Délmagyarország, 2001. május (91. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-02 / 101. szám

Magyarország Még tízmillió felett Mind országos, mind megyei szinten keveseb­ben vagyunk, mint tíz év­vel ezelőtt - többek között ez derül ki a Központi Sta­tisztikai Hivatal (KSH) adataiból, melyeket a nép­számlálás során össze­gyűjtött információk alap­ján számítottak ki. Az év elején zajlott nép­számlálásnak már megvannak az első előzetes adatai, ám fon­tos hangsúlyozni, hogy ezek a napokban publikált eredmé­nyek más a forrásokra épül­nek, mint a majdani, végleges adatok. A hivatal közleménye szerint az eredmények a szám­lálóbiztosok által végzett kü­lön, kézi módszeres kigyűj­tésből álltak össze, a végleges adatok pedig a mindenkiről kü­lön-külön kitöltött, részletes kérdőíven szereplő, számító­gépes feldolgozás alapján ké­szülnek majd el. Egy kis mód­szertan után a legfrissebb szá­mok is érdekes képet mutat­nak az országot jellemző év eleji állapotokról. A 2001. évi népszámlálás első, előzetes adatai azt mutat­ják, hogy az ország népessége 178 ezerrel csökkent az előző - 1990. január elején végzett ­összeírás óta, viszont 192 ezer­rel több, mint amit a szakem­berek tíz esztendeje a mai áll­apotokra vonatkozóan prog­nosztizáltak. Az első előzetes, kerekített adatok szerint az or­szág lakónépességét 10 millió 197 ezer honpolgár alkotja, ebből Csongrád megye lakos­sága 434 ezer főnyi. Régiónk adatait tekintve az összes lakónépességből 206 ezren az erősebb nemhez tar­toznak, míg a megyében 227 ezer nő él. Az ország más terü­leteihez viszonyítva a Csong­rád megyei férfiaknak van a legjobb dolguk, itt ugyanis 1000 férfira 1100 nő jut (ilyen magas arány csak a fővárost jellemzi). A népszámlálás első adatso­rai a lakásállomány nagyságá­ra is kitérnek. Eszerint az or­szágban 4 millió 310 ezer ott­hont tartanak nyilván, ebből 187 ezer Csongrád megyében található. A helyi lakásállo­mány részletes számai azt mu­tatják, hogy a legtöbb, mint­egy 84 ezer otthon kétszobás, ezt követi 56 ezer háromszobás lakás, és a négy, illetve egy­szobás lakások száma egyfor­mán 23 ezer. A lakásállomány ilyen megoszlása nem tér el az országos átlagtól. O. K. K. Mérleghiány, fogyasztás Munkatársunktól A külkereskedelmi mérleg hiánya februárban 140 millió dollárral nőtt, és 730 millió dollárt, 780 millió eurót tett ki - teszi közzé a KSH legfris­sebb összefoglalója. A folyó fizetési mérleg hiánya - az MNB adatai szerint - január­februárban 291 millió euró volt. A deficit alakulásában szerepet játszottak a reálgazda­sági mérleg romló, továbbá a jövedelem- és transzfermérleg javuló egyenlegei. A fizetési mérleg egyensúlyát leginkább az árudeviza-forgalom kéthavi kiugróan magas, 447 millió eu­rós behozatali többlete befo­lyásolta. Február végén a nem­zetgazdaság bruttó külföldi adósságállománya, beleértve a tulajdonosi hiteleket is, 33,8 milliárd euró volt, 3,5 milli­árddal több, mint egy évvel ko­rábban. A fogyasztói árak az első negyedévben 10,3 száza­lékkal növekedtek az egy évvel korábbihoz képest. Magyaror­szágon az I. negyedév mindhá­rom hónapjában az élelmisze­rek éves áremelkedése volt a legnagyobb. Az elszalasztott lehetőségek megyéje Ipar: tehetetlen aggastyán Kép a közelmúltból: újabb üzem zárt be, a makói kolbászgyár. (Fotó: Kamok Csaba) Amikor Csongrád me­gye iparáról beszélünk, tudni kell: a jelenlegi ál­lapot halvány árnyéka annak, ami 20-30 éve, vagy akár fél évszázada jellemezte e térséget. Klonkai László, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal Csongrád megyei igaz­gatója nemrégiben egy előadás keretében né­hány szemelvényt muta­tott be abból a kutatás­ból, mely felvázolja, ho­gyan öregedett tehetet­len aggastyánná a helyi ipar. Azok, akik hosszú ideje itt élnek, gyakran a saját bőrükön érezhették az ipar­szerkezet elmúlt évtizedben zajló változásait, akik pedig ezt személyesen nem élték át, minden bizonnyal a sta­tisztikai adatokat hívják se­gítségül a tisztánlátás érde­kében. Az ötvenes évek elején, a háború és az államosítások után számos ipari nagyüzem alakult nem csak itt, hanem az országban mindenütt ­mondja Klonkai László. Más nagyüzemek mellett óriások emelkedtek ki a földből, 1949-ben a textilművek monstruma épült fel, majd 1950-ben megalakult a ruha­gyár. Az 1950-től induló év­tizedben a könnyűipar domi­nált, ez adta a termelés mint­egy 49 százalékát, a 31 szá­zalékos eredményt hozó élelmiszeripar hozta á szá­zadforduló óta megszokott formáját, s világossá vált, hogy a gépipar a nyolcszáza­lékos eredményével később sem lesz kiugrási lehetőség. Tíz év alatt az ipari termelés hatvan százalékkal nőtt, a létszám megduplázódott. A hatvanas évek elején el­kezdődött a szocialista ipar­telepítés korszaka. Jó példa erre a Szegedi Kábelgyár is, melynek helyét 1959-ben je­lölték ki az akkori döntésho­zók. A számok 1961-70 kö­zött szép teljesítményről árulkodnak: 149(!) százalé­kos termelésnövekedést és 58 százalékos munkaerő­bővülést rögzítettek. Ebben az évtizedben már jelentős szerep jutott az új csodának, a kőolajnak, s a következő években nem a búzamezők, hanem az olajmezők adtak sok munkát a helyieknek. 1970-re a könnyűipar 30, a gépipar 10, az élelmiszeripar 46 százalékkal részesedett a termelésből. A 70-es évek új korszakot jelentett a térség számára ­mondja Klonkai László. Ek­kor már nem lehetett új munkaerőt bevonni, így el­kezdődtek az állóeszköz-fej­lesztések, gyakorlatilag húsz év után először. Tíz év alatt az ipar 64 százalékkal többet produkált, ám a lét­számbővülés veszített üte­méből. Ekkoriban csapódtak le a telepítések hatásai is: az iparban dolgozók 64 száza­léka olyan cégnél dolgozott, amely fővárosi irányítással működött. Ez önmagában nem baj, de azt eredményez­te, hogy minden, gazdasági­lag komoly döntés a megye határain kívül született, ön­álló fejlesztési politika nem volt. A megyében nem kezdődött olyan beruházás, amely a fejlesztést, a valódi korszerűsítést szolgálta vol­na, s hiányzott minden előre­látás. Gyengélkedve indultak a 80-as évek. A több száz, vagy több ezer embert fog­lalkoztató üzemeknél fel­színre kerültek a modernizá­ciós problémák, érezhetővé vált a keleti piacvesztés, s a megye jobban szenvedett az átalakulástól, mint más tér­ségek, hiszen itt már szinte csak az olajágazatban történ­tek beruházások, a régen dé­delgetett könnyűipar magára maradt. Ekkoriban kerültek az első cégek válságos hely­zetbe, ekkor derült ki, hogy az alacsony képzettségű munkaerő alacsony jövedel­mi viszonyaitól nem lehet magas életszínvonalat re­mélni. Minderre, mind iparszer­kezet alakulásában, mind a családok életében a 90-es évek elején induló gazdasági rendszerváltás tette föl a ko­ronát. A megye ipara elvér­zett, Klonkai megfogalmazá­sában az „összeomlásos szerkezetátalakulás" az ipari termelés végét jelentette. Kcrtkó Krisztina Előhívtuk az igazit: Transporter. Már nettó 3.280.000 Ft-tól. Ahány vállalkozás, annyi Transporter. Most az Ön igényeinek tökéletesen megfelelő Volkswagen Transportert választhat kedvezményes felszereltségi csomaggal: • Transporter Basic már nettó 3 280 000 Ft-tól, változatlanul további 100 000 Ft árelőnnyel •további Transporter modellekre most jelentős árelőny Hívja elő Ön is az igazit márkakereskedésünkben! Árelőny modelltől függően. Az akció a készlet erejéig tart. A képen extrafelszereltsógü autó látható. www.vwh.hu Porsche Szeged 6724 Szeged, Sórosi u. 11. Tel.: 62/486-911 Fax: 62/493-368 E-mail: posta@porscheszeged.hu Wí VOLKSWAGEN Haszonjárművek PO: nem TESZ, nem dán A „közöst" támogatják Az elmúlt években az EU-s szabályozás figye­lembe vételével Magyar­országon is elkezdődött az európai típusú PO-k (Produzer Organisation) szervezése. Erre azért van szükség, mert Ma­gyarorszag va Halta, hogy a csatlakozás időpontjáig fölépiti a ha­sonló szervezeteket. A PO-kat nem szabad összetéveszteni az úgy­nevezett dán tipusú szö­vetkezetekkel. A Magyar Zöldség-Gyü­mölcs Terméktanács tájékoz­tatása szerint a PO-k az Eu­rópai Unióban az alapanyag­termelőket, a gazdákat fog­ják össze egy-egy regionális csoportba és az a feladatuk, hogy a külön-külön termelők áruit e szervezeten keresztül értékesítsék. A szerveződés előnye: nagyobb árualap képződik, a multikkal szem­ben pedig egységesen tudnak föllépni a termelők. Az EU a különböző intervenciós tá­mogatásokat kizárólag eze­ken a szervezeteken keresz­tül juttatja el a termelőkhöz. A zöldség-gyümölcs szer­vezetek különböznek az úgy­nevezett termékpályás, vagy dán típusú szövetkezetektől, bár egy funkció, az áru közös értékesítése náluk is megta­lálható. Magyarországon 1997-ben került nyilvános­ságra az EU új piacszabályo­zási rendelete és az első for­dítások - jobb híján - TÉSZ­nek (Termelői Értékesítő Szövetkezetnek) fordították az uniós PO-kat (termelői szerveződéseket). Ez a fordí­tás azért is adott félreértések­re okot, mert nagyon hason­lított a korábbi tsz szóra, amelytől ma is idegenkednek a gazdák. Másrészt azt is su­galmazta a mozaikszó, hogy ezt a szerveződést csak szö­vetkezeti formában lehet megvalósítani. Egyik állítás sem igaz. Miután a zöldség-gyümölcs termelői szervezetek az önál­ló gazdák közös értékesítési szervezetei, nem termeinek együtt. Másrészt az európai szabályozásnak megfelelően a szerveződésnek már társas formája, például kft., rt. is le­het. Az elmúlt években to­vábbi félreértésekre adott okot, hogy elkezdődött az új, dán típusú termékpályás szö­vetkezetek szerveződése Ma­gyarországon, amelyeket rendre összetévesztettek a gazdák, vagyis a zöldség­gyümölcs termelői szer­veződéseket is ezek közé so­rolták. Hogy akkor mi is a különbség? Noha mind a kettő a szervezetek tagjainak áruját - közösen - értékesíti, addig a termékpályás, vagyis a dán az alapanyag termelé­sétől a feldolgozásáig, vagyis az értékesítéséig fogja össze a gazdákat, a PO-k csak a friss becsomagolt árut kínál­ják közösen. F. K. Áprilisi eső: aranyat ért Kizöldült a határ Esőzések utáni pillanatkép: újra dolgozhattak a gépek. (Fotó: Gyenes Kálmán) Szokatlanul enyhe, csaknem nyárias márciu­sunkat a szó szoros értel­mében szeszélyes április követte: esős, szeles nap­palokban, fagypontközeli éjszakákban volt ré­szünk. A Földmüvelés­ügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) jelen­tése szerint azonban a szélsőségek eddig nem hátráltatták a növények, főleg a gabonafélék fejlődését. A március első felére jel­lemző csapadékmentes időjá­rást április közepén kiadós esőzések váltották föl: a le­hullott csapadék mennyisége 50-80 milliméter között moz­gott. Ezért átmenetileg szüne­teltek az időszerű tavaszi munkák. A „nagy hajtás" kü­lönben a felmérések szerint március utolsó napjaiban kezdődött - tudtuk meg a Földművelésügyi és Vidékfej­lesztési Minisztériumtól. A tavaszi árpa, búza és a zab ve­téséhez március első napjai­ban fogtak hozzá a gazdálko­dók, a munkálatok április kö­zepére fejeződtek be. Csongrád megyében ­mint ahogy arról lapunkat Cserjési Lajos, az FVM helyi hivatalának osztályvezetője tájékoztatta - a gazdálkodók 52 hektáron vetettek tavaszi búzát, közel 7 ezer hektáron tavaszi árpát és 5 ezer hektá­ron zabot. A szokatlanul eny­he időjárás kedvezett az őszi kalászosok fejlődésének, a márciusban lehullott csapadék hatására a gabonafélék erőtel­jes „bokrosodásnak", fejlő­désnek indultak. A fejtrágyá­zásnak is jól jöttek az esők: a tápanyagot ugyanis az esők bemosták a talajba, így a nö­vények élénk, haragoszöld színűvé változtak. A kertészetek is kihasznál­ták a korán jött jó időt: a gaz­dák mindenütt elvetették a gyökérzöldségeket, kiültették a káposztaféléket, kiszedték a retket, a salátát, a burgonya gumója pedig a fólia alatt és a szabadban egyaránt a földbe került. Sőt a csongrádi térség­ben, hamarosan már a spárga­sípok szedése is meg­kezdődik. Egyedül a kukorica vetése csúszott. Az április 20. körül leesett 30-40 milliméternyi csapadék miatt ugyanis nem tudtak rámenni a gépek a felá­zott talajra. Mivel a szakem­berek szerint a tengeri ideális vetésideje április 10. és 20. közé esik, időben jelentős az elmaradás. F. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom