Délmagyarország, 2001. május (91. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-30 / 125. szám

SZERDA, 2001. MÁJUS 30. MEGYEI TÜKÖR 7 A teheneit terelő Szabó István tejtermelésről áttért a borjúnevelésre. (Fotó: Gyenes Kálmán) „A tej minősége ingadozó" Falucskai Ferenc, a Gala Hungária Rt. tejfelvásárlási igazgatója néhány soros írásban foglalta össze állás­pontját. Eszerint a Gala Hungária Rt. elkötelezett ab­ban, hogy „a legjobb minőségű tejtermékeket kínálja vevőinek." Falucskai úgy véli, a mórahalmi gyűjtőállo­más tejének minősége „már hosszabb ideje ingadozó", nem felel meg a követelményeknek. Május 16-a óta nem veszi át a mórahalmi gaz­dáktól a tejet a Gala Hun­gária Rt. A gazdák ma délután 2 órakor, a helyi közösségi házban talál­koznak a tejüzem képvi­selőivel. Szerintük meg­alapozatlanok a tej minő­ségével kapcsolatos kifo­gások. Két hete malacok habzsol­ják föl Battancs Géza móra­halmi gazda teheneinek tejét. A korábban tápon nevelt, tíz süldő hamar rákapott a tejre: ha meglátják az alumínium­kannát, izgatottan visítozva rohannak a vályúhoz. Egyelőre egyedül a disznók látják hasznát annak, hogy má­jus 16-ával bezárt a mórahalmi tejcsarnok, mert a Gala Hungá­ria Rt. egyoldalúan fölmondta a gazdákkal kötött szerződést, s nem veszi át a tejet, amelyet addig a társaság szegedi gyárá­ban dolgoztak föl. Battancs Géza, aki tegnap délután Felszabadulás utcai házának kertjében éppen para­dicsompalántázással foglala­toskodott, gyermekkora óta hordta a mórahalmi begyűjtő állomásra a tejet. A fölvásárlá­si árról csak annyit mond, hogy „szégyenletesen kevés volt..." Battancs gazda két tehenet és két üszőt tart. Utóbbiakból, a tejátvétel megszűnése miatt, húsmarhát nevel. Az egyik te­jelő tehenet kényszerűségből eladja, bár - mint mondja - a tejgyár döntése a marha árára is kedvezőtlen hatású. Egy te­hén ma legföljebb fél áron, úgy százezer forintért talál új gazdára. „A tejátvétel megszűnése nem ért váratlanul, régóta re­besgették. Azt mondják, keve­set termelünk, meg hogy ma­gas a csíraszám. Szerintem in­kább valami piaci érdek húzó­dik meg a háttérben. Külföld­ről hozzák a tejport, talán még a tejet is, ezért szorulnak ki a helyi gazdák a piacról" ­mondja a Battancs Géza, s hozzáteszi: gazdasága, hál' is­tennek, több lábon áll, zöld­ség, gyümölcs, és szántóföldi növények termesztésével is foglalkozik, így megél majd ezután is. • A hatodik kerületi tanyák egyikén gazdálkodó Szabó Ist­ván éppen a legelőre terelgeti három tehenét. Félúton mond­ja el, hogy ő már legalább öt éve nem jár a begyűjtőhelyre. Már akkor sem érte meg: húsz-harminc forintot fizettek egy liter tejért. Átállt a borjú­tartásra: a tej se vész kárba, és a gazdálkodás is kifizetődőbb. Ami tejfölösleg marad, meg­veszik a szomszédok, vagy beviszi a szegedi piacra. „Elsorvad a tehéntartás, pe­dig a homokon termesztett nö­vény nem lehet meg trágya nélkül" - foglalja össze véle­ményét Szabó István, aki ugyancsak disznót tart, zöld­séget, krumplit, kukoricát ter­meszt. • Bubori Károly, a mórahal­mi „tejcsarnok", vagyis a gyűjtőállomás tulajdonosa és vezetője nem fogadta el a Ga­la Hungária Rt. „fölmondó le­velét". Mint mondta, az teját­vétel megszüntetését úgy egy hónapja közölték vele telefo­non, s kérték, adja tovább a hírt a gazdáknak. Bubori úr írásos értesítést kért (és ka­pott), amit kifüggesztett a tej­csarnokban. Az állomásvezető szerint húsz-huszonöt gazdát érint az ügy. Bubori Károly évi 90 ezer liter tej átvételére szerző­dött (naponta átlag 300-400 li­ter tejet hoztak a csarnokba). Az átvételi átlagár literenként 55 forint körül mozgott - ez, a tejcsarnok tulajdonosa szerint, meglehetősen alacsony a bolti tejárakhoz képest. Bubori úr megalapozatlan­nak tartja a Gala Hungária Rt. minőségi kifogásait, s úgy vé­li, a gyár visszaél monopol­helyzetével. • „A Földművelési és Vidék­fejlesztési Minisztérium Csongrád Megyei Hivatala nem szólhat bele a piacot érin­tő kérdésekbe" - mondta Schultz József, a hivatal állat­tenyésztési ügyekért felelős munkatársa. Véleménye sze­rint az „egy-két tehenes" gaz­dák előbb-utóbb belátják: nem maradhatnak versenyben a na­pi 500 liter tejet termelő, fejő­géppel, hűtőkkel fölszerelt gazdaságokkal. A mórahalmi homokvidéken a takarmány előteremtése sem könnyű ­nem véletlen, hogy e tájon nagyüzemi tehenészet soha­sem alakult ki. Az FVM megyei hivatal a „géptámogatással" segíthet: a megvásárolt mezőgazdasági gép árának 25 százalékát vissza nem térítendő támoga­tásként kapják meg a gazdál­kodók. Nyilas Péter A megyei közgyűlés napirendjén Területfejlesztés és gyermekvédelem Munkatársunktól Csongrád megye települési polgármeste­reinek részvételével tart május 31-én, csütör­tökön kihelyezett ülést Balatonföldváron a megyei közgyűlés. A napirenden szerepel egyebek mellett a megye területfejlesztési programja, de szót ejtenek a gyermekvéde­lem aktuális kérdéseiről is. A testület meghallgatja az Alsó-Tisza­vidéki Vízügyi Igazgatóság, a megyei kör­nyezetvédelmi felügyelőség és a nemzeti parkok igazgatóinak tájékoztatóját. A közgyűlés javaslatot tesz a Csongrád Megye Egészségügyéért, valamint Csong­rád Megye Közigazgatásáért Díj adomá­nyozására is. Bezárt a mórahalmi gyűjtőállomás Malacok elé öntik a tejet Az EU-tól pályázattal jön a pénz Leckénk: kitartóan menetelni! ló felzárkózást nem tartja könnyű menetnek, mert fél évszázados szakadékot kell befödni. Amikor Magyaror­szág a második világháború után a keleti érdekszférába sorolódott, akkor távolodni kezdett mindattól, ami Euró­pa nyugati részén történt fej­lődésben és gyarapodásban. Az EU-tól csak pályázattal lehet pénzt szerezni. Ezt a munkát a nehezített gyalog­menethez hasonlította, melyet annak idején a porosz hadse­regben alkalmaztak. Ezért szükséges a falugazdászok felkészítése erre a menetre, és az az információs iroda, mely Csongrádon (a Csongrád Ga­léria földszintjén) létesült ugyancsak megad minden föl­világosítást és segítséget azoknak, akik bátrak és mer­nek pályázni. A miniszter szerint ne­künk az EU regulához érde­mes mielőbb alkalmazkodni, mert ebből előnyünk szár­mazhat. Hamarosan mi le­szünk az unió keleti határán, ahol magyar szakemberek is helyt tudnak állni, ha felké­szülnek a feladatra. Miben kell nagyot lépnünk? Vasúté­pítésben, vagyis a szállítás­korszerűsítésben, legyenek kiszámítható tehervonatjára­tok, közútjainkon kevesebb kamion száguldozzon. S ér­zékelhetően javuljon a közu­tak állapota. Ezért EU segít­séggel az idén kezdődik az úgynevezett közút- rehabili­tációs program, mely 650 ki­lométerre terjed ki. A kistér­ségi SAPARD-programot az EU ránk bízza, mi levezé­nyeljük, de megkövetelik a szigorú pénzügyi fegyelmet, ha eltér valaki a programtól, mindent vissza kell fizetni. Vagyis a leckénk: mi is jól meneteljünk! Bálint Gyula György Boros Imre, a Phare­ügyekért felelős minisz­ter a minap Csongrádon tárgyalt a város polgár­mesterével, majd köz­életi fórumon adott szá­mot arról a munkáról, melyet eddig elvégzett, s ebbe beletartozik az is, amikor megbízott mi­niszterként a Földmüve­lésügyi és Vidékfejlesz­tési Minisztériumban rendcsinálóként tevé­kenykedett. Nyiltan vá­laszolt azokra a kérdé­sekre is, melyek a Füg­getlen Kisgazdapártban dúló viták okaira irá­nyultak. Az Európai Unió által fe­lajánlott és a felzárkózást se­gítő pénzt most már felhasz­nálhatjuk, mondta Boros Im­re, s megjegyezte azt is, l>ogy a korábbi kormány ide­jén - különféle okok miatt ­az uniós pénzek „elfeküd­tek". Érdemes sok energiát fektetni abba, hogy hátrá­nyunkat ledolgozzuk. Jó pél­da áll előttünk: Portugália és Írország szegényebb ország volt az EU-hoz való csatla­kozásakor, mint most Ma­gyarország; ma pedig Íror­szág bizonyos tekintetben egy kicsivel Angliánál is jobb helyzetben van. Az írek kiegyenesedéséhez mind­össze huszonöt év kellett. Vannak, akik a mi uniós vá­rakozásunkat hosszúnak ta­lálják. Nos, Portugália tizen­két évig várt a bebocsátásra. Hangsúlyozottan szólt ar­ról, hogy a Dél-Alföld, jele­sül Szeged fölzárkózása fel­gyorsul; épül a szennyvíz­tisztító, szerveződik a sze­lektív hulladékgyűjtés, s mindezt az indokolja, hogy a város határátkelő helyek kö­zelében fekszik. Boros Imre az EU-hoz va­Boros Imre: „Fél évszázados szakadékot kell befoltozni!" (Fotó: Schmidt Andera) A kövegyi születésű fi­atal közgazdász, dr. Si­pos Sándor 1992 óta dol­gozik a Világbanknál. Úgy véli, Magyarország számára ez a század a felemelkedést fogja je­lenteni, és talán még töb­ben választják majd az övéhez hasonló szabad életet. A gyökerek azon­ban ugyanolyan fonto­sak, mint eddig. A köz­gazdász szerint a reggel­től estig tartó munkaidő korában tudatosan meg kell tervezni a családdal töltött időt is, ha az em­ber nem akar idős korá­ra egyedül maradni. Dr. Sipos Sándorral a köve­gyi falunapon beszélget­tünk. - Bokros Lajosról sokan tudják, hogy miután lekö­szönt a miniszterségről, a Világbankhoz szerződött. Németh Miklós egykori miniszterelnök is egy banktól kapott hosszú sza­badságot nemrégen. Az ön példája viszont azt mu­tatja, hogy nem csak volt Mivel napközben dolgozunk, este van időnk egymásra, megtervezzük az együttléte­ket, és feleségemmel régen rájöttünk arra is. hogy a leg­hatékonyabban saját példá­jával neveli az ember a gye­rekeit. Nagyobbik lányom ti­zennégy éves, a kisebbik ti­zenöt hónapos, és most vár­juk a fiamat. Bálintot. Ami­kor Washingtonban laktunk, nagylányom, amellett, hogy amerikai iskolába járt, heten­te kétszer magyarórát vett egy ott élő, eredetileg szege­di nyugdíjas tanártól, és ma­gyar cserkészcsapatba járt. Ez nyilván drill volt számá­ra, ám amikor ötödik osztály­ban beírattuk a szegedi Ság­váriba, azt hitték róla, ma­gyar iskolába járt. Persze az is egyedül maradhat idős ko­rára, akinek három gyereke van. mégis, esetemben ennek talán kevesebb a valószínűsé­ge. Lehet, a lányom mégis jobban kötődik majd Kalifor­niához, de nekem Magyaror­szág a hazám. Révfülöpön vettem szőlőt, ugyanakkor kövegyi polgár is leszek. Bakos András A Világbank vezérképviselője kövegyi polgár marad A családról, a jólét századában koztatott. A Világbank hor­vátországi irodáját én hoz­tam létre, s 1998 januárjától vezetem. Hamarosan vissza­megyünk Washingtonba, de már eldöntöttem, hogy egy­szer itthon szeretnék dolgoz­ni. — Most hogyan telnek a napjai? - Sok munkával, hál' Is­tennek! Minden pillanat vá­ratlan dolgokat hozhat. Olyan döntéshozók vagyunk, akik­re nem nehezedik az a nyo­más, ami a választott politiku­sokra. Van egyfajta erkölcsi felelősség, mégis, ha valami nem sikerül, azt gondolhatja az ember, majd sikerül más­hol, máskor. Ez a helyzet könnyen cinikussá tehet. So­kan vádolják a vidéki embe­reket provincializmussal, pe­dig csak arról van szó, hogy aki saját városában, falujá­ban próbál érvényesülni, a le­hetőségei szűkebbek, a fele­lőssége pedig sokkal na­gyobb; ellentétben a hozzám hasonló szabad emberekével. Ezért tisztelem azokat, akik egy viszonylag konzisztens pályát tudnak létrehozni, he­lyi korlátok között. - Milyen érzés időnként hazajönni Kövegyre? - Nagyon jó. Számomra sokat jelent ez a község. Az ilyen életet élő emberek szá­mára még fontosabb, hogy tartozzanak valahová. - Eltervezte, hogy meddig „ vándorol", és mikor tele­pedik le végleg? - Az ember tervez. Isten végez! A terv azonban még­is fontos. Ha nincs, elvisz­nek az események. Azt hi­szem, a következő század ar­ról szól, hogy sok országgal együtt Magyarország is föl­emelkedik. Nem lesz gond az étellel-italial, a fűtéssel, világítással; de gond lehet a szeretettel, az odafigyeléssel. miniszterek kerülhetnek Magyarországról vezető beosztásba külföldi pénz­intézeteknél. Hogyan ke­rült a Világbankhoz? - 1988-ban mentem el­őször külföldre. Angliában dolgoztam egy évet a susse­xi egyetem fejlesztési köz­pontjában. vendég kutatóként. Majd visszajöttem néhány hónapra, s akkor keresett meg az ENSZ gyermekalapja, az UN1CEF, azzal a kéréssel, le­gyek az ő közgazdasági ta­nácsadójuk Kelet-Európában. Firenzében éltünk három évet, onnan jártam a kelet­európai országokat. Mi írtunk először könyvet 1990-ben az átalakulásról és következmé­nyeiről. A Világbank 1992­ben keresett meg, a könyv alapján, megkérdezték, vál­lalnám-e a szociális ellátási rendszerekkel, családpoliti­kával kapcsolatos csapat ve­zetését. Előbb Washington­Sipos Sándor szerint ebben a században Magyarország is felemelkedik. (Fotó: Gyenes Kálmán) ban dolgoztam, majd Albáni- niában és Bulgáriában is dol­ában, azzal a feladattal, hogy goztam a Világbank munka­hozzak létre egy munkanél- társaként 1992-től 1998-ig, küli-ellátási rendszert és egy majd a horvát államháztartá­szociális segélyezésit. Albá- si reform előkészítése foglal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom