Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-25 / 172. szám

SZERDA, 2001. JÚLIUS 25. MEGYEI TÜKÖR 3 „Vásárhely jó és gazdag város, ahol érdemes élni" Rapcsák hat évben gondolkodik Rapcsák András: A megbízhatóságot az jelenti, ha a vezetés kihúzza a csődhelyzetből a várost, stabil, átlátható, kiszámítható helyzet alakul ki. (Fotó: Tésik Attila) Ártántrend Ha egy kiló kenyér 3,60, akkor egy liter tej sem lehet több. A kőbányai sört meg 4J0-ért mérik ott, ahol a 2,80-as autóbenzint olcsónak tartja az, akinek nincs autója, s még elfogadhatónak, aki sikeresen összegyűjtötte pénzét a 40 ezres Trabantra. Hogy mégis melyik esztendő szil­veszteri műsorára készültek Magyarországon, amikor ezt a statisztikát följegyezhették? Az öregebbek minden bi­zonnyal azonnal eltalálták - ez volt a 60-as évek árdi­vatja. Az árhivatal árképzésben profi, s a tervgazdálko­dás szabályait is kiválóan ismerő szakemberei, bizony, még tíz fillérnyi eltérést sem engedélyeztek. Azóta a fil­lért már eltemettük, s legyen bármilyen nagy is lelkünk­ben az árnosztalgia, új évezredünk első esztendejében ide­je már elfogadnunk - a piacgazdaság sem árhivatalt, sem betonba öntött árakat nem ismer. Nagyon fájhat ez a krumplit termelőknek, akik tíz éve 1200forintot kaptak 30 kiló burgonyáért, míg napjaink­ban csak 900-ért adhatnak el ugyanennyi sütni való gumót. S 2001 nyarán nem örülnek a piac diktálta árak­nak a gabonában utazók sem, hisz a tavaly még 30 ez­ret érő egy tonnányi búzáért momentán jó, ha 20 ezret tudnak kaszálni. De vajon milyen szemmel néz piacra és gazdaságra az a hentes, aki öt évvel ezelőtt aligha ál­modott olyan világról, amikor ezer forint fölött méri majd a karaj kilóját? Es mennyire csörömpöl a sok gondolat a kocsigazdák fejében? Hiszen ők pár hónap­ja még a 250 forint per literes benzintől rettegtek, ma meg már 220 forintnál is kevesebbet fizetnek ki egy li­ter 95-ös naftáért? Törhetném a fejem okosnak mondott válaszokon. Csak éppen a fent említett árakat nem igazán érdekli, mégis, milyennek minősítjük őket. Piac diktál nekik, nem autós, földműves, disznócombot hasogató mészáros. Nekünk, vásárlóknak pedig egy dolgunk maradt: meg­szokni az örök változás törvényét. Es készülni az uniós Európára, ahol aztán mákszemnyit sem érdekli a fran­cia háziasszonyt, hány izzadtságcseppet hullajtott a ma­kói határban a hagymaduggató. Mondhatnánk - könnyű a párizsi madámnak, hi­szen őt az egész világ bombázza olcsó áruval. S persze azt is érzi: nem csak az árak, hanem a bérek is a piac­hoz igazodnak. No, de mi is valami hasonlóra készülünk. Még ha olyan hihetetlen is mindazoknak, akik Magyar­országon bruttó 300 német márkát érő forintból szok­ják a piacgazdaság ártáncolós rendjét. ! Bővülő ipari park Rapcsák András, bár je­lentős ellentáborral nézett szembe az időkőzi válasz­táson, ma már csak a vá­rosért drukkolok széles körével számol. Hód­mezővásárhely polgár­mestere reméli, a követ­kező választáson mellé áll­nak mindazok, akik azt akarják, hogy fejlődjön a város. A polgármester úgy véli, jogosan várja el a parlamenttől, a kormány­tól, hogy törvényes esz­közeivel megpróbálja jó­vátenni azt, amit a joghé­zagokat kihasználó „szi­várványkoalíció" elrontott. A támogatásból megvaló­suló beruházások pedig az egész közösséget gaz­dagítják. - A viharos, országosan is elhíresült vásárhelyi időkö­zi választásokon a Rapcsák­szimpatizánsokkal szemben tekintélyes méretű ellentá­bor alakult ki. Ön szerint ma ellenségei vagy hívei vannak többen a városban? - Pontosítok: Vásárhely élt át viharos időszakot másfél éven keresztül, mely alatt az előző vezetés tönkretette a vá­rost és felhalmozott 1,6 milli­árd forintnyi forráshiányt. A valóban érdekes választáskor egy széles népfront, egy szi­várványkoalíció alakult ki, amely elsősorban a személyem ellen jött létre. Tapasztalatom szerint a városban ma már csak a városért drukkolok vannak, és úgy látom, hogy akik elle­nem vagy nem rám szavaztak, azok is úgy gondolják ma már, hogy rám adták voksukat. Úgy értem ezt, hogy valójában egy normális városfejlesztést akar­tak. - Sokan úgy vélekednek: ön tisztogatást hajtott vég­re a városi intézményve­zetők sorában. - Mindez szemérmetlen, su­nyi hazudozás volt. Egyet­len egy intézmény élén sem történt vezetőváltás; legfeljebb nyugdíjazás. A gazdasági tár­saságok éléről viszont két láb­bal rúgtam ki azokat, akik részt vettek a város pénzeinek pa­zarlásában. - Sorolna példákat? - A legkirívóbb a Városel­látó Kht. esete volt, ahol több képviselőt alkalmaztak, jó pén­zért. Végül a társaság csődhely­zetbe került, most kellett kifi­zetni a tartozásait. -A választási kampányban az ön meghívására váro­sunkba látogató politiku­sok - közöttük maga Or­bán Viktor miniszterelnök is - kormánytámogatást ígértek stabil, működőké­pes városvezetés esetén, nyilvánvalóan Rapcsák András személyére utalva. Mi erről a véleménye? - Én magam is elmondtam: fillérre pontosan tudtam, mi­ként áll a város, és hogy a talp­ra állítása kormányzati segítség nélkül nem megy. Valóban ka­pott is segítséget a település. De ezek a törvénynek megfe­lelőek, csak kiemelt fontosság­gal és gyorsasággal kezelték a kéréseimet. Egyébként jogo­san várom el a parlamenttől, a kormánytól, hogy a saját és törvényes eszközeivel megpró­bálja jóvátenni azt, amit - a joghézagokat kihasználva - a végtelen felfüggesztésemmel elkövetett ellenem a helyi po­litikai környezet. Számos in­tézkedéssel működőképes biz­tonságot teremtettünk, a város és az önkormányzat teljesít­ményét érdemes fejlesztési pénzekkel segíteni. Ez a kö­zösséget is építi. Több mint tízmilliárd forintos beruházás valósul majd meg. A dolgok másik része az, hogy nekem is végesek a lehetőségeim, vá­lasztás előtti év van, sok min­denre kell a pénz; sok a vadász és kevés a fóka. - Megválasztása előtt azt nyilatkozta: annyi terve van, hogy nem lesz elég két év a megvalósításukra. Ho­gyan látja ezt most, a kö­zelgő választás előtt? - Nem csináltam belőle tit­kot; beszédeimben elmondtam, ha megválasztanak, úgy tegyék azt, hogy én hat évnél rövi­debb időben nem gondolko­dom. Tehát indulok a választá­son, bár a családom ezt még nem szavazta meg. - Büntetőeljárás folyik a fia ellen, mert pofonvágta az ön politikai ellenfelét, Túri József volt alpolgár­mestert. Nem tart attól, hogy ez kedvezőtlenül befo­lyásolhatja az esélyeit? - Ezen nem gondolkodtam még. Majd a bírók és a polgá­rok megítélik az esetet. - Örömteli családi esemény is történt önöknél: a közel­múltban férjhez ment Kata­lin lánya. Milyen jövőt, mi­lyen Vásárhelyt szeretne az unokáinak? - Határozott meggyőződé­sem, hogy Hódmezővásárhely olyan növekedési pályán indult el, amit csak ideig-óráig lehet megtömi. Páratlan lehetőségei vannak - természeti, földrajzi és gazdasági adottságai folytán. Vásárhely jó, gazdag hely és közösség, ahol jó lesz élni. Joó Erzsébet Munkatársunktól A honvédség szentesi gyakorlóterepe mára az ipari park része. Az 5,6 hektáros területre a város önkormány­zatának elővásárlási joga volt. Az ország tizenhat más városához hasonlóan azon­ban Szentes a napokban in­gyen kapta meg a területet a kormánytól: öt évig tilos azt elidegeníteni. Korábban mezőgazdasági vállalkozás bérelte a földet, most az ipa­ri park részeként várja a be­fektetőket. Pokoli részletek (Folytatás az 1. oldalról.) A kiszivárgott információk szerint a célszemélyt, a szege­di üzletembert rá akarták venni, hogy számlavezető bankjá­ban saját kezűleg vegye fel a százmilliós váltságdíjat, majd adja át elrablóinak. Előzőleg testére és mellkasára pokolgé­pet szereltek volna, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy ha az il­lető valamilyen gyanús mozdulatot tesz, esetleg üzenni pró­bál valakinek, azonnal felrobbantják. Az egyik, megbízással gyanúsított férfi, Sz. M., már több­ször állt bíróság előtt. Tavaly augusztus 29-én a Szegedi Vá­rosi Bíróság folytatólagosan elkövetett sikkasztás, bűnpárto­lás és magánokirat-hamisítás vétsége miatt egy év fogházbün­tetésre és egymillió forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadság­vesztés végrehajtását a bíróság két év próbaidőre felfüg­gesztette. Fellebbezés után a Csongrád Megyei Bíróság ez év feb­ruár 20-án kihirdetett ítéletében az első fokon hozott határo­zatot részben enyhítette. Az évente több milliárd forintos forgalmat bonyolító cég vezetőjét, akinek elrablását tervezték, a megyében, sőt az or­szágban az egyik legsikeresebbek közé sorolják. A bűnözői csoport célkeresztjébe került férfi Csongrád megye talán legtöbb személyi jövedelemadót fizető üzletembere, neve a megye első öt legnagyobb adózója között mindig megtalál­ható. Az egyik megbízó, Sz. M. a célszemély rokona, az egyik megbízott, a magyar-horvát kettős állampolgárságú J. J. pe­dig Szeged egyik ismert polgárának hozzátartozója. Az emberrablással megbízott két férfi autójában lőfegy­vert, majd rúzsai házuk átkutatásakor újabb lőfegyvert, va­lamint parókát, álszakállt és álbajuszt foglaltak le a nyomo­zók. A rúzsai ház a tulajdoni lap bejegyzései szerint J. J. fe­leségének kizárólagos tulajdona. A széljegyzet szerint J. J. kezdeményezte a tulajdonjog átírását a saját nevére, és csa­tolta bejegyzési igényét is. A szegedi Raiffeisen Bank ugyan­csak kezdeményezte a jelzálog bejegyzését, mi több, a tanyá­ra jelzálogot jegyzett be a Környezetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztérium másfél-, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank negyven-, a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. har­mincmillió forint értékben. A minisztérium és a két pénzintézet kérelmét ugyanazon a napon kelt határozattal, 2000. november 10-én jegyezték be. Délvidéki médiagondok Demokrácia van, pénz nincs Szabadkai anziksz. A demokratikus fordulat után az emberek szabadon, de szűkösen élnek. (Fotó: Miskolczi Róbert) Dudás Károly, a sza­badkai Hét Nap magyar nyelvű hetilap főszer­kesztője a Kárpát-me­dencei napok egyik ala­pitája is. A vajdasági közéletben jól ismert főszerkesztő a minap részt vett azon a nem­zetközi sajtótájékozta­tón, amelyen az augusz­tus 1. és 4. között tar­tandó eseményről infor­málták a sajtó képvi­selőit. A Szeged testvér­városában megjelenő szines, tartalmas kiad­vány első emberét ek­kor faggattuk a jugo­szláviai demokratikus átalakulásról és a délvi­déki média helyzetéről. - Nem sokat változott a helyzet - vélekedett Dudás Károly, aki szerint egyetle­negy hozadéka van a fordu­latnak, illetve a forradalom­nak, hogy valamivel szaba­dabban lélegeznek. A körül­mények azonban csöppet sem változtak, ugyanolyan nehezen élnek és dolgoznak, mint korábban. A lapnál pe­dig még nehezebb a munka, mint a háborús időkben. A főszerkesztő kifejtette, hogy annak idején ő is, kol­légái is, úgymond rátették az életüket előbb a Szabad Hét Nap, majd a Hét Nap című újságokra, ami magyarra le­fordítva annyit jelent: a leg­nehezebb időkben, gyakran ingyen dolgoztak, hogy megmaradjanak a délvidéki sajtópalettán, majd pedig azért, hogy hozzájáruljanak a Milosevics-rezsim bukásá­hoz. (A tavaly októberi tün­tetéseken az'egész szer­kesztőség kivonult az utcára, ami akkor nem számított gyermekes csínytevésnek...) Átvészelték a nehéz idősza­kot, s voltaképpen ők segí­tették a mostani hatalmat po­zícióba. Helyzetük azonban nemhogy javult volna, in­kább romlott. Az, hogy még nem szűnt meg az újság, elsősorban az anyaországi alapítványoknak köszönhető. A szegedi Esély a Stabilitásra Közalapítvány és a budapesti székhelyű Illyés Közalapítvány segítet­te, illetve segíti Dudásékat fennmaradásukban. A fő­szerkesztő elmondása szerint a tartományi kormány ugyan juttat némi pénzt a kisebbsé­gi lapoknak, de a szabadkai hetilap kevesebbet kap, mint a jóval kisebb lélekszámú (szlovák, ruszin, román) né­pesség sajtója. Dudás Károly azt is el­mondta, hogy számukra rendkívül sokat jelent Szeged és Szabadka testvérvárosi kapcsolata. A határon átnyú­ló kézfogás elsősorban a kul­túra terültén érezteti hatását. Emlékeztetett arra, hogy a „legsötétebb" időkben a sza­badkaiakat havonta motoros vonat hozta Szegedre, ingyen nézhettek meg egy-egy dara­bot a Szegedi Nemzeti Szín­házban, s ilyenkor a „lelkük szárnyalt", rövid időre elfe­lejtették a nyomorúságos hét­köznapokat. Nem véletlen, hogy az Esély a Stabilitásra Közalapítvány létrehozásá­nak a gondolata is éppen Szegeden fogalmazódott meg - állította a főszerkesztő. Majd hozzátette: mind a saját lapja, mind pedig a délvidéki média szempontjából óriási jelentőségű lenne a további alapítványi támogatás. „Ha most arra való hivatkozással nem nyúlnak a hónunk alá. hogy már demokrácia van Ju­goszláviában, katasztrófa kö­vetkezhet be. Ez pedig a ma­gyar nyelvű tájékoztatás megszűnéséhez is vezethet. Amit nyilván mindannyian szeretnénk elkerülni." Kisimre Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom