Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-27 / 98. szám

PÉNTEK, 2001. ÁPRILIS 27. ' CSONGRÁD MEGYE 3 Adatok - rólunk Számos Kurca-parti téma a megyei közgyűlésen Marad a szentesi szakiskola Évente egyszer, általában tavasszal a Közútkezelő Kht. munkatársai megtisztítják a nagyobbb hidakat a rárakódott sós szennyeződésektől. Az országban egyet­len ilyen, a fotón látható szerkezet van. A tisztítás mel­lett az apróbb, de kényes helyeken fellépő szerkezeti hibákat is kijavítják. Munka közben a gép egy forgal­mi sávot lefoglal, ezért a forgalmat az oldalsó, vagy a szemközti sávba terelik. (Fotó: Miskolczi Róbert) Piacnyitásra kész a Démász A földművelésügyi tárca értesítette Csongrád Megye Önkormányzatát, hogy a szentesi Bartha János Szakkö­zépiskola és Szakiskolát köz­ponti fenntartásba kívánja venni. Az intézmény hosszú távú működéséről ugyanis nem lehet lemondani. A tár­gyalások azonban - hangzott el tegnap a megyei közgyűlés ülésén - időt igényelnek, így az iskolát várhatóan csak 2002 szeptemberétől veszi majd át a minisztérium. Vitát váltott ki egy másik szentesi téma a testület tagjai között, amelynek során kide­rült: a volt megyeháza épüle­tében - a város által benyúj­tott címzett támogatás segít­ségével - tervezett felújítás után nem a szegedi levéltári dokumentumokat kívánják el­helyezni. A megyei önkor­mányzat finanszírozza viszont a fenntartásában lévő múze­A konzerv­gyűr százmilliói Egyelőre nem vállalt százmilliós garanciát Csongrád Megye Köz­gyűlése a konzervgyár működtetésére létreho­zandó új típusú szövet­kezetért. A testület ra­gaszkodott korábbi döntéséhez: 500 ezer fo­rinttal belép a szövet­kezetbe, de egyéb fizeté­si kötelezettséget nem vállal. így a kérdést le­vették napirendről. um. illetve levéltár kiadásait. Az oda tervezett új oktatási központ működtetéséről pe­dig Szentes gondoskodik majd. Az ülésen beszámoló hangzott el a 2000. évi költ­ségvetési gazdálkodásról. A testület az erről szóló rende­letet - több mint tízmilliárd forint bevételi, illetve majd' ugyanakkora kiadási összeg­gel elfogadta. A még felhasz­nálható pénzmaradvány meg­haladja a 311 millió forintot. A testület tájékoztatót hall­gatott meg a megye közrend­jének és közbiztonságának a helyzetéről, valamint a határ­forgalom alakulásáról. Ennek kapcsán - többek között - el­hangzott: a problémák keze­léséhez segítséget jelent, hogy a rendőrség és a határőrség számíthat a polgárőrség szol­gálatára is. A közgyűlés a továbbiak­ban egyetértett még az Ópusz­taszeri Pszichiátriai Otthon intézményvezetői posztjára kiírt pályázattal. N. Rács Juciit Munkatársunktól A 38. országos statiszti­katörténeti vándorgyűlés tegnap kezdődött és ma foly­tatódik Szegeden. Vukovich A Démász Rt. 2000-ben több, mint 2 százalékkal nö­velte az értékesített villamos energia mennyiségét, ami or­szágosan is kiemelkedő ered­mény. Dániel Dumont, a részvénytársaság francia el­nöke összehasonlításképpen elmondta: Magyarországon átlagosan csak 1 százalékkal nőtt az eladott villamos ener­gia. Egyrészt ennek az érté­kesítési sikernek, másrészt pedig a hálózati veszteség csökkentésének köszönhető az. hogy a Démász Rt. adó­zott eredménye 5 milliárd 840 millió forint. A Démász felkészült arra. hogy a közeli jövőben meg­Gabriella, a Központi Sta­tisztikai Hivatal elnökhelyet­tese elmondta: már nyilvá­nosak a népszámlálás első, előzetes adatai. nyílik az árampiac. A várható verseny miatt hatalmas összegeket költött, hogy ja­vuljon szolgáltatásainak szín­vonala: több mint 8 milliárd 300 millió forintot áldozott fejlesztésekre - hálózatbőví­tésre. alállomásokra, környe­zetvédelemre. A közületi partnereknek pedig nem csu­pán elektromos áramot kí­vánnak majd eladni, hanem komplex szolgáltatással igye­keznek átvállalni a „nagy" ügyfelek energetikai problé­máinak megoldását. A 2000­ben megkezdődött, úgyneve­zett ESCO-projekt keretében a Démász vállalja a nagyfo­gyasztók teljes körű energeti­kai átvilágítását, javaslatot tesz a racionalizálásra, sőt igény esetén el is végzi azt. Tavaly a program keretében már megvalósult egy 85 mil­lió forintos beruházás. A Dé­mász korszerűsítette ügyfél­szolgálatát is: a Dél-Alföld 750 ezer állampolgárát és cé­gét 31 irodában fogadja. A társaság új típusú közvi­lágítás-fejlesztési tervet dol­gozott ki az anyagi gondok­kal küszködő önkormányza­tok számára. A program ke­retében hosszú távra meghi­telezik az energiatakarékos közvilágítási beruházásokat, majd üzemeltetik is a kor­szerűsített hálózatot. A Démász egy részvény után 1420 forint osztalékot fizet május 30-tól, a kifi­zetőhely a Postabank Rt. ­mondta Dervarics Attila ve­zérigazgató. A kisrészvényeseknek tudniuk kell, hogy alapfelté­tel az értékpapírok részvény­könyvbe való bejegyzése (ha ez még nem történt még meg. a bankban a kifizetés­kor bevezetik). A részvénye­sek ne felejtsék otthon sze­mélyi igazolványukat, vala­mint az adóazonosítójukat, hogy a 20 százalékos oszta­lékadót ott helyben levon­ják. F. K. Ha nincs is olyan patinás márka a makói kolbász, mint a gyulai, azért így is nagy múltra tekint vissza a „csípős". Ráadásul az utolsók között készített ló­kolbászt a gyár, ami azért nem tömeggyártmány. A meglehetősen manufakturális módszerekkel készült termékek piaca az utóbbi időben egyre csökkent, ennek köszönhető, hogy a korábban évi ezer tonna felett prodükáló cég legutóbb már csak ötszáz ton­nát termelt. A hagyományos füstölés, a sok kézi munka ugyan jót tett a kolbásznak, a nyereséggel ­a gazdaságos üzemmérettel - azonban már bajok voltak, s az utóbbi években rendre veszteséget ter­melt a makói kolbászgyár, újkori nevén Hentes- és Mindössze egy százalék Szárazárugyártó Kft. A nyolcvanmilliós alaptőkéjű, száz százalékban Pick tulajdonban lévő cég tavaly 57 millió forint veszteséggel zárt, árbevétele pedig nem érte el a 600 millió forintot. Vagyis a Pick-cso­nort teljes árbevételének egy százalékát sem produ­kálta a cég, s ha ehhez hozzávesszük, hogy az ered­ményszámok előtt már rendre mínusz szerepelt az utóbbi években, akkor talán könnyebben követhető a pénzügyi befektető logikája... Az élet logikája pedig az, hogy kenyér nélkül ma­rad nyolcvan ember, ha korábban záiják be, akkor per­sze több. Az más kérdés, hogy az anyacégtől vásá­rolt alapanyagból gyártott, s ugyancsak a Pick keres­kedelmi rendszerén keresztül értékesített terméknél mennyire pontos a gazdasági számítás, milyen áron számlázza például a csontozott húst leánycégének a Pick. De ez már mindegy, a makói kolbászgyár vé­gelszámolással megszűnik, profilját - szárazkol­bász-gyártás, fejcsontozás - az anyacég veszi át. K. A. A makói faszínházat annak idején azért bontották le, mert kellett a faanyag a kolbászgyár épületéhez. A bontásra a második világháború vége előtt került sor ­avatott be a szomorú végű történet kezdetébe tegnap egy makói helytörténész. Akkor a helybeli értelmiség szerette volna megmenteni a színházat, az ipari minisz­térium azonban döntött, a makóiak helyett. Nem biztos, hogy rosszul, hiszen vannak idők (és helyek), amikor (és ahol) a többséget a másnapi színházi bemutatónál jobban érdekli, lesz-e ennivaló holnap. Az akkor még vágóhídnak nevezett gyárépület végül már egy másik rendszerben, az első hároméves terv ide­jén készült el teljesen. Virágkorában százhatvanan dol­goztak benne, mostanáig pedig nyolcvan embernek adott munkát. Akkoriban és a következő néhány évti­zedben jó néhány ilyen üzent létesült. Gyáregységeknek hívták őket. A gyáregységeknek jutott mindig az a mun­ka, amit másutt nem szívesen végeztek, és ha gond volt a vállalattal, mindig ezeket építették le. Nem történik más most sem, csak az, ami Makón az utóbbi évtized­ben többször lejátszódott: megszűnik az egyik nagyvál­lalat helyi gyáregysége. Ebben a tekintetben tehát sem­mi sem változott, a város ma is ugyanolyan kiszolgálta­tott, mint tíz, vagy ötven évvel ezelőtt volt. Azt, hogy Makón hogyan is alakuljon a munkanél­küliek aránya, most sem Makón döntötték el. S csak so­vány vigasz, hogy azt azért sikerült megakadályozni né­hány évvel ezelőtt, hogy a makói hagymát kutató inté­zetet is Budatéténybe költöztessék. A közelmúltban az Európai Unió történetéről tartott előadást Makón egy szegedi egyetemi tanár. Szóba hozta, hogy a rendszerváltás idején egy francia kutató azt mondta neki, aggódik a magyarok miatt, mert a pi­acgazdaság, amit ez az ország választott, kétarcú rend­szer: nagyon jól működik, de nagyon embertelen. A makóiak az új rendszernek egyelőre csak az egyik arcát ismerik. . H í d m osd áfás Algyőnél Jól működikr de embertelen Nyolcvanhat munkahely szűnik meg Bezár a makói kolbászgyár Makón már hónapok óta beszélték, hogy a nagy hagyományokkal rendel­kező kolbászgyár kapu­jára lakatot tesz a tulaj­donos Pkk Rt. A dolgozók is sejtették, a leányvállalat sorsa megpecsételődött, hiszen egyre kevesebb megrendelést kaptak Sze­gedről, a megszokott mun­katempó lelassult. A vesz­teségesen működő Hen­tes- és Szárazárugyártó Kft. több mint nyolcvan ember foglalkoztatott, ezért a bezárás igen érzé­kenyen érinti a makói munkaerőpiacot. A HESZ Kft. makói mér­cével mérve a nagyobb létszá­mú munkahelyek közé tarto­zik. Amióta a régi. leányválla­latként működő gyárak többsé­ge bezárt, újak nemigen nyíl­tak. Egyedül a német tulajdo­nú Phoenix gumiművek alkal­maz a városban több mint öt­száz embert Ezenkívül néhány, egy-kétszáz főt foglalkoztató cég van, a többi nagyjából ha­sonló méretű, mint a kolbász­gyár: nagyjából száz alkal­mazottnak adnak kenyeret. Ezekből sincs sok, alig tucat­nyi. A munkaügyi központ ma­kói kirendeltségének vezetője, Kiss Mihályné szerint a Hen­tes- és Szárazárugyártó Kft. bezárása komoly problémák forrása lesz. így is sok a mun­kanélküli a térségben, a me­gyében itt a legmagasabb, majdnem tizenkét százalékos a ráta. A HESZ Kft.-nél tegnap mindenesetre a szokásos rend­ben zajlott a munka. Amikor napközben a Justh Gyula ut­cai telepen jártunk, a termelés javában folyt, a kapun kívülről annyit tudtunk meg, az export­szállítmányok előkészítésén dolgoznak. A gyár területére nem engedett be bennünket a Érthetően rossz hangulatban telt a gyár dolgozóinak munkanapja tegnap. (Fotó: Karnok Csaba) biztonsági ember, mert Mucsi Péter igazgató annak ellenére sem hatalmazta fel erre, hogy délelőtt még abban egyeztünk meg, interjút is ad nekünk. Időközben azonban - a portán legalábbis azt mondták - a cég szegedi központjába rendelték, hogy a gyár jövőjéről tárgyal­janak vele. A dolgozókkal így csak műszakváltáskor, az utcán tud­tunk beszélni. A bezárás híre ­úgy tűnik - nem érte váratlanul az embereket. Egy fiatalember, akit évek óta csontozóként al­kalmaztak, azt mondta, régóta érezhető volt a bizonytalanság. Az év elejétől Szegedről egy­re kevesebb feldolgoznivaló érkezett. Lassúbb tempóra vál­tott az üzem, kevesebb volt a munka a megszokottnál. Ő nem aggódik. Van szakmája, szakács, és bízik abban, hogy el tud helyezkedni. Egy segédmunkásként dol­gozó asszony ugyancsak re­méli, hogy talál állást. Ő azt mondta, többször is hallott a bezárásról, de eddig még min­dig megmenekültek. Titokban most is bízik ebben, bár már minden kollégája az elbocsátás utáni időkre készül. Ha tényleg mennie kell, nem esik kétség­be. Hogy hová mehet? Példá­ul a tejüzembe, ahol folyama­tosan van felvétel, vagy az ASS berendezésgyárába, ahol most nyílt új üzemrész. Egy idősebb villanyszerelő viszont azt mondta, ötévi munkaviszony után most szinte biztosan mun­kanélküli lesz. Egyelőre nem tudja, mihez kezd majd. Ez a hangulat elsősorban a régi dol­gozókat, a korosabbakat jel­lemzi, akik többnyire meg sem álltak, amikor faggatni szeret­tük volna őket. Igaz, a nyilat­kozathoz a többiek sem adták a nevüket. Végül a kapun kihajtó igaz­gatót is megpillantottuk, ő azonban úgy suhant el autójá­val mellettünk, hogy csak ne­met intett a volán mögül. A dolgozóktól úgy tudjuk, ma reggelre ígérték nekik, hogy munkásgyűlés keretében tájékoztatják őket a további­akról. A termelés mindeneset­re egy ideig még nem áll le, és a felszámolással kapcsolatos eljárás is biztosan eltart egy darabig. Szabó Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom