Délmagyarország, 2001. június (91. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-21 / 143. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. JÚNIUS 21. HELYI TÜKÖR 3 Ha katasztrófa, ha költözés... Hajlék, szükség esetére Szükséglakások Szegeden, a Kemes utcai panelházban. (Fotó: Karnok Csaba) S€hengenen innen és túl A kisebbségi lét ember alatti lét, mondta néhány éve egy barátom, a nevére most ne legyünk kíváncsiak ­ahhoz túlontúl ismert e név: és Kár­pát-medencei magyar közszereplő nem engedhet meg magának ilyen, a többségek érzékenységét sértő kije­lentést. Azonban bizonyára tudta, mit beszél, mert már az apja is kisebbségi sorsban szü­letett, s együtt ketten jó néhány jogfosztást átéltek. Természetesen a legnagyobb jogfosztást is megélték, mi több, magyar mód túlélték: mégpedig azt, hogy so­ha nem élhettek a mindig meghirdetett önrendelkezési jogukkal, mert ez a jog mindenkor papíron maradt. Vagyis, ha a határon túli magyarok bármilyen stá­tusáról, vagy „státustalanságáról" mondunk tárgyila­gos vagy nagyképű, tájékozott vagy tájékozatlan, okos vagy buta véleményt, egy dolgot ne felejtsünk el: őket soha senki meg nem kérdezte, hol óhajtanának élni. A történelem igazságai azonban rögtön érdektelenné válnak, mihelyt átlépünk a politika mezejére. A stá­tuszörvény pedig politikai ügy. Amikor mintegy évtizeddel ezelőtt a Szovjetunió da­rabjaira hullott, és hatalmas orosz tömbök kerültek ki­sebbségi helyzetbe Ukrajnában, a Baltikumban, Ka­zahsztánban, és másutt, a hazai stratégák örömükben földhöz verték a feneküket, mondván: de jó lesz, hogy most már az orosz a környékben a legnagyobb nemze­tiség! Mert a kisebbségi jogokért folyó harcba ezentúl Moszkva is beszáll. Nem szállt be. Meg se mukkan. Vagy ha néha mégis, akkor - szokásához híven - nem az előnyünkre, hanem a hátrányunkra. Itt van viszont az áj big brother, Washington Dist­rict of Columbia. Nem valószínű, hogy az ő rábólin­tásuk nélkül a státustörvény ilyen viszonylag simán végigment volna. Ennek a fáklyás menetnek a fényé­nél jól látszik, hogy önrendelkezési jog helyett, embe­rijogok, egyetemalapítási jogok helyett mi az, amit a határon túli magyaroknak, és velük nekünk lehet: egy kicsit jöhetnek ide dolgozni, és ha nekünk igen, akkor nekik is ingyenes lesz majd a fogászaton a gyö­kértömés. Hiszen közeledik Schengen, és akkor úgy­is elölről kell kezdeni a kívülről beutazók vízum­problémáit. Régi-új vezető az FVM-hivatal élén Kinevezték Tasnádi Gábort Munkatársainktól A szükséglakásoknak alapvetően az a rendel­tetésük, hogy katasztró­fahelyzetben ezekben lehessen elhelyezni a rá­szorultakat. Mivel sze­rencsére viszonylag ke­vés a rendkívüli helyzet, a szükséglakás Szege­den váltólakásként funkcionál. Alábbi kör­képünkből kiderül, hogy a másik megyei jogú vá­rosban, Hódmezővásár­helyen egyáltalán nin­csenek szükséglakások, Szentesen mindössze egyre bukkantunk, Ma­kón és Csongrádon vi­szont szociális bérlaká­sokat minősítenek át szükséglakássá, indo­kolt esetben. Csongrádon szükségla­kásba se könnyű költözni, mert mindössze három van belőle, a Csengeri utcában. Ezek is kis alapterületűek és komfort nélküliek. Jelenleg mindhárom lakott. Ha vala­kinek a háza belvíz vagy más egyéb ok miatt hirtelen összedőlne, akkor a rászoru­lók csak magasabb rezsijű, szociális bérlakásba költöz­hetnének. Az elmúlt évek­ben a Tisza magas vízállása és a belvíz sok házat tett tönkre, ezért a csongrádi ön­kormányzat hat lakást vásá­rolt, azokat szociális bérla­kásokká nyilvánította és oda költöztette a rászorulókat. A városban egyébként 202 az önkormányzati bérlakások száma, a három szükségla­kással együtt. Csongrádon hajléktalant mégsem lehet látni, mert aki nehéz helyzet­be kerül, azt a rokonok vagy az ismerősök átmenetileg befogadják. Jogos az az Vásárhelyen jelenleg komfort nélküli lakások­ban helyezi el a szociá­lisan rászorultakat az ön­kormányzat. A várako­zási idő azonban hosszú, s így a város komplett la­kótelep építését tervezi a nehéz anyagi helyzetben lévőknek. Hódmezővásárhely önkor­mányzatának nincsenek szük­séglakás kategóriába sorolha­tó helyiségei. Van viszont százharminchat komfort nél­igény, hogy a szerény jöve­delmű családoknak mielőbb építsenek egy tucatnyi kom­fort nélküli lakást. A Maros-parti városban jelenleg két olyan hajlék áll üresen, amelyet szükségla­kásnak neveznek. Ezek egy helyiségből állnak, s nagyon rossz műszaki állapotban lévő épületekben vannak ­tudtuk meg az önkormányzat vagyoncsoportjától. Ám ezek mellett van még öt üres, alacsony komfortfoko­küli, többségében egyszobás lakása, melyeket négyzetmé­terenként 15 forintért vehet­nek igénybe a bérlők - tudtuk meg Kókay Istvántól, az ön­kormányzat lakás- és helyi­séggazdálkodási csoportve­zetőjétől. Az említett lakások harmincegy ingatlanban ta­lálhatók, közülük tizenhat tel­jesen önkormányzati tulaj­zatú lakás is az önkormány­zat tulajdonában, s a hét együtt elegendőnek tűnik; legalábbis a képviselő-testü­let ülésén még nem vetődött föl, hogy bővíteni kellene a kört. A vagyoncsoport mun­katársa elmondta, Makó-Rá­koson azért vett egy házat az önkormányzat, hogy ott két ilyen, alacsony komfortfoko­zatú lakást alakíttasson ki. Azt is kérte azonban, hogy ne írjuk le egyik ilyen lakás címét sem, és lehetőleg fotó donban lévő épület, a többi vegyes tulajdonú. Azok juthatnak elhelyezés­hez ilyen jellegű önkormány­zati lakásba, akik a megfelelő formában lakáskérelmet nyúj­tanak be az önkormányzat­hoz, és a szaktanácsadó testü­let javasolja elhelyezésüket. Ugyanakkor azonban a vára­kozási idő általában több év, se készüljön róluk, mert előfordulhat, hogy valaki önkényesen beköltözik vala­melyikbe. Ilyesmire koráb­ban már volt példa Makón. A szentesi önkormányzat tulajdonában 1110 lakás volt 1994-ben. A bérlők többsége azóta megvásárolta a város­tól az ingatlant, így jelenleg közel 400 bérlakás van. Ezek közül mindössze egy a szükséglakás, amely a So­mogyi Béla u. 2. szám alatt található. éppen ezért a város elindítot­ta szociálisbérlakás-építési programját. 1999 végén ti­zennyolc félkomfortos, a mai kor követelményeinek megfe­lelő lakást adott át az önkor­mányzat, s továbbiak építé­sét tervezi, a Dobó Katalin utcai lakótelep folytatásaként. „Több. mint száz lakás épül föl majd, a Széchenyi­Szegeden Kétszáz sok volt, hatvan megtelt Munkatársunktól Az utóbbi három évben mindössze három alkalom­mal kellett katasztrófa miatt szükséglakást biztosítani sze­gedi családoknak. Szöllősi Bé­la, az IKV Rt. műszaki igaz­gatója, az önkormányzat la­kásügyi bizottságának elnö­ke úgy emlékszik, kétszer tűzeset, egy alkalommal pedig a magas belvíz okozta károk miatt kényszerültek a saját­jukból szükséglakásba embe­rek. Ezért is döntöttek úgy 1998-ban, hogy a korábbi két­száz helyett mindössze hat­van lakást tartanak fönn abból a célból, hogy árvíz, belvíz, tűz pusztítása, vagy más ka­tasztrófa esetén ezekben le­hessen elhelyezni a rászoruló­kat. A hatvan panellakás a Ke­mes utcában van. A kevés ki­vétellel szerencsére nem ka­tasztrófa sújtotta emberek - de mindegyikben laknak. A bi­zottsági elnök elmondta, hogy úgynevezett váltólakásokként használják a Kemes utcai pa­neleket. Például: ha valaki építkezik, korábbi lakását már eladta, de az új még nem ké­szült el, kérheti az önkor­mányzattól, hogy ideiglene­sen, meghatározott időre la­kást biztosítsanak számára. A váltólakásért szerződésben meghatározott bérleti össze­get fizet a használója, aki meghatározott időre veheti igénybe a bérleményt. terv segítségével, ha a kor­mányzat jóváhagyja a tervet. Komplett lakótelepet szeret­nénk fölépíteni azok számára, akik anyagi helyzete a szo­ciális lakás igénybevételét tenné szükségessé", mondja Kókay István. Hozzátéve ugyanakkor: az önkormányzat jelenleg is ötszázöt lakáskérel­mezőt tart nyilván, s ha a le­hető legjobban sikerül is a la­kásépítési akció, akkor sem tudna minden igénylőt elhe­lyezni. F. Cs. Június 25-étől, hétfőtől ré­gi-új vezetője lesz a Föld­művelésügyi és Vidékfejlesz­tési Minisztérium (FVM) megyei hivatalának Tasnádi Gábor személyében. Az erről szóló megbízást az agrár­szakember kedden délután vette át a minisztériumban Kovács Zoltán közigazgatási államtitkártól. Tasnádi Gábor 1976-tól egészen 1999-ig dolgozott a hivatalban, az utolsó években annak ve­zetőjeként. Utódja az az An­tal József lett, akitől 2000. december I5-én visszavonták a megbízást. Tasnádit éppen ugyanazon a napon választot­ták meg a Csongrád Megyei Agrárkamara elnökének. A hivatalvezetői posztot az FVM megpályáztatta, s hat jelölt közül - három hónapos mérlegelés után - Tasnádi Gábort találták alkalmasnak a feladat ellátására. F. K. Lakótelep Vásárhelyen, rászorulóknak Hosszú a várakozási idő Szegedi-turkui gyógyszerfejlesztés Külön adomány A Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerkémiai Intézete három éve egy új készítmény kifejlesztésén dolgozik a finn Bio Tie nevű gyógyszerkutató részvénytársasággal, amely 25 ezer dollár (jelenlegi árfolyamon 7 millió 225 ezer forint) támoga­tást nyújt a szegedi intézetnek. Ezt az összeget az együttműkö­dési szerződésekben a kutatás finanszírozására megállapított pénzügyi támogatáson felül adja a turkui társaság. A pénzt műszeres fejlesztésre és a doktori (PhD) képzésre szánják az ado­mányozók. A 25 ezer dollárról kiállított csekket Markku Jal­kanen professzor, a finn gyógyszerkutató társaság elnöke adta át tegnap a szegedi gyógyszerészkaron, dr. Falkay György dé­kán, dr. Benedek György tudományos rektorhelyettes és a Gyógyszerkémiai Intézetet vezető dr. Fülöp Ferenc jelenlété­ben. A találkozón részt vett még dr. Bernáth Gábor professzor és dr. Lázár László egyetemi docens, akik munkatársaikkal együtt végzik a közös kutatási programon belül a Gyógyszerkémiai In­tézetre bízott feladatokat. A kutatás célja egy új gyulladásgát­ló szer kifejlesztése. Ez a készítmény a szakemberek reményei szerint olyan krónikus betegségekre is alkalmazható lesz, ame­lyek kezelésére ma még nincs gyógyszer. Az év végén, vagy a következő esztendő elején lehetőség lesz a készítmény embe­ri kipróbálására is. A kutatók úgy vélik, nem zárható ki, hogy a szer gyógyító hatással lehet az Alzheimer-kórra, illetve a sclerosis multiplexre is. A Gyógyszerkémiai Intézet vezetője, Fülöp Ferenc elmond­ta, hogy egy-egy új gyógyszer kifejlesztése körülbelül nyolc évig tart, ezért a gyulladásgátló készítmény piacra dobásáig még több esztendőt várni kell, de - mint fogalmazott - a kutatások na­gyon ígéretesek. H*g*düs Szabolcs Nagylaknál egyre ritkábban sápadnak el az autósok Ha lejárt a zöldkártya Jó, ha Makó előtt, a kiszombori átkelőhelyet jelző tábláról jut eszébe a Romániába indulóknak, hogy megnézzék, érvényes-e a zöldkártya. (Fotó: Miskolczi Róbert) Csakis saját magát okolhatja, aki a határon döbben rá arra, hogy le­járt az útlevele. Ezt pró­bálta tudatosítani né­hány héttel ezelőtt, a nyári idegenforgalmi szezon kezdetén a Bel­ügyminisztérium reklám­ja. Ám nem csak az útle­vélre kell figyelnie an­nak, aki valamelyik szomszédos országba in­dul pihenni. Lapunk munkatársainak nemrégen egy kiszombori férfi mesélte el, hogy a határ­ról visszafordulva egészen Szegedig kellett mennie, hogy érvényesíttesse lejárt zöldkártyáját, mivel annak a társaságnak, amelynél az au­tó kötelező biztosítását kötöt­te, Makón épp nem működött képviselete. S bár azóta ismét nyitva tart az a bizonyos kép­viselet, úgy véltük, nem árt tudni, meddig kell visszajön­nie annak az autósnak, aki a nagylaki átkelőhelyen sápad el, az okmányba pillantva. Az Állami Biztosításfelü­gyeltnél elmondták, tudomá­suk szerint összesen nyolc társaság foglalkozik Magyar­országon kötelező biztosítás­sal, közöttük a piacvezető a Hungária, a maga ötvenszá­zalékos részesedésével, a Generáli-Providenciánál az autósok húsz százaléka kö­tött ilyen biztosítást, a többi­ek hat-nyolc százalékos, il­letve ennél kisebb részese­déssel bírnak. A Hungária Biztosító makói irodájában munkaidőben állítják ki a zöldkártyát ügyfeleiknek, ám annak sem kell nagyon ag­gódnia, aki későn érkezik, mert a biztosító egyik mun­katársa emiatt munkaidőn túl is kinyitja az üzletet. A Ge­nerali-Providenciának is van irodája Makón, s van az ÁB­Aegonnak is. A zöldkártyát mindkét helyen el tudják in­tézni az autósok. Az OTP­Garancia Biztosítónak pedig Makó mellett Nagylakon is van képviselője. A többi tár­saság legközelebb Szegeden tart fönn irodát. Az Orosházi Határőr Igaz­gatóság nagylaki határforgal­mi kirendeltségének munka­társa érdeklődésünkre azt vá­laszolta, mostanában egyre ritkábban fordul elő a zöld­kártyával ilyen malőr. Az ok­mányt mindenesetre a ma­gyar határőrök is meg szok­ták nézni, s ha gond van, ők javasolják, forduljon vissza az autós. Hiszen sokkal kel­lemetlenebb, ha a román kol­légák tanácsolják ugyanezt néhány perccel később, im­már a két határvonal között. B. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom