Délmagyarország, 2001. május (91. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-11 / 109. szám

6 HELYI TÜKÖR PÉNTEK, 2001. MÁJUS 11. Kedves KörnyékbéKek! Sokan mondják: ne molyoljunk az almával! Nyírjuk, metsszük, permetezzük! Vagyis, tegyük rendbe annak kertjét. Az elöregedett gyümölcsfákat vegyük ki gyökerestül, a bő termőt gondozzuk jó gazdaként. A permetezés mesterei viszont arra biztatnak: molyoljunk. Elvirágoztak az almáskertek, jöhet rájuk ezer baj, de leginkább az aknázómoly férge és a tűzelhalás betegsége. Úristen! Már ezek is?! A moly nem kímél se barackot, se szilvát, se körtét, se semmi gyümölcsöt. (A „molyolás" kifejezést a ma embere a tétovázásra, az emlékezés összekuszálódására használja. Főleg, ha gyümölcsalapú főzettéíl való a pillanatnyi agykárosodás.) Viszont a tűzelhalás, ha támad, nem is tudjuk, hogy igazán mire gondoljunk. Hogyan is lőjünk vissza a ránk vadul tüzelő tűzelhalásra? Annyit már sikerült megtudnia még a gyümölcsösök gondozásában tájékozatlan embernek is - írja az újság, beszél róla a rádió, mutatja a tévé -, hogy a tűzelhalás ellen permetezővel viszonozhatjuk a tüzet. A veszélyes fertőző fabetegséget az Erwinia amylovora zárlati károsító okozza, amely ellen minden termelőnek, kerttulajdonosnak, területhasználónak permetezőt kell töltenie. A betegség a körtét, almát, birset, naspolyát veszélyezteti elsősorban, de a galagonyát, berkenyét is fertőzi. A hozzáértők szerint hazánkban a virágfertőzés dominál, ezért ha díszeit már megmutatta a gyümölcsös, nem érdemes molyolnunk, bár a tűzelhalásnak nincs férge, mert mint mondottuk: betegség; elhalnak a fertőzött ágak; az aknázómoly és más, sziromhullás után támadó tetűvel, poloskával, darázzsal kesztyűs kézzel illik bánnunk... Kisteleki történetek Imre bácsi nem érti... Rácz Imre csaknem húsz éve mindig pontosan fizette a telefonálás díját. Ahogyan érkezett a számla, véle a csekk, vitték a postára a pénzt, tették a többihez a befizetést igazoló pecsétes papírdarabkát. Várták emódon a novemberit még tavaly decemberben, de nem jött. Rákérdeztek a postásra, aki tárta karját, merthogy többen jártak így környékükön, nemcsak Ráczék. Átállás van a telefonos cégnél - kapták válaszul a szegedi információn -, a következővel érkezik. A januári számlán viszont fölszólították a kisteleki családot, hogyha 30 napon belül nem rendezi az elmaradt tartozását, kikapcsolják náluk a telefont. Meg is tették, kikapcsolták - négy nappal a telefonosok szabta határidő előtt. És pénzért kapcsolják vissza. Imre bácsi nem érti, hogy miért büntetik azért, amiről egyáltalán nem tehet? Számlájára hibáztak, és tőle kérik érte a pénzt? Kató Pista méltósága Kató Pista - öregkisteleki főszakácsként - nem volt igazán elégedett a baksi pörköltfőzők versenyén. Negyven éve főz már a környékbéliekre. Lakodalmakat, vendégfogadó helyeket szolgál leveseivel, pörköltjeivel, sültjeivel. Eddig még mind elfogyott, amit tűzön lábasban-bográcsban összerottyantott, tepsiben-tálban megsütött. Miután mások vitték el ott a főzési pálmát, elgondolkodott: kinek a főztjét találják ilyenkor díjazandónak a kóstolásra fölkért zsűri emberei? Azét, aki „szinte a semmiből varázsol ízeket" vagy azét, aki mindennek a „legjavából pöszörögteti össze a szem-szájnak ingerére" valót? Fogas kérdés... Ha a halpaprikást vesszük, amit a kisteleki Molnár-csapat oly nagy hozzáértéssel Kató főszakács keze alá dolgozott, és lett olyan finom, hogy tiszai, bajai embernek dicséretére válna, akkor azt mondjuk: az ínyenceknek szólót; ha Süli Attila marhalábszárból összeállított pörköltjét - amely a másik kisteleki tűzön készült -, akkor a „sokaságot laktatót." Mivel a baksi zsűri nem volt vaksi, de éhes sem, a Park Fogadóban főzött főzteket ízében gusztálta, tűzre, vízre, fűszerre tekintettel. Mivel mind jónak találta, megdöntöttnek látszik az a vendégfogadó háziasszonyi tapasztalat, amely szerint: ne a szakács legyen ügyes - az érkezőt illik jól kiéheztetni... M. T. Áruházszemle Munkatársunktól Új bevásárlóhellyel bővül a kisteleki bolthálózat. A régi vásártérre emelt csarnok, mint már megírtuk, amelynek építését az idén tavasszal kezdték, tegnap szakemberek szemlézték. Eszerint: semmi akadálya a hó végi nyitásnak, a szemre is tetszetős épület műszakilag is helytálló. NYOMDAI SZOLGÁLTATÁS: tSS^ 62/466-847. Mazsolák... Kisteleken, mint írtuk: a vásártér akkorra „port vert", mintha Afrikában lettünk volna. A hirdetett megyei amatőr autós ügyességi versenyen az üllésieket Németh Lászlóék képviselték. Ibolya asszonytól tudjuk, hogy az indulási díjak befizetésével Erika lányának 214-es, az ifjabb Lászlónak 217-es, míg az idősebbnek a 21 l-es rajtszám jutott. (A hatodikos Koméi még nem kapott rajtszámot, de a következő versenyen, ha nem is a Volkswagen Pólóval, de a kisebbeknek kitalált gokarttal esetleg beszáll az elsőségért folyó csatározásba.) Az autóversenyzést mindenkor vállaló Németh család majáiisi öröme: nyerték a vásártéri futamot. A bordányi Lógósok majáiisi csapatából Rabiné Szabó Ágnes főfőzőként állt helyt, nem hazudtolva meg persze óvónői mivoltát sem. Emberét, Rabi Imrét kisegítőnek, Gyémántné Dudás Anikó varrónőt passzírozónak, a diák Dudás Mártát segédkuktának, (leginkábbis halpucolónak) osztotta; míg a csapat - ahol a szülők, ismerősök, rokonok is képviseltették magukat a kistölgyfás melletti nagyasztalnál egyhangú szavazással: a hatodikként segítő Fábián Zoltánt éhesnek minősítette, mondván: természetesen csak a majáiisi szójáták kedvéért, meghogy halászlé főtt a lassú tűzön: „léhűtő" is kell. így a bordányi Lógósok csapatát a neves kóstolókból állított zsűri (Frank Sándor szakácsmester, Sztanó János, Lódi György halasgazda, ifjabb Veres János segítő) nyertesnek javasolta a többi halléfőző mellé, hiszen mind elfogyott, amit hajnali keléssel, félnapos vidám munkával, délutánra megfőztek. A rúzsai törpefoci pályabéli pihenőjén csaknem százan indultak a 11-es rúgó versenyen. Miután focisulistaként az ifjabb Major László és a még ifjabb Vágók (Fanny és Levente) megmutatták az ősöknek - a korábbi évek ismert szegedi labdarúgóinak -, hogyan is kell elegánsan a kapuba lőni a labdát. Miután hat-hét kör lement, kiestek a nagyok után a kicsik, mezítlábas, félcipős versenyzők után a sportszerkósok. A végére egy civil és egy futballista apuka, Fröhlich László (szegedi sportbarát) maradt állva a pályán. Három hálóőr váltotta egymást a jó rugójú rúgókkal szemben, de tehetetlenek voltak a további tíz körben is. (A büntetőrúgó verseny a hibázásig tart.) Szinte már alig álltak lábukon a kiváló gólvágó mesterek, a majális közönsége már egyemberként tombolt, mikor a hazaiak harcosa (félcipőben) hibázott. így Fröhlichnél beérett a munka ünnepének gyümölcse. A focisulis Tamás dekázhat az apja majáiisi büntetőversenyen berúgott labdájával... M. T. Múltidéző Munkatársunktól Gondolták volna, hogy volt kisteleki gazdafi, aki a szegedi piaristáknál tanult, bölcsésznek pesti egyetemre járt, és utána szegedi újságíró lett. Alföldi folyóiratot szerkesztett. Versei legtöbbjét kisteleki élményei ihlették. Lánya alapítványt tett, s annak kuratóriuma szegedi helytörténeti, művelődéstörténeti tanulmányokat jutalmaz. Nos, ha még hozzátesszük, hogy a kisteleki illetőségű ember szülőháza az Ede utcában volt, már mindnyájan tudjuk, hogy a múlt század híres emberét az utódok Kisteleki Edeként ismerhetik, aki 1861. november 26-án a Reichlinger család gyermekeként született, s 1931 májusában hunyt el. A mai Kistelek egyik híressége. A tűzelhalás okozza az árelhalást? Az átokházi dűlőben másképp látják Szilágyiéle átokházi gyümölcsösét megcsapta ugyan a tűzelhalás szele, a nagyobb baj másoknál volt. (Fotó: Gyenes Kálmán) Tűzelhalás, ágelhalás, árelhalás. E hármas most karöltve jár. Közös bennük, hogy mindhárom a mostani almáskertek gazdáit tartja rettegésben. A szomszédból jöttek. Hívatlanul. A tűzelhalás régi ellenség. Zalában éledt újjá, Bácsban tarolt kegyetlenül. Pár éve az öttömösi szövetkezet nagy almáskertjét feketítette meg látványosan. Ma sem kíméletes. Tappancsolunk a barackos frissen forgatott homokjában. mint macska a lisztben. Száraz, folyós, merül bele a félcipő. Szilágyiék birtok végi almásba igyekszünk, nyomát keresni a tűzelhalásnak. - Fiatalok a fák, tán azért kerülték el ezt a csapást - avat be Ica néni a tavalyi esztendő sikerébe, ami szerint mutatkozni mutatkozott a baj, de idejében az orrára sikerült koppintaniuk. - Látom, hogy az ág hegye egy darabon elhalt, úgy, mintha le lenne száradva. Gondoltam, ezt csak betegség csinálhatta. Levagdostam, nejlonzsákba behordtam és az udvaron elégettem. Abból gondoltam, hogy a tűzelhalás, mert a tévé mutatta, meg ha a víz, a szárazság támad, akkor nem áll meg az ágnál, belepusztul a fa is. - Szórtak miatta permetet? - Azt, mint máskor. Lomberősítőt kicsit többet kaptak, hogy erősödjönek. Valamelyik megfogta. Májusra már csak a kései almák fái láttatják magukat mennyasszonynak, ezer virágfüzérrel, fátyollal fehérbe öltöztetettnek. A zöm díszét váltva, szinte katonás sorban zöldell a forráskúti tanya mögött. A gyümölcsösbéli rend szorgos kezek munkájáról árulkodik. Miután a termés szépen ül a fán, láthatók az almák, barackok kicsinyei, s a tűzelhalás is csak nyár középen kezdi tarolását, a piacról, az eladni való portéka sorsáról váltunk néhány mondatot. Mindenük adott a jó gazdálkodáshoz. Semmiképp' se szeretnék, hogy a gyümölcs a nyakukon maradjon. Mert ha a tűzelhalás támadását sikerül is kivédeniük, az árelhalás amikoris negyedét kapják a portékáért, mint amennyiért azt megérlelték - pörölyként sújt, letaglózza nem csak az átokházi, hanem az összes dűlő gazdáját. Majom Tibor Csengelén csak májustól házasodnak Amiről az anyakönyv szól Az idén még nem kötöttek házasságot Csengelén, ebben a hónapban várják az első házasulandókat a polgármesteri hivatalban. Tóth Istvánné anyakönyvvezető így csak a tavalyi házasulok névsorával szolgálhatott. Eszerint: Kormányos Zoltán Kristóf Sárával, Szilágyi Attila Agárdi Ildikóval, Hegedűs József Forgó Évával, Sági Csaba Fülöp Margittal, Minkó István Szolnoki Gyöngyivel, Széplaki Tibor Magony Szilviával, Gera Zsolt Tóth Katalinnal, Szabó Zsolt Bonyák Rohertával, Grezsa Szabolcs Gémes Anikóval, Szarka-Kovács Nándor Berecki Annával, Udvarhelyi Gábor Nagy Andreával, Tóth Tibor Vágó Annamáriával, Balla István Oszoli Erzsébettel kötött házasságot. Hogy az élet viharai miként tépázzák meg e öröknek gondolt frigyeket, arról a bírósági válások száma tanúskodik. Mivel a csengeleiek inkább a szépre emlékeznek szívesen, jó szívvel köszöntik a hűséges párokat, a 25 és 50 éve házasokat. Ötven éve kötött házasságot Bencsik Mihály Körösi Rozáliával, Kurucz István Vincze Erzsébettel, Törköly György Süli Gizellával, Vajda Mihály Szabó Máriával, Csíkos István Balogh Matilddal, Körösi István Kun-Szabó Etelkával, Csűri Mihály Molnár Juliannával és Kővágó Pál Rácz Annával. Az eddigi aranylakodalmas párok neveit szegedi okiratokból böngészték, miután csak 1950 óta esketnek a csengelei faluban. Különben a tavaszi népszámlálás adatai szerint Csengelén többen születtek, mint elhaláloztak. Érdekesség még, hogy a most is elfogadható-egészségnek örvendő 103 éves Toldi Mihály né előtt korábban Túri István és Sisak Istvánné is megérte a századik életévét. Laczkó Petra április 26-án született, tehát hölgyeké az uralom, de előtte, nagycsütörtökön megszületett Zsolnai Balázs, ráfoghatjuk, hogy Csengelén a gyengefájúnak hitt férfiemberek is a csecsemőtől az aggastyánig képviseltetik magukat. A legidősebb Papp István, ha ágyban töltve is már ideje jó részét, szép korral büszkélkedhet: 98 éves. M. T. A zsombói parképítők Gyephézagos, margarétás lesz majd a zsombó óvoda és az iskola környéke. Parkolót, virágnak való ágyásokat is építenek a falubeli Kristály 99 Bt. emberei. Amint azt Kovács Antal építésirányítótól megtudtuk, rajta kívül mindenki falubéli az utcaszépítő csapatban. Képünk a munka hevében készült. Befedve már a vízelvezető, egyengetik a talajt a parkolónak. (Fotó: Gyenes Kálmán)