Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-26 / 97. szám

10 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 2001. ÁPRILIS 26. Üli pű Z.2. családi események Házasságot kötött Pörge Ferenc és Gavallér Mónika, Fodor Gábor és Na­gyi Edina, Merész Ferenc At­tila és Papp Krisztina, Kősze­gi Gábor és Szelei Ildikó, Ko­vács Márton és Révész Ildikó, Verbovszky Kornél István és Csorba Zsuzsanna, Sárdi Csa­ba és Hajós Judit, Dóra Csaba Árpád és Gögh Ágnes, Sár­kány László és dr. Somosi Krisztina. Született Boldizsár Mihálynak és Tóth Ilonának Mihály, Domo­nics Istvánnak és Nagy Éva Etelkának Dávid, Császár Al­bertnak és Farcas Flavina Do­nának Mirjam, Márta Csabá­nak és Major Zsuzsannának Gergely Márk, Szente Sza­bolcsnak és Radu Gyöngyi­nek Dávid, Purosz Alexand­rosznak és Nagy Magdolná­nak Ahilleasz, Mekkel László Tibornak és Dús Juditnak Má­té, Derék Zoltánnak és Széli Tünde Margitnak Réka Jáz­min, Zsiga Györgynek és Ko­máromi Gabriella Évának Bence, Deák Gábornak és Bé­nák Edit Juditnak Kristóf, Szi­lágyi Gábornak és Engi Eriká­nak Bence, Kárász Örsnek és Lénárt Andreának Krisztián, Tóth Tibornak és Drabant Ibo­lya Beátának Nóra Petra, Kó­nya Zsoltnak és Berényi Mó­nikának Barbara Luca, Gémes Bélának és Sisák Irén Zsu­zsannának Béla, Nagymihály Zoltán Mátyásnak és Kószó Gabriellának Dominik, Fődi Istvánnak és Tóth Anikónak Máté, Farkas Gézának és Szentesi Erikának Richárd, Magyar László Józsefnek és Orvos Beátának Olivér, Bon­dor Csabának és Rúzsa Ediná­nak Richárd, dr. Mónus Jó­zsef Zsoltnak és dr. Tóth Sa­roltának Zsófia, Czékmán Jó­zsefnek és Vörös Angeliká­nak Nikolett, Mátyus László­nak és dr. Havasi Beáta Judit­nak Dorka Sára, Náczi Gábor­nak és Dunai Zsuzsannának Kitti, Szabó Attilának és Sipos Krisztinának Alexandra Bo­róka, Tóth Zoltánnak és Mak­ra Ágnesnek Máté, Szabóhan­gya Jánosnak és Horváth Ma­riann Évának Nóra, Dzeba An­ténak és Gergely Krisztinának Balázs, Krista József Zsoltnak és Tóth Ildikó Máriának Zsolt, Jagri Zoltánnak és Vass Ildikó Magdolnának Anna Laura, Zakar Sándor Józsefnek és Szabó Erikának Boglárka, Ko­vács István Ádámnak és Lele Gabriellának Melinda, Vass Istvánnak és Bánfi Éva Rozá­liának Napsugár, Gyurcsek Ta­másnak és dr. Nagy Beáta Esz­ternek Tamás, Vékony Zsolt­nak és Barkóczi Auréliának Dominik, Kis Gábornak és Tézsla Ildikónak Angéla, dr. Dobler Lászlónak és dr. Alács Ágota Juditnak Viktor László, Kollár Csabának és Hám Évá­nak Szabolcs Gábor, Feith Ró­bertnek és Oláh Rozáliának Dániel, Mészáros Zsoltnak és Halász Anita Hajnalkának Zsolt, Oláh Zoltánnak és Hé­ja Andreának Levente, Pataki Tibor Csabának és Börcsök Csilla Editnek Fanni Vanessza, Elekes Mihálynak és Kör­möczy Zsuzsának Márton, Lengyel Zoltán Alfrédnak és Lakatos Krisztina Izabellának Krisztina, Ocskó Ferencnek és Malatinszki Éva Veroniká­nak Ferenc Bence, Czövek At­tilának és Rábóczki Szilviá­nak Sára Anna, Hujber László Istvánnak és Hegedűs Erzsé­betnek Tamás, Müller Róbert Lehelnek és Piukovics Erzsé­bet Klárának Soma, Erdős Dá­niel Sándornak és Krizsán Anikónak Soma Dániel, Pap Csabának és Szepesi Katalin­nak Ármin, Tömösközi Tibor Lászlónak és Kun Róza Eriká­nak Panna Petra, Horváth Jó­zsefnek és Szilágyi Ildikónak Bálint Bendegúz, Huszlik Ta­másnak és Szűcs Izabellának Noa Vanda, Kabók Tibor Dezsőnek és Németh Erzsé­betnek Dániel Tibor, Rabi Lászlónak és Vigh Zsuzsan­nának Tímea, Forrai Attilának és Kohajda Judit Zitának Dá­niel, Takács Sándornak és Ba­logh Brigittának Klaudia, Mol­nár Géza Rolandnak és Varga Mónika Júliának Géza Roland, Várszegi Richárdnak és Vé­ber Katalinnak Ráchel, Ko­vács Sándornak és Rákóczi Katalinnak Nikolett, Szögi Antalnak és Jobbágyi Ildikó­nak Franciska, Lőrincz Zsolt­nak és dr. Nemes Magdolná­nak Dániel, Németh Zoltán­nak és Bálint Ágnesnek Noé­mi Napsugár, Bokros Róbert­nek és Kozma Henriettnek Dorka Rebeka,4Cucska László­nak és Mayer Éva Szilviának Domonkos, Jeremiás István­nak és Róvó Szilviának Jáz­min Janka, Kiss Zoltán Sán­dornak és Mélykúti Éva Rozá­liának Dániel, Bánhidy Zol­tán Gyulának és Fekete And­reának Jázmin Anna, Nagy­Kardos Sándornak és Bartal Beáta Máriának Kamilla, Már­ta Antalnak és Maróti Szilvia Katalinnak Petra, Pipicz At­tilának és Czirok Andreának Dominika, Gorgyán Róbert­nek és Móra Katalinnak Ró­bert, Pajkó András Ferencnek és Hegyeshalmi Ritának Gergő. Meghalt Mityok Ilona, Fődi Lajos, Matajsz Erszébet Margit, Tóth Andrásné Faragó Ilona, Sőre­gi Jánosné Jenei Ilona, Borhy Árpád István, Pálfi Gyula, Szalma Ferenc Sándor, Ba­logh József, Sata János, Csöke Józsefné Tóth-Pördi Ilona, Varga Zoltánná Simon Piros­ka, Papp Mihályné Daróczi Erszébet, Szokoly Tamás, Ko­tormán Sándorné Katona Er­zsébet, Bischof József, Tóth László, Csiszár József, Né­meth István Sándor, Berkes István János, Biró Jenőné Ba­lázs Mária, Kismárton János­né Erős Róza, Bencsik Antal, Juhász Antal, Nemes Berta­lanná Fodor Dona, Fanaczán Péterné Szabó Róza, Polgár Antal, Bender György, Somo­gyi László, Foigó Erika, Gidai Sándorné Szilágyi Irén, Mol­nár László, Szimán Sándor Jó­zsef, Borsik Sándorné Gyu­gel Mária, Gyöngyi Jánosné Huszka Mária, Diószegi Gyu­la, Árva Józsefné Szabó Zsu­zsanna, Csongrádi Sándor, Reichenberger Lászlóné Ger­gely-Kopacz Julianna, Leho­tai Jánosné Rózsa Anna, He­gedűs Ferencné Bor Katalin, Erdei Sándor, Bencsik Sán­dorné Bózsó Piroska, Szikora Pál, Nagy Ernőné Straub Ve­ronika, Soós István, Ferenczi Máté, Konkoli Gyula, Sárán­di Mihály, Csúcs Ignác, Meny­hárt György, Ormándi János­né Golub Veronika, Halász Mihály, Kószó János, Bánfi János, Zalai Imre, Bende Im­réné Daróczi Viktória, Gebo­ra József, Papp János, Bali Pé­ter Mihályné Tóth Erzsébet, Terhes László, Péter László Mihály, Dávid Antal, Ábra­hám Antalné Huszta Mária, Lakatos István, Lengyel La­josné Kószó Ilona, dr. Tanda­ri János László, Lukács Mi­hály, Dékány István, Chrapan Jánosné Schmidt Rozália, Me­gyeri Vilmos, Szabó Jánosné Ludányi Anna, Leniák Sán­dor, Fődi Béla, Harna-Mity­kó András György, Kuszli La­josné Kirí Eszter, Kiss Imre Márton, Kertész Gézáné Pus­kás Mária, Kálmán Félixné Bárányi Irma, Kuczora Ká­roly Kristófné Csányi Terézia, dr. Jeszenszky Lehel Béla, Jo­ván János, Dimovics Gábor, Márton Lajos, dr. Susla János­né Torma Rozália, Makra Dezső, Temesvári István, Fe­jes Ferenc, Gyányi Sándor, Veszelka Jánosné Ficsor Fran­ciska, Papp István, Balog Ádám István, Szélpál Pálné Koszó Mária, Börcsök János­né Huvár Klára Éva, Szalma Lajosné Börcsök Ilona, Szita József, Lővei Benjáminná Tö­rök Mária, Móczár Istvánná Besenczki Katalin, Lovászi József, Kiss Károlyné Imre Erzsébet, dr. Hollósi Szilárd József, Truth Ferencné Halász Margit, Kocsis László, Veres Ferencné Csikós Irén, Banka Pálné Tamási Anna. Újság, könyv, brossura, katalógus, szórólap,ügyvitelinyomtatványok! 62/466-847. • pp®®® KOS: Számtalan­szor igyekezett utol­érni magát anyagilag, de sajnos, mikor a városban jár, mindig jött egy pilla­natnyi szünet, s máris köl­tötte a pénzét, mintha szá­molatlanul lenne. BIKA: Ma rossz napja lesz, mert I Sl np MERLEG: Ha érték­telen kacatjai van­nak, majd a hét végén a nagy takarítás alkalmá­val kidobálhatja. Addig viszont legalább gondolat­ban lomtalanítson, van mit! kedvese ultimátumot nyújt át önnek, amiben rövid határidőket szab fontos kérdések eldöntésére. Nem az ön mértéke szerint halad. m SKORPIO: A mai megbeszélésen az ön számára kedvező irány­ba mozdulnak el szem­élyes dolgai. Elsősorban azért, mert él a lehetősé­geivel, és lenyűgöző az új ruhája. IKREK: Legyen ma nagyon óvatos, ha autóba ül, és főleg akkor, ha nem a sajátjáról van szó. Vezessen sokkal figyelmesebben, mint egyébként, mert kicsit szétszórt. NYILAS: Ha na­——gyobb pénzösszeg­hez jut, vigyázzon, ne szórja azonnal kétkézzel, mert sajnos már megvan a helye. Törlesszen adóssá­gaiból, hogy megnyugod­jék. RÁK: Az, hogy kör­nyezete számára is mozgalmas lesz a nap, azt önnek köszönhetik. Min­dent alaposan megszerve­zett és jól is sikerül a program. BAK: Csendesen kezdődik a nap, le­het, hogy valamelyest még unalmasnak is fogja talál­ni. Ha azonban a hétvégé­re gondol, azonnal jobban érzi magát. OROSZLÁN: Keserű szájízzel ébred, de nyugalmat erőltet magára. Ugy látszik, túlzásba vitte tegnap este az élvezeteket. Egy finom kávé munkába indulás előtt, s minden rendbe jön. VIZONTO: Vigyáz­zon, mert valaki tel­jesen megperzseli a tekin­tetével. Égyelőre csak ál­maiban viszi tovább a sze­relmes gondolatokat, de aztán hamarosan valóság­gá válik. SZŰZ: Néhány aka­dékoskodó ember megakadályozza abban, hogy idejében kész legyen egy nagyon sürgős mun­kájával. Otthon azonban kedvese meglepetéssel várja. X HALAK: Ma annyi­ra pesszimista, hogy a legkézenfekvőbb dolgo­kat is igen körülményesen képes csak megoldani. Rendkívül nehéz napja lesz, de az estéje még sza­bad. Az idő több mint pénz Születésnapi megemlékezés sorsfordulókról és sorsfordítókról A mobil kommunikáció tagadhatatlanul és végérvényesen mindennapjaink részévé vált Élni sem tudnánk nélküle, mondjuk gyakran, miközben talán fel sem fogjuk, mennyi igazság rejlik ebben a félmondatban. Hét éves a Pannon GSM. Ilyenkor az eddig elért eredményekről, a gazdasági növekedésről és a jövőbe vetett töretlen hitről szokás beszélni. Érdemes azonban megállni egy pillanatra, és eltűnődni azon, ami a grafikonok és a profit mögött rejtőzik, ami valóban értelmet ad a mindennapi, megfeszített munkának. A Pannon GSM ügyfelei közül néhányan munkájuk sikerét nem százalékokban és tőzsdei árfolyamokban, hanem megmentett életekben és helyre igazított sorsokban mérik. Az ő kezükben a mobiltelefon a bizton­ságnak érzését adja, hanem annak kézzel fogható garanciája és egyben feltétele is, a megbízható és folyam­atos kommunikáció pedig számukra szó szerint élet és halál kérdése. Tízmillió rokon Fehér autók, piros kabátos emberek. A hétköznapi ember ennyit lát az Országos Mentőszolgálat életéből. Amikor feltűnik a kék villogó a visszapillantó tükörben, összeszorul a gyomrunk - akár nű is lehettünk volna. Mindegy, hogy egy ember életéről van szó vagy ötvenéről, pontos és azonnali információtovábbítás nélkül az OMSZ hétezer munkatársa képtelen lenne végezni hivatását. A Mentőszolgálat pontosan öt éve használja a- Pannon GSM mobiltelefonjait. Bartha István, az OMSZ Főigazgatósága Rádiótechnikai Osztályának vezetője szerint az együttműködéssel a munkájukhoz szük­séges, tökéletesen biztos kommunikációs hátteret teremtették meg. - A mobiltelefon az országos koordinálás során jut felbecsülhetetlen értékű szerephez - mondja Bartha István. A megyei főorvosok, vezető mentóusztek, gazdasági és technikai vezetők, valamint a Főigazgatóság között jelent folyamatos kapcsot. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ebben a láncban egyetlen gyenge szem is legyen, hiszen őket pont akkor kell, hogy elérjék, amikor a legnagyobb a baj, amikor csak villámgyors mérlegelésre jut idő, várakozásra, halogatásra nem. A pillanatnyi, akár több tucat ember sorsár- i,u,ató döntéshozatalt igénylő esetekben a mobil nyújtotta elérhetőség lehetővé teszi, hogy az OMSZ vezető beosztású munkatársai nyugodt lelkiismerettel élhessék kevéske magánéletüket. Mint amikor egy megroppant egészségű rokon épségéért aggódva éjjel-nappal magunknál tartjuk a telefont - csak éppen az Országos Mentőszolgálat tízmillió potenciálisan beteg nagynéni, unoka és barát vészhívására áll készen. - Ha valaki elhalad egy közúti baleset mellett, nagy valószínűséggel felhívja a mentőket. Ezt jobb esetben nem az általános 112-es segélyhívó számon teszi, hanem a közvetlen 104-es vonalon -, fűzi hozzá Bartha István, hiszen a hívás kényszerű továbbításának elkerülé­sével nyert jó néhány perc akár életet is menthet. - Az mindenesetre biztos, hogy mostanában egy-egy adott eseményről több bejelentés is érkezik, amelyek mindegyike egy kicsivel több információhoz juttatja a segélyhívást fogadó kollégákat. Ezáltal pontosabban fel tudjuk mérni a helyzetet, felkészülten érkezünk és azonnal a megfelelő ellátást tudjuk nyújtani. Márpedig a sürgősségi orvostudományban nincs nagyobb kincs, mint az idő. Árverseny Az idő Endrődi István ezredes számára is különös értelmet nyert az elmúlt egy hónap során. A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága főigazgatójának gazdasági helyettese a március hatodikai gátszakadás után két órával már a helyszínen volt. - Soha nem volt még Magyarországon ekkora mértékű kitelepítéssel és mozgósítással járó természeti katasztrófa. Tizenhétezer embernek kellett elhagynia otthonát. Nekik, valamint a huszonnégy órán belül a helyszínre érkező tizenháromezer, a jeges árral versenyt futó főnek szállást és ellátást kellett biztosítanunk, naponta közel kétezer műszaki eszköz mozgatásáról kellett gondoskodnunk. Ilyen körülmények között mindent alá kell rendelni a feladatnak, még a fizika törvényeit és a szerződéseket is. A beregi öblözet. ahol a legsúlyosabb volt a kár, az országhatárhoz közel, mélyen fekszik, ezért GSM lefedettsége nagyon gyenge. Ugyanakkor folyamatosan tartani kellett a kapcsolatot a helyi és fővárosi központtal, valamint az alárendelt szervezetekkel és önkéntesekkel, akiket jobbára saját mobiltelefonjukon keresztül értek el. Szintén mobilon tájékoztatták a fejleményekről a sajtót. A hazai szolgáltatók közös erő­vel erősítették meg az átjátszási lehetőséget és helyeztek le másnapra zárt rendszerű vonalakat. Vásárosnamény népessége egyik napról a másikra ötszörösére nőtt. Ez normál körülmények között megold­hatatlan problémákat okozna, de itt és ekkor a megoldhatatlan nem volt elfogadható alternatíva. - Ilyenkor az ember nem lehet tekintettel arra, hogy ki a legnagyobb szolgáltatója, kivel kötött meg­állapodást. Ez azonban nem is volt kérdés, a Pannon GSM rendkívüli megértéssel és segítőkészséggel fogadta a katasztrófa hozta különleges állapotot. Tartalék kártyáinkat azonnal aktiválták, a meghibá­sodott telefonokat pedig soron kívül javították, illetve cserekészülékeket biztosítottak helyettük. Emellett olyan nehézségek merüllek fel, amelyeket se mi, se ők nem láthattak előre. Mindenkinél folyamatosan csöngött a telefon. Miközben beszéltünk, megtelt a hangpostafiók. Mire azt lehall­gattunk, újabb üzenetek futottak be. A Pannon GSM félvállalta, hogy a központból törli a hangüzeneteket - az ilyen apró gesztusok emberi sorsokat eldöntő perceket jelentettek számunkra. Amikor másodpercenként négymillió liter víz ömlik át az átszakadt gáton és zúdul lakott települések felé, átértékelődik az idő fogalma. Egy vasúti katasztrófa fényében, ahová harmincöt mentőt kell kivezényelni, másképp látja az ember az életet. Megtanulja tisztelni és becsülni őket. Helyükre kerülnek az értékek, azok a régi, már-már feledésbe merülő normák. És ennek felismerésénél csak az jelent nagyobb boldogságot, ha mindezt megoszthatja valakivel - akár születésnapi ajándékként. _ W 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom