikor szabad egyéni véleményeket is közölni, és mikor kell azt szigorúan kihagyni egy cikkből. A tényközlő műfajokban, mint például amilyen a hír és mindegyik alfajtája, szigorúan objektív szemszögből kell az eseményeket szemlélni. A legfontosabb a valósághű tájékoztatás és lelkiismeretes tényközlés - fejtette ki Wisinger István. Az újságírói véleményeknek, amelyek a pozitív mellett természetesen lehetnek elmarasztalóak is, a pubSzemenyei Sarolta, az Ifjúsági Ház vezetője gratulál az egyik győztes dolgozat írójának, Túri Tímeának. (Fotó: Miskokzi Róbert) licisztika ad teret, e műfajba tartozik a vezércikk vagy a glossza is. Az újságírót kötelességei mellett ugyanúgy jogok is megilletik. A kódex hangsúlyozza a személyiség védelmét, amely értelmében például személyről vagy jogi szervezetről mindaddig nem közölhetünk számára hátrányos információt, amíg azt konkrét bizonyítékokkal alá nem támasztjuk. Ugyanakkor a szerzőt is védi, hisz a szervezet legfőbb feladata tagjainak szakmai védelme. Egyfajta szakszervezetként működik, amely az újságírók érdekeit védi, szakmai vagy etikai vétség során kivizsgálja az esetet, és elbírálja, történt etikai vétség, vagy nem. Wisinger István szavaival élve, „leírjuk az összes olyan szabályt, amelyet aztán az ember megszeg". De olykor figyelembe kell vennünk azt, hogy mondandónkkal ártunk-e valakinek, mert a személyi sértésen túl mi is megüthetjük a bokánkat. Somogyi Gábor Szeged Médiafesztivál Szegeden Június végén, Szegeden Nemzetközi Ifjúsági Médiafesztivált szerveztek. A rendezvénysorozatra Magyarországról és a környező országokból érkeztek a média iránt érdeklődő diákok. A rendezők munkáját, mondhatni „könnyítette" a város és környéke, hiszen egy gyönyörű hely, rengeteg látnivalóval irodalomtörténeti, történelmi és még sok más szempontból, ezért az előadások közötti rövid szabadidőt is hasznos dolgokkal lehetett eltölteni. Az előadóktól rengeteget lehetett tanulni: Wisinger István, a MUOSZ elnöke az újságírói etikáról tartott előadást a résztvevőknek. Többek között felhívta a figyelmet az újságírás legfontosabb szabályára, a lelkiismeretességre, a dolgok hú bemutatásának fontosságára, beszélt még a szerzői jogról, a helyesírásról és az információ jogáról. Más neves emberek is „szót kértek", mint például dr. Balázs Géza nyelvész. Ó Az informatika hatása az ifjúsági és helyi sajtóra címmel tartott előadást. Ebben az informatikai forradalomról, korunk médiaproblémáiról — pl. szórakoztatás vagy szolgáltatás -, az ifjúsági tömegkommunikáció fontosságáról, különlegességéről beszélt. A résztvevők egy magyarországi médiasztárral, Jáksó Lászlóval is találkozhattak, akit bármilyen témáról faggatni lehetett. Az előadások mellett szórakozásra is maradt idő: a szegedi Ifjúsági Házban Symphony of Symbols- és Smafu-koncerten tombolhatták ki magukat a punk és a rockzene kedvelói. Bíró Zsombor István Csíkszereda Evita a rácsok mögött Járom a Kárász utcát. Rózsa és trágya közt. Különös, hogy került mindez a talajon így össze; az utca kőlapjain, hol már széttaposott rózsasziromra lépek. Nincsen rózsa trágya nélkül... Sietek az Evita nyílt próbájára. Közben Peter Brook egyik novellája jár az eszemben. Azt írja, Isten a hetedik napon annyira unatkozott, hogy megteremtette a színházat. De valami nem működött. Ekkor ráírt egy papírra egy szót, amit az angyalaival leküldött a Földre. A papírlapon az állt: Érdeklődés... Még jobban sietni kezdek. Mire a Dóm térre érek, kezdek izgulni. A színtérre néző lelátótér el van torlaszolva! A szerencsésebb nézők bent, a szerencsétlenek kint. A biztonsági őrnek pedig nem esik meg a szíve a már szinte térden állva könyörgő, magamfajta színházfanatistán. „Fel kellett volna hívni a menedzsmentet - magyaráz sajnálom, de..." Mégis kezdek optimista lenni. Bár a pohár egyik fele üres, a másik fele azért még tele van! Nézzük így a dolgokat! A nézőtér oldalán lévő, hideg fémrácshoz tolom az arcomat. Innen be lehet látni - bár nem egészen, de ez is valami a színpad elejét! Mellettem még vagy húszan állnak - célt ért az angyalok által kézbesített papírlap... Á fémrácsok közül nézem az Evita próbáját. A rendező éppen magyaráz valamit a Che Guevarát játszó egyik színésznek, a karmester a kottáiba mélyed, míg a koreográfus szintén nagyon elmélyülten szervez valamit. Ez az igazi élet! Sok-sok ember egyszerre, egy emberként szolgál egy ügyet!... Amúgy jókor jöttem, ez épp az „aranymetszése" a darabnak. „Mért kell, hogy sírj, Argentína..." - énekli Evita. Szerencsémre ez még. nem igazi főpróba; igazi, alkotói, tanítós-tanulós, leállós, kiabálós próbát látok... Ha az ember az Evitára megy, már él benne egy kép a darabról. Látja a szeme elótt az amerikai szuperprodukcióban Madonnát, amint (vitatható színészi tudással) énekli dalát az erkélyről. A Szegedi Szabadtéri Játékok színpadképe újít, elfeledteti az emberben a dogmatikus beidegződéseket: Evita a szín legelején, a közönségnek énekli el a népnek szánt „programbeszédét", így azonosulhat a közönség a néppel! (Az „istenadta néppel", ami - a darabból is áthatóan - hátborzongató hatalommal bír...) Nagyszerű hatás, mintha előadáson lennénk... Aztán elordítja magát egy utasítás, újra beindul a színházat alkotó gépezet „hétköznapi" élet-része... És továbbindulok az utamon. Rózsa és trágya közt... Túri Tímea Makó