Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-14 / 163. szám

SZOMBAT, 2001. JÚLIUS 14. NAPOS OLDAL II. Rodosz, a Napisten szigete Az Égei-tengeri Dodekániszosz-szigetek legnagyobbika, a történelmi atmoszférájú Rodosz mára felkapott turistaparadicsommá vált. Az 1400 négyzetkilométer alapterületű, 85 ezer lakosú sziget legkeletibb csücske alig 16 kilométerre fekszik a szép időben jól látható török partoktól. Rodosz különleges klímával, völgyeiben buján zöldellő növényzettel, máshol sivatagi szárazsággal fogadja látogatóit. Jellegzetesen egyedi építészeti kultúrája is jelzi: három kontinens határán fekszik. A sziget azonos nevű fővárosának legrégebbi negyede az arab, a török, a zsidó, az olasz, a francia és a görög építészet sajátos ötvözete. Az óvárosban ámulva fedezheti fel a turista a középkori hangulatot árasztó szűk sikátorokat, a pazar lovagvárat, a mecseteket, dzsámikat, a hangulatos kutakkal díszített parányi terecskéket, az ódon épületekben működő tavernákat, a keleti bazárt a szőnyegszövőkkel, aranymívesekkel, fazekasokkal, bőrdíszművesekkel. Rodosz a görögök számára is unikum, nem véletlen, hogy a szárazföldről erre a szigetre érkezik a legtöbb belföldi turista. A nyaralás célpontjául annak érdemes Rodoszt választania, aki a kultúrtörténeti barangolásokkal fűszerezett aktív pihenés híve. Persze a sziget a szilaj vízisportok szerelmeseinek is ajánlható, napokon át lehet szörfözni vagy jetskizni az északi partot jellemző állandó erős szélben. Kirándulásokra az elő- és az utószezon a legalkalmasabb, mert júliusban és augusztusban pokoli a hőség, ilyenkor a sivatagosabb délkeleti part szinte elviselhetetlen. A dóroktól az arabokig A régészeti leletekből a történészek arra következtetnek, hogy i. e. 1100 körül harcias dór törzsek három várost alapítottak a szigeten: a máig létező Lindoszt, Kámeiroszt - ma Pompejihez hasonló kísérteties romváros - és IálUszoszt, amelynek helyén új települések találhatók. Kedvező fekvésének köszönhetően a sziget hamar tengeri nagyhatalommá vált, az Iliász szerint kilenc gályával vett részt a Trója elleni hadjáratban. A három régi város i. e. 408-ban új poliszt alapított a sziget északkeleti részén: a kor egyik legmodernebb városának számító Rodosznak néhány évtized múlva már 70 ezer lakosa volt. A rodoszi hadiflotta az Égei-tenger csendőrévé vált, a sziget pedig az „ókor Svájca" lett, pénzét mindenhol elfogadták. Rodosz hímevét kitűnő szobrásziskolája, az olimpiákon győztes atlétái, szónokai és filozófusai is öregbítették. A félszemű Antigonosz i.e. 305-ben fiával, Démétriosszal ostrom alá vetette Rodosz városát, ám a hatalmas hadigépezetekkel egy év alatt sem sikerült eredményt elérniük, ezért visszavonultak. A polisz lakói elhatározták, hogy hálából fogadalmi ajándékot állítanak istenüknek. A lindoszi Kharészt bízták meg a munkálatokkal, aki tizenkét évig dolgozott a hatalmas Héliosz-szobron, amely rodoszi kolosszus néven az antik világ egyik csodája lett. A Héliosz-szobor helye, mérete, készítésének módja máig vitatott. A rodosziak úgy ábrázolják, mintha a kikötő bejárata fölött magasodott volna. A kutatók többsége ezt kétségbe vonja. A szobor teljes magassága a Napisten négyes fogatát ábrázoló talapzattal együtt körülbelül 45 méter lehetett. Alig több, mint fél évszázadon át hirdethette csak a sziget hatalmát, mert i.e. 224 táján egy földrengés ledöntötte. Rodosz a Római Birodalom térnyerése idején veszített befolyásából, bár kereskedelmi kiváltságait megtarthatta. A rodoszi retorikai iskola olyan híressé vált, hogy megfordult ott Cato, Cicero, Pompeius és Julius Caesar is. Cassius I. e. 42-ben feldúlta a szigetet és kincseit Rómába szállíttatta. Akkor került Itáliába a Laokoón-szoborcsoport és a Farnese-bika is. A kereszténység hamar elterjedt a szigeten, Pál apostol kétszer is megfordult Rodoszon, amely évszázadokig bizánci uralom alatt állt, majd a A sziget vadromantikus északi partján festői a tenger. (A szerző felvételei) régi görögök szerint, amikor Zeusz nagy nehezen szétosztotta a szigeteket az istenek közölt, Hélioszról megfeledkezett. Észrevéve a hibát, bosszúsan felkiáltott: - Kezdhetem elölről! Héliosz azonban megnyugtatta: • Felesleges. Ma vettem észre, hogy Kis-Ázsiátál délre egy új sziget kezd kiemelkedni a tengerből, ha nekem adod, én azzal is megelégszem. Zeusz örömmel ígérte neki az ismeretlen földet, amit a Napisten birtokba is vett. Az antik mítoszok hagyománya ma is él Rodoszon. A helybeliek úgy tartják, Héliosznak köszönhetik, hogy szigetükön nincs olyan napja az esztendőnek, amikor legalább egy órácskára ne sütne ki a Nap. VIII. században a sorozatos arab támadások után szinte elnéptelenedett. >1 lovagvárépítő johanniták A sziget történelmében a johanniták megjelenése hozott fordulatot. Az egyházi lovagrend pontos eredetét homály borítja, tagjai eleinte jeruzsálemi vendégházukban zarándokok ellátásával, gondozásával foglalatoskodtak. Első elöljárójuk, Gerard Jeruzsálem 1099-es bevétele után Bouillon Gottfriedtől nagy földterületeket kapott, amelyeknek jövedelméből a rendi zarandokfogadót tágas ispotállyal bővítette, s a Földközi-tenger néhány kikötővárosában fiókházakat alapított a Keresztelő Szent Jánosról nevezett ispotályos testvérek számára. A második elöljáró, Du Puy Raymond a 12. század közepén a Johannita-kongregációt lovagi renddé alakította, s a beteg zarándokok ápolása mellett a török félhold terjeszkedő hatalma elleni küzdelmet is kötelességévé tette. A johanniták így a keresztény hit legelszántabb védelmezői lettek. 1291-ben a törökök elleni harcban súlyosan megsebesült nagymesterük, Jean de Villiers utasítására elfoglalták Rodosz szigetét, amit akkoriban kalózok bitoroltak. A johanniták idején a sziget virágzásnak indult, s a Földközi-tenger egyik szuverén hatalmává vált. II. Mohamed 1480-ban 160 hajón százezer embert küldött Rodosz ellen, de a johanniták olyan derekasan védték Rodoszt, hogy a szultán serege kénytelen volt eredménytelenül visszavonulni. Negyvenkét év múlva kétszer akkora török hajóhad támadta meg Rodoszt. Villiers de l'Isle Adam nagymesternek azonban csak tízezer katonája volt Hat hónapig tartott az elkeseredett küzdelem, ám végül a sziget a törökök kezére jutott. 1523. január l-jén ötven gálya vitte a nagymestert és ötezer hívét nyugatra. V. Károly Málta szigetét ajándékozta nekik, új székhelyüktől azután már máltaiaknak nevezték őket. A johanniták Rodosz városát bonyolult védrendszerrel vették körül, ezért sikerülhetett olyan sokáig feltartóztatniuk a török leijeszkedésL Ez a bámulatos várrendszer - kissé átépítve - ma is áll, nagyszerű díszlet lehetne egy látványos kosztümös filmhez. Az 1522-es győzelmük után a törökök egészen 1912-ig uralták a szigetet, a lovagok szálláshelyeit háremekké, a nagymesteri palotát börtönné alakították át. A

:.. • l.ll. ti. TTaíT I. ••'•'• i i i'ii |ocnixikoto Deforaiar Icát oszlopon a sziget jelképe, a szarvaspár őrzi földöket minareteket építettek. A rodosziak sohasem lázadtak fel a törökök ellen, békésen együtt éltek velük. A szigetet 1912-ben Olaszország szerezte meg, s Mussolini hatalomra jutása után nagyszabású építkezések indultak. Rodosz rövid német fennhatóság után 1947-ben lett újra Görögország része. Jó tanácsok turistáknak Rodosz szigetére készülve érdemes körültekintően kiválasztani a szállást. A települések közötti autóbusz-közlekedés elég sűrű, de viszonylag drága. Akinek kevés a pénze vagy csak nem akar autót bérelni az mindenképpen a fővárosban foglaljon szobát, hiszen autóbusszal minden látnivalót Rodoszból lehet elérni a legkönnyebben, és a hajós kirándulások is onnan indulnak. Rodosz városa két fő negyedre tagolódik: a középkori várfallal körülkerített elbűvöld óvárosra és a modem újvárosra. Előbbi a varázslatos hangulata miatt megunhatatlan, utóbbi pedig minden szolgáltatást biztosít, amire a turistának szüksége lehet. Évek óta gőzerővel folyik a főváros műemlékegyüttesének felújítása. A rekonstrukció végösszege több milliárd euró lehet Az EU illetékes bizottsága fontosnak tartja a munkálatokat, mert ennyire épen megmaradt középkori városmag alig van másik Délkelet-Európában, ezért az egész óváros a világörökség része. Az óváros nevezetességei közül elsőként a világ legszebb középkori utcáját a Lovagok utcáját említeném, amelyen végigsétálva a Nagymesterek Palotájához jytunk. A Lovagok utcájában nemzetiség szerint elkülönülve építettek házakat a johannita lovagok. Ezek elsősorban nem lakóházak, hanem közösségi épületek voltak, gyűléseket, rendezvényeket tartottak bennük, s itt szállásolták el a magasabb rangú követeket vendégeket. Több európai állam itt rendezte be rodoszi konzulátusát. A Nagymesterek Palotája az ókori Héliosz-szentély helyén épült. Erődítményként is megállta a helyét, földalatti kazamatáiban hosszan tartó ostromra felkészülve élelmiszer- és hadianyagraktárakat alakítottak ki. A palota a török uralom alatt börtön volt, majd a harmincas években az olaszok Umberto király és Mussolini impozáns nyaralójává alakították át. A hatalmas palotának ma csak töredéke látogatható, de így is egész napos kirándulásra készüljön fel, aki mindent meg szeretne benne nézni. A Lovagok utcájától néhány lépésnyire található a johanniták egykori kórháza. A lovagrend tagjai a középkor leghíresebb gyógyítói voltak, ők hozták létre az első igazi kórtlázakat. A rodoszi ispotály 50 méter hosszú egykori kórtermét a művészettörténészek a világ egyik legszebb középkori termének tartják. A volt kórtláz ma a Rodoszi Régészeti Múzeumnak ad otthont. A páratlanul gazdag gyűjteményben hellenisztikus szoborcsodák, antik amforák, kétezer éves gyógyászati eszközök és mindenféle használati tárgyak láthatók. Valamennyi múzeumba a hazainál jóval drágábban lehet belépőt váltani, általában 600-1200 forintnak megfelelő drachmába kerül egy jegy. Hosszan lehetne még sorolni a főváros nevezetességeit, valójában az egész óváros élő, pezsgő múzeum. Esténként különleges hangulata van a Mandraki-kikötőnek, ahol külön öbölben horgonyoznak az amerikai, ausztrál, angol és német milliomosok káprázatos jachtjai, az óriási tengeijáró szállodahajók, a kompok, a teherhajók és a helybeliek halászbárkái. A Pillangók Völgye A sziget természeti csodájáról, a Pillangók Völgyéről érzékletes leírást ad Szabó Magda „Zeusz küszöbén" című nagyszerű útirajzában. „Aki valaha eljut oda, olyan hídon, hidakon fog átmenni a forrást környező, szürke, barna, hallgató sziklafalak közt, vízesések és egymás fölött keletkezett tavacskák egész sorozatán át, amelyeket háncsból és hajló vesszőből, ifjú ruganyos fákból fontak, s amelyek majd lengenek-lebegnek a súlya alatt. Ha lenéz, a mélyben, a rostok és gallyak szövedékén át szeméig csillog a víz. Reng-reng a híd, ki szőtte, miféle kéz, ki verte le a rögzítő cölöpöket? És micsoda istenek lakóhelye volt itt a szirtek és a sziklák gömbölyű árnyékai között, milyen nimfák aludtak, miféle faunok füleltek, milyen emberi nyelven szóló állatok beszélhetlek erre valaha, s kik ezek a tündérek, akiket pillangóvá változtattak, ki ez a milliónyi szárnyas lény, aki a fatörzsekre simulva szendereg, szárnyuk hallgatag selymébe takarva álmát és álomképeit. Mit álmodik a pillangó, a valóban milliónyi pillangó, amely itt él, ebben a sziklavölgyben, kétoldalt végtelen, könnyező hegyek hallgatásába zárva, óriási fák törzsén és gallyak közt szunnyadozva, míg háncshidakon özönlik megzavarni álmukat a turisták tömege." A sziget másik nagy vonzereje a festői fekvésű lindoszi akropolisz: a tengerbe nyúló sziklák tetején áll Athéné Lindia romos szentélye, amit hatalmas erődítmény vesz körül. Hollósi Zsolt A Lovagok utcája A rodoszi lovagvár egész napos programot kínál A lindoszi akropolisz romfaihoz sokan felkapaszkodnak A rodoszi óváros közepén szürkületkor indul az élet