Délmagyarország, 2001. június (91. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-08 / 132. szám

4 HIRDETÉS PÉNTEK, 2001. JÚNIUS Kisteleken a Fradira készülnek Kié a legszebb ház? Falunapok Tiszaszigeten Munkatársunktól Mától falunapokat rendeznek Tiszaszige­ten. Péntek este 6 órától a művelődési ház­ban nyitógálával indul a háromnapos rendez­vény. Bodó Imre polgármester köszöntője után átadják a díszpolgári és a falu legszebb portája címet. Az ünnepi műsoron föllépnek az ovisok és az iskolások, de az idősebb kor­osztály sem marad ki. A nyugdíjasklub tag­jai népdalokat énekelnek. Emellett lesz még tánc, paródia, versmondás, családi hegedü­lés, sőt még a szomszédos Kübekháza idősei is szerepelnek. Másnap, szombaton a sportpályán 8.30-töl délután 4-ig lovasversenyt és agárfuttatást ren­deznek, 17 órakor pedig a helyi öregfiúk fociz­nak az űjszentivániakkal. A Szent Antal téren 10-kor bábelőadást nézhetnek meg a kicsik majd 11-kor átadják a nemrég elkészült Teme­tő, Rákóczi, illetve József Attila utcát. A bog­rácsos vacsora után hajnalig rophatják a táncot kicsik-nagyok az utcabálon. Vasárnap reggel 8-kor autóversennyel indítanak. A 9.30-kor ünnepi szentmise lesz. Délután 2-kor aerobik­majd lovasbemutató kezdődik. A falunapokat mi más zárhatná, mint szabadtéri diszkó. kispadot Könyvheti programok Munkatársunktól A Belvedere Meridionale Alapítvány mutat­ja be Magyarország és Európa 1919-1939 című könyvét a Millenniumi Kávéházban június 8­án, pénteken, 16 órakor. Házigazda: dr. Zakar Péter főiskolai tanár. Vendégek: Döbör András, Kiss Gábor Ferenc, Nagy Tamás és Zalai Anita, a kötet szerzői. A Szegedtől Szegedig 2001 antológia bemu­tatója fél ötkor kezdődik a városháza dísztermé­ben. Vendégek: dr. Ványai Éva alpolgármester, Simái Mihály József Attila-díjas költő, az anto­lógia főszerkesztője, Zalán Tibor költő, Kiss Emő, a Szegedi Bók Társaságának titkára, dr. Majzik István, a kötetet megjelentető Bába és Társai Kiadó képviseletében. Közreműködik: Balogh Ildikó (hegedű). Ki nyer ma? címmel könyvről könyvért ve­télkedőt rendeznek a Móra Ferenc Könyvesbolt szervezésében, Zsoldos Sándor vezetésével, a Dugonics téren, 5 órától. Délután 6 órakor több esemény kezdődik: a Tiszatáj szerkesztősége a felújított szegedi Vár­ban tartja a Tiszatáj könyvheti könyveinek be­mutatóját. Hász Róbert Végvár című regényét és Sándor Iván A másik arc (A regény és a tör­ténelem) című esszékötetét méltatja és a szer­zőkkel beszélget Olasz Sándor főszerkesztő. A Sík Sándor Könyvesboltban Romsics Ignác akadémikussal A trianoni békeszerződés című könyvéről dr. Nagy István tanszékvezető főis­kolai docens beszél. A Honvéd Kulturális Ala­pítvány székházában (volt tiszti klub, Victor Hugó u. 6.) mutatják be Dévényi István Fogság Grúziában című könyvét. Közreműködik Ha­lász Miklós újságíró, Csillik László tanár. A Könyvheti Szegedi Szalon vendége a Bar­tók Béla Művelődési Központ dísztermében es­te 8 órától Temesi Ferenc író, Szepesi Attila és Veszelka Attila költők. Házigazda Tandi Lajos, a Szeged folyóirat felelős szerkesztője. Közre­működik Dálnoky Zsóka színművész. Farkas Csaba Budapesten dedikál Munkatársunktól Budapesten dedikálja Yas­mina belém olvas című köny­vét Farkas Csaba, lapunk munkatársa szombaton, dél­után fél 1-kor, a Vörösmarty téren, az Accordia Kiadó pa­vilonjában, az ünnepi könyv­hét alkalmából. A rendhagyó szerkezetű tárcaregény Szász Imre utó­szavával jelent meg az Ac­cordiánál. Farkas Csabának A kapu és az Úszóházi Hírek című novelláskötetei után ez a harmadik szépirodalmi mű­ve; horgászkönyve is jelent már meg, és képzőművésze­ti kiadványt is szerkesztett. Újra répafesztivált rendez Domaszék Generációkról generá­ciókra öröklődik Doma­széken és környékén a sárgarépa termesztése. A dél-alföldi régióban itt a legtöbb a kedvelt le­vesbevalóból. Ezért az önkormányzat tavaly ki­találta a répafesztivált. Az ideire a helyi gazdák mellett zákányszékiek, mórahalmiak és röszkei­ek is elhozzák termé­nyeiket. Szombaton - a rengeteg zöldség mellett - struccszépségversenyt, néptáncot, vetélkedőket és utcabált is kínálnak a vendégeknek. veszi a részét a munkából. Róbert felesége, Erika és öccse, Zoltán is besegít. Míg a család legkisebbje, a más­fél éves Brigitta is a répaföl­dön téblábol. Tavaly is részt vettek a fesztiválon Vőnekiék. Hatal­mas bográcsban főzték a pörköltet. Ez az idén sem lesz másképp. - A régióban nálunk ter­melik a legtöbb sárgarépát, ezért döntöttünk úgy tavaly, hogy fesztivált szervezünk ­mondta Börcsök Lajos do­maszéki polgármester. Szombaton több mint hatvan helyi, illetve zákányszéki, mórahalmi és röszkei gazda viszi szemlére terményét. A reggel 8 órás zenés éb­resztő után a 25 éves szüle­tésnapját ünneplő általános iskola diákjai adnak műsort a főtéren. Délelőtt díjazzák a legjobb termelőt és a legöt­letesebb sárgarépaétel készí­tőjét. Délután sárkányrepü­lő-bemutató, a Domafa nép­táncegyüttes, struccszépség­verseny szórakoztatja a ven­dégeket. A répafesztivál vendége lesz Kovács Kati és a humorista Ayala. A ren­dezvényt szabadtéri lézer­show és utcabál zárja. K. T. Ácsolják A 225 éves Kistelek jubi­leumi ünnepén tegnap a kul­turális fesztivál zajlott. A közösségi házban több mint 30 amatőr művész mutatko­zott be. Hangszeres és a vo­kális zenészek, vers-próza­mese mondók, színjátszók, bábművészek, néptáncosok, valamint klasszikus és mo­dern színpadi táncosok adtak elő műsort a változatos kis­városi kultúréletből. Most nem voltak továbbjutók, mint tavaly. Akkor a hasonló megmérettetésen (a Kultúra a nyugat kapujában vetélke­dőn) három csoport és egy egyéni versenyző az orszá­gos döntőig jutott, mi több: a Trió a kategóriája győztese lett. Mint Mészáros Gábor főszervező mondotta, hagyo­mányt szeretnének teremteni ezzel a kisteleki kulturális fesztivállal. Pénteken három órától avatják a kegyeleti parkot. Gyulay Endre püspök szen­teli föl az újjáépített stáció­kat. A vásárhelyi Bercsényi Miklós Gépesített Lövész­dandár a világháborús kato­nasírok előtt tiszteleg. Fél ötkor közösségi házban ün­nepi ülést tartanak, díszpol­gárt köszöntenek. Hat órakor avatják a plébánia és a temp­lom emléktábláját. Lapunk­ban írtuk, az ünnepi templo­mi koncert - ahol az idős Vándor Rudolf fúvószenekar és a pedagógusok kórusa A focipálya ünnepi kispadjait a közösségi ház sajtospultjaiból ácsolták. (Fotó: Gyenes Kálmán) szerepel - a toronybéli fúvó­sok játékával kezdődik. Eb­ben harsan föl majd a város szignálja, amely egyben részlete a Kistelek köszönté­sére írt zeneműnek. Szombaton kilenc órától kispályás focitorna, tíztől a térségi iskolák vetélkedője, tizenegytől az öreg autók fölvonulása, délután a Kiste­lek-Fradi öregfiúk barátsá­gos labdarúgó-mérkőzés lesz. Este a Sánta zenekar játszik a strandi nosztalgia­bulin. Vasárnap 10 órakor kez­dődnek utcai kosárlabda-, a standröplabda- és a lábte­nisz-csapatversenyek. A Te­kergő Játszóház csúszdái, út­vesztő barlangjai, építőjáté­kai tíz órától az óvodásokk és az alsó tagozatosok in­gyenesen használhatják. Majoros Tibor Az idén második alka­lommal rendeznek Doma­széken répafesztivált. A köz­ség termelői már egy hete készülnek a szombati bemu­tatóra. A településen szinte nincs olyan család, amelynek leg­alább a kertjében ne talál­koznánk a sárgarépa apróle­velű bokrával. Néhányan nagyban foglalkoznak a ter­mesztésével. Ilyen többek között a Vőneki família is. A szülők még 1969-ben költöztek Öttömösről a Do­maszék melletti tanyára. Ak­koriban 500 szögölön foglal­koztak répával. Mára a gye­rekek felnőttek, így már négy holdon nő náluk ez a zöldség. Évente 8-10 fajtát vetnek, legkedveltebb a na­poli, a sefora és a nandrin. Még a Dunántúlra is kerül a domaszéki homokból répa, ugyanis ez jóval édesebb, mint ottani társai. Vőnekiéknél mindenki ki­A Vőneki család apraja-nagyja készül már a holnapi fesztiválra. (Fotó: Gyenes Kálmán) Tjrölgyeim és Uraim, Tisztelt Olvasók! n Azon a napon, amikor Szeged váro­sában a jó hírű és törekvő párt tartotta szo­kásos évi kongresszusát, s éppen vidáman köszönt le a régi pártelnök, hogy vidá­man vegye át helyét az új pártelnök, nos ekkor a Sportcsarnokkal szemközti busz­megálló padján egy lányra lettem figyel­mes. Kamionok, Trabantok, babakocsik és buszok jöttek és mentek, néha finoman a levegőbe emelkedett a boldog Sportcsar­nok is, ám ez a lány nem törődött semmi­vel, ez a lány tekintetét eltökélten ugyan­azon irányba tartotta hosszú percek óta. Olyan volt ez a lány, mint az édes­anyánk fiatalon. Vagy mint a testvérnővérünk, aki már festi a száját, és akinek az ablaka alatt saját költeményeit énekli esténként a he­lyi könyvtár négycsaládos igazgatója. Azt akartam mondani, hogy ez a lány olvasott a buszmegállóban. Ezért is vá­zoltamföl ezt a képet, mert mint azt tud­juk, az olvasás éve van. Olvasni pedig nem csak könyveket lehet. Olvasunk a másik ember tekintetéből, a mozdulatai­ból, a másik jelentőségteljes hallgatásából, olvasunk világtalanul az ujjbegyünket használva, és olvasunk fennhangon vagy silabizálva, mormolva, és félálomban, a szülőszoba előtt, és olvasunk haldokolva is. Például azt mondom, ez a könyv lesz, amit az életben utoljára elolvasok. Amikor olvasunk, biztosan közelebb van hozzánk az angyal. De másképpen olvas a férfi és a nő. Amikor a férfi lát egy nőnemű lényt a Darvasi László Olvasunk világtalanul... könyvben, azt mondja, hát hiszen ez a nő kellene nekem, milyen jó lenne ágyasnak, gyermekeim anyjának, főnökömnek. Azt hiszem, egy női olvasó talányosabb kép­ződmény, mint a férfi. A női olvasásban több a megértés, a vágy, és talán a kíván­csiság is. A női olvasás bizonyosan a szép­ség egy fajtája. A világon mindenütt több a női olvasó, a könyvtári dolgozó. Amikor egy nő olvas, és a könyv lapjain lát egy fér­fit, teológiaprofesszor, bokszbajnok vagy zsoké az illető, a nő azt gondolja, drága is­tenem, pont ilyen férfi kellene nekem, ka­roljon belém, vigyen el innen, és messzi­re vigyen. Amikora nő olvas, kicsit elmegy, kicsit messzebb van. Jfgyszer Graz városának kínai vendég­Í2j tőjében láttam, miként sírja el magát egy olvasó nő. Tekintete egyenletesen fu­tott a sorok fölött, mígnem hirtelen meg­dermedt, szinte odafagyott a könyv lapjá­nak egy adott pontjához, igen, odafagyott, és nem mozdult. S a nő szemtükre lassan megtelt könnyel, fátyolos lett, majd pedig, mint egy hideg-szomorú svéd filmben, a mozdulatlan arcra csorgott, le a gödrös ál­lig, és onnan is tovább. Tudják, lehet, hogy rossz könyv volt, egy pocsék, csöpö­gős szentiment, egy féldilettáns munka. En mégis arra gondoltam akkor, ezért a pillanatért szívesen megírtam volna. A családban öregnagyapának volt négy lánya, mindannyian szerettek olvasni. S nagy kedvvel silabizálta a betűket öreg­nagyapa is, csak hát lassan haladt, jó tíz percig is elbíbelődött egyetlen oldallal. De a családfő jogán először mindig ő olvas­ta a könyvet. A lányok meg vártak, vártak, és köztien fogyott a türelmük, mint az élet. S amikor az öreg kibicegett az udvari ár­nyékszékre, a lányok néhány oldalt vissza­lapoztak a könyvből. Az öreg a dolgát le­tudva visszabotorkált, és komótosan ol­vasott tovább. Aztán fölcsattant, ej a szent­ségeteket, megint olyan regényt hoztatok nekem, amit már olvastam. S már vágta is a lányokhoz a könyvet. Költő barátném mesélt az édesanyjáról, kit deportáltak. A célállomás Auschwitz volt. A nénike él még, derékszögben jár, már nem lát olvasni, de még mindig föl­olvastat magának. Azt mesélte a barát­ném, hogy azok a nők kemények voltak, s ha egyébként a nők szeméből gyakrab­ban csillog ki a könnyvíz, s ha gyakrab­ban forr is homlokuk köré a migrén gló­riája, mint a férfinak, hát ott, a haláltábor­ban ez egyáltalán nem volt jellemző. Az a fiatal nő, a költőnő édesanyja több hónap auschwitzi időzés után sírta el először ma­gát, igaz, akkor csaknem megfulladt a zo­kogástól. Annyi történt, hogy: egy fogoly­társa kezében megpillantott egy, azaz 1 darab könyvet. M ármost sohasem mindegy, mit olva­sunk. Amikor én azt az olvasó lányt megpillantottam a szegedi Sportcsarnok előtt, rögvest eszelős kíváncsiság fogott el, miféle könyv lehet a figyelmének a tár­gya. Őszintén szólva, hallatlan szeren­csém volt. A jó isten sósavas dörzskeféje se sikálhatta le volna rólam a vádat, hogy én ezt az egészet pusztán kitaláltam, hogy gúnyolódjak, ironizáljak, gátlástalanul destruáljak. Mert, lessenek mondani, mi van, ha a pártkongreszustól boldogan mo­rajló Sportcsarnok előtt az a jó magyar le­ány a Csontbrigádokat olvassa Rejtő Je­nőtől?! Vagy Balzactól az Elveszett illú­ziókat, vagy Gajdartól Az ifjú Gárdát, A Pál utcai fiúkat, A Micimackó és baráta­it, A 22-es csapdáját?! Mit magyarázkod­hatnék össze, és, jaj, ki hinne nekem, hogy nem gúnyolódok, ha például egy igazi magyar olimpikon ült volna ott, a padon és a Bánk bánt olvassa, éppen azt a részt, amikor Ottó és Melinda, nem, nem le­gyen inkább a Tiborc panasza. De a lány nem a Bánk bánt olvasta, nem is a Jadviga párnáját. Manapság az olvasás költséges időtöl­tés. Az sem vigasz, hogy a magyar könyv már van olyan szép, mint a nyugat-euró­pai, de még mindig csak a felébe kerül. Ol­vasni azért is költséges, mert amíg olvas az ember, addig nem rohan pénz, üzlet, ka­mat, áfa, társasági adó után. A pénzről pe­dig azért beszélek ilyen hosszan igen, tisz­teltolvasók, hölgyeim és uraim, mert min­den nyafogás, kelletlenkedés, sírdogálás, jajveszékelés ellenére azt láthatjuk, hogy van. Van pénz lapalapításra, színházra, mozifilmre, kultúrára, könyvre. Annyi pénz van ezekre a szent dolgokra, mint még soha. Jó, nem akárkinek van ez a sok, sok, sok pénz, de van, mondom újra, és ez a lényeg. És az is lényeg, hogy a magyarok sze­retnek olvasni, és tudnak is olvasni, és nem mindig hiszik el, amit olvasnak, és nem is mindig azt olvassák, amit látnak. A lényeg az, hogy a könyvhét most is, ahogy mindig volt, ünnep. Közelebb van az angyal. Engedelmiikkel a könyvhetet nem nyitom meg, mert megnyílt az már. Kívánok önöknek jó könyveket, bárhol és bármikor. Üljenek le a Sportcsarnok elé, egy színház elé, üljenek le, és olvassanak, rsgyébként pedig tudják, mit olvasott az tL a lány a buszmegállóban? A Háború és béke című könyv második kötetét a négyből. Alighanem most már az utolsó la­poknál járhat. Tudják, ott, ahol, Natasa melléből tejet szopik egy gyerekember. Hát nem azt a dolgot csinálja őis, ami leg­inkább hasonlít az olvasáshoz?! * Kollégánk megnyitója az ünnepi könyvhét tegnapi, szegedi rendezvényen hangzott el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom