Délmagyarország, 2001. május (91. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-14 / 111. szám

6 HELYI TÜKÖR HÉTFŐ, 2001. MÁJUS 14. Ballagás, érettségivel A

hét végén megvolt a ballagás, ma kezdődik az érettségi. E kettő kombinációja arra tanítja meg a fiatalokat, miképp lehetséges élvezni az életet és küzdeni - egyszerre. Egyáltalán: megfelelni számos egyidejű, ám eltérő természetű igénybevételnek. A ballagás a nyakában lihegő érettségi nélkül szimpla ünnepi alkalom lenne - az érettségi pedig, ha nem társulna hozzá a ballagás, akkor szürke megmérettetésnek tűnne, mely nagyobb mérvű ugyan, mint az eddig megszokott, mégis ismerős. Am ünnepi lélekkel, csodás külsőségek között kell egyszersmind nagyot teljesíteni - ez új. Ilyen nem volt az iskolások életében eddig. Mennyi mindenre kell egyszerre figyelni! Honnét szerezzük be az orgonát az iskola földíszítéséhez? Ez igenis bír akkora súllyal, mint a másodfokú egyenlet megoldóképlete. A küszöbönálló nyaralást is meg kell szervezni, „a", „b", „c" stb. változatokat előállítani, gondolva arra az esetre, hogy fölvesznek a felsőoktatásba, s így anyu elenged egy hónapra a Balatonra, de szem előtt tartva azt az eshetőséget is: nem vesznek föl, munkába kell állnom egy héten belül, saját keresetemből előteremtve a kellő összegeket a jövő évi felvételi előkészítőre - és így tovább. Mert igen, közvetlenül érettségi után jön a felvételi, s ott sem elég pusztán tudásunkról számot adni, olyannak is kell látszani, mint egy leendő egyetemi polgár. A felvételi bizottság „felé" azt a benyomást továbbítani, hogy mi vagyunk a lihegő buzgómócsingok (másik lehetséges imázs: mi vagyunk a leendő Független Értelmiségi) - ám nem helyezendők figyelmen kívül a lehetséges évfolyamtársak sem, akikkel mindemellett el kell menni a Béke Tanszékre sörözni, jelezve, ha valaki, mi aztán tudjuk, milyen a diákélet. Még föl sem vettek, de már totál. - Sokirányú, egymással -homlokegyenest ellenkező elvárásnak kell eleget tennünk. Wfippágy, mint „a nagybetűs Életben". Persze, a2j azért még nem annyira - ám ezt egyelőre nem tudjuk. Sőt azt sem: végleg vége annak a világnak, mikor megengedhettük magunknak, hogy csak egyfelé teljesítsünk, minden más gond le van véve rólunk. Farkas Csaba Búcsúztak a vén diákok Utoljára hallották a csengőszót Míg az anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák és más rokonok a Vedres István Építőipari Szakközépiskola udvarán gyülekeztek, addig a végzős tanulók két földszinti tanteremben készülődtek, amelyeket fiatalabb diáktársaik virágokkal díszítettek, a táblára pedig útravalóként egyegy bölcs gondolatot írtak fel. Mielőtt a három lányból és huszonegy fiúból álló 12/a osztály elindult volna, hogy búcsút vegyen az iskolától, Boróczy Kornél osztályfőnök kiadta az utolsó instrukciókat. A diákok vállukra emelték a hímzett tarisznyát, kezükbe vették a virágcsokrokat. - Mivel a csoport nagy része fiú, ezért a ballagási nóták tanításával nem sok sikerrel jártam. Mindenesetre mondtam nekik, hogy aki csak tud, énekeljen, bár a szerenádozás miatt sokan berekedtek - mondta az angol-történelem szakos osztályfőnök, amikor az előkészületekről kérdeztem. Tíz órakor megszólalt a csengő, a diákok egymás után felsorakozva elindultak az emeletre, és ha ők nem is énekeltek, az iskola minden részében hangszórók zengték a ballagási nótákat. A menet körülbelül fél óra múlva az utcáról érkezett meg az iskola udvarára, ahol az a osztály mellett a huszonkilenc főt - köztük négy lányt - számláló b osztály is elfoglalta a helyét. Az ünnepségen a ballagók az iskolától, a tanároktól és a diáktársaktól, a fiatalabb tanulók pedig a végzősöktől búcsúztak. Az igazgató, Dobó László az élet fordulópontjáról, a A Vedres 12/b osztályos tanulói még egyszer végigjárták az iskola termeit. (Fotó: Schmidt Andrea) felnőtté válásról, a boldogság kereséséről beszélt, majd így zárta gondolatait: „Kívánom, hogy az itt szerzett tudással különbséget tudjatok tenni az igaz és a hamis, a jó és a gonosz között". Az ünnepség után családi fotók, videofelvételek készültek, voltak olyan tanulók, akik kedvenc tanárukkal együtt álltak a fényképezőgép elé. A Polgár család is megörökítette ezt a pillanatot. Innen közös ebédre indultak, ahol körülbelül huszonöt fős rokonság ünnepelte Zoltánt. Anyukájától, Polgárné Nagy Katalintól megtudtam, hogy a fiút praktikus ajándékkal, mobiltelefonnal lepik meg a ballagás alkalmából, aminek különösen jó hasznát veszi, ha felveszik a Pécsi Tudományegyetem műszaki főiskolai karára. Ajándékra Koczka Gábor is számított, bár még nem tudta, mit vettek neki a szülei. Ő is a családjával ünnepelte meg a nagy eseményt, délután pedig a barátaival találkozott. Gábor - a végzősök nagy részével ellentétben - nem szakad el Szegedtől, hiszen az itteni egyetem élelmiszeripari főiskolai karán szeretne továbbtanulni. Osztálytársa, Nagy Adóm is a városban, sőt a Vedresben marad, ahol a kétéves technikumot végzi el. Az iskolától elbúcsúzni egyiküknek sem könnyű. - Jól éreztem magam ebben a közösségben, jók voltak a tanárok, no meg a lányok is - gondolt vissza az elmúlt négy évre Ádám. Hegedűs Szabolcs látott már iTmanagert messziről? comHost Megoldás születik Belami ballagása teljességgel jutányos áron, egy picinyke körtepálinka bevezetővel akkor is több lesz 2 ezer és ötös száz forintnál, ha Snájdig, s az ő, ballagás megszervezésre specializálódott barátja láncfűrésszel vágja ketté a férfi vécé- ajtaját. - Mégis, mit gondolnak, lopom én a húst? Ma már annyiba kerül egy disznó, mint tíz éve két atom-tengeralattjáró védekezett szép szavakkal és egy feje fölé emelt gáztűzhellyel a vendéglő tulajdonosa. - Egyébként ki mondta maguknak, hogy tizenkét embert, nagyapát, nagyanyát, de még keresztszülőket is kötelező meghívni egy családi pörköltkanalazásra? Ha meg az ár nem tetszik... De tetszett. Mint ahogy az a virágcsokor is, amit május 11 én foglalóztak le, potom 4 ezer 660 forintért. Ez utóbbi összeget egyébként már a Zsibbadt brigádvezető kollektívája dobta össze, hiszen a Snájdig gyerek boldogsága immár közüggyé vált. Mivel aztán a gyerek is sikeresen elköszönt az iskolájától, Snájdig is ki tudta fizetni a vendéglői számlát, és a végrehajtók sem jelentek meg Pepi után nyomozva a Zsibi pultjánál, Józsi, a vidám csapos végképp nem értette, miért jajveszékelt annyira a boldog apa a ballagás estéjén. - Ja, csak a gyereke kritizálta meg egy biciklilánccal. Merthogy könyvet kapott ballagási ajándékba, életbe indító, veretes szép szavakkal, de ő mobiltelefont szeretett volna adott tájékoztatást Belami, mint bennfentes. Majd felemelték Snájdigot, s a poharaikat, hogy koccintsanak a folyamatosan gazdagodó magyarság, s az új generáció egészségére. Bátyi Zoltán Ugye, segíteni fog nekem, drága Belami úr? Tudja, én nem igazán mozgok otthonosan a nagy családi rendezvények lebonyolításában, így aztán momentán fogalmam sincs arról, miként kellene megszervezni, mérsékelt áron, az én szeretett fiamnak. Uhuinak a ballagását. De ha maga a nemrégiben összeszedett náthája helyett a tapasztalatait adná át, talán mégsem kellene áruba bocsátani a lakásunkat azért, mert a srác sikerrel kijárt négy gimnáziumi osztályt - hadarta el könyörgését Snájdig Pepi a Zsibbadt brigádvezető nagytermében. Történt mindez még télvíznek idején, amikor apró Trabantok fagytak a járda mellé, és Snájdig pénztárcájában éppen annyi pénz tartózkodott, amennyiből részletre megvehetett volna egy félig kilötyögtetett dobozos kólát. No, de sebaj, vihorásztak az öreg cimborák néhány nagyfröccs után, mert hát a nagyszülők is besegítenek vagy tíz-tízezer forinttal, a dunyha alatti is tartózkodik kifejezetten családi ünnepekre (és kisebb tragédiákra) félretett ötven darab ezres. Meg aztán, ha egyszer Snájdig is elkezd takarékoskodni a nemrég emelt minimálbéréből... - Ez utóbbi tétel momentán nem tűnik túl jelentős summának, de ne izguljon, Pepi. Egy ballagás csak olcsóbb, mint két űrutazás - kínálta, vénásan, néhány nyugtató szóval cimboráját Belami. Majd néhány nap múlva megkezdték a májusi diákünnep előkészítését. Meglátogatták például Snájdig gyerekkori tettestársát, bizonyos Férc Bénit, aki alig beázás garázsban üzemeltetett divatszalonjában rendkívül jutányos áron vállalt, többek között, öltönyök testre szabását. - Ismerve a picinyke Snájdig gyereket, akinek a hátára csak két plakátot lehet felragasztani, azt mondom én maguknak: egy húszasból akkor is kijön a hacuka, ha a krepp papírnál jobb anyagot választanak - közölte Férc úr. Mivel a kis Snájdig (ja, nem mondtam: Jencike az a legény) által kinézett kockafejű, koppantós talpú, belebújós cipő sem került többe 13 ezer 900 forintnál, április vége felé úgy tűnt, rendkívül hasznos üzleti tanácsokkal segíti Belami Snájdigék családi fiesztáját. Mivel az ingre nem kellett 5 ezer forintot áldozni, mert hogy csak 4 ezer 990-et kértek a kasszánál, és a nyakkendő is kijött 3 ezer 600-ból („Legyen azért márka is azon a kölkön"), még április utolsó napjára is maradt forint Snájdigék kasszájában. Am a nagy majálisozás után - amikor is Pepinek neje, Mísz Rózsi mindössze negyed deciliter meleg szódát engedélyezett, merthogy ballagás, ugyebár... - kiderült, csöppnyi gond mégis adódik. Ugyanis a „Két vidám rinocérosz, meg egy kis OTP-tartozás"-hoz címzett fogadóban Vigyor Dönci, úgy is, mint tulajdonos kijelentette: az ünnepi ebéd, (Németh György rajza) matáv A: információ érték Képzelje el kedves, szolgálatkész, megbízható, jól felkészített IT managerét egy távoli objektumon, az egyik legfejlettebb, leggyorsabb, legmegbízhatóbb, legnagyobb szerver társaságában... Ha ez megvan, képzeljen hozzá biztonságos adatvédelmet, kecsegtető pénzügyi feltételeket, kiszámítható havi költségeket, mindezt különösebb beruházás nélkül... comHost a MatávCom ASP-szolgáltatása. Alkalmazásszolgáltatás az irodai szoftverektó'l az ERP-rendszerekig. Hát nem csodálatos? Pedig nagyon is oly... Információs zöldszám: 06 80 40 80 88, www.matavcom.hu