Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-25 / 172. szám

SZERDA, 2001. JÚLIUS 25. MEGYEI TÜKÖR 3 „Vásárhely jó és gazdag város, ahol érdemes élni" Rapcsák hat évben gondolkodik Rapcsák András: A megbízhatóságot az jelenti, ha a vezetés kihúzza a csődhelyzetből a várost, stabil, átlátható, kiszámítható helyzet alakul ki. (Fotó: Tésik Attila) Ártántrend Ha egy kiló kenyér 3,60, akkor egy liter tej sem lehet több. A kőbányai sört meg 4J0-ért mérik ott, ahol a 2,80-as autóbenzint olcsónak tartja az, akinek nincs autója, s még elfogadhatónak, aki sikeresen összegyűjtötte pénzét a 40 ezres Trabantra. Hogy mégis melyik esztendő szilveszteri műsorára készültek Magyarországon, amikor ezt a statisztikát följegyezhették? Az öregebbek minden bizonnyal azonnal eltalálták - ez volt a 60-as évek árdivatja. Az árhivatal árképzésben profi, s a tervgazdálkodás szabályait is kiválóan ismerő szakemberei, bizony, még tíz fillérnyi eltérést sem engedélyeztek. Azóta a fillért már eltemettük, s legyen bármilyen nagy is lelkünkben az árnosztalgia, új évezredünk első esztendejében ideje már elfogadnunk - a piacgazdaság sem árhivatalt, sem betonba öntött árakat nem ismer. Nagyon fájhat ez a krumplit termelőknek, akik tíz éve 1200forintot kaptak 30 kiló burgonyáért, míg napjainkban csak 900-ért adhatnak el ugyanennyi sütni való gumót. S 2001 nyarán nem örülnek a piac diktálta áraknak a gabonában utazók sem, hisz a tavaly még 30 ezret érő egy tonnányi búzáért momentán jó, ha 20 ezret tudnak kaszálni. De vajon milyen szemmel néz piacra és gazdaságra az a hentes, aki öt évvel ezelőtt aligha álmodott olyan világról, amikor ezer forint fölött méri majd a karaj kilóját? Es mennyire csörömpöl a sok gondolat a kocsigazdák fejében? Hiszen ők pár hónapja még a 250 forint per literes benzintől rettegtek, ma meg már 220 forintnál is kevesebbet fizetnek ki egy liter 95-ös naftáért? Törhetném a fejem okosnak mondott válaszokon. Csak éppen a fent említett árakat nem igazán érdekli, mégis, milyennek minősítjük őket. Piac diktál nekik, nem autós, földműves, disznócombot hasogató mészáros. Nekünk, vásárlóknak pedig egy dolgunk maradt: megszokni az örök változás törvényét. Es készülni az uniós Európára, ahol aztán mákszemnyit sem érdekli a francia háziasszonyt, hány izzadtságcseppet hullajtott a makói határban a hagymaduggató. Mondhatnánk - könnyű a párizsi madámnak, hiszen őt az egész világ bombázza olcsó áruval. S persze azt is érzi: nem csak az árak, hanem a bérek is a piachoz igazodnak. No, de mi is valami hasonlóra készülünk. Még ha olyan hihetetlen is mindazoknak, akik Magyarországon bruttó 300 német márkát érő forintból szokják a piacgazdaság ártáncolós rendjét. ! Bővülő ipari park Rapcsák András, bár jelentős ellentáborral nézett szembe az időkőzi választáson, ma már csak a városért drukkolok széles körével számol. Hódmezővásárhely polgármestere reméli, a következő választáson mellé állnak mindazok, akik azt akarják, hogy fejlődjön a város. A polgármester úgy véli, jogosan várja el a parlamenttől, a kormánytól, hogy törvényes eszközeivel megpróbálja jóvátenni azt, amit a joghézagokat kihasználó „szivárványkoalíció" elrontott. A támogatásból megvalósuló beruházások pedig az egész közösséget gazdagítják. - A viharos, országosan is elhíresült vásárhelyi időközi választásokon a Rapcsákszimpatizánsokkal szemben tekintélyes méretű ellentábor alakult ki. Ön szerint ma ellenségei vagy hívei vannak többen a városban? - Pontosítok: Vásárhely élt át viharos időszakot másfél éven keresztül, mely alatt az előző vezetés tönkretette a várost és felhalmozott 1,6 milliárd forintnyi forráshiányt. A valóban érdekes választáskor egy széles népfront, egy szivárványkoalíció alakult ki, amely elsősorban a személyem ellen jött létre. Tapasztalatom szerint a városban ma már csak a városért drukkolok vannak, és úgy látom, hogy akik ellenem vagy nem rám szavaztak, azok is úgy gondolják ma már, hogy rám adták voksukat. Úgy értem ezt, hogy valójában egy normális városfejlesztést akartak. - Sokan úgy vélekednek: ön tisztogatást hajtott végre a városi intézményvezetők sorában. - Mindez szemérmetlen, sunyi hazudozás volt. Egyetlen egy intézmény élén sem történt vezetőváltás; legfeljebb nyugdíjazás. A gazdasági társaságok éléről viszont két lábbal rúgtam ki azokat, akik részt vettek a város pénzeinek pazarlásában. - Sorolna példákat? - A legkirívóbb a Városellátó Kht. esete volt, ahol több képviselőt alkalmaztak, jó pénzért. Végül a társaság csődhelyzetbe került, most kellett kifizetni a tartozásait. -A választási kampányban az ön meghívására városunkba látogató politikusok - közöttük maga Orbán Viktor miniszterelnök is - kormánytámogatást ígértek stabil, működőképes városvezetés esetén, nyilvánvalóan Rapcsák András személyére utalva. Mi erről a véleménye? - Én magam is elmondtam: fillérre pontosan tudtam, miként áll a város, és hogy a talpra állítása kormányzati segítség nélkül nem megy. Valóban kapott is segítséget a település. De ezek a törvénynek megfelelőek, csak kiemelt fontossággal és gyorsasággal kezelték a kéréseimet. Egyébként jogosan várom el a parlamenttől, a kormánytól, hogy a saját és törvényes eszközeivel megpróbálja jóvátenni azt, amit - a joghézagokat kihasználva - a végtelen felfüggesztésemmel elkövetett ellenem a helyi politikai környezet. Számos intézkedéssel működőképes biztonságot teremtettünk, a város és az önkormányzat teljesítményét érdemes fejlesztési pénzekkel segíteni. Ez a közösséget is építi. Több mint tízmilliárd forintos beruházás valósul majd meg. A dolgok másik része az, hogy nekem is végesek a lehetőségeim, választás előtti év van, sok mindenre kell a pénz; sok a vadász és kevés a fóka. - Megválasztása előtt azt nyilatkozta: annyi terve van, hogy nem lesz elég két év a megvalósításukra. Hogyan látja ezt most, a közelgő választás előtt? - Nem csináltam belőle titkot; beszédeimben elmondtam, ha megválasztanak, úgy tegyék azt, hogy én hat évnél rövidebb időben nem gondolkodom. Tehát indulok a választáson, bár a családom ezt még nem szavazta meg. - Büntetőeljárás folyik a fia ellen, mert pofonvágta az ön politikai ellenfelét, Túri József volt alpolgármestert. Nem tart attól, hogy ez kedvezőtlenül befolyásolhatja az esélyeit? - Ezen nem gondolkodtam még. Majd a bírók és a polgárok megítélik az esetet. - Örömteli családi esemény is történt önöknél: a közelmúltban férjhez ment Katalin lánya. Milyen jövőt, milyen Vásárhelyt szeretne az unokáinak? - Határozott meggyőződésem, hogy Hódmezővásárhely olyan növekedési pályán indult el, amit csak ideig-óráig lehet megtömi. Páratlan lehetőségei vannak - természeti, földrajzi és gazdasági adottságai folytán. Vásárhely jó, gazdag hely és közösség, ahol jó lesz élni. Joó Erzsébet Munkatársunktól A honvédség szentesi gyakorlóterepe mára az ipari park része. Az 5,6 hektáros területre a város önkormányzatának elővásárlási joga volt. Az ország tizenhat más városához hasonlóan azonban Szentes a napokban ingyen kapta meg a területet a kormánytól: öt évig tilos azt elidegeníteni. Korábban mezőgazdasági vállalkozás bérelte a földet, most az ipari park részeként várja a befektetőket. Pokoli részletek (Folytatás az 1. oldalról.) A kiszivárgott információk szerint a célszemélyt, a szegedi üzletembert rá akarták venni, hogy számlavezető bankjában saját kezűleg vegye fel a százmilliós váltságdíjat, majd adja át elrablóinak. Előzőleg testére és mellkasára pokolgépet szereltek volna, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy ha az illető valamilyen gyanús mozdulatot tesz, esetleg üzenni próbál valakinek, azonnal felrobbantják. Az egyik, megbízással gyanúsított férfi, Sz. M., már többször állt bíróság előtt. Tavaly augusztus 29-én a Szegedi Városi Bíróság folytatólagosan elkövetett sikkasztás, bűnpártolás és magánokirat-hamisítás vétsége miatt egy év fogházbüntetésre és egymillió forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását a bíróság két év próbaidőre felfüggesztette. Fellebbezés után a Csongrád Megyei Bíróság ez év február 20-án kihirdetett ítéletében az első fokon hozott határozatot részben enyhítette. Az évente több milliárd forintos forgalmat bonyolító cég vezetőjét, akinek elrablását tervezték, a megyében, sőt az országban az egyik legsikeresebbek közé sorolják. A bűnözői csoport célkeresztjébe került férfi Csongrád megye talán legtöbb személyi jövedelemadót fizető üzletembere, neve a megye első öt legnagyobb adózója között mindig megtalálható. Az egyik megbízó, Sz. M. a célszemély rokona, az egyik megbízott, a magyar-horvát kettős állampolgárságú J. J. pedig Szeged egyik ismert polgárának hozzátartozója. Az emberrablással megbízott két férfi autójában lőfegyvert, majd rúzsai házuk átkutatásakor újabb lőfegyvert, valamint parókát, álszakállt és álbajuszt foglaltak le a nyomozók. A rúzsai ház a tulajdoni lap bejegyzései szerint J. J. feleségének kizárólagos tulajdona. A széljegyzet szerint J. J. kezdeményezte a tulajdonjog átírását a saját nevére, és csatolta bejegyzési igényét is. A szegedi Raiffeisen Bank ugyancsak kezdeményezte a jelzálog bejegyzését, mi több, a tanyára jelzálogot jegyzett be a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium másfél-, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank negyven-, a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. harmincmillió forint értékben. A minisztérium és a két pénzintézet kérelmét ugyanazon a napon kelt határozattal, 2000. november 10-én jegyezték be. Délvidéki médiagondok Demokrácia van, pénz nincs Szabadkai anziksz. A demokratikus fordulat után az emberek szabadon, de szűkösen élnek. (Fotó: Miskolczi Róbert) Dudás Károly, a szabadkai Hét Nap magyar nyelvű hetilap főszerkesztője a Kárpát-medencei napok egyik alapitája is. A vajdasági közéletben jól ismert főszerkesztő a minap részt vett azon a nemzetközi sajtótájékoztatón, amelyen az augusztus 1. és 4. között tartandó eseményről informálták a sajtó képviselőit. A Szeged testvérvárosában megjelenő szines, tartalmas kiadvány első emberét ekkor faggattuk a jugoszláviai demokratikus átalakulásról és a délvidéki média helyzetéről. - Nem sokat változott a helyzet - vélekedett Dudás Károly, aki szerint egyetlenegy hozadéka van a fordulatnak, illetve a forradalomnak, hogy valamivel szabadabban lélegeznek. A körülmények azonban csöppet sem változtak, ugyanolyan nehezen élnek és dolgoznak, mint korábban. A lapnál pedig még nehezebb a munka, mint a háborús időkben. A főszerkesztő kifejtette, hogy annak idején ő is, kollégái is, úgymond rátették az életüket előbb a Szabad Hét Nap, majd a Hét Nap című újságokra, ami magyarra lefordítva annyit jelent: a legnehezebb időkben, gyakran ingyen dolgoztak, hogy megmaradjanak a délvidéki sajtópalettán, majd pedig azért, hogy hozzájáruljanak a Milosevics-rezsim bukásához. (A tavaly októberi tüntetéseken az'egész szerkesztőség kivonult az utcára, ami akkor nem számított gyermekes csínytevésnek...) Átvészelték a nehéz időszakot, s voltaképpen ők segítették a mostani hatalmat pozícióba. Helyzetük azonban nemhogy javult volna, inkább romlott. Az, hogy még nem szűnt meg az újság, elsősorban az anyaországi alapítványoknak köszönhető. A szegedi Esély a Stabilitásra Közalapítvány és a budapesti székhelyű Illyés Közalapítvány segítette, illetve segíti Dudásékat fennmaradásukban. A főszerkesztő elmondása szerint a tartományi kormány ugyan juttat némi pénzt a kisebbségi lapoknak, de a szabadkai hetilap kevesebbet kap, mint a jóval kisebb lélekszámú (szlovák, ruszin, román) népesség sajtója. Dudás Károly azt is elmondta, hogy számukra rendkívül sokat jelent Szeged és Szabadka testvérvárosi kapcsolata. A határon átnyúló kézfogás elsősorban a kultúra terültén érezteti hatását. Emlékeztetett arra, hogy a „legsötétebb" időkben a szabadkaiakat havonta motoros vonat hozta Szegedre, ingyen nézhettek meg egy-egy darabot a Szegedi Nemzeti Színházban, s ilyenkor a „lelkük szárnyalt", rövid időre elfelejtették a nyomorúságos hétköznapokat. Nem véletlen, hogy az Esély a Stabilitásra Közalapítvány létrehozásának a gondolata is éppen Szegeden fogalmazódott meg - állította a főszerkesztő. Majd hozzátette: mind a saját lapja, mind pedig a délvidéki média szempontjából óriási jelentőségű lenne a további alapítványi támogatás. „Ha most arra való hivatkozással nem nyúlnak a hónunk alá. hogy már demokrácia van Jugoszláviában, katasztrófa következhet be. Ez pedig a magyar nyelvű tájékoztatás megszűnéséhez is vezethet. Amit nyilván mindannyian szeretnénk elkerülni." Kisimre Ferenc