Délmagyarország, 2001. június (91. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-18 / 140. szám

8 MEGYEI TŰKOR HÉTFŐ, 2001. JÚNIUS 18. Belami könyvhete Belami szájában éppen má­sodszorfordult meg a falat a te­levízió előtt ücsörögve, ami­kor a bűvös dobozban Joe-t torkon lőtték egy szeneslapát­tal, hat nindzsa Jack kibele­zésére készülődött, két tévé­adóval arrébb pedig könnyes szemű, nagyon amerikai milli­árdosok szenvedtek az élet igazságtalanságai miatt. Ami­kor meg újabb csatornára ször­fözve a külváros nyugalmazott szépfiúja azt tudta meg, Pauli­na és Serano megjelent az anyakönyvvezető előtt, viszont Estefaniát nagyon megrázta a hír, hogy Fidelina az anyja, Patrició pedig megkérte An­tónia kezét, nem sokkal azelőtt, hogy Nayelit és Eduárdot az ágyban találták, Belami felsi­koltott, hamut, csipszet, alko­holmentes vécékagylót szórt a fejére, és neje, Görcs Jolán for­ró vasalójával itatta fel köny­nyeit. - Ezeket a kínokat egy ágy­hoz szögezett dél-indiai fakír se bírná - nyöszörgött a vénülő széplegény. S talán kötél (pisz­tolynak látszó ereszcsatorna stb...) után is nyúlt volna, hogy véget vessen a médiaszörnyű­ségeknek, no meg saját életé­nek, amikor az asszony csak ennyit szólt a konyhaszekrény alsó fiókájából, ahol némi du­gipénz után vadászott: - Miért nem olvasol in­kább? Annyi szép könyvet meg­írtak már. Hát persze, csapott a hom­lokára, a térdére, s a látogató­ba érkezett Snájdig Pepi gyo­morszájába Belami. A köny­vek. Nyomdaillatú papírlapok, okos gondolatok. És még a könyvhét is tart, a pavilonok­ban egymást lökdösik a polc­ról az újdonságok - lobogott a boldogság Belamiban. Csoda hát, hogy másnap délután már Németh György karikatúrája a város legkellősebb centru­mában rohangászott egyik könyvsátortól a másikig, s sze­mei oly' sebességgel vizslat­ták a címeket, hogy mindkettőt selejtező nélkül behívták a kö­vetkező Forma-l-es futamra. Oreg cimborája, Smúz apu ugyan többször és nem is túl sanda szándékkal figyelmez­tette - jó lesz, ha az árakra is odafigyel. Mert hogy Belami már tavaly is kapott egy szeren­csésebb lefolyású infarktust az árat látva, amikor atlaszt akart venni, sok színes képpel. Am a külváros egykor talán tényleg szép fiúja egy évvel ezelőtti ak­ciójára dehogyis emlékezett, ezért így meditált: - Hadd habogjon Smúz, a szó elszáll, az írás viszont meg­marad - hessegette el a legye­ket, meg a rossz gondolatokat Belami, és tornyozta, csak tor­nyozta egymásra az értékes műveket. Került az „Ezeket pe­dig mind megveszem!" pira­misba életrajzi monodráma, politikai hajcihő, tudományos vitairat, felfedező utak leírá­sa, történelmi oknyomozás, de még egy romantikus kalandfü­zér is. Belami mögött meg szá­jukat tátva gyülekezetek a né­pek. S egy nyugdíjas mamács­ka arról faggatózott: neki va­jon miért nem mondták meg, hogy a Texasi Milliomos Olaj­vadászok Klubjának leggaz­dagabb társelnöke is megtisz­telte jelenlétével az idei könyv­hetet? - Milliomos? Ugyan miről beszél anyóka? - magyaráz­kodott Belami. Majd közölte Ofszet Zénó, levegő után kap­kodó, a remélt haszonkulcstól leittasodott eladóval, hogy szá­moljon, mert fizetve lesz. Ez­után már csak a számok röp­ködtek, s úgy megtelt velük az ég, hogy az ijedősebb fecskék meg is kezdték kivándorlásukat távolabbi pampák felé. Zénó, az Ofszet nagy mate­matikai bravúrjára készülve néha ugyan arra gondolt, talán jobb lenne néhány részered­ménnyel megörvendeztetni a kuncsaftot, nehogy aztán itt, nyílt színen omoljon itt össze, teljességgel fizetés nélkül. Vé­gül mégis abban maradt magá­val, meg a nyögve, nyöszörög­ve csikorgó, ennyi számot még sosem látott számológépével, hogy a rekordok könyve miatt is érdemesebb lesz egyetlen összeggel szolgálni. Mert hogy ezzel az adattal már csak beke­rülnek a Guinnessbe. Most pedig dicsérjük a Zsib­badt brigádvezető nevű kocsma törzsközönségét. Ugyanis mind­össze öt perccel azután, hogy Ofszet úr kimondta a boldogí­tó 27 ezer 950forintos árat. s Belamit falhoz, lámpaoszlop­hoz és Minek Dönci fagylaltot szopogató unokahúgához csap­ta egy rángógörcs, Plüss Eta lendkerekes talicskában a ked­venc kisvendéglőjükig szállí­totta Belamit. Itt felkészült or­vos helyett Bika Jenő vette ke­zelésbe a külváros nyugalma­zott szépfiúját, és Cink Enikő is roppant kedves volt. Belami ke­zét szorongatva ült a széke mel­lett, és együtt könnyezte a szép­legénnyel az összes szelíd és vad angyal szívet szorongató, műsoridőt kitöltő, egységáras televíziós történetét. Bátyi Zoltán Vásárhelyi tantestület Párizsban A Napkirály kertjében is jártak A vásárhelyi Központi Ál­talános Iskola tantestülete ta­nulmányi kirándulást tett a közelmúltban Franciaország­ban, Párizs környékén. Ellá­togattak a lille-i testvérisko­lába, mellyel a Comenius- és Szókratész-programok kere­tében évekkel ezelőtt kerül­tek kapcsolatba. - A lille-i testvériskolába elvittük a gyerekek rajzait, ajándékait, megismerked­tünk a francia kollégákkal, óralátogatásra is sor került. A két iskola diákjai folyama­tosan leveleznek. Tovább akartuk fejlesztem a kapcso­latot - árulta el lapunknak Kiss Judit, a Központi Álta­lános Iskola igazgatója -, s erre a Phare-program nyertes pályázata adott lehetőséget. A nyolcnapos tanulmányi úton részt vevő vásárhelyi pedagógusok nem csak a lil­le-i iskolába látogattak el, de megnézték Párizs legszebb nevezetességeit, így a Notre Dame-ot, a Sainte Chapelle-t, az Eiffel-tornyot. Sétáltak a Champs-Élisées-én, de el­mentek a Tüileriák kertjébe, a Louvre-ba, s tisztelegtek az invalidusok templomában Napóleon sírja előtt. Meg­csodálták Versailles épületeit és sétáltak a Napkirály kert­jében. Ottjártukkor szeren­cséjük is volt, hiszen éppen sztrájkoltak a párizsi múzeu­mi közalkalmazottak, ám a versailles-iak eldöntötték, úgy dolgoznak, hogy ingyen engedik be a látogatókat. - Az első napot Strass­bourgban töltöttük, ahol megnéztük az Európa-parla­ment épületét. Kirándultunk Mont St. Michelbe, a kolos­torvárosba, melyet a dagály tesz szigetté - mondta az igazgatónő. A tantestület útját sok egyéb látnivalók színesítet­ték, így megcsodálták a char­tes-i katedrálist, sétáltak a Quartier Latin-ben, a Mont­martre-n és a Place Pigallon, s megtekintették a Rodin-, il­letve a Picasso-múzeumot is. B. K. A. A vásárhelyi tanárok ellátogattak Mont St. Michelre is, melyet dagálykor szigetté változtat a tenger Ismét ajándék a Délmagyarország és a Délvilág előfizetőinek! Ha Önnek július hónapban élő előfizetése van, és visszaküldi ^ ezt a kupont, megkapja a DÉLMAGYARORSZÁG Kft. és a TISZANET közös ajándékát. Ellátja a háztartást a hobbi állattartás Kecskés vonzalmak Önnek* nem kell mást tennie, mint kivágni és eljuttatni az alábbi kupont a Sajtóházba. Cím: Délmagyarország Kft., Marketing, Szeged 6720, Stefánia 10. A WEKKER CSOMAG ELŐNYE • kényelmes, mert nem kell haviszámlával bajlódni • gazdaságos, mert nincs havidíja és csak annyit fizet, amennyit használ • rugalmas, mert az előre fizetett díj a rendelkezésre álló idő alatt szabadon felhasználható • időt takarít meg Önnek, mert bármikor, bárhonnan - akár a weben ­feltölthető ^ VEKKER t üí telefon- vagy ISDN-vonalon elérhető internet-szolgáltatás, •fely 1 éven belül bármikor használhatóé benne foglalt időmennyiségben. Ez az időmennyiség bármikor - akár on-line - feltölthető. Minden feltöltés után a benne foglalt idő 1 évin bejül bármikor felhasználható! TOVÁBBI ELŐNYE A WEKKEfí CSOMAGNAK, HOGY A FELHASZNALÓ TOVÁBBI ELON YE A WEKKEtl CSOMAGNAK, HOG Y A FELHASZNALO • nem tud túlköltekezni • fogyasztását folyamatosan ellenőrizheti • szabadon átruházhatja vagy ajándékozhatja m aoa^SSV a\ m C'vcm -íeleto^" Sí \óo­Oáüirm • 1 Állattartó szülők gyerme­keként szerette meg a jószá­gokat Gémes Sándorné Ibo­lya. A vásárhelyi állat­egészségügyi szakközépis­kola későbbi diákja azonban felnőttként hiába vágyódott utánuk. Az idővel megüre­sedett családi házba vissza­térve, ma már hobbiból, de haszonnal törődhet állatai­val. A vásárhelyi Hales sori házból elénk rohanó, nagy testű kutyák lába alatt szinte elveszik Bilux, az öleb, amelynek egyik szeme nem­régiben még „kocsányon" lógott, amikor társával összecsapva egy csonton, súlyos sérüléseket szenve­dett. Gazdasszonya, Gémes Sándorné Ibolya - amellett, hogy mindenféle gyógyteá­val ápolgatta - gyógyító kecsketejet itatott a csöpp kutyával. Ez az első hír, mellyel meglep a ház asszo­nya a hobbi kecsketartás ügyében, majd sorra ecseteli a különös, még a gyermek­korból eredő vonzalmait ezen állatok iránt. Ibolya, bérházi lakos­ként, hét éven át volt kény­telen nélkülözni az állattar­tás örömeit. Ma már család­jával, az elhunyt szülők há­zában él. Régi-új otthoná­ban belevetette magát a kecsketartásba, annál is in­kább, mivel időközben megszűnt a munkahelye. Hobbija, hogy tüsténkedik az állatok körül, de haszna is van a kedvtelésének. A három gyönyörű, vörös anyakecske napi hat liter te­jéből ugyanis jóllaknak a macskák és a kutyák, de a A hobbi állattartó, Gémes Sándorné Ibolya, szívesen kényezteti kedvenceit. (Fotó: Tésik Attila) különösen sok tápanyagot tartalmazó nedűből alkal­manként finom túró, pogá­csa és lepény készül a csa­lád számára. Az Ibolya- és Sándor-napokon pedig bog­rácsos kecskepaprikás vagy pácolt kecskesült örvendez­teti meg a rokonságot. „Hasznuktól függetlenül is imádom ezeket az állato­kat, valamilyen titkos von­zalom köt hozzájuk. De sze­rencsére kölcsönös a ragasz­kodásunk egymáshoz, ami csodálatos. Bennük még so­ha nem csalódtam" — mond­ja Gémes Sándorné, miköz­ben, a lábunkhoz dörgölőző házőrzők között kijutunk az udvarra. A háziasszony kö­zeledtére Süti, Frufru és Zi­zi megélénkül. Nem is hiá­ba, mert szeretetből, cseme­geként kapnak egy kis dió­falevelet. Mikor kigyönyör­ködjük magunkat produk­cióikban, megtudjuk azt is: négy évig kellett türelem­mel várnia Ibolya asszony­nak arra, hogy megfejhesse a kecskéket, amit ma is csak ő tehet meg. De kiváltságot élvez a ház asszonya egyéb állatai körében is. A hátsó épületben nyula­lom ejt ámulatba bennünket. A kis állatok elsősorban a nagylány, Renáta kedven­cei, míg a nagycsoportos óvodás Lilla Ibolya, a mama liblingjeít pártfogolja. Ké­sőbb az is kiderül: van még a háznál kacsanevelde, tyúkfarm, fészekaljnyi csi­be, sertés. Az állatállomány a Gémes család ellátását szolgálja, húst szinte nem vásárolnak. A többiektől elzárt he­lyen, egy kecskegida férfia­sodik. O lesz majd a család­alapító kecskééknél - ma­gyarázza a gazdasszony ­ám „kakaskodását" egyelőre nem veszik komolyan a farm nőivarú tagjai. Hiába: az élet nem habos torta, még ha kecsketejjel ízesítik is. Joó Erisé bet

Next

/
Oldalképek
Tartalom