Délmagyarország, 2001. június (91. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-16 / 139. szám

gatás forintjaiból kevesebb jut nekünk, DélErdélyben élőknek, mint a székelyföldieknek. Mert rólunk valahogy mindig megfeledkeznek. Pedig a mi vidékünkön, ahol csak szórványban él a magyarság, még nehezebb megkapaszkodnunk, mint azoknak, akik ha Romániában is, de csak magyar városokban, falvakban laknak. Hogy aztán a Péter család végül mégis mekkora támogatáshoz jut, ha a státustörvényre igent mond a magyar parlament, én nem merném megjósolni. Pedig státustörvény ügyében - mint azt már Aradon hallotArad főterén. (Fotók: Karnok Csaba) tuk - éppen mostanság jött el a nagy jóslások ideje. A romániai magyarok reményei - A román politikai elit számos képviselője úgy érzi: amennyiben életbe lép a státustörvény, új feszültségek támadnak magyarok és románok között - beszélt a törvénytervezet romániai fogadtatásáról Jámbor Gyula. a Jelen, az Arad megyei magyar nyelvű napilap főszerkesztője. - Ion Iliescu államfő egyenesen zavarkeltőnek minősítette a tervezett státusjogszabályt, míg a Nemzeti Liberális Párt elnöke, Stoica olyan, fajelméleti alapokon álló, német törvényekhez hasonlította, amelyek elvezettek a II. világháborúhoz. Corneliu Vadim Tudor, a magyaréi lenességről hírhedt politikus pedig azt követeli a román kormánytól, tiltsa meg, hogy idegen ország Romániát zsarolhassa. A státustörvény e megdöbbentő értelmezéséhez képest Adrián Nastase miniszterelnök jóval mérsékeltebb hangot üt meg. Úgy fogalmazott egyik nyilatkoElvándorlásról, státusról, havi 7-8 ezer forintról tátustörvény még nincs, a tervezet vitája viszont kedélyeket borzol országhatáron innen és túl Országgyűlési képviselőink, kezükben a törvénytervezet pontos szövegével citálják az általuk vitatottnak tartott pontokat, míg baráti beszélgetések során leginkább az derül ki —e jogszabályról rendkívül hézagosak az ismeretek. Törvény segít a magyarokon? Találkoztam már „hozzáértővel", aki heves szópörgéssel magyarázta: a magyar parlament kettős állampolgárságot ad a státustörvénnyel a határon túli magyaroknak. Mist az izgatott, vajon a készülő jogszabály eredményeként anyaországba vándorló magyarok tízezreinek érkezésére számíthatunk? S persze szót váltottam már olyan tájékozott úrral is, aki szinte szó szerint idézte a törvénytervezet egyes passzusait. Nyugdíjat is kaphatnak Elmondta: a státustörvény célja az, hogy a szomszédos államokban élő magyarok egységes nemzethez való tartozását erősítse, és segítséget nyújtson abban, hogy elvándorlás helyett saját szülőföldjén boldogulhasson. Beszélt arról, hogy a törvény hatálya alá tartozók több kedvezményt kapnak. így például ingyen látogathatják a magyarországi könyvtárakat, magyar kitüntetéseket kaphatnak. Ha Magyarországon dolgoznak, s tizetik a járulékokat, egészségügyi ellátásban részesülhetnek, de még magyar nyugdíjuk is lesz. Nyitva előttük minden magyarországi iskola kapuja, ha pedig otthon tanulnak, magyar tannyelvű iskolában, oktatási támogatást pályázhatnak meg. De beszélgetőpartnerem azt is mondta: ő bizony úgy tudja, hogy a státustörvény rendelkezései szerint a Magyar Köztársaság támogatni fogja a határon túli magyarokat, és még a falusi turizmus fejlesztésére is jut pénz. - Ugye, biztos így lesz? - kérdezte, nagyon reménykedő hangon ismerősöm, s jó étvágyat kívánva, elém tolta a frissen illatozó töltöttkáposztát. Ideje elárulnom: a státustörvény e szakavatott ismerőjével nem Szeged Kárász utcáján beszélgettem. Hanem egy kis erdélyi faluban, Csemakeresztúron. Ezen a Déva melletti településen invitált vacsorához ifjabb Péter Géza, hogy aztán apjával, idősebb Péter Gézával együtt bizonygassák: a magyar politikusok fejéből jobb ötlet nem is pattanhatott ki, mint ez a státustörvény. - Ha körbenéznek Romániában, azonnal meglátják, nagy mifelénk a szegénység. Az anyaországi magyarok talán el sem hiszik, de nekünk akkor is 7-8 ezer forintot érő leiből kell megélnünk, miközben az árak semmivel sem kisebbek, mint a határ magyar oldalán. Elkél hát mifelénk minden segítség bizonygatta ifjabb Péter. De nem titkolta aggodalmát sem. - Tudja, én csak attól félek, hogy a támozatában: a magyar státustörvény „mindössze" diszkriminatív, s szerinte addig semmiképp nem léphet életbe, amíg a magyar kormány nem egyeztet a román kormánnyal - idézte fel a román sajtóban megjelent véleményeket a főszerkesztő. Aradról vándorolnak Jámbor Gyula nem titkolta: a romániai magyarok között is számtalan találgatásra ad okot a tervezett státustörvény. Van, aki azt jósolja, hatására hirtelen megnő majd azok száma, akik vélt vagy valós előnyök miatt magyarnak vallják magukat Erdélyben. Sokan úgy vélekednek, bár valóban sok segítséget nyújthat ez a törvény a határon túl élőknek, alapvetően nem fogja befolyásolni a külhoni, így a romániai magyarok életét. - Jómagam abban reménykedem, hogy a státustörvény egyik alapvető szándéka megvalósul, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyarok valóban szülőföldjükön maradva akarjanak érvényesülni. - mondta Jámbor Gyula. - Most ugyanis egészen tragikus a helyzet. Amíg a közel 200 ezer lakosú Aradon tíz évvel ezelőtt közel ötvenezer magyar élt, addig ma már mindössze 30-33 ezer az aradi magyarság létszáma. Sajnos a fiatalok döntenek legkönnyebben az elvándorlás mellett. A fiam osztályában 25 magyar érettségizett pár éve, s ma talán tízen élnek közülük Aradon. Volt, aki Magyarországra költözött át, volt, aki Németországba, más pedig meg sem állt Ausztráliáig. És az a csinos hölgy. Deák Laura, a Csíky Gergely Líceum tanulója, akit Arad főterén faggatunk a magyar státustörvényről? Ő vajon hogyan fog dönteni, ha befejezi középiskolai tanulmányait? - „Magyarba" biztos nem költözök, ilyen szándékom nem volt soha. Hallottam ugyan a státustörvényről, azt is tudom, miféle kedvezményekről esik benne szó. De bevallom őszintén, engem nem igazán érdekel, ugyanis ha egyszer innen elvágyódok, távolabb megyek, sokkal távolabb, mint Magyarország - szórta a szót a szép mosolyú Laura, s már el is tűnt az aradi városközpont autózajos csúcsforgalmában. Én talán éppen ekkor vettem észre: egyetlen üres szék sincs az aradi amerikai gyorsétterem teraszán. S azon gondolkodtam, vajon leinek vagy rágóguminak örülne-e jobban az a maszatos gyerkőc, aki népes kölyökbanda élén magyarul is, románul is könyörögte az ajándékot. Bátyi Zoltán Jámbor Gyula, az aradi napilap főszerkesztője A csernakeresztúri idősebb és ifjabb Péter Géza Deák Laura nem készül Magyarországra