Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-12 / 161. szám

4 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 2001. JÚLIUS 12. Az amatőr városkutató tervei Rólcusra az emlékkövet! Hemmert János sze­gedi festőművész az ön­kormányzat támogatá­sát kéri a körtöltés mak­kosházi szakaszára épí­tett árvízi emlékmű át­helyezéséhez. A művész szerint a táblának az 1879-es árvíz betörésé­nek helyén, a rókusi pá­lyaudvar mögötti tölté­sen kellene állnia. Több mint két esztendeje kutatja az 1879-es szegedi árvíz történetét Hemmert Já­nos festőművész. A Tisza betörésének pontos helyét kereste, s a korabeli doku­mentumok, híradások, újság­cikkek, rajzok egybevetésé­vel, valamint szorgos utána­járással kiderítette, hogy a víz a rókusi pályaudvar kö­zelében, a mai Csáky József utca és Körtöltés utca közti szakaszon csapott át a védő­töltést magasító nyúlgáton. „A tragédia emlékét őrző márványtáblát viszont nem Rókuson, hanem a körtöltés makkoserdei részén helyez­ték el" - mondta Hemmert János. így a kőbe vésett föl­iratot olvasók azt gondolják, hogy a városra pusztulást hozó esemény helyszínén állnak. A közkeletű tévedést a táblák szövege is megerősí­tette - az árvízi védőtöltés peremén emelt, félköríves lezárású kőfalban ma látható tábla ugyanis már a negye­dik a sorban: az első három, részben tisztázatlan körül­mények között, eltűnt. A magát szerényen „ama­tór városkutató"-nak nevező festőművész nem csupán a vízbetörés, hanem az emlék­kő, s a belefoglalt táblák his­tóriáját is ismeri. Az első márványlap elhelyezésének időpontjáról nem talált ada­Hemmert János a makkosházi töltésen álló árvízi emlékműnél. (Fotó: Miskolczi Róbert) tot, de szövegére rábukkant a Szegedi Napló és a Szege­di Friss Újság 1907. novem­ber 6-i számaiban. Az újsá­gok szerint a márványlapra a következő föliratot vésték: „1879. március 12-én éjjel egy órakor / e ponton törte át a gátat a Tiszának / a petresi védvonalon kiöntött árja, / romba döntve a várost, ame­lyet / I. Ferenc József / apos­toli király teremtő szava, / a világnak és az országnak részvéte / polgárainak erélye romjaiból újra kiemelt. / Is­ten áldása legyen e városon / és újjáalkotásain." Hemmert János úgy véli, az első, 80x70 centiméteres, fekete márvány, aranybetűs tábla az 1919-es történelmi események viharainak eshe­tett áldozatul. Az elveszett márványla­pot 1929-ben pótolták, s arra már Móra Ferenc hexamete­rét vésték föl. „Petresi töltés­nél szilajon áttörve a gátat, / Ránk e helyen szabadultak az ár hullámparipái. / Égi harag múltán kisütött az égi szivárvány, / Szőke Tiszánk örökös békét köte Nagy-Sze­gedünkkel" - így szólnak Móra Ferenc sorai. De ezt a táblát is kivették a helyéről: 1944 körül nyo­ma veszett. A pótlására szol­gáló márványlapra hibásan rótták föl Móra versét - ezt a kőlapot a kilencvenes évek közepén pusztították el a töl­tésen portyázó, újkori van­dálok. A negyedik, ma is látható táblát 1999-ben tették a he­lyére, s egyúttal az egész építményt fölújították. A márványlap tisztasága azon­ban arra ingerelte a graffiti­firkálókat, hogy „monog­ramjaikkal" egészítsék ki az időmértékes költeményt... Hemmert János azt sze­retné elérni, hogy a kis em­lékművet a rókusi pályaud­var mögé, a vízbetörés he­lyére vigyék át. Tervét a vé­dőtöltés állapotáért felelős Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, s Bartha Lász­ló polgármester is támogat­ják. Hemmert János nem ta­gadja, szívén viseli a kó sor­sát. Hamarosan beadvánnyal fordul a szegedi önkormány­zathoz, amelyben az emlék­mű áthelyezését kéri. Javas­lata szerint a márványtáblára a Ferenc József-korabeli, s a Móra-féle szöveget is föl kellene vésni. Indítványával dr. Péter László és dr. Apró Ferenc helytörténészek is egyetértenek. Nyilas Péter A parkolóház alapköve Munkatársunktól Szeged első parkolóhá­zának alapkövét Bartha László polgármester helye­zi el ma, déli 12 órakor a Dózsa utca és Arany János utca sarkán évek óta üresen álló telken. A 152 autót be­fogadó parkolóházat 700 millió forintért építteti föl a Szegedi Parkolási Kft. Az épületben helyet kap majd egy panzió és egy gyorsét­terem is. Teaházi tárlat Munkatársunktól Képeim a menedék szige­tek címmel ma este 6 órakor nyílik meg V. Szabó Erzsébet festőművész kiállítása a Kla­uzál téri Wagner teaházban. A tárlatot Ocskó Margit, a Csongrád Megyei Közműve­lődési Tanácsadó Központ igazgatója ajánlja az érdeklő­dők figyelmébe. A megnyi­tón közreműködik Pópityné Várhidi Zsuzsanna zeneta­Az Evita Magaldija: Pintér Tibor Bekebelezni négyezer embert Pintér Tibor az Evita Magaldijaként mutatko­zott be a Szegedi Szabad­téri Játékokon. Régi vá­gya teljesült ezzel, hiszen amióta feleségét, Janza Katát Elisabeth szerepé­ben látta itt fellépni, ő is szerette volna kipróbálni, vajon meg tudja e hódíta­ni a több ezer főnyi kö­zönséget. - Mit tart fontosnak be­mutatkozásként elmonda­ni a szegedi közönségnek? - Zircen születtem, sokáig Veszprémben laktam, bakonyi gyerek vagyok. Állat-egész­ségügyi technikumban végez­tem Pápán, azért választottam ezt a mezőgazdasági középis­kolát, mert nagyon szeretem a lovakat. Ének és versmondás kategóriában megnyertem a városi Ki mit tud?-ot. Édes­anyám népműveló, édesapám Radnóti-díjas rendező, az ó bátorításukra mertem jelent­kezni a főiskola operett-musi­cal szakára, ahol elsó próbál­kozásra bekerültem Szinetár Miklós osztályába. A lovak és a természet szeretete a mai napig elkísér, olyannyira, hogy két versenyló tulajdono­sának mondhatom magam. - A tanulóévekre hogy emlékszik vissza? - Az elsó évben rossz vol­tam. Olyannyira, hogy el is akartak tanácsolni, aztán fo­kozatosan elsajátítottam a mesterség fortélyait. Görcsös, merev és gátlásos voltam, de a negyedik évre már felzár­kóztam főiskolás kollégáim­hoz. Négy éve végeztem, ta­valy nyolc fószerepet játszot­tam az ország különböző szín­házaiban. - Említene ezek közül né­hányat? - A budapesti Fiatalok Színházában a Hair és a Kato­nadolog című musicalekben, Miskolcon az Elisabeth-ben és a West Side Storyban, Pé­csett a Cirkuszhercegnőben és a West Side Storyban léptem színre. Jövóre Szolnokon a Marica grófnó bonvivánja le­szek. Nagy álmom teljesül az­zal, hogy most a szegedi Dóm Pollák György (1929-2001) Hosszan tartó betegség után, mégis várat­lanul távozott el közülünk a város szellemi életének jellegzetes alakja, a szegedi mate­matikai iskola pótolhatatlan személyisége, Pollák György. „Az élt jól, aki jól elrejtő­zött" - írta az ókori költó. Kollégánk utolsó évtizedét e klasszikus mondat szellemében élte, megelégedve azzal, hogy a matematiku­sok ismerik szakmai kiválóságát, nagyra be­csülik változatlanul gyors gondolkodásáért, s olykor irigylik is páratlan általános tudásáért. Volt azonban egy évtized, a hatvanas évek, amikor a televízió előtt ülve az egész ország őt figyelte: számos vetélkedő során ekkor de­rült ki mindenki számára, hogy kis hazánk­ban a világirodalomnak 6 a legnagyobb „ci­vil" szakértője. A matematika és az irodalom mellett még a zenében érezte igazán otthon magát: élete részét alkotta a klasszikus mu­zsika, de évtizedeken át részt vett a kortárs hazai komolyzenei termés rendszeres évi zsűrizésében is. Mint matematikus, hivatalosan mindig a Magyar Tudományos Akadémia budapesti matematikai intézetének eredményes kutató­ja volt, ám szakmai tevékenységének épp oly jelentős részét képezte az oktatás, amelyet 48 éven át hűségesen és folyamatosan Szege­den, az egyetemi Bolyai Intézetben végzett; még az idei őszi félévre is hirdetett elóadást. Bár az algebra tudósa volt, a matematika más ágait is szívesen és színesen tanította. A ta­nárjelöltek számára legendás előadásokat tar­tott a görög matematika történetéről, amely­nek alapművét is ő fordította magyarra. Köz­vetlen munkatársa volt a szegedi algebrai műhely alapító atyjának, Rédei Lászlónak, akivel közösen írt cikkei indították el a hazai félcsoportelméleti vizsgálatokat. Olyan si­kerrel, hogy Szeged ma világviszonylatban is e szakterület egyik vezető kutatóhelyének számít, ahova néhány évenként minden kon­tinensről összejönnek a félcsoportelmélet művelői. Az egyetemi algebra-szemináriu­mokon is tanúi lehettünk mindhalálig töret­len aktivitásának. Pollák György a szellem arisztokratája volt, de az egyenrangúaknak kijáró kedves­séggel bánt legkisebb kollégáival is. Életfor­mája volt a gondolkodás, a tudomány és a társadalom kérdéseiról egyaránt. Az emberi lét visszásságait szelíd nyugalommal viselte, csak olyankor fogott tollat, ha a logikailag alátámasztható igazságot érte sérelem. Máig emlékezetesek azok az írásai, amelyek for­mailag Báthori Erzsébetről, valójában a tu­dományos kutatás etikájáról szóltak. Ezekért az írástudók közössége kitüntetésben is ré­szesítette. Élete alkonyán érezte már, hogy „lélekkel lobogni haszontalan próba", keve­sebbszer tűnt fel a városi vitaesteken. Mégis, ebben az időszakban hozta létre a Jövendő Értelmiségiek Körét, a középiskolások fóru­mát az Ortutay Kollégiumban, ahol a diákok jeles helyi és fővárosi értelmiségiekkel be­szélgethettek. Nehéz elhinni, hogy testi valóságában nem lesz többé közöttünk. Emléke, szelleme, gondolatai azonban tovább élnek mindannyi­unkban, akiket Vele a közös munka, a közös ügyekról való gondolkodás összekapcsolt. (Pollák György hamvasztás utáni búcsúz­tatása július 13-án, pénteken déli 12 órakor lesz sor a Belvárosi temetőben.) Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézet Iparoskönyvtár Információk a tanulószerződésről Munkatársunktól Az Ipartestületek Orszá­gos Szövetsége (IPOSZ) régi hagyományt elevenít fel az Iparoskönyvtár elne­vezésű kiadványsorozat új­raindításával. Az első kötet már meg­jelent A tanulónevelésről címmel. A kiadvány szer­zője összefoglalja a tanuló­szerződés-kötés jogi félté­Vérükkel segítettek Munkatársunktól Júniusban a Vöröskereszt és a szegedi véradó állomás szervezésében 1318-an 562 liter vért adtak Szegeden és környékén. A Széchenyi té­ren megrendezett környezet­védelmi világnapon 56-an, az Agroplantánál 44-en, az I. sz. rendelőintézetben 17-en, az APEH-nél 43-an, a Mol Rt.-nél 8-an, a Szegedi Köz­lekedési Társaságnál 28-an, a szociális otthonokban 20­an, a munkaügyi központban 12-en, a VPOP-nél 18-an, téren játszhatok egy kicsi, de fontos szerepet: Magaldit. - Szegeden még nem lé­pett színpadra? - Csak a feleségem, Janza Kata szerepelt pár évvel ezelótt az Elisabeth-ben. A két évvel ezelőtti búcsú­előadásra én is elkísértem, s azóta tudom, hogy nekem itt játszanom kell. Fantasztikus kihívás ez: négyezer ember előtt színpadra lépni. A szí­nész akkor tud érvényesülni, ha a nézőtéren érezhetó a ki­sugárzása, ha el tudja hinni, hogy be tud kebelezni ennyi embert. Eddigi élményeim alapján úgy látom, sok kollé­gának ez nem sikerült. Álta­lam nagyra becsült színészek elvesztek itt. Egyesíteni kell az összes eszközt, tudni kell a összes szakmai fortélyt, kü­lönben meghal a figura. A Dóm tér külsődlegességeken alapuló színjátszást követel, mint minden ilyen nagy szín­pad. A legnagyobb sztárok­nak is szükségük van a hang­és látványtechnikai eszközök­re. - Hogy érzi magát itt? - Nagyon megszerettem Szegedet. Csodaszép a város, jót pihentem a próbák között, mindennap futottam, strandra jártam, nyugodt voltam. A kollégák barátságosak, más városban volt arra példa, hogy ellenségesen fogadtak, ahogy megérkeztem 190 centiméte­res magasságommal és szőke­ségemmel a fővárosból. Az elején érezhetó volt egy kis távolságtartás, de hamar beil­leszkedtem a csapatba. - Nézőként hogy tetszett a darah? - Amit itt, ezen a helyen, ilyen anyagi és technikai fel­tételek mellett meg lehetett valósítani, az sikerült Korog­nai Károlynak. Amatőr ren­dezőként profi munkának íté­lem, sokkal jobban nem lehe­tett volna megoldani. Az Evi­ta nehezen színpadra állítható musical, ekkora színpadon csak látványos elemekkel, ka­rikírozott figurákkal lehet si­keres. - Magaldi alakja közel áll önhöz? - Hálás szerep. Ugyan csak kétszer vagyok a színpa­don, de megjegyzik, hiszen a „Fenn az ég..." kezdetű dal többször visszatér. Már a vá­logatás kezdetén eldőlt, hogy ezt a szerepet kapom, annyira hozzám illó volt a ripacs, saját hangjában fürdő énekes figu­rája. Egy kicsit valóban ilyen is vagyok: tenorbetegség, hogy imádjuk magunkat és a saját hangunkat. Ezt kellett csak felerősítve bemutatni. Wagner Anikó teleit, a gazdálkodó szer­vezetek, az egyéni vállal­kozók és a tanulók kötele­zettségeit, jogait, a szerző­déskötés előnyeit és bukta­tóit. A könyv tartalmazza a tanulószerződés forma­nyomtatványát, valamint a szakképzéssel, a szakmai vizsgáztatás rendjével kap­csolatos jogszabályokat. Rúzsán 61-en, Kiskundo­rozsmán 14-en, Zsombón 18-an, Domaszéken 27-en, Mórahalmon 55-en, Ásott­halmon 28-an, Kisteleken 101-en, Ópusztaszeren 18­an, a véradó állomáson pe­dig 794-en adtak vért. Júniusban 76 szívműtétet, 5 veseátültetést és 20 érmű­tétet végeztek a szegedi kli­nikákon. Vért adni egyéb­ként szerdánként 8 és 18 óra, a többi munkanapon pedig 8 és 13 óra között lehet a sze­gedi véradó állomáson. Pintér Tibor: hozzám illő a saját hangjában fürdő énekes figurája. (Fotó: Miskolczi Róbert) SENKI TÖBBET HARMADSZOR! 2001 .július 12 és 16 között utoljára jegyezhető az FHB márciusban kibocsátott, hatéves futamidejű, fix 9,6%-os kamatozású jelzáloglevele. A jelzáloglevél a kockázatot kerülők biztonságos értékpapírja, a hasonló állampapírokénál jóval magasabb hozammal. A kamatot az FHB évente kétszer fizeti, a tőketör­lesztés a futamidő végén egyösszegben történik. A jelzáloglevelek névértéke 10 000,- forint, így már kisebb összeggel is jegyezhetők, a tőzsdén pedig szabadon adhatók-vehetők. A jelzálogleveleket a magánszemélyek adó-tőke­szómlára helyezhetik, ami adóhitel kedvezményt is biztosít számukra. Az árfolyamnyereség kamat­bevételnek számít, ezért nem kell utána adót fizetni. Jegyezhető: a CIB Értékpapír Rt., az MKB Ép. Rt, a Raiffeisen Ép.Rt, az Aegon Ép. Rt, a Concorde Ép. Rt., a Takarék Bróker Rt. kijelölt fiókjaiban. A jegyzési árfolyam és az egységes hozammutató (EHM) 2001. július 11 -én a Magyar Hírlapban és a Magyar Tőkepiacban kerül közzétételre. További részletekről érdeklődjön a jegyzési helyeken, az FHB 06-40-200-115-ös hitelvonalán, a bank internetes honlapján (www.fhb.hu) és az ml Képújság 508. oldalán. ©FHB Földhitel- és Jelzálogbank Rt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom