Délmagyarország, 2001. június (91. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-23 / 145. szám

Csak magának fog parancsolni a dél-alföldi parancsnok Fináncportré Dél-Magyarországról Igencsak sok „hivatalos helyen" olvasták meglepődve a címzettek azt a levelet, amelyet a napokban kaptak a Vám- és Pénzügyőrség dél-alföldi regionális parancsnokságának ezredesétől. Ebben ugyanis Rovó István parancsnok megköszönve a sok éves együttműködést - azt tudatta, hogy nyugdíjba vonul. No, de miért dönt a végleges szabadság mellett egy ereje teljében lévő, nagy tapasztalatait sikerrel hasznosító „főfinánc"? Erre a kérdésre kértünk mi is választ Rovó Istvántól. - Ha valaki azt hiszi, hogy harag, sértődés, valamilyen nagy csalódás miatt megyek nyugdíjba, alaposan téved fogadott irodájában az ezredes. - Ugyanis mind beosztottammal. mind pedig parancsnokaimmal kiváló a munkakapcsolatom, s azt mondhatom: ha újra kezdhetném az életemet, ismét a vámőrség mellett döntenék. Mindössze arról van szó. élek azzal a lehetőséggel, amit a hivatásos állományűakra vonatkozó szolgálati törvény biztosít. Ebben kimondták, még 1996ban: aki a törvény hatályba lépésének időpontjáig letöltött 25 évet egyenruhásként, 2001. szeptember 1-jéig szabadon dönthet - tovább dolgozik, vagy nyugállományba vonul. Én a nyugdíjat választottam. Elmondta Rovó István azt is, hogy az elmúlt majd három évtized alatt az a három esztendő volt a legizgalmasabb, Rovó István: „Ha újra kezdhetném az életemet, ismét a vámőrség mellett döntenék." (Fotó: Schmidt Andrea) Rovó István 1948-ban született Sándorfaiván. A szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett, elvégezte a rendőrtiszti főiskolát, valamint a Vám- és Pénzügyőrség minden jelentősebb tanfolyamát. 1972-ben öltözött fináncegyenruhába, s szolNévjegy gáiati ideje alatt összesen 16(1) rangban szolgálta a pénzügyőrséget, míg ezredes lett a „sima váll-laposból". Dolgozott nyomozati szabálysértési előadóként, irányította Csongrád megye első vámnyomozói szervezetét, nyolc évig a megyei vámparancsnokság helyettes vezetője volt, majd 1996-ban nevezték ki a Vám- és Pénzügyőrség Csongrád-Békés megyei parancsnokának. 2001. január elsejétől a dél-alföldi regionális vámparancsnokság első embere. amikor vámnyomozóként kutatott a csempészbűnök után. - Az első komoly sikeremet még néhány napos, „kopasz" fináncként arattam emlékezett a hetvenes évek fináncháborúira az ezredes. - A Mars téren, kofa mellé beállva, „álruhában" lestem meg, hogyan is köttetik egy üzlet a farmert csempésző és a felvásárló között. így tudtam meg, hogy az egy zsák csempészholmiért járó pénzt a Pulcz utcában fizetik ki. Pár perc múlva már a jugó delikvens kocsijával szállítottam be az urakat, egészen a pénzügyőrlaktanya udvaráig. Később aztán megküzdöttem én kvarcóracsempészekkel, éppen úgy, mint kamion zugaiból cigit áruló fuvarozókkal. Részese lehettem annak a nagy harcnak is, aminek végén már a nagy szervezettséggel dolgozó olajszőkítőket füleltük le. S minden bizonnyal az a tanyagazda is sokáig emlékezett rám, aki annak idején orosz katonáknak árulta a zugpálinkát. Sokáig nem tudtuk megfejteni, melyik pincében tárolja az itókát. No, de semmit nem lehetetlen kideríteni. Szovjet katonának öltözve, pénzt lobogtatva, komoly vevőként jelentem meg az udvarán. Elmesélni sem lehet, milyen arcot vágott, amikor aztán a pincében előbukkant az orosz mundér alól a fináncgúnya. Rovó István persze nem csak a csempészeknek, pálinkázóknak tudott meglepetést okozni. Az á nem kevés röszkei vámos is megdöbbenve szalutálhatott, akiket korrupciós bűnök miatt, egy éjszaka cserélt le a jugó határon. - Valóban történt ilyen, de nincs harag közöttünk. Mindössze annyit mondtam volt kollégáimnak: emberek, maguk mégse erre esküdtek fel. A mai napig is köszönnek nekem. Mint ahogy attól sem kell tartanom, hogy egy régen lebuktatott, svarcban utazó ügyfelem áll bosszút rajtam. Mindig a törvényesség szellemében dolgoztam, a csempész meg jól tudja: kockázatos szakma az övé - mosolygott Rovó ezredes. Hogy mivel tölti majd rengeteg sok szabadidejét egy olyan finánc, aki napjainkban ezer vám- és pénzügyőrnek parancsol? - Egyelőre szeretnék egy jó nagyot pihenni, hiszen nem is emlékszem arra, mikor voltam utoljára hosszabb nyári szabadságon. Aztán pedig a családomnak élek, s nem tervezem, hogy bármelyik, vámügyekkel foglalkozó cégnél is munkát vállalnék - köszönt el Rovó István. Bátyi Zoltán Fritz Péter levélben fordult az MSZP vezetőihez Színjáték és kartoték Munkatársunktól Döbbenetesnek, az ötvenes évek stílusára emlékeztetőnek, a kádári időszak reinkarnációjának nevezte Fritz Péter szocialista országgyűlési képviselő a Magyar Szocialista Párt országos és helyi vezetőinek irt levelében azokat a módszereket, amelyeket a párt megyei és városi vezetői alkalmaztak az elmúlt háromnegyed évben. A politikus élesen bírálta Botka László megyei és Kozma József városi elnök munkáját. Fritz Péter, az MSZP korábbi megyei elnöke a képviselő-jelöltállítással kapcsolatban fogalmazta meg véleményét. A több oldalas levelet elküldte Kovács László pártelnöknek, Szili Katalin elnökhelyettesnek, Jánosi Györgynek, az országos választmány elnökének és Nagy Sándor parlamenti frakcióvezetőnek. A politikust megdöbbentette, hogy az MSZP megyei és városi szervezeteinek belső ügyeivel foglalkozó levelét, amelyet csak néhány személynek küldött el, valaki, vagy valakik „nem megfelelő módon kezelték". Azt mondta, a levelet nem a nyilvánosság számára írta, ezért nem is kommentálja, és nem is nyilatkozik. „Ez belügy" - hárította el megkeresésünket. - A párt országos vezetői is csak annyit jegyeztek meg: megkapták a levelet, amelynek tartalmán meglepődtek, de az abban leírtakat nem a nyilvánosság előtt vitatják meg, és nem az újságok hasábjain akarnak üzengetni. Fritz Péter levelében az országgyűlési képviselő-jelöltállítás előkészítését színjátéknak, a jelöltállításról a döntést pedig paktumpolitikának nevezte. Hangsúlyozta, a jelölés végeredményét, amiről márciusban döntött a városi szervezet, már hónapokkal korábban ismerte, mindent előre lejátszottak. Az országgyűlési képviselő bírálta a helyi választmányt, mert a testület az egyes jelölés mellett arra való hivatkozással döntött, hogy a jelölti helyekért történő belső versengés veszélyeztetné a párt egységét. Ezt az érvelést Fritz a levelében hazug demagógiának nevezte. Értetlennek tartja, hogy ugyanazokra az okokra hivatkozva választották meg a megyei elnök Botka Lászlót egyéni jelöltnek, és ugyanazokra hivatkozva hárította el a jelölést a városi elnök, Kozma József. Fritz szerint a választott testületek szerepe leértékelődött, a dolgok kis körben dőlnek el, amelyeket a testületek puhítás után elfogadnak. Úgy véli, pontosabban azt tapasztalja, hogy a döntéshozó testületek éppen legfontosabb szerepüket nem töltik be, nem hoznak döntést. Fritz Péter veszélyben látja a korábban felépített belső demokráciát, meggyőződése, hogy azzal nem szabadna játszadozni. A volt megyei elnök kitért az 1998-as választásokra is. Szerinte akkor a párt a maximumot, vagy ahhoz nagyon közeli eredményt mutathatott fel, azonban az egyéni jelöltek közül néhányan gyengébben szerepeltek, mint a párt, de az ő felelősségüket senki nem vizsgálta. Fritz megkérdezi: és most ki a felelős a hódmezővásárhelyi polgármesteri, és főleg az önkormányzati választásokon elszenvedett döbbenetes kudarcokért. Bár senkit nem nevez meg, de azt leírja, számára egyértelmű. Tudom, folytaja Fritz, hogy a felelősség kérdését a győzelem vagy a vereség ténye fogja eldönteni, bár nem tudja elképzelni a vereséget, hisz a győzelemben, azt azonban megjegyzi: viszont akkor már senki nem fogja a levélben említetteket vizsgálni. Fritz leírja, hogy politikai ellenfelei sem alkalmaztak vele szemben olyan módszereket, amelyek azt sejtetik, párttársai közül valaki kartotékok vezet róla: egy két éve vele készült interjút névtelen feladója megjegyzésekkel küldte el egyik vezető politikustársának, amit ő meg éppen a szegedi jelöltállító küldöttgyűlésen kapott meg. Fritz az MSZP vezetőinek írt levelét azzal fejezi be, hogy nincs benne harag, nem kér se elégtételt, se szánalmat. Levelével a helytelen irányultságot kívánja megelőzni, és nem akarja, hogy a belső demokráciát napi politikai érdekből bárki megkurtítsa. Ebben kéri a címzettek segítségét. Duna-konferencia A Duna vízgyűjtőterületén előforduló szennyezőforrások felmérése érdekében a meglévő kétoldali vízügyi és környezetvédelmi egyezmények felülvizsgálatát kezdeményezi a kormánynál Illés Zoltán, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöke. A kétnapos Dunakonferencián elmondta: nem elég a verbális környezetvédelem, hanem hathatós intézkedésekre van szükség. Véleménye szerint a környezetvédelmi és a külügyi tárcának környezetdiplomáciai offenzívába kellene lendülnie. Krisztus a Fidesz eiött Munkácsy Mihály festett egy Krisztus-trilógiát. Trilógiát többnyire azzal a szándékkal készítenek, hogy a három rész közös kompozíciója kiadjon valami külön-külön nem foghatót. A három kép közül kettőt, a Krisztus Pilátus előtt címűt, és az Ecce homo címűt tulajdonosa örökös letétbe helyezte a Déri Múzeumban. Viszont a harmadik, Golgota címet viselőt csak néhány hétre hozta tulajdonosa Magyarországra, nyilván azzal a szép beetetési szándékkal, hogy mire lejár a letéti szerződés, lesz idő beizgulni a kép árverésére. A festmény becsült értéke hozzávetőlegesen 300 millió forint. Arról nem nyitnánk vitát, hogy trilógiának egyben vagy esetlegesen darabonként külön van a helye. A háromból kettő már megvan. A harmadik leendő sorsa: vagy elviszi a tulaj, mert 300 millió mégiscsak annyi, és nem veszi meg senki. Vagy magánkéz veszi meg, és akkor vagy viszi a Déri Múzeumba a társaihoz örökös letétbe (ennyi pénzért!) vagy nem. De bejött a képbe egy harmadik megoldás is. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kifizeti a kép egyharmadát (100 milliót), ha mi a többit összedobjuk. Mint tudjuk, a kormány igen bőkezűen állüotta össze a költségvetést, s az alultervezett infláció okán még bőkezűbb lehet. De a kétharmadát mégis velünk akarja megfizettetni; ugyanakkor sorolhatnánk itt, mire költött milliárdokat hevenyészett figyelemmel. Az biztos, hogy egy Munkácsy-kép megvásárlása közel sem hoz annyit a píárkonyhára, mint egy hosszasan mutogatható ilyen-olyan film, vagy csak az imázsköltségként a Happy End Kft.-nek, gyerekes pályázatára leszurkolt több mint 4 milliárdot említsük. Mindeközben úgy tesz az NKÖM, mint ha az az egyharmad, amit fizetni szándékoznak, nem a mi pénzünk lenne; az is a miénk. A kormány nem arra kapott négy évre felhatalmazást, hogy kedve szerint kezelje a pénzünket, hanem abban állt volna (volna!) a nekik adott (eltúlzott) bizalom, hogy ésszerűen bánjanak a pénzünkkel. És ha már beletuszkolták a minisztérium nevébe, hogy nemzetünk kulturális örökségét fogja át szó szerint, akkor egy Munkácsy-kép megvásárlása esetleg beleférne ebbe a kategóriába. De nem fér bele, mert a Munkácsy-kép píárértéke a Fidesz-MPP számára csak 100 millió forint, a többit meg toldjuk nekik hozzá - a minimálbérből. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, ha a keresztény értékeket zsolozsmázó kormány képtelen a Golgotát megvenni, olybá lesz, mint a gazdag ember kicsinyessége szülte szégyen. De elég csupán ezt a két szót egymás mellé állítani: Munkácsy és Fidesz, legyek akár demagóg, olyan ez, mint Krisztus Pilátus előtt, menthetetlen. lU^caU • trapézlemez, síklemez • ereszcsatorna-rendszer • cserepeslemez • könnyűszerkezetes épületek, csarnokok kivitelezése. SZAPPANOS ÉP-KER. Hódmezővásárhely, Zrínyi u. vége. Tel.: 62-241-209, 62-230-446. A LINDAB TERMÉKEK KIEMELT MÁRKAKERESKEDŐJE! Hazai búzafajták a világpiacon A magyar búzanemesítésnek nagy hagyományai és sikertörténetei vannak. Ezzel a háttérrel érdemes pénzt fektetni a módszerbeli és technológiai fejlesztésbe, hiszen az előrejelzések szerint a magyar búzafajták világpiaci lehetőségei folyamatosan növekednek. A Szegedi Biológiai Központ (SZBK) főigazgatója, dr. Dudits Dénes akadémikus által szervezett konzorcium 206 millió forintot nyert a fejlesztésekre a Széchenyi-terv pályázatán. - Három évre szól a programunk - mondja dr. Dudits Dénes. - Abból indultunk ki, hogy a mai Magyarországon a búza az egyetlen növény, amelynek a nemesítése mintegy 90 százalékban magyar kézen van. Mindig is sikeres volt a hazai búzanemesítés, ezt a hagyományt nem szabad veszni hagyni. A búza: hungarikum. A jó minőségű magyar fajtáknak az előrejelzések szerint folyamatosan növekedhetnek a világpiaci lehetőségei. Igen fontos exportcikkünkről van tehát szó és a belső gazdaság lényeges tényezőjéről. A Széchenyi-terv agrárgazdaTermésmustra a táblán. A nemesítés végeredménye. (Fotó: Gyenes Kálmán) sági és biotechnológiai programja keretében a konzorcium pályázata 206 millió forintot nyert el - a mostani két költségvetési évre. Ebből metodikai és technológiai modernizációt szeretnénk megvalósítani, új műszereket beszerezni, molekuláris laboratóriumokat kialakítani. A cél: új és egyre jobb minőségű fajták létrehozása. A konzorciumnak összesen 11 résztvevője van: kutatóintézetek, nemesítő cégek, termelő gazdaságok. A szegediek dominanciája érthető. Az SZBK, mint a molekuláris biológiai kutatások legnagyobb hazai központja az alapkutatási hátterét biztosítja a molekuláris módszerekre építő növénynemesítésnek. A szintén szegedi gabonakutatóval, amely a búzanemesítésben is számos sikert ért már el, közvetlenül együttműködik. A konzorcium tagja még az ugyancsak szegedi Bay Zoltán biotechnológiai intézet, valamint a tudományegyetem gazdaságés természettudományi kara is. A veszprémi egyetem, a kiváló martonvásári nemesítő és a gödöllői biotechnológiai cég mellett mezőgazdasági termelő szövetkezetek még a konzorcium tagjai. A növénynemesítésben ma már világszerte molekuláris módszereket használnak. A génbeépítést alkalmazó búzanemesítésben a különféle stresszhatásoknak ellenálló fajták előállítására törekednek. Részint a különféle kórokozóknak, a betegségeknek ellenálló, másrészt a szárazságot tűrő fajtákra van szükség. Mindehhez elengedhetetlenek az élettani, a genetikai kutatások, a géntechnológiai eljárások ismerete és alkalmazása. - A búza konzorcium a kutató- és fejlesztő helyek, a nemesítő cégek és a termelő gazdaságok összehangolt együttműködése révén érhet el jó eredményeket. A pályázaton elnyert 206 millió forint ésszerű felhasználása hozzájárulhat a magyar búza világpiaci versenyképességének megőrzéséhez, vagyis a magyar gazdaság eredményességéhez - összegzi a célokat dr. Dudits Dénes. S. E.