Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-06 / 81. szám

6 HELYI TÜKÖR PÉNTEK, 2001. ÁPRILIS 6. Polgárosodunk M ár tíz éve tartja magát az az eszmei gondolat, hogy a rendszerváltozás után a magyar lakosság, ha lassú gőzgépként is, de megindult a polgárosodás útján. Ennek az eszmei gondolatnak, azt hiszem, egyetlen magyar lakos sem akar útjába tenni még egy hajítófát sem. Már csak azért sem, mert a polgárosodás hétközi szinten, uszkve, egyenlő az anyagi gyarapodással, a polgár az mindenképpen jól élő polgárt akar jelenteni, és nem szegényt. A polgár szó ugyanakkor feneketlen zsáknak tűnik, ami az anyagiakon kívül bármely pozitív jelzőt szívesen elnyel (és tényleg, gondoljunk itt bármüyen pozitív tartalmú jelzőre). De mégis, hogy van ez az egész polgárosodás elképzelve? Úgy, hogy telik az idő, élek, mint Marci Hevesen? És közben a fogalom, mármint a polgár, szépen lassan reám igazodik? Vagy ha megvan az anyagi gyarapodás, akkor a polgár minősítés automatikusan kijár? Én, speciel, szeretném ezt fordítva érteni. Mármint úgy, hogy látunk az országról számtalan képet, számos embert és még számosabb élethelyzetet, és akkor innen, ezekről kellene egy óvodás kisgyerek rácsodálkozásával mondani, látni, tudni és érezni, hogy megvannak azok a körülmények, amik - ha definiálatlanul is, de - kimondhatóvá teszik a polgár szól. En eddig ezt a szót nem tudtam kimondani, s nem pusztán ideológiai és stilizáciás okokból, nem azért, mert tele lehetnék a szó agyonhajszoltságával, pusztán azért, mert a magyar lakosság összállapota „ajkamra fagyasztja" ezt a szól. £ s ill slatisztikai adatok tucatját sorolhatnók, ám csak egyet sorolnék, a „nyelvében él a nemzet" esszenciája felől: ha már annyira polgárosodunk, hogy lehel az, hogy a magyar lakosság fele egyáltalán semmit nem olvas? Semmit. Podmaniczlry Szilárd fl Gála Hungária Tejipari Részvénytársaság 6701 Szeged. Pf.: 186. bankszámlaszámot, valamint adószámot tartalmazó 34. szám bélyegzője ELVESZETT. fK bélyegző használata 2001. március 27. napjától ÉRVÉNYTELEN. 1 DK 366 DK 373 Remény a pincében FELVETELI-ELOKE­zsák AW 641 AW 043 AW 143 éjszakája SZÍTÓ tábort rendeznek a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a Tehetségért Mozgalom szer­vezésében április 10. és 14. között. Azokat a diákokat ké­szítik fel, akik magyarból, tör­ténelemből, angol, német vagy francia nyelvből tesz­nek felvételi vizsgát. A foglal­kozásokat egyetemi oktatók tartják. A tábor önköltséges, a részvételi díj csökkentésére ösztöndíj igényelhető. Bő­vebb információ az 544-128­as telefonszámon kérhető. Konyhazene a hangversenyen Hatásos a magról kelő egynyári fufelek Munkatársunktól Afrikai zenét, dzsesszt, rockzenét, gyermekek szá­mára írt klasszikus kompozí­ciókat, valamint konyhaze­nét(!) hallhatott Makón a IV. Dél-alföldi Ütőhangszeres Találkozó közönsége. Bács­Kiskun, Csongrád és Békés megye zeneiskoláiból növen­dékek és tanárok jöttek, hogy kicseréljék tapasztalataikat és érdekesebb kottáikat. Dél­előtt Dörnyei Gábor ütő­hangszeres művész tartott előadást a dobfelszerelés és a dzsesszrock kapcsolatáról, ebéd után pedig minden cso­port a délutáni koncertre ké­szült, melynek végén ötven növendék játszotta el Toni Roeder Percussion Marsch című, dobzenekarra írt kom­pozícióját. De fölhangzott Ottó Ferenc Konyhazene című műve is; a darab meg­szólaltatásához használt „hangszereket" hosszú kony­haasztalon helyezték el a koncert elején. A találkozót a Belvárosi Általános Iskola és Művésze­tek Iskolája szervezte. Siklósi Gábor, az iskola tanára azt Fazakas Géza, Cseh Zsuzsa és Mészáros Tamás a próbán. (Fotó: Hollósi Zsolt) A színészek, vagy in­kább a színészet éjsza­kái azok a drámai órák, amelyek mostanában a Horváth Mihály utca egyik házának pincéjé­ben - nos, nem pereg­nek, ez lassúságot, mo­notóniát sejtet. Inkább rohannak. Valósággal felrobban az idő és a tér a kubai író, Jósé Triana darabjának előadásain. Három hivatásos színész talál egy darabot, amelyről úgy érzik - róluk van szó. Olvassák, ízlelgetik, bűvölik. Próbálgatják magukat a sze­repekben, először csak kép­zeletben, aztán egyre több­ször ugranak fel a könyv mellől, gyakorolják a mozdu­latokat. Amikor már annyi a kikívánkozó szó, gesztus, kapcsolat, hogy sok, akkor keresnek egy helyet, ahol mindezek elférnek. Ki­buggyannak belőlük. Ha már így - akkor meg kell mutatni másoknak is. Képzelem, így születik a színház, legalábbis az ilyen, abszolút személyes és közös, mint Cseh Zsuzsa. Fazakas Géza és Mészáros Tamás színészek Pinceszín­háza. Lényegileg ugyanez játszódik le Jósé Triana Gyilkosok éjszakája című da­rabjában. Egy házaspár há­rom fiatal-felnőtt gyermeke majdnem megfullad a családi légkörben, találnak egy he­lyet, a házuk pincéjét, ahol kibuggyanhat belőlük a fe­szültség. Eljátsszák életük vélt megoldását: rendszere­sen, újra és újra gyakorolják - szüleik meggyilkolását. A Triana-darab dramatur­giai tekintetben Csehov-kö­vető. Az alapképlet legalább­is ugyanaz, csak a feszültsé­gek megnyilvánulása ellenté­tes. Csehov hétköznapi vege­tációiban, az életnek ezekben a bezárt mocsaraiban mozdu­latlanságba dermedt sze­replők morzsolják az időt, legföljebb a szamovárhoz lépnek, a vodkáspohárért nyúlnak. A látszólag ese­ménytelen nihilben cikáznak közöttük a magasfeszültségű belső életük villámai. A Gyilkosok éjszakája című darab három szereplője esze­ment, örökös mozgással, va­lóságos akrobatikus mutatvá­nyokkal, őrjöngő párbeszé­dekkel, kemény, expresszív külső reakciókkal élik meg ugyanazt, mint a Csehov­hősök. Az elviselhetetlen, céltalan, határozatlan, cse­lekvésképtelen, fájdalomteli életet. Megoldás nincs. Leg­följebb - itt is, ott is - re­mény csillan, mint a búvópa­tak, mert az ember így van megszerkesztve. Nem mel­lesleg persze, van egy nagy különbség: Csehovnál leg­alább három felvonásban so­rakoznak a szereplők moti­vációi - Triana egyfelvoná­sosában szinte semmit sem tudunk meg az egyénisé­gekről. Egysíkúan egyfélék a szenvedésben. Az alig több mint egyórás játékidőt pontos koreográfia szerint „átmozogja" a három színész. De a helyenként ak­robatikus mozgás dinamikája mellett számos feszültség­keltő tényező adódik még össze. Triana a szövegekkel felszabdalja az időt, összebo­gozza a játékot és a valósá­got, a képzelet és a realitás elválaszthatatlan szövevényt alkot. Mint erős indákból szőtt hálóban a vadak, úgy vergődnek a pincepadlón és egyszersmind létük fogságá­ban a szereplők. Nincs ki­szállás, nincs megoldás. Föl­fölvillan bár a lehetőség, hogy a valóság abszurd játé­kát, a gyilkosság folytonos szimulációját abba lehet hagyni, ki lehet menni a pin­céből... Aztán eltűnik me­gint, s a megszakításokkal is folyamatos a modellezés. Ez az életük. Miként a színészeké a já­ték. Nem tudnak mást csinál­ni. Ha az kell hozzá, meg­fogják a söprűt meg a lapá­tot, kitakarítják a koszt, ki­szellőztetik a dohos ájert egy pincéből. Eljátsszák az életü­ket - megélik a játékukat. In­tellektus és ösztönösség, mesterségbeli tudatosság és feltárulkozó érzelem szövete a produkciójuk. Színész és nézó, játék és valóság kibo­gozhatatlanul összegabalyo­dik egy ilyen pinceszimulá­torban. És akkor a pislákoló gyertyák fényében olyasmi­ket lehet világosan látni, amiket milliárdos szubvenci­ós teátrumban, cicomás nézőtéren, szuperrafinált megvilágítású színpadon ­gyéren. Most éppen ilyen a játé­kos élet. A színház a pincé­ben van. Sulyok Erzsébet Egy ütős délután. A szegedi Király-Kánig Péter Zeneiskola növendékei és tanáruk, Bedő Gábor a találkozón. (Fotó: Schmidt Andrea) mondja, míg régen eg'yes konzervatóriumokban rossz néven vették a fúvós növen­dékektől, ha könnyűzenét is játszottak, az Utősöknél a ha­tárt sohasem húzták meg ilyen szigorúan. Ma pedig már nem is létezik határ: egy ilyen koncerten teljesen ter­mészetes, ha valaki egy „me­tál-klasszikust" dobol el, s az is természetes, hogy a szak­mabeliekből álló közönség is értékelni tudja a növendék és a tanár teljesítményét. VÁROSI FOGALMA­ZÁSI VERSENYT rende­zett immár hetedik alkalom­mal a Makkosházi Altalános Iskola 4. osztályosok számá­ra. Első helyezett lett Puskás Pedro, a rendező iskola diák­ja (felkészítő tanára Németh Lászlóné), második helyen Balog Enikő, a Gedói Általá­nos Iskola tanulója végzett (tanára Molnár Sándorné), harmadik pedig Virág Anna, a Tabán Általános Iskola nö­vendéke (felkészítő tanára Csorba Antalné) lett. A zsűri tagjai voltak: Földvári Erika és dr. Galgóczi Lászlóné taní­tók, Simái Mihály József At­tila-díjas költő. A SZELLEMGYÓGYÁ­SZATBAN szerzett tapasz­talataikról beszélnek holnap, szombaton délután 6 órakor a szemészeti klinika tanter­mében azok az orvosok, akik Bruno Gröning tanítása alap­ján gyógyítanak. Bruno Gröning emberek ezreit se­gítette világszerte a gyó­gyuláshoz. Guardian Ext IT3 KUKORICA GYOMIRTÓ SZER és széles levelű gyomok ellen egyaránt • A vetéstől kezdve a kukorica 34 leveles koráig is kockázat nélkül használható • Kategóriájában az egyik legkedvezőbb hektárköltségü készítmény KOSCSÓ ÁRPÁD: 06-20-9-326-714 PAPP KÁROLY: 06-20-9-106-980 GÖRCS FERENC: 06-30-9435-983 VISZKOK MIHÁLY: 06-30-205-1062 • DECSÁK JÓZSEF: 06-30-228-3037 Szaktanácsért és információért forduljon helyi területi képviselőinkhez:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom