Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-16 / 164. szám

8 MEGYEI TÜKÖR SZOMBAT, 2001. JÚLIUS 14. A gyűjtőszenvedély rabja tárgyakat ment meg az enyészettől A betyárpohártól a kagylóig Fodor Imréről mindenki tudja Földeákon, hogy gyűjtöget. így becsüli meg a régi paraszti életmódhoz tartózó tárgyakat; a porce­lánokat; a malomköveket; az ekét; a falu rajztanárá­nak, Bánszki Tamásnak ak­varelljeit, ceruzarajzait. So­kan ellátogatnak a Fodor­házba. Ki a pályázata, szakdolgozata miatt, ki meg csak úgy, kíváncsiság­ból. - Ez a „magánmúzeum" egy élet munkája. Hogyan alakult ki ez a gyűjtőszenve­dély? - Körülbelül harminc éve gyűjtöm a régi tárgyakat. Saj­náltam, hogy sok dolgot kidob­nak, elhanyagolnak az embe­rek. Úgy gondoltam, hogy eze­ket a szemétbe szánt tárgyakat megmentem az enyészettől. So­kat jártam (anyákra. Az olt la­kóktól elkértem azt, amit ők ér­téktelennek tartottak. Öt-hat éve még gyakran kimentem a do­rozsmai bolhapiacra is, több­nyire porcciánszobrokat vet­tem. - Már a kertben elkezdődik a „kiállítás". - Itt tartom a malomköve­ket, szobrokat és a paraszti élet­hez tartozó tárgyakat: kocsit, rajta tézslákal, íalüzelésű ás ben­zines disznópörkölőt, kolbász­töltőket. A fészerben találtam helyet a répareszelőnek, a kézi malomnak, a tésztaszűrőknek és az edényeknek, a hámoknak, a subának, a gyapotkócoiőnak, a gombos villának, a légyfogó­nak. Az. itteni tárgyak egy része használható, csak régi. -A melléképület zsúfolásig Fodor Imre háza szinte múzeum. Sokan jönnek hozzá, megnézni a gyűjteményét. (Fotó: Tésik Attila) megleli, olyan, mint egy tö­rök bazár. A fészert kívülről hasított kövekkel és csigahá­zakkal hurkolta he. - A ház egyik szobáját a gyűjteményemnek szánom. Vannak itt pálinkásbutellák, tiákerlámpák, ázsiai zsírkövek, faragott marhalábszárcsontok, órák. A kitömött állatok nagy része ma már védett. A legré­gebbi tárgy egy mamutfog: 1,48 kilogrammot nyom. A lőporto­kot egy tanyában találtam. Ab­ból az időből származik, amikor még elöltöltős puskákat hasz­náltak. és a lőport szárazon kel­lett tartaniuk. Van egy tükörké­pem is, amit úgy készítettek. hogy a tükörre ráfestették a ké­pet. Csak már a rámája tökre­ment, de nem merem elvinni megjavíttatni, mert félek, hogy összetörik. Az egyik ismerő­sömtől kaptam egy emlékköny­vet. Az 1800-as évek elején ír­tak bele, németül vagy franciá­ul. Eddig még csak egy tanár tu­dott beleolvasni, más nem. A porcelánok is régiek, a század­fordulón készülhettek. - Érdekes ez a betyárpohár. Ezt nem lehet letenni, mert eldől. Miért csinálták ilyen­re? - Ebből mindig inni kellett, mert nem lehetett az asztalra rakni. Pálinkát szolgáltak fel benne, és ha valakit be akartak rúgatni, ez kitűnően megfelelt a célnak. Ezért hívják betyárpo­hárnak. - Hogyan gazdagítja gyűj­teményét? - Bánszki Tamás akvarell­jei, rézkarcai, ceruzarajzai lóg­nak a falakon. Ő volt a rajzta­nárom. Nagyon szépen ábrá­zolta az egyszerű parasztéletet. Sokszor festett lovakat, én pe­dig imádom ezeket az állato­kat. Különféle kirándulásaimról hoztam ásványokat, kőzeteket; a tengerpartról korai lókat, kagy­lókat. - Hivatalosan nem rendezett he a házában kiállítást, még­is sokan felkeresik. Hogyan szereznek gyűjteményéről tudomást az emberek? - Úgy terjed, mint a pletyka: szájról szájra. A falubeliek me­sélik az ismerőseiknek, azok továbbadják, aztán akik itt jár­tak, azok is elmondják mások­nak. Vendégkönyvet 1997 óta vezetek. Azóta sok mindenki megfordult nálam. Jönnek ál­lamtitkárok, aztán külföldiek Ausztráliából, Németországból. Van, akinek a szakdolgozatá­hoz, vagy a pályázatához kell segítség, de leginkább olyanok járnak ide, akik kíváncsiak a gyűjteményemre. Molnár Piroska Kati néni és a századik születésnap Magyarcsanád legidősebb lakosa, Hangai Ferencné, Kati néni kedvence: Karády Katalin és Jávor Pál. (Fotó: Gyenes Kálmán) Kati néni nevét mindenki ismeri Magyarcsa­nádon, de még a szomszédos Apátfalváról is gyakran jönnek látogatni. Kati néni, vagyis Hangai Ferencné Kuhinyi Katalin nem vélet­lenül tett szert szűkebb hazájában ilyen is­mertségre: ő a falu legidősebb lakosa. A néni kilencvennyolcadik esztendejét tapossa. Apátfalván született 1903-ban. Mikor Ma­kóra került, a Korona Szálló mögött, a jelen­legi butiksor helyén álló valamikori kovácske­reskedésben cselédeskedett, egészen 1944-ig, amikor feleségül ment a csanádi malom gépé­széhez. Ekkor költözött Magyarcsanádra. Az­óta itt lakik a községben - szeretettől és meg­becsüléstől övezve. Negyvenhárom éves korá­ban, 1946-ban adott életet egyetlen fiának, aki­nél már harminchetedik esztendeje él. Menye szerint ez Kati néni hosszú életének a titka is: sohasem siette el a dolgait, mindig a nyugodt, csendes élet híve maradt. A tények kedvelői­nek annyit: Kati néni szülei is hosszú életet él­tek, a nyolcadik ikszen túl hunytak el, tehát a genetikában mégiscsak lehet valami. Ezzel szemben egy másik tény: Kati néni ikertestvé­re, András már rég meghalt. Kati néni kedvencei: a 30-as, 40-es évek sztárjai, leginkább Karády Katalin, Jávor Pál; és magyar nótát is szeret hallgatni. Ezelőtt hét­nyolc éve még kijárt a hátsó kertbe kapálni, akár harmincfokos melegben is. De nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen a község orvosa sze­rint kitűnő fizikai állapotnak örvend, példá­nak okáért semmilyen gyógyszert nem szed, cu­korszintje és vérnyomása normális. Tavaly kissé megfázott, ám a felajánlott C-vitamin szedésétől elzárkózott, mondván, ő eddig sem szedett semmiféle tablettát, ezután sem fog. Egyetlen keserűsége a bal szeme, amit hályog borít. Kati néni nagy álma: megünnepelni saját, századik születésnapját. Szalontai Attila Termálszállóval bővülne a vásárhelyi strandfürdő A gyógyturizmusé a jövő? Minden vásárhelyi ál­ma megvalósulna azzal, ha végre megújulna a városi strand. A rekonst­rukció eredményeként nem csak a már meglé­vő medencéket találnák jobb állapotban a ven­dégek. A tervek szerint ugyanis termálfürdővé bővülne a városi strand, melyhez egy százszo­bás, 150 személyes gyógyszálló is csatla­kozna. A Széchenyi-terv kereté­ben a városi strandfürdő bő­vítésére két pályázatot is be­nyújtott a Hódstrand Kft. Az elképzelések szerint egy gyógyszállóval is bővülne a vásárhelyi strand - tájékoz­tatta lapunkat Csáki Imre vá­rosi főmérnök. A termál­fürdő és az ahhoz tartozó infrastruktúra kialakításához mintegy 2,6 milliárd forintra lenne szükség. A szálloda fölépítése 3,3 milliárd forint­ba kerülne. Az előbbihez 1 milliárd forint támogatást, az utóbbihoz közel 500 millió forintot nyújthat az állam, si­keres pályázat esetén. A vá­sárhelyi szakemberek bíznak abban, hogy ez az elképzelés megvalósítható, hiszen a gyógyturizmus, az idegen­forgalom növelése hosszú távon meghatározhatja a vá­ros arculatát. Ezen az úton mindenféleképpen el kell in­dulni - hangsúlyozta Csáki Imre. Majd hozzátette: „A pályázatot egy-két hónapon belül elbírálják. De addig is felvesszük a kapcsolatot a lehetséges befektetőkkel, külföldiekkel és magyarok­kal egyaránt. El kell indítani a piackutatást, a forráskere­sést, mely lehetővé teszi a tervek megvalósítást. Állami támogatással, vagy esetleg anélkül." Az előzetes elképzelések alapján már jövőre el lehetne kezdeni az építkezést, mely­nek befejezését 2003-ra vál­lalták. A strandfürdő területe egy sportuszodával, termálfürdő­vel és gyógyszállóval bővül­ne. A 47-es út fejlesztésével a közlekedési viszonyok megváltoznának, hiszen a fürdő környékét jelenleg ter­helő forgalom megszűnik. Igy a szállodát az Ady Endre utca mellé képzelték el; a termálfürdőt körülbelül a mostani kemping üres terü­letére, a sportuszodát pedig a népkert felőli oldalra szeret­nék elhelyezni. Vásárhely önkormányzata a strandfej­lesztés mellett a már meglé­vő medencéket, létesítmé­nyeket is rendbe kívánja hozni. Tábori Szilvia A városi strandfürdőt bővítenék, de a már meglévő létesítményeket is rendbe akarják hozni. (Fotó: Tésik Attila) \Jo, Snájdig úr, most már 1V ne vigyorogjon olyan nagy önbizalommal. Mert hiá­ba feszegeti itt mérhetetlenül nagy izmait, nem csak Ramho Stallone erősehh magánál, ha­nem a forint is - közölte Bela­mi a Zsibbadt brigádvezető te­raszán. A magyar valuta érté­kének növekedésére utaló meg­jegyzés óta ugyan némi bizony­talanság beköltözött a pénzpi­acra (mint azt Smúz apu szóvá is tette, amikor már egy fél li­ter lejre sem maradt a bugyel­lárisában), ám Belami arcáról csak nem hervadt le a mosoly. - Tudják, úgy van ez, hogy ha jó a forint, olcsóbb a nya­ralás. Mármint külföldön. Ép­pen ezért én is elhatároltam: családomat, nem kevés kupor­gatás után, befizetem egy tízna­pos tengerparti túrára, hadd lássanak a fiaim csudát. Meg aztán az se haj. ha hé nejem, a Jolán is megtudja: nem csak a tiszai szabad strandon lehet le­égni a naptól. A Zsihihen aszalódó panel­polgárok még ki sem söpörték lelkűkből az álmélktxlást („No­fene, Belami külföldön sütteti majd a hasát?"), amikor a kül­város nyugalmazott szépfiúja egy időben több utazási irodá­ban is megjelent. A rendkívül méltányos áron kínált észak­amerikai körutazást (499 (XX) Ft plusz áfa) ugyan nem rendel­te meg, mint ahogy közölte az utazások mosolygós kínálójá­val. hogy famíliájukban egy­előre nincs igény egy Thai­föld-Szingapur-Malajzia-Kis­kunlacháza kéjturnéra sem, még ha mindössze 733 ezerbe is kerül, per fő. - De. mondjuk, egy kis görög vagy spanyol? - csillogott Be­lami szeme, mint szexre éhes, háztetőn edződött macskáé. ­No, az már megfontolandó ­lobogtatta a prospektusokat, amikor mit sem törődve a Zsi­hi teraszával, ezer kilométeres percenként sebességgel rohant haza a családjához. Aztán Jolánnal együtt ámul­doztak is vagy egy negyed órá­ig­-Azt mondod, hogy csak 49 ezer 9(X), és teljesen spanyol, meg apartman ? - talált meg egy számot az ajánlatok sűrűn szedett táblázatában az asszony. Belami külföldre készüli - Azt mondom: 72 ezer 500. Mert hogy mi már főszezon­ban mennénk - hervadt a mo­soly Belami arcán. De azért Németh György rajza hozzátette: találtam itt „laszt­minutosat", 29 ezer 700-ért is. Igaz, akkor húsz óráig tart az út oda is, vissza is. - Hát még így is olcsóbb, mint a Balaton - jajongtak a boldogságban fetrengve, s előkapták összes pénzüket a kredenc fiókjából. Mert még­iscsak nagyobb öröm úgy számolgatni, ha hegyekben áll a forint a konyhaasztal sarkán. - Van, ugyebár 150 ezrünk - nyalogatta a golyóstoll he­gyét felhevültén Belami. Am mielőtt még könnybe lábadt volna a szeme az elégedett­ségtől, az asszony fontos in­formációval szolgált: sok év­vel ezelőtt, sajnos,feltalálták a szorzást, mint matematikai műveletet. Vagyis, ha ama bi­zonyos 29 ezer 700-as árat (ami, egyébként irtára olcsó!) beszorozzák néggyel, akkor... Belami abban a pillanatban még azt hitte, egyetlen kézle­gyintéssel elhessegetheti a pesszimista gondolatokat. Am Jolán nagy hirtelen bejelentet­te: lehet ugyan, hogy a forint olyan erős, hogy már hegyeket tudna arrébb lökdösni, enni mégiscsak kell. Egy tíznapos túrára pedig - számolgatott buzgón, csörömpöltek agyá­ban a fogaskerekek - illendő venni négy személyre három hátizsák konzervet, négy sza­tyor száraztésztát, egy sivatag újratöltésére elegendő leves­port. - Ha ehhez hozzászámol­juk, hogy a tengernek partján egy nyalásra elegendőfagylalt éppen annyiba kerül, amennyit már nem engedhetünk meg ma­gunknak. Két korsó sörre meg csak akkor futja, ha eladjuk a panellakásunkat, talán mégis­csak meg kéne gondolni, hogy nekivágjunk-e? - sajdult Jo­lán szíve. - De hát a forint... - sápadt el Belami. - Igen, a forint - vett elő két közüzemi számlát, egy gyorshajtásért kiszabott bír­ságról szóló cédulát, áfatarto­zásról megemlékező apehos papírt, valamint egy „Mibe ke­rülnek a tankönyvek?" című általános iskolai tájékozatót Jolán. De Belami ezek megtekinté­sére nem szánt időt. Inkább magára zárta a vécéajtót (mint tavaly, tavaly előtt, s annyi éve...) majd csak ennyit kérde­zett, halkan kikiabálva: akkor mégis mikor indul busz a strandra? Bátyi Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom