Délmagyarország, 2001. május (91. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-06 / 104. szám

SZOMBAT, 2001. MÁJUS 5. STEFÁNIA III. Kispál és az unalom Ha nem énekelek Kényszeres gondolatok és cselekvések Vajon elzártam a gázt? A kényszeres gondolatok között leggyakoribb a beszennyeződés, amit napi sokszori tisztálkodással próbálnak legyőzni. (Fotó: Miskolczi Róbert) Lovasi András a Kispál és a borz együttes énekes-dalszövegirója tizenhárom éve. Azt mondja, nagy a veszélye annak, hogy egy zenekar a fellépések-próbák-lemezfelvételek mókuskerekében elveszítse megújulási képességét, és unalmassá váljon. Van azonban ennek ellenszere is. - Egy maga korabeli zenész megfordul még szórakozóhelyeken? - Már elég szórakozás nekem a koncertezés, mikor otthon vagyok, nem vágyom ilyesmire. - Tizenhárom éve működik a zenekar, mi változott azóta? A szövegek mintha komolyabbak lennének mostanában. - Mindig nagyon komoly szövegek voltak, de most megpróbálok konkrétabban fogalmazni. Régen az „izé" helyett képeket használtam. Kicsit tele van a tököm azzal, hogy egy dalban csak ugyanarról lehet írni. Nekem legalábbis nincs túl sok témám, ezeket már rutinosan forgatom és picit unom. A legutóbbi lemezen is inkább a zenei tartalommal voltam elfoglalva, a szövegeknél kevesebb energiát fordítottam arra, hogy meglepjem magam. - Miből fakad az, hogy unja a szövegeit? - A tizenhárom évből. Abból. hogy ismerem magam. Tudok egy csomó trükköt. Szeretem magam elvarázsolni, de ehhez idő kell és elmélyülés. - Nem rémisztő, hogy megszokottá válik? - Nem, és azért merem ezt így kijelenteni, mert nem akarok már olyan szövegeket írni, mint régebben. Ráadásul annyi mindent tartok a tűzben egyszerre: a Kispál lemez mellett van egy szólóalbum is és egy női előadót igénylő lemezünk, ami egy létre nem jött filmből maradt ránk. Én azt unom, hogy az énekhangom óhatatlanul rányomja mindenre a bélyegét, attól lesz kispálos valami. Tulajdonképpen unom az énekhangomat. Nem szeretem, hogy van egy zenei téma, érzem, hogy mit lehetne belőle kihozni - ha nem én énekelnék. De én éneklek. - Hogy alakult ki sajátos szövegmondást technikája? - Annak idején volt egy-két olyan lemezünk, ahol nem a zenére írtam a szöveget, aztán, mivel elég ügyes vagyok, rátuszkoltam őket. Ebből kialakult egy szövegtöréses megoldás, amit aztán egy csomó zenekar elkezdett használni. Annak idején ez újdonság volt, és mindenkinek nagyon tetszett. - Most megújulás előtt áll az együttes? - Hát, ha nem újul meg, akkor valószínűleg unalomba fullad. - Mi változik? - A Kispál és a borz ugyanúgy fog tovább működni, sőt én is valószínűleg ugyanúgy fogok énekelni benne, csak emellett csinálok más dolgokat is. Például nem énekelek. Magyarországon azok a legsikeresebb előadók, akik pofa nélkül ugyanazt a poént sütögetik el húsz éve. Nekem ez nem megy. - A változatosság gyönyörködtet, nemde? - Minden zenekar óhatatlanul repertoárzenekarrá válik egy picit az évek során. Mi is, már csak azért is, hogy a körülöttünk lévő technikai személyzet könnyebben boldoguljon velünk. Ezt úgy próbáljuk kiküszöbölni, hogy a repertoárunk elég nagy, kapásból tudunk 60-70 számot játszani. Az ismertségünk is korlátokat szab, a slágereket el kell játszanunk, na most, ha mindet összegyűjtjük a nyolc lemezről, az pont egy műsor. Viszont akkor mi van az akcióval? - Szövegei mennyire kötődnek a zenéhez? - Jó esetben a dalban a zene és a szöveg összeforr. Van aztán, amelyik önállóan is megél. - A közönségük hogy változott a 13 év alatt? - Nem vagyok szociológus. - De csak lenéz a színpadról?! Akkor mit lát? - Jobban öltöznek az emberek, drágábbak a cuccok. A közönség összetétele attól is függ, hogy hova hívnak meg minket és kik érnek rá aznap. Néha egészen meglepően fiatalok jönnek el. Magyarországon 15-től 22 éves korig járnak az emberek gitározós koncertre. Ez a törzsgárda. A 13 éveseket még nem engedik el, a 15 éveseknek már van annyi pénzük, 22 év után meg általában már leszoknak a rockzenéről, elkezdenek családot, karriert meg egyebeket csinálni. - Önök is elmúltak már 22 évesek, nem nőttek ki belőle? - Mi csináljuk ezt. Nem vesszük, hanem eladjuk a jegyeket. - Hogyan lehet ebből megélni? - Nem lehet olyan jól megélni, hogy ne alakuljon ki belőle egy mókuskerék: akkor is játszani kell, mikor nincs kedv hozzá. Nem is elsősorban magunkra gondolok most, hanem vannak nálunk sokkal szegényebb zenekarok is. Ha megszokik az ember egy életszínvonalat, és ezt fent szeretné tartani, akkor sokat kell játszania, olyan helyeken is, ahol nem kéne. Wagner Anikö „s az ikolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én" (Radnóti Miklós: Nem tudhatom...) Mindenki szokott aggódni: esetleg elfelejtettük elzárni a gázt, becsukni az ablakot, folyton a közelgő vizsga vagy randevú jár az eszünkben. Szeretünk a tér fehér kőkockáin végiglépdelni, minden reggel ugyanúgy készülődni, szekrényünket szigorú rendben tartani. Az enyhe kényszerek nagyon hasznosak lehetnek, a dudorászó, ujjaival doboló ember valószínűleg levezeti a feszültségét és jobban teljesít az írásbeli vizsgán. Megnyugtató lehet a karlánc morzsolgatása, egy plüssállat gyömöszölgetése. A gond abból adódik, ha ezek a tevékenységek annyira időigényesek, hogy akadályozzák a normális életvitelt. Az már kóros, ha valaki nem tud kimozdulni a lakásából a folytonos ellenőrzési kényszer miatt. Kezelhető rendellenesség A kényszercselekvések valaha a.legkevésbé értett pszichés rendellenességek közé tartoztak. Dr. Boncz István pszichiáter-neurológus elmondta: ma már ismeretes, hogy a szorongásos rendellenességek egy fajtájáról van szó, ahol a gondolatok okozta szorongást a cselekvéssel igyekszik csökkenteni vagy megszüntetni a beteg. Ha próbál ellenállni a késztetésnek, a szorongása fokozódik, vagy nagyobb intenzitással tér vissza az adott cselekvési kényszer. Akinél jelentkezik, az tudja, hogy cselekedetei értelmetlenek és nem helyzethez illők, szenved, gyötrődik, de képtelen megszabadulni tőlük. Ez a negyedik leggyakoribb pszichiátriai betegség a depresszió, az alkohol- és drogfüggőség, illetve a különböző fóbiák után; Magyarországon megközelítően 250 ezer embert érint. Nagyrészük csendben szenved zárt ajtók mögött, kevesen fordulnak szakemberhez, pedig a betegség eredményesen kezelhető. Sokan szégyellik bajukat, és önmagukat próbálják kezelni: szorongásukat alkohollal oldják, rászoknak a gyógyszerekre, vagy egész egyszerűen képtelenek maradnak a normális életvitelre. Értelmetlen rituálék A hajlam örökölhető. Kiterjesztett formában is jelentkezhet, ha a kényszercselekvő megköveteli a környezetétől is azt, amit maga is megtesz, például a cipőtisztítás értelmetlenül gyakori elvégzését - ismertette a pszichiáter. A gyógyszeres és pszichoterápia időigényes, de sikeres gyógyulást ígér. Többféle terápiás lehetőség is rendelkezésre áll: pszichodinamikus, viselkedés- vagy kognitív módszerek. Ismeretes bizonyos antidepresszáns gyógyszerek kényszeres zavarokra gyakorolt kiváló hatása is. A kényszercselekvések kiindulási pontja mindig egy kényszeres gondolat, ami nem tévesztendő össze a valódi problémákból fakadó túlzott aggodalmaskodással. Jellemzője, hogy visszatérő és énidegen. A betegben munkál a félelem is: ha nem hajtja végre a válaszcselekvést, akkor valami rettenetes fog történni. A kényszeres rituálé részletei pontosan kidolgozottak, s ha nem sikerül végrehajtani, kezdheti elölről az egészet. A legtöbben tudják, hogy mindez túlhajtott és értelmetlen, de csak akkor könnyebbülnek meg egy kicsit, ha végrehajtották. Az amerikai Pszichiátriai Társaság kritériuma szerint ha ezek a jelentős feszültséget okozó reakciók legalább napi egy órát vesznek igénybe, vagy jelentősen akadályozzák a személyt a napi munkavégzésben, társadalmi életében és személyes kapcsolataiban, az már kórosnak tekintendő. A kényszeres gondolatok változatos formában és tartalommal jelenhetnek meg. Közülük leggyakoribb a beszennyeződéstől való félelem, mely vonatkozhat a személy környezetére, ruhájára, önmagára. Az erre adott egyik lehetséges választevékenység a folytonos mosakodás, napi háromszori, melegebb időben ennél még gyakoribb számú zuhanyozás. A többszöri, hosszas kézmosásoktól bőrük állandóan piros, mások fertőzéstől való félelmükben egész nap takarítanak. Ha kétely gyötri az adott személyt, a gázcsapot vagy az ajtózárat ellenőrzi, esetleg táskáját, hogy benne van-e minden fontos dolog. Nem csak tárgyakat ellenőrizhet: cél lehet a rend, a szimmetria elérése, hogy minden a helyén legyen. Akarattól független, céltalan és leküzdhetetlen vágy késztethet ismétlődő mozdulatokra, bizonyos tárgyak megérintésére, az oszlopokon való ideges végigsimításra, arra, hogy az ajtón mindig jobb lábbal lépjünk be, állandó dünnyögésre, a környezet tárgyainak megszámolására, trágárságok kimondására munkahelyen, templomban. Egy szexuális képektől és vágyaktól elgyötört férfi például ismétlődő verbális rituálékban talált megnyugvást. Kinek a munka, kinek a játék A kényszerbetegség speciális formája a hajtépegetés, aminek általában a nők képtelenek ellenállni annak ellenére, hogy az kopaszsághoz vezet. E csoportba sorolható még a hajevés, a szemöldök, a nemi szőrzet kihúzogatása, a köröm és az amelletti bór rágása. A kóros játékszenvedély sok családot döntött anyagi romlásba, a kockázatot nem tudják jól megítélni ezek az emberek, mindig biztos tippjük van, jellemző, hogy többször megpróbálják abbahagyni a játékot. A piromániást nem bosszú vagy politikai megfontolás hajtja, hanem a tűzgyújtás. A kleptománia nem olyan gyakori, mint ahogy azt az elkövetők és ügyvédeik állítják, csupán az áruházi lopások 5 százalékának oka. A kleptomániás ellenállhatatlan késztetést érez bizonyos tárgyak elvételére, de ezek számára értéktelenek, később elajándékozza, eldobja az elcsent tárgyat. A kényszeres vásárló az új szerzemények egyharmadát nem is használja. A hipochonder betegségtől való félelmében folytonosan orvoshoz jár. Speciális terület a testképzavar, valamint az evészavarok (bulimia és anorexia). W. A. Új akadémikusokat választanak Bővíti tagságát a Magyar Tudományos Akadémia a május 7-i, hétfői közgyűlésen, amelyen egyúttal a testület költségvetéséről is döntenek. Mivel a hetven éven aluli akadémikusok létszámát az akadémiai törvény 200 főben korlátozza, most 49 új tag megválasztására van lehetóség. Ezek közül 15-en a társadalomtudományokat, 34-en pedig a természettudományokat képviselik. Sajtóértesülések szerint Glatz Ferenc, az MTA elnöke évek óta szeretné elérni a társadalomtudósok részarányának növelését, de ezt a természettudományos osztályok megakadályozták. így nemzetközi összehasonlításban is alacsony, csupán 18 százalékot tesz ki a humán tudományokat képviselő akadémikusok aránya. Az új tagokra a jelenlegi akadémikusok tehettek ajánlást tavaly szeptember 30-ig. Addig 37 rendes és 167 levelező tag jelölésére érkezett javaslat az akadémia 11 osztályához, amelyek aztán kiválasztották azt a 49 jelöltet, akiknek nevét a hétfői közgyűlés elé terjesztik. Mivel ez utóbbi névsor titkos, az alábbiakban annak a 19 szegedi tudósnak a nevét közöljük, akiket a tudományos osztályoknak eredetileg javasoltak, és akiknek egy részéről a közgyűlés is szavazni fog. Az MTA rendes tagjává egy szegedi tudóst javasoltak: a 47 éves Totik Vilmos matematikust, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Halmazelméleti és Matematikai Logikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárát, a Dél-floridai Egyetem Matematikai Tanszékének professzorát. Levelező tagságra javasolt kutatók: Csanády Miklós orvos, 64 éves, az SZTE II. Számú Belgyógyászati Klinikájának és Kardiológiai Központjának igazgatója. Csirik János matematikus, 55 éves, az SZTE TTK Számítástudományi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Csörgő Sándor matematikus, 54 éves, az SZTE TTK Analízis Alkalmazásai Tanszékének egyetemi tanára. Dékány Imre kémikus, 55 éves, az SZTE TTK Kolloidkémiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA-SZTE nanos.i ukturált diszperz rendszerek kutatócsoportjának vezetője. Gallé László biológus, 59 éves, az SZTE TTK Ökológiai Tanszékének tanszékvezetó egyetemi tanára. Hadlaczky Gyula genetikus, 53 éves, az MTA Szegedi Biológiai Központ (SZBK) Genetikai Intézetének tudományos tanácsadója. Hetényi Magdolna geológus, 57 éves, az SZTE TTK Ásványtani, Geokémiai és Kózettani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Kovács Kornél Lajos biokémikus, 54 éves, az SZTE TTK Biotechnológiai Tanszékének tanszékvezetó egyetemi tanára, az MTA SZBK tudományos tanácsadója. Kovács László orvos, 67 éves, az SZTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának egyetemi tanára. Makk Ferenc történész, 61 éves, az SZTE BTK Történeti Segédtudományok Tanszékének tanszékvezetó egyetemi tanára. Mészáros Rezső geográfus, 59 éves, az SZTE TTK Gazdasági- és Társadalomföldrajzi Tanszékének egyetemi tanára, az egyetem rektora. Móricz Ferenc matematikus, 62 éves, az SZTE TTK Analízis Alkalmazásai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Nagy Ferenc biológus, 49 éves, az MTA SZBK Növénybiológiai Intézetének igazgatóhelyettese, tudományos tanácsadó. Nagy József, a neveléstudomány doktora, 71 éves, az SZTE BTK Pedagógiai Tanszékének egyetemi tanára. Penke Botond kémikus, 59 éves, az SZTE Orvosi Vegytani Intézetének egyetemi tanára. Szederkényi Tibor geológus, 67 éves, az SZTE TTK Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékének egyetemi tanára. Vécsei László orvos, 47 éves, az SZTE Neurológiai Klinikájának tanszékvezetó egyetemi tanára. Vígh László biológus, 51 éves, az MTA SZBK Biokémiai Intézetének igazgatója. Hegedűs Szabolcs Lovasi András: „Magyarországon azok a legsikeresebb előadók, akik pofa nélkül ugyanazt a poént sütögetik el húsz éve." (Fotó: Miskokzi Róbert)