Délmagyarország, 2001. június (91. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-13 / 136. szám

SZERDA, 2001. JÚNIUS 13. HELYI TŰKOR 5 Szóbeli érettségi a Tömörkény István gimnáziumban. (Fotó: Miskolczi Róbert) Levél az érettségizőnek Lehet, hogy egész éjjel nem aludtál - ha úgy van, nem jól tetted, mindenesetre a lázas lapozgatást, a képletek utolsó pilla­natban történő memorizálását hagyd a csu­dába, nyugodj meg, nem ezt fogják kérdez­ni, ha mégis, majd eszedbe jut, ha meg oly nagy lyukak tátonganak a négy esztende­je szövögetett tudáshálón, azt most már be nem foltozod, öltözz föl szépen, reggelizz meg nyugodtan, húzd ki magad, lesz, ami lesz. Örülnék, ha valóban nem lenne okod aggodalomra. Örülnék, ha kicsit becsuk­nád a füledet a két oldalról szóló hangok elől, amiket hallhattál eleget mostanában, és amikről senki nem mondta meg neked, mi is történik hát valójában - mert hisz egy­felől azt sulykolták: az, ami most jön, va­lami különös, nagy erőpróba, felnőtté vá­lásod első lépcsője, életre szóló emlék, meg­mérettetés és értéked kijelölése. Mástól meg azt hallod: ugyan, nevetséges, seho­vá nem számít, soha senki meg nem nézi, valami kultikus, régről ittfeledett mítosz, a középiskolák fontosságtudatának biztosí­tása és fényesítgetése, nagyképű forgató­könyv szerint játszandó gyermekjáték. A dolog hasznosságát tekintve persze, utóbbiaknak van igaza, s ezt egy ilyen hasz­nosságelvű világban aligha lehet és érde­mes véka alá rejteni. Én mégis azt mon­dom: figyelj. Ami most jön, az valóban nem konvertálható sem egyetemi felvéte­lire, se pontokra, se jövendő forintokra, se bankárkék ingre, se Audi nyolcasra egy az egyben és azonnal. Nem jelent olyan határt se, mint a nagyapádnak, aki ezen­túl járhatott sétapálcával, cigarettázhatott a tanára előtt vagy magáztathatta magát az alsóbb évesekkel. És mégis fontos. Neked az. Neked jó tudni, és neked kell tudnod, hogy a mércét, amit eléd állítottak, megug­rottad-e. Hogy öncélú mérce? Az hát. Nem mutat semmit, csak azt, hogy amit meg akartak neked tanítani, megtanultad-e. Hogy képes voltál-e rá? Hogy volt-e elég tü­relmed, kitartásod, szorgalmad, tehetsé­ged? Jól jegyezd meg: amit erről most mondanak neked, az igaz. Biztosíthatlak, ha ötösre felelsz, ötöst fogsz kapni. Ha ket­tesre, akkor kettest. Lesz még - ha lesz ­néhány ilyen vizsga az életedben, főiskolán, egyetemen, tán doktoranduszként, de azzal vége. Ne ijedj meg, de a nagybetűs Életben ilyen igazságot soha többé nem garantál ne­ked senki. Majd rájössz, a magad kárán, mert lassan, sokszor keservesen tapaszta­lod, milyen magasabb szempontok alap­ján osztogatják majd a jót is, a rosszat is, és milyen messze lesz majd az így-úgy el­ért eredmény attól, ami most számít, a tu­dástól, a szorgalomtól, a tehetségtől. Hát használd ki most, jól, ezt az alkalmat, biz­tasson, ha szépen veszed az akadályt, légy belül nagyon büszke rá és ne felejtsd el ­nem is tudod, hányszor lesz még életedben vigaszod, erősítőd, menedéked dőltödre le­ső tökmag jankók között és percemberek dáridójában a színjeles érettségi bizonyít­vány. Vécsey Ágnes A hét elején elkez­dődtek a szóbeli érett­ségi vizsgák a középis­kolákban. A szegedi Tömörkény István Gim­názium és Művészeti Szakközépiskolában 168 végzős diák ad számot tudásáról. A vizsgák két hétig tarta­nak. A folyosó közepén ke­resztbe fordított iskolapad állítja meg az arra járót, rajta fehér papír lóg, amelyre piros filccel ezt a három szót írták: itt érettsé­gi van. A Tömörkény Ist­ván Gimnázium és Művé­szeti Szakközépiskola má­sodik emeletén két termet „barikádoztak el" a paddal. Az egyikben szóbeli érett­ségi vizsga folyik, a köz­vetlenül mellette lévő hely­iségben pedig öt lány és egy fiú beszélget. Ők meg csak ezután felelnek a há­romtagú vizsgabizottság előtt. Valamennyire min­denki izgul, még ha jól is leplezik. Stafira Kinga most is a törikönyvet bújja, szerinte ez a legnehezebb vizsgatárgy, s ezt többen megerősítik. - Rengeteg évszámot, nevet kell meg­jegyezni, a huszadik szá­zadban sűrűn jöttek-mentek a miniszterelnökök, egy­más után alakultak a pár­tok. Ezeket képtelenség megtanulni - mondja, s össze is csapja a könyvet. Abban valamennyien egyet­értenek, hogy huszadik szá­zadi történelmi tételt senki sem húzna szívesen. Úgy vélik, ebből a korszakból annyi információt kell fej­ben tartani, hogy annak egy része biztosan nem jutna eszükbe a vizsgadrukk ha­tása alatt. Joób Márton nem törő­dik a könyvekkel és a jegy­zetekkel, szerinte néhány órával a vizsga előtt már semmi értelme tanulni. ­Ilyenkor már úgysem ma­rad meg semmi a fejedben, s még azt is összezavarja, ami benne van - magyaráz Márton, aki az érettségire készülve talán még nehe­zebben tudta beosztani az idejét, mint a többiek, mert az ifjúsági világ- és Euró­pa-bajnok kenusnak az edzésekre is gondolnia kel­lett. Szerinte már csak azért sem kell különösebben iz­gulni, mert „itt mindenki­nek meglesz legalább a ket­tes, nem úgy, mint az egye­temi vizsgákon, ahol könnyebb megbukni". - Én viszont akkor sem vagyok nyugodt, tegnap is éjjel fél egyig tanultam, vagyis in­kább csak átfutottam egyik oldalt a másik után. Köz­ben pedig kiderült, hogy ezt sem, azt sem tudom ­szólal meg Varga Hajnalka. Amikor azt kérdezem, ki mennyit készült a vizsgára, mindannyian összenevet­nek: - Mindenki az utolsó pillanatra hagyta a tanulást - mondják. Nyílik az ajtó, s bejön a terembe egy lány. Rögtön azzal kezdi, hogy angolból az álomról kellett beszél­nie. Szavaiból nem derül ki egyértelműen, hogyan sike­rült a felelet, de arcáról azt lehet leolvasni, nem igazán elégedett. Magyar iroda­lomból Kölcsey Himnuszát elemezte, nyelvtanból a szövegfajtákról kérdezték, történelemből pedig a re­formációról, illetve Tria­nonról szóló tételt hűzta. Rövid pihenő után vissza­ment a szomszéd szobába, hiszen hátravan még a mű­vészettörténet vizsga. A várakozó diákok kö­zül többen felállnak, már unják az üldögélést. - Re­mélem, még néhány husza­dik századi töritételt kihúz­nak előttem. Olyan szíve­sen beszélnék például a magyarországi török beren­dezkedésről - sóhajt fel Kováts Zsuzsa. Közben a terembe bejön két tanár, akik tanácsokkal látják el a tanulókat: szépen, hango­san olvassátok az idegen nyelvű szöveget, előtte pe­dig magatokban is olvassá­tok el. A Tömörkényben idén érettségiző 168 diák június 22-ig teszi le a szóbeli vizs­gákat. Magyarból, történe­lemből, illetve valamely idegen nyelvből kötelező érettségizni. A nyelvek kö­zül az angolt és németet vá­lasztják a legtöbben, de la­tinból is tíz fölött van az érettségizők száma. Az ide­gen nyelvi feleletet kivált­hatja a nyelvvizsga. Mate­matikából csak az szóbeli­zik, akinek elégtelen lett az írásbelije. Ezenkívül még egy olyan vizsgatárgyal kell választaniuk a diákok­nak, amelyet legalább két éven át tanultak. Hegedűs Szabolcs Ötven éve népszámlálók Az idei népszámlálás terü­leti munkáinak lezárása alkal­mából a KSH Csongrád Me­gyei Igazgatósága ünnepélyes keretek között köszönte meg azoknak a számlálóbiztosok­nak és önkormányzati nép­számlálási felelősöknek a munkáját, akik nagyban hoz­zájárultak az ország 14. nép­számlálásának sikeréhez. Az ünnepségen részt vett dr. Vas Márton Zsolt a megyei köz­igazgatási hivatal vezetője is. Klonkai László, a KSH me­gyei igazgatója a népszámlá­lás munkáiban ötödik alka­lommal résztvevő számláló­biztosoknak, emléklapot és pénzjutalmat adott át, de Gu­lyás Sándorné, Gyulai János­né és Bakó Jánosné „rangi­dős" összeírók mellett jutal­mazta a kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó önkormányzati felelősöket, dr. Szubally Brú­nót és Szabó Pétert is. Elfogták a rablókat, a sértetteket még keresik Aranyláncra utaztak Állampolgári segítséggel fogták el június 8-án az Arany János utcában azt a párost, amelyik egy nő nyakából fé­nyes nappal tépett ki egy öt­venezer forint értékű arany­láncot. T. Attila ezt az akciót a fiatalkorú T. M.-el együtt haj­totta végre, néhány nappal ko­rábban azonban H. Róbert se­gítségével zsákmányolt az al­sóvárosi temetőnél, illetve a Rózsa utcában egy 40 és egy 90 ezer forintot érő nyaklán­cot. Az árut zálogházban érté­kesítették, az értük kapott pénzt elosztották. A rendőrség információ szerint T. Attila más, hasonló bűncselekményeket is elköve­tett, amelyek sértettjei eddig nem tettek feljelentést. Kere­sik azt az idős, 75 év körüli, fe­kete ruhás hölgyet, akitől két hete a Földmíves és a Dobó ut­ca sarkán elrabolták kereszt alakú medálos láncát, a Szivár­vány és az Apáca utca sarkán pedig egy 60 éves nőt fosz­tottak meg hasonló módon ék­szerétől. A Bécsi körút és a Boldogasszony sugárút sar­kán egy világos pólót viselő nőtől csigafonatú láncát sze­rezték meg. A rendőrség kéri, a sértet­tek a 477-577-es szám 13-41­es mellékén jelentkezzenek. K. B. Művészeti tanévzáró Munkatársunktól A Kacsoh Pongrác Művé­szeti Iskola 2000/200l-es tan­évzáró ünnepsége ma 17 óra­kor kezdődik a Szegedi Ifjúsá­gi Házban. A fellépők: a báb­játszó tanszak makkosházi és alsóvárosi bábcsoportja, a fu­rulya tanszak növendékei: Lo­vászi Krisztina, Sóki Tímea, Pamuki Zsanett, Szatmári No­émi, Szögi Rita, Tóth Sarolta, a zongora tanszak növendé­kei: Gyenge Anna, Bihari Vi­rág, Joób Eszter, Barta Judit, a fuvola tanszak növendékei: Engi Katalin, Bérezi Zsuzsan­na, szintetizátor tanszak: Ki­szin Nikolett, Beöthy-Fehér Szabolcs, klarinét tanszak: Mészáros Máté, Nánay Bar­nabás, magánének tanszak: Nagy Róbert, Kékesi Dóra, színjáték tanszakon az Arany János Általános Iskola és a Rókus II. Számú Általános Is­kola színjátszó csoportja. A tanévet Molnár Lászlóné igaz­gató értékeli. Az Ifjúsági Ház aulájában június 18-áig megtekinthető az iskola képző- és iparművé­szet szakos növendékeinek ki­állítása. Összeírják a szőlőket és a gyümölcsösöket DM-információ Olaszországban időnként helikopterrel repülnek a szőlő­táblák fölé, de nem mindig permeteznek, hanem olykor azt el­lenőrzik, telepített-e valaki új tőkéket, sorokat. Ha valaki meg­bukik, oda a támogatás, ami nélkül az EU-ban nehéz dolog a borászkodás. Ennek tükrében érthető, hogy magyar mezőgaz­daság szőlő- és gyümölcstermesztésének jobb áttekintése ér­dekében a KSH - a hatvanas évekbeli felmérés után - június és október között szőlő- és gyümölcsültetvény-összeírást hajt végre. Ez idő alatt az igazolvánnyal ellátott összeírók valamennyi szőlő- és gyümölcsös ültetvényt felkeresnek, hogy a pillanat­nyi állapot pontos felmérésével a statisztika teljes és korrekt képet adhasson az ágazatról. Ez fellétlenül szükséges a jövő ter­vezéséhez és az európai uniós csatlakozásnak is egyik feltéte­le. A felmérés eredményei hosszú távra meghatározzák az ágazat fejlesztési lehetőségeit az uniós taggá válásunkat köve­tő időkre. A hivatal kéri az ültetvények gazdáit, használóit, hogy együttműködésükkel segítsék az összeíró munkáját. Szóban felelnek a végzősök Tételes kikérdezés Az emberek gondolataiból kimarad a Tisza Őshonos fajokra várva Negyvenmillió forintos pályázati támogatást remél a Környezetvédelmi Alap cél­előirányzatától a Tisza-Sza­mos Kormánybiztosi Hivatal szegedi irodája, az Alsó-Ti­sza-vidéki Vízügyi Igazgató­ság és a Kiss Ferenc Csong­rád Megyei Természetvédel­mi Egyesület. A három szervezet együtt pályázott a Tisza bal oldali és a Maros jobb oldali árte­rének Nagyfától a Vetyehá­tig történő rendezésére. így megoldható lenne, hogy a ta­vaszi áradások alkalmával a hullámterekben ívó halak ivadékai ne pusztuljanak el a folyó visszahúzódásakor, ha­nem a víz szabályozott leve­zetésével megmeneküljenek. Makrai László, a Tisza-Sza­mos Kormánybiztosi Hivatal szegedi irodavezetője hang­súlyozta a beruházás fontos­ságát, hiszen a Tisza élővilá­ga még mindig nem heverte ki a tavalyi ciánszennyezés okozta pusztítást. Bár az elmúlt évben az időjárás kedvezett a kesze­gek ívásának, az idén sem süllőből, sem pontyból nem várható jelentős szaporulat. Makrai László éppen ezért elengedhetetlennek nevezte, hogy az iroda koordinálása mellett tovább folytatódjék a haltelepítés. A halászati jog­gal rendelkező vállalkozások számára kötelező, hogy bi­zonyos mennyiségű ivadék­halat telepítsenek, emellett milliós nagyságrendben ke­rülnek a Tiszába őshonos fa­jok egyedei. Makrai László aggasztónak nevezte, hogy ­a csukát kivéve - ragadozó halak alig találhatók a folyó­ban, és rendkívüli mértékben gyérült a vízi rovarok száma is. A víz minősége azonban stabilizálódott, és jónak mondható. Az irodavezető tapaszta­latai azt mutatják, a Tisza még mindig nem képes ma­radéktalanul eltartani a halá­szokat, ezért a Szociális és Családügyi Minisztérium és a munkaügyi központ segít­ségével megpróbálják elérni, hogy ez év december 31-éig a halászok folytathassák az államilag támogatott köz­hasznú tevékenységet, azaz az ártéri ivadékmentést és a halőrzést. A hét végi Tisza-nap ta­pasztalatairól szólva Makrai László elmondta, minden­képpen elérték céljukat. A százezer kishal, amelyet a folyóba telepítettek, valóban gazdagítja a Tisza halállo­mányát. Ám ennél is fonto­sabb, hogy egyre többen vannak azok, akik valóban felelősséget éreznek a folyó­ért. „Szegeden és a megyé­ben nem használják ki a fo­lyóban rejlő lehetőségeket sem turizmus, sem vízi köz­lekedés, sem sportolás céljá­ra. Pedig a folyóért akkor te­hetnek a legtöbbet az embe­rek, ha együtt élnek vele" ­fogalmazott Makrai László. Kéri Barnabás Aki részt vett a hét végi Tisza-napon, nem csak aggódik a folyó sorsa miatt, de tesz is megmentéséért. (Fotó: Karnok Csaba)

Next

/
Oldalképek
Tartalom