Délmagyarország, 2001. május (91. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-02 / 101. szám

SZERDA, 2001. MÁJUS 2. SZEGED ÉS KÖRNYÉKE 5 Homokhajtás és törpefoci Kisteleki Afrika Kisteleken a vásártér akkorra port vert, mintha Afrikában lettünk volna. A majálisra hirdetett megyei amatőr autós ügyességi verseny zajlott itt. Ötvenöt csodálatosan fölkészített, alkalomhoz illőre festett autó „rúgta a port" a vásártéri megmérettetésen. A verseny favoritjának számított a balástyai Szemerédi László, de tegnap megelőzte őt a kisteleki Paragi Róbert. Szűcs József dacolva a porvágó széllel, magát fogta a sorhúzó utaló hámjába, egyenesbe és egyenletesre állította a leendő kukoricás töveit, sorait. A borsóéhoz igazította, mert az már kizöldellt a tanya melletti homokon. Tegnapra végzett ugyan, de mégse ment majálisolni, hiszen Csengelén nem tartottak hivatalos május elsejei ünnepet. A többi csengelei gazda - esetünkben Geráék, Tóthék, Kucsoráék, Víghék, Mészárosék csupán a legszükségesebb földbéli teendők, mint például a fólialevegőztetés, krumplilocsolás szakították meg a majálisolást. Ami épp rokonokkal való nézgelődést jelentett a balástyai vagy épp a kisteleki forgatagban. Forráskúton Tari Vencelné szintén a soros földmunkákat választotta, mert szerinte a faluban nem szokott lenni majális. így a munka ünnepe miatt nem szakadt meg a vetemények kapálása, a gyümöcsfák permetezése, a paprikaültetés, a kukoricavetés, vagyis a májusi munkák láncolata. Öttömösön is a szél miatt indult, majdhogynem „ki merre látott". A spárgaföldbe igyekezve Módra Lászlóik Pusztamérges, Födi Zsolték Rúzsa, míg ifjabb Bata Ferencék a Petróczi iskola felé indultak homokot hajtani. Sietségük oka, hogy „ne bújjon ki a földből a spárga, és ne liluljon be a feje" mert akkor az értékes növény elveszti tekintélyét, eladhatatlanná válik. A rúzsai falunapon 74 bográcsban főtt a halétel, főleg a falubeliek ízei szerint, de jöttek zákányszékiek, pusztamérgesiek, öttömösiek, szegediek is. A bordányi Lógósok csapatából Rabiné Szabó Ágnes főfőzőként állt helyt. Azt is kiderült, hogy minden induló nyertes lett, az asztalokon csak a tömérdek mosatlan maradt. A törpefocin a kispályás játékosok mellett a felnőttek is bemutathatták büntetőrúgó képességüket, csaknem százan indultak a 11-es rúgó versenyen. Késő délután kezdetét vette a futballpályai mutatvány - dal, tánc, színjáték - a rúzsai focipályán, s tartott, ameddig a tűzijáték után a bál tarthatott. A képviselők posztomusz díszpolgári díjat adományoztak Négyökrű Antalnak. (Mária leánya, Sándor Jánosné vette át.) Az ünnepség résztvevői félperces felállással tisztelegtek az őszibaracknemesítő, volt téeszelnök, faluépítő emlékének, Papp János polgármester mondott beszédet, majd Balogh László országgyűlési képviselő köszöntője hangzott el. Bemutatták a község történetét és népéletét összefoglaló tudományos munkát, a rúzsai monográfiát. Elismeréseket adtak át a rúzsai önkéntes tűzoltóknak, hiszen tavaly csaknem száz erdőtűzhöz kellett riasztani csapatukat. A rúzsai falunap vendége volt még többek között Géczi József országgyűlési képviselő, Valenta László, a Belügyminisztérium kabinetfőnöke, Örmény István, a belügyminiszter főtanácsadója. Majoros Tibor - Én is kérek, olyat, olyan nagy lufit - rángatta édesanyja kaiját egy négy-ötév körüli kislány az újszegedi majálison. Az asszony zavartan körbenézett, ki látja, hallja a történteket. Csendben mondott valamit a gyereknek, vélhetően azt: túl drága az nekünk, a kicsi pedig könnyezve engedte, hogy anyja enyhe erőszakkal elhúzza a valóban látványos léggömbök közeléből. Szerencsésebb volt a háromesztendős Szalma Beácska, akit nagyszülei, Kardos Sándor és felesége hozott el majálisozni. Látod, még vattacukrot is kaptam, mutatta a kezében majszolódó édességet. A nagypapa hozzátette: csak a nagyszülőknek „engedélyezett" az ilyen kényeztetés. Egyébként kevés édességet kap. - Van lufim is - folytatta a talpraesett kislány - de az egyik Jánoskáé, a testvéremé. A nagyobbik unokánk elutazott a szülőkkel Romániába, vette át a szót az igazán fiatalos külsejű nagymama, majd hozzátette: a jó idő és a látványosság reménye csalt ki bennünket a ligetbe. Meglepően szép tiszta a park, jó látni, hogy a fűre is leülhetnek az emberek. És valóban. A tisztáson, napfürdőzés közben sokan pihentek. Az előrelátóak táskájából pedig előkerült az otthonról hozott elemózsia is. A 72 éves Túriné Rózsika néni mindenekelőtt a fiatalokat sajnálta, akiknek nincs pénzük arra, hogy legalább egy darab kolbászt vagy egy pohár üdítőt, esetleg sört fogyasszanak. Sétálnak itt sokan, mondta, de kevés az árus, és még ott sem állnak hosszú sorok, mint egykor. Milyen majális az ilyen? Munkatársunktól A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának doktorandusz hallgatója, Lövétei Lázár László vehette át Visy Csaba rektorhelyettestől a Faludydíjat. Az elismerést Faludy György alapította annak emlékére, hogy az egyetem rektora 1988-ban megnyitotta előtte az auditórium maximum ajtóit, mikor az akkori szegedi polgármester megtiltotta az emigrációból éppen Garamvölgyi Gyuláné, sándorfalvi édességkereskedő is azt panaszolta, hogy az árakat hallva továbbállnak az emberek. Ok viszont nem tehetnek mást, legalább a helypénznek meg kelí térülnie. A közelben álló kereskedőtársai hozzátették: tegnap nem hagytak minket árulni, pedig lett volna forgalom. Sajnos még ma sem lehetünk itt addig amíg igény van rá, mert 20 órakor „kiteszik a szűrünket" innen, mondta ingerülten az egyik férfi, hozzátéve: de a nevemet be ne írja az újságba, mert jövőre is szeretnék itt árulni. A kitelepített, szép fajátszótér sikere viszont óriási hazatért költőnek, hogy felolvasást tartson a városban. Az idei díjazott első kötete, melyet a tavalyi kitüntetett, Orbán János Dénes szerkesztett, kiérdemelte a Román írószövetség elismerését is. Fried István egyetemi tanár méltatásában kiemelte, hogy az Erdélyből származó fiatal költő versei szűkszavúak, tárgyilagosak. A hétköznapi élet jelentéktelen mozzanataiból teljes világkép bontakozik ki. volt. Gyermekek, szülők elragadtatással beszéltek a biztonságos, formatervezett hintákról, mászókáról. Csonka Zsófika és a 2,5 éves Börcsök Krisztike szülei, akikhez a beszélgetést hallva csatlakozott Szabó Judit is, aki 3 éves kislányával akart egy kellemes napot tölteni a ligetben egyaránt azt hangsúlyozták, milyen jó lenne ha egész nyáron itt maradnának ezek a játszóeszközök. Itt jó a levegő, puha a pázsit, nincs forgalom, nem kell félteni a kicsiket. Ezért ők nem bánnák, ha a majális hosszú hónapokig tartana. N. Rácz Judit Eötvös-napok Munkatársunktól Az oktatásügy irányváltásai címmel rendez előadást május 2-án, szerdán Szegeden, a Földváry utca 3. szám alatt az Eötvös József Szabadelvű Társaság. A fórum vendége Báthory Zoltán volt oktatási államtitkár és Horn Gábor országgyűlési képviselő. Az Eötvös Liberális Napok keretében május 7-én a bankszakmáról, 10-én Milosevics bukásáról, 14-én pedig Szeged tervezett autópályájáról tudhatnak meg többet az érdeklődők. Faludy-díj Szegeden több helyszínen is zajlottak a május elsejei események. Hattyason például létrán ülő versenyt rendeztek - a győztesnek 40 korsó sör „ütötte a markát". (Fotó: Gyenes Kálmán) Átadták a Juhász Gyula-díjakat Szolidaritás a Postás-pályán Munkatársunktól A megyei szakszervezeti tömörülések - a Munkástanács kivételével - csakúgy mint tavaly, most is a szegedi Postás-sporttelepen tartották hagyományos majálisukat, egy nappal május 1. előtt. A hivatalos programban Botka László, az MSZP megyei elnöke mondott ünnepi köszöntőt, majd Kiss Ernő, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének megyei ügyvivője felolvasta azt az országos kiáltványt, melyet a hat szakszervezeti konföderáció közösen adott ki a munka ünnepe alkalmából. Ebben többek között kifejtik: „A mai napon, 2001. május l-jén azt látjuk, hogy számottevően nem javult a munkavállalók helyzete, a gazdaság lehetőségeihez képest nem növekedtek a bérek, a gazdasági fejlődés eredményeit kisajátítja a kormány és az egyre gátlástalanabb nemzetközi és hazai nagytőke." A szakszervezetek tiltakoznak a Munka törvénykönyve legutóbbi módosítására ellen is, mely a dokumentum szerint tovább fokozta a munkavállalók kiszolgáltatottságát munkaadóikkal szemben. (Szokatlan módon, a Fidesz fizetett újsághirdetésekben magyarázza el, hogy az új törvény éppenhogy védi a munkájukból tisztességgel élő polgárokat.) A kiáltvány végül azt is üzeni: „Magyarország munkavállalói nem játékszerei egyetlen hatalomnak és egyetlen kormánynak sem! Meg kell teremteni a társadalmi szolidaritást!" A hagyományoknak megfelelően, május elseje alkalmából idén is átadták a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének megyei képviselete által alapított Juhász Gyula-díjakat: Báló Zsuzsának, a Szegedi Paprika szakszervezeti bizottsága elnökének, az Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szövetsége megyei titkárának kimagasló érdekvédelmi munkájáért, valamint Vécsey Ágnes újságírónak, a Magyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdiója szerkesztőjének, aki műsoraiban kiemelt figyelmet szentel az értelmiségi munkavállalók élet- és munkakörülményeire, különös tekintettel a pedagógusok helyzetére. A díjakat Tóth József, az MSZOSZ megyei vezetője adta át a kitüntetetteknek. Természetesen az idei szakszervezeti majálist is a laza, oldott programok jellemezték: volt kispályás labdarúgó-bajnokság, tekeverseny, citerazenekar, mazsorett, bábszínház, nosztalgiakoncert, Koós János, no meg persze sör, virsli, kürtös kalács, marhapörkölt minden mennyiségben. Ugrálóknak vár, éheseknek kolbász... Majális, piaci árakon Május elseje az újszegedi Ligetben még mindig „telt házzal" megy. (Fotó: Gyenes Kálmán) Szeged több városrészében is rendeztek tegnap májust köszöntő vigadalmat, ám a majálisozók többsége idén is az újszegedi Ligetbe látogatott ki. A „tömegelés" ugyan alig emlékeztetett az egykori május elsejékre, azért most is jutott mindenkinek kolbász is, léggömb is, pártsátor is. Csak azokat a gyerekeket lehetett nagyon nehezen megvigasztalni, akik a Vidámparkot keresték. A kolbászok sültek, az ünneplők meg szembesültek. Ugye, azt mondanom sem kell, hogy bélbe gyömöszölt finomságok az előbb említett sülésen forró zsírban estek át. Ami pedig a vidám majálisozókat illeti - nekik azzal a nem mellékes ténnyel kellett megbarátkozni, hogy Újszeged Ligetében, 2001. május elsején 300 forintért mértek egy pár virslit, 200 forint volt tíz dekagramm hurka, míg hasonlóan egy tized kilónyi sültkolbászért már 290 forintot kértek el. Ám a legtorkosabb gyerek sem tudott a 200 forint per csöves kukoricából kettőnél többet letuszkolni a torkán, mielőtt felkönyörögte magát egy körre (300 forint itt, 400 ott...) valamelyik gyomorforgató szerkentyűre a belvárosi híd lábához telepített ideiglenes vidámparkban. S ha a kedves papának is maximum két korsóval engedélyezett az 500-ért mért sörből a sápítozó anyuka, azt is mondhatnám: a tegnapi május elsejét egy bérből és fizetésből ünneplő akkor is átvészelte, ha nem bocsátotta áruba a panellakását. Dehogy untatnám én a kedves Olvasót ily' anyagiasra sikeredett majáliskrónikával, ha május első napján nem láttam volna annyi mosolytalan arcot Újszegeden. Néhány vidám cimbora ugyan összeölelkezett - köszönet érte szesznek és mámornak - a platánok alatt, a „Nézzünk ki a ligetbe!" programterv alapján majálisozók nagy többsége - úgy tűnt számomra - csak átsétált a parkon. És közben nosztalgiázott. Az ötvenes éveik felé közeledők megálltak a Vigadó előtt, azt firtatván, vajon kinek a bűne, hogy ez a szórakozóhely kimúlt. Az ifjabb házasok, akik kicsinyke gyermekek kezét markolászták a tömegben, pedig lelkesen loholtak ahhoz a kapuhoz, amelyen egykor a Vidámparkba léphettek be. Kapu maradt ugyan 2001re is, csak éppen vastag lánc díszelgett rajta, a Vidámparknak viszont mindössze hűlt helyét találhatták a gokartra, vagy óriáskerékre vágyók. Még szerencse, hogy a gyepen ugrálóvárakba fizethették be csemetéiket azok, akik az áraktól ájulva hamar belátták, ők ezen a majálison nem nagyon ugrálhatnak. Tehát nem volt örömtelen az újszegedi majális. De ennél is nagyobb megnyugvásra ad okot a tény: a hétköznapokon oly fenekedős politikai életünk képviselői tegnap legbarátságosabb arcukat mutatták. Egy hangos szóváltás sem zavarta az ünnepet. Pedig hát a Munkáspárt és a MIÉP, az MSZP és a Fidesz-MPP sátrai között annyi hely azért akadt volna, hogy kiássák a küzdő felek a lövészárkot. Ehelyett minden pártsegéd csendben osztogatta a maga kis szórólapját, s mosolyogva köszönte meg, ha egy-egy érdeklődő szorított helyet a markában, a fagyi mellett, néhány rövidebb kiáltványnak is. Ha meg valaki úgy döntött, neki bizony még ennyi politika is túl sok, az ebédet meg majd kicibálja inkább otthon a hűtőből, padra ültette az unokát, és mesélni kezdett. Mint az a nagymama, aki az újszegedi szabadtéri bejáratától nem túl messze szélesre tárt kezekkel magyarázta egy csöppnyi lánynak: „Voltak ám itt akkora május elsejék is, hogy a tömeg fele be se fért a Ligetbe." A szalaggal díszített copfos erre csak annyit mondott, nagycsoportos öntudattal, miközben vaníliafagyiból olvadt lével rajzolt foltot a blúzára: „El se hiszem". Hát igen, így vagyunk ezzel többen is... Bátyi Zoltán Mosoly és könnyek