Délmagyarország, 2001. június (91. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-20 / 142. szám

(She's the second brain in the country.) ©Ű3Ö ffGJÜűd]Q Hát ez érdekes volt. Szerintetek nincs is igazán első ran­di. Pedig én emlékszem rá, ugyanis engem hívott meg egy lány - akivel mindig húztuk egymást - a sziilinapi bulijá­ra. Tudjátok, málnaszörp, szalámis kenyér, matchbox. Négyre ott voltam. Elsőnek érkeztem, hát leültünk be­szélgetni. Kisvártatva jött a telefon, hogy az egyik lány szü­leivel megy a telekre, ne haragudjunk, de nem jön. 16.20. A másik meghívott nagymamája rosszul lett, kórházba vi­szik. 16.40. Szép sorban mindenki bejelentkezett, hogy még­sem tud eljönni. 18.30-ig bírtam hármasban a lánnyal és a fényképalbumával, aztán hirtelen bejelentettem, hogy ne­kem még le kell vinnem a „kutyát". Udvariasan, de hűvö­sen búcsút vettem, de nem viszláttal köszöntem. A lánnyal szoktam még találkozni. Mindig húzzuk egymást. Csak én már nem vonzódásból. G. Cs. Csilla Nem volt annyira jelentős. Az első sze­relmem egy meghatározó, mély barát­ságból alakult ki. Aztán amikor a szere­lem elmúlt, sokáig nem is beszéltünk. Az­óta újra barátok vagyunk (szerelem nél­kül), de azt hiszem, az első randim vele volt. Csak ezt nehéz kiszámolni. Talál­kozgattunk, aztán egyszer csak szerettük egymást. Tamás Nem emlékszem. Nem is tudom, melyiket lehet annak nevezni. Talán 20 éves voltam. Nálam bonyolult is volt, mert előbb én sze­rettem a lányt, aztán ő engem, csak időben egy kicsit elcsúsztunk. Sosem egyszerre sze­rettük egymást. Pedig egy jó kis kávézóban olyan jól el tudtunk volna beszélgetni. Péter Az első nem sikerült jól. Később ugyan együtt voltunk, de az első randin moziba hívtam és ez nem volt túl jó ötlet. Egy mo­ziban nem lehet beszélgetni, az ember a filmre se tud figyelni, mert azon jár a feje, a másik mit gondol. Talán valami kávézó jobb lett volna. Vagy egy vendéglő. Ma már biztos máshova vinném a lányt. Várszegi Józsefné Nem volt. Se első, se második. Én na­gyon szerettem táncolni, a fiúk sokszor hazakísértek, de ennyi. Még szerelmes se voltam soha, pedig két férjem volt. Tizen­két gyerekem van, meg unokáim, de a sze­relem rám nem jellemző. Nem is hiány­zik, mert nem tudom milyen érzés lehet. És az egyik unokám pont ugyan ilyen. Rita Nem emlékszem rá. Azt hiszem, úgy ti­zennégy lehettem, amikor találkoztam egy fiúval. A szomszédban lakott és elhí­vott sétálni. Érdekes volt. Keveset beszél­tünk, inkább csak néztünk egymásra és mosolyogtunk. A tinirandikból egyébként is ritkán alakul ki komoly kapcsolat. Ez csak olyan szárnypróbálgatás. A Délmagyarország és a Délvilág melléklete fiataloknak • Szerkeszti: Kormos Tamás Reality Show: Ártatlannak tűnő észak-európai találmány, amely igazi diadalútját Amerikában kezdte. Hétköznapi embereket „tesznek" különleges élet­helyzetekbe, minden lépésüket rejtett kame­rákkal közvetítve a világ felé. Nekem már a Sláger rádiós Suzuki is gyanús volt. Valahogy nem éreztem benne a játékot. Ez a mostani Bár is ilyen. Görcsös és megalázó. Nem a nézőnek. A kukkolás hajlama ugyanis létünk kezdete óta bennünk motoszkál, és ahogy az emberiség történelmében minden mást, ezt is kezdjük tökélyre fejleszteni. Rejtett kamerákkal, mikrofonokkal, megrendezett helyzetekkel. A baj nem itt van. Más országokban, hogy ne mondjam, Nyugaton ezeket a játéknak nevezett valamiket az emberek kedvtelésből játsszák. Nálunk nem. Nálunk mindennél fontosabb a nyeremény. Az a pénz, amiből a rokkant nagymamát szociális otthonba lehet adni, amiből a gyerek lakást kap, amiből a szülők kifizetik a Démász tartozást. Amiből a családok még egy ideig megélnek. És így tényleg fair a játék. így szánalmas próbálkozás a látszat fenntartására, hogy amit csinálunk, azt élvezzük is. Mosolygunk a kamerába, mondjuk, hogy a kalandért jöttünk, meg a barátokért, de mindent elkövetünk, hogy még egy nappal többet bírjunk ki, még közelebb kerüljünk a fődíjhoz, az élethez. És közben nem érezzük, hogy odafönt valakinek egyik szeme sír a másik nevet ezen a tragikomédián, amit mi gúnyosan Valóságshow-nak hívunk. Csfk Gergely Hatezer diákot paran­csolt maga mögé, előre pedig csak egyet enge­dett Keserű Julcsi, a szen­tesi gimnázium végzős di­ákja. Az országos közép­iskolai tanulmányi ver­seny második helyezett­je angol nyelvből jeleske­dett, jutalma egyhetes utazás Angliába. „Amikor angolt tanulok, a németre vágyom, amikor né­metet, akkor az angolra. S ami­kor mindkettővel elteltem egy időre, akkor eszembe jut, hogy újra elő kellene vennem a fran­ciát" - mondta az ifjú hölgy, ebéd után, fagylalt előtt (after lunch, before ice). Komolyab­ban: érettségi után, felvételi előtt. A szentesi Petőfi iskolában elég korán kezdődik az idegen nyelv oktatása. Keserű Julcsi másodikban futott neki az an­golnak, első emléke a „Linda and the greenies" című olvas­mány. „Ez még amolyan baby­angol volt." Az elmúlt tíz év­ben Júlia megtanult angolul Szemerédi Beátától, Pozsár Máriától, és dr. Sztanticsné Tóth Erikától, aki néhány nap­ja még kitüntetést is kapott a szentesi polgármestertől (one piece of the fruit salad of the te­acher). Az országos döntőbe har­minc diák jutott be, köztük Jú­lia és osztálytársa. Temesvári Judit. Ő a tizenötödik helyet szerezte meg, de ez való­színűleg nem pontos eredmény. Julcsi úgy gondolja, hogy egy ilyen versenyben egészen biz­tosan nüansznyi különbségek döntenek és a sorrend nem mindig tükrözi a valóságot. Szerinte Judit tudása sokkal „A verseny előtt minden angolul jutott eszembe. Most lazítok, magyarul tanulom a történelmet" (I need to take time out so I study history in Hungárián). (Fotó: Schmidt Andrea) A második legjobb • # I •• I • mm Az itt szerzett diplomának akár piaci értéke is lehet. mélyebb, mint az övé. (Judy might be better than Júlia.) A felvételi persze nehéz. Könnyű volna, ha angol szak­ra készülne, de nem arra ké­szül. A közgazdaságtudomá­nyi egyetem nemzetközi ta­nulmányok (international stu­dies) szakán szeretne tanulni, matematikából, történelemből és külügyi ismeretekből kell vizsgáznia. Ez tulajdonkép­pen egyfajta diplomataképzés, az itt szerzett diplomának akár piaci értéke is lehet. Előállt egy szokatlan szituáció. Jul­csi apja, Keserű Imre (aki kö­zépiskolai tanár, tehát nyaran­ta lézengő ritter) ugyan a né­metet elég jól bírja, angolból viszont segítségre van szük­sége. Julcsi számon kéri apján a leckét. Apának a nyári szü­nidőben lesz egy kis elfoglalt­sága: szavakat fog tanulni (he will have to study words like a dog). Blahó Gabriella Randizok figyelmébe! Amint lát­játok - és ahogyan ezt már koráb­ban jeleztük -, most már minden al­kalommal szerdánként találhatjá­tok meg a közkedvelt RANDI-rova­tot lapunkban. Továbbra is ugya­núgy hirdethettek, mint eddig: vág­játok ki a mellékelt ábrát, és ra­gasszátok a beküldendő üzenet bo­rítékjára. Névvel, címmel ellátott üzeneteiteket ingyen közöljük, de értük felelősséget nem vállalunk. (Figyelem! Nevek, címek, telefon­számok stb. közzétételét továbbra sem tudjuk vállalni, s üzenetek megőrzését, továbbítását sem.) Címünk változat­lan: Délmagyarország/Délvilág Szerkesztősége, 6720 Sze­ged, Stefánia 10., Sajtóház. A borítékra - mint eddig - to­vábbra is írjátok rá: RANDI-rovat! RANDI-rovat Keresem azt a vörös ha­jú lányt, aki a barátnőjével máj. 30-án, du. 4 és fél 5 kö­zött Szegeden, a Mars téri vá­róteremben ült, az ajtó mellett. Szürke felső és kék farmer volt rajtad, világos színű, Mr. Bag táska volt nálad. Én vele­tek szemben ültem, fekete nadrág és póló volt rajtam. Szeretnék veled ugyanott ta­lálkozni szombaton, du. 4-kor. Ha nem jó az időpont, kérlek, írj másikat, „Váróterem" jel­igére! Szegedi, független, dolgo­zó rokkantnyugdíjas lány va­gyok. Sajnos, még nem talál­tam senkit, aki igazán megér­tene és elfogadna. Szeretetre és megértésre vágyom, de ezt még senkitől sem kaptam meg. Ezért szeretnék megismerked­ni egy megértő fiúval, akivel eljárnék szórakozni. 153 cm magas, sovány testalkatú lány vagyok. Ha szeretnél velem találkozni, írj üzenetet „Őszin­teség" jeligére. 25 éves, szegedi, rokkant­nyugdíjas fiú vagyok. Kere­sek egy korban hozzám való lányt. Káros szenvedélyektől mentes vagyok. Szeretek úsz­ni, sétálni, táncolni, zenét hall­gatni, zenélni. Várom vála­szod, „Létezel" jeligére! Sziasztok, srácok! Két, 21 éves lány megismerkedne hajnalig tartó bulizást és sportot kedvelő, 20-24 év kö­zötti fiúkkal. Nem fogtok csalódni, nagyon helyesek va­gyunk! Ha hirdetésünkkel fel­keltettünk a figyelmeteket, kérünk benneteket, minél gyorsabban válaszoljatok „A sors lányai" jeligére! Sziasztok, lányok! 20 éves, 167 cm magas, sportot, szóra­kozást, természetet, jó buli­zást kedvelő szegedi srác va­gyok. Szeretnék megismer­kedni szegedi, 16-20 év közöt­ti lányokkal. Továbbá kere­sem azt a gyönyörű, szőke lányt, aki első lett a Pannónia sörfesztiválon a mellszépség­versenyen! Kérlek, újatok v. írj időpontot, helyszínt „Love" jeligére! „Bali" jeligére: Az általad megadott időpont nem volt megfelelő. Sajnos emiatt lemaradtunk egymásról. Ha nagyon akarod, hogy talál­kozzunk június 27-én, délután 3-kor, a Korzó mozi előtt, Vá­sárhelyen. Ha nem jó az időpont, írj „Nyári szünet" jeligére! A „Csak veled" jeligéjű fiúnak: 171/65,27 éves, dip­lomás lány vagyok. Mikor el­olvastam az üzeneted, úgy éreztem, feltétlenül válaszol­nom kell, mert én is ugyan­azokat a dolgokat szeretem és tartom fontosnak, mint amiket leírtál. Szívesen talál­koznék veled, jelige: „Only you". A „Szivárvány" jeligéjű lánynak: 19 éves, 185 cm magas, szegedi fiú vagyok. Érdeklődési köröm igen vál­tozatos, szeretek szórakozni, sportolni, moziba járni. Hoz­zád hasonlóan én is komoly kapcsolatra vágyom. Ha sze­reméi megismerkedni velem, találkozzunk az üzenet meg­jelenését követő pénteken, délután 4-kor, a Móra Ferenc Múzeum oroszlánszobrainál. Jelige: „Kékszakállú her­ceg". 26 éves, 183 cm magas, vásárhelyi srác vagyok. Szere­tem a vidámságot, a jó társa­ságot, alkalmanként a fantasz­tikus bulizást is. Nyáron sok időt töltök a vízparton. Imádok fürdeni, süttetni magam a napon, de azért a sportolást se vetem meg. 20-30 éves, csi­nos, vidám természetű, roman­tikus lánnyal szeretnék megis­merkedni, komoly kapcsolat céljából. Amennyiben felkel­tettem kíváncsiságodat, írj „Barátnő" jeligére! A „Szivárvány" jeligéjű lánynak üzenem: 20 éves, 185 cm magas, főiskolás, szegedi srác vagyok, szeretnék megis­merkedni veled. Szintén ko­moly kapcsolatot keresek. Én is szeretek olvasni, sportolni. Szívesen megismerkednék ve­led, és ha te úgy gondolod, írj „Hold" jeligére! A „Cica" jeligéjű lánynak: Hirdetésed olvasva rájöttem, hogy pontosan ilyen lányt ke­resek. 25 éves, 171 cm ma­gas, szegedi srác vagyok, és szívesen megismerkednék ve­led. Ha megfelel, találkozzunk vasárnap, du. fél 4-kor, a sze­gedi Centrum előtti újságos­nál. Addig is szia! Szia, „Cica!" 24 éves, ká­ros szenvedélyektől mentes, Szeged környéki srác vagyok. Soraidat olvasvamegpróbálta­lak vizuálisan elképzelni. Szár­nyaló fantáziámnak van egy segítsége, a cicánk. Igaz, „ne­ki" zöld szeme van, de a szőre fekete. Régóta keresem az „emberi alakját". Őrült dolog? Lehet. Ha szeretnél velem ta­lálkozni, írj helyet, időpontot,, a „The Love" jeligéjű fiúnak. Sziasztok, srácok! Szen­tes környéki, 17 éves, barna hajú, barna szemű lány va­gyok. Szeretek minden olyan dolgot, ami romantikus. Vá­rom egy 18-23 év körüli srác válaszát, aki szintén kedveli a romantikát. írj „Nyári sze­relem" jeligére! A „Mit lehejf tudni?" jel­igére üzeni egy 27 éves, sze­gedi, diplomás lány: Ha „a blues, az élet élvezete, meg ilyesmi" a „káros szenve­délyeid", de azért mégsem vagy egészen komolytalan, akkor sosem lehet tudni, el­képzelhető, hogy téged ke­reslek. Ha szeretnél velem találkozni, új „Jazz" jeligé­re! Keresem azt a szőke ha­jú lányt, akivel június 4-én, hétfői napon, Vásárhelytől Szegedig együtt utaztam. Amikor megérkeztünk, ak­kor magam elé engedtelek. Ha magadra ismersz, írj „Nyár" jeligére!

Next

/
Oldalképek
Tartalom