Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-19 / 91. szám
Utcafolt P edig azt hittem, vastag pénztárcájú hollywoodi filmesek számára „érlelik". Ezért nem bántja senki szeméi, hogy a vakolat jó része már régen leköltözött a téglákról, a tetőszerkezet meg csak annak köszönheti létét, hogy még egyetlen dagadtabb madárnak sem volt bátorsága ráröppenni a gerincre. Vagyis az egykoron még palotának nevezett Bors-ház - úgy ötvenhatvanméternyire Szeged nagyállomásos kapujától az új évezred rajijára, minden szegletében alkalmassá vált egy háborús film forgatásához. Tehát felfedezhetné már a producer, robbanhatnának a „nejlongránátok", törölgethetné az izzadtságot homlokáról egy Oscar-díjra vágyakozó filmcsillag - csak történjen már végre valami, mielőtt még az utcára zuhannának a falak. Aztán kiderült: a filmes karrier elkerüli Szeged szellemkastélyát. Érkeztek viszont tetterős vállalkozók, megkezdődölt az elhasználódott alkatrészek bontása, annak érdekében, hogy talán már idén ősszel lakályos diákszálló fogadja itt a vendégeit. Vagyis nagy a remény arra, hogy a Szegedre érkezőknek nem kell már szégyenfoltként bemutatni a Bors-palotát. Bors úr egykorigarniszállója tehát megszépül. S ebből az apropóból elkezdhetünk bizakodni - hamarosan eltüntetik az utcákat rondító foltokat a város egyéb körzeteiből is. Lesz gazdája, méghozzá pénzt is áldozó tulajdonosa a Kass Szállónak, ami küllemében (bár pusztul, mert mi mást is tehetne?) ugyan keveset ront Szeged városképén. Ám az mégiscsak megdöbbentő: immár negyedszázada üresen kong a hatalmas épület a Stefánián. De van nekünk, szegedieknek szégyellni való foltocskánk az Oskola utcában is. Ott egy picinyke épület málladozó falai tanúskodnak arról, milyen kevés is elég ahhoz, hogy pironkodva abbahagyja a „mediterrán hangulatú " város szépségeinek dicséretét a Tiszának partján élő polgár. S találtatik folt a Horváth Mihály utcában is. Az egykori Fáklya mozi melletti telken igencsak rusnya fadoboz (mert az épület szó talán kicsit túlzás lenne erre az „alkotásra") bizonyítja: azért Szegeden sem csak a városkép szebbé tétele vezérelte minden építész tettét. Ha pedig tovább sétálunk, mondjuk a Tisza Lajos körútra, a Centrum Áruház mellett magasodó épületet bámulva kérdezhetjük: vajon mikor lesz már végre pénz a homlokzat felújításra? jrérdezhetik: miért éppen most példálózom Szeged M\. csúfságaival? Hiszen a város története során még soha nem újult meg annyi, régen falazott építmény, mint napjainkban. Nos, éppen ezért. Hiszen, ha minden a tervek szerint alakul, egy-két év múlva már elfeledhetjük, hogy a Kárászon valaha leomló vakolatdarab elől menekítette gyerekél az anyuka, a sétálóutca ezerszer bontott aszfaltján egyik lyukat kikerülve a másikba botlott a láb, s már csak meséinkben léteznek majd olyan belvárosi paloták, amelyeket csak a kosz tartott össze. Márpedig egy ilyen megszépült városban ugyan mii is kereshetnének az utcát rondító házfoltok? Abban ugyanis ne reménykedjünk, hogy ha egy Bors-palota kedvéért nem utaztak hozzánk a hollywoodiak, majd a Kassban, netán a Horváth Mihály utcai fabódéban terelgeti a szereplőket valamelyik rémfilm rendezője... Bátyi Zoltán Lehangoló szabadkai látogatás Nincs gyógyszer, inzulin, műszer Munkatársunktól Déli határunk túloldalán folytonos életveszély fenyegeti azt, aki súlyos cukorbetegként állandó inzulinkezelésre szorulna, mivel néha hónapokig nem juthat hozzá ezekhez a készítményekhez. Hiánycikk a gyógyszer, és a betegség diagnosztizálása sem megoldott a kórházban. Fiatalkori szívinfarktusoknál néha csak utólag derül fény arra, hogy a háttérben felderítetlen diabétesz áll. A legújabb inzulinfajták híre sem jut el az orvosokhoz. Ezekkel a lehangoló tapasztalatokkal tért haza szabadkai látogatásáról a Szeged és Térsége Diabétesz Egyesület két tagja, akik a Cukorbetegek Szabadkai Egyesületének meghívásának tettek eleget. A beszélgetésekből kiderült: ha itthon nem is optimálisak a körülmények, nálunk még mindig sokkal jobb a helyzet. A meghívottak előadást tartottak a helyi orvosok előtt, később a közönség kiegészült e bajban szenvedő betegekkel. A felmerülő sok-sok kérdésből kiderült, hogy mind az orvosoknak, mind a betegeknek súlyos nehézségekkel kell szembenézniük Szabadkán. Ezeken a problémákon a szegedi egyesület az általuk eddig összegyűjtött szakirodalom, receptgyűjtemények és orvosi könyvek egy-egy példányának átadásával tudott enyhíteni. A Szabadkai Cukorbeteg Egyesület tagjainak oktatáshoz szükséges anyagokat, mérőműszert, a műszerhez való papírcsíkot ajándékoztak, valamint meghívták őket a szegedi tanfolyamokra, melyeken ingyenesen vehetnek részt a jövőben. Nagy Ferencné Bíró Ilona, a Szeged és Térsége Diabétesz Egyesület elnöknője és dr. Holzinger Gábor belgyógyász-diabetológus a látogatás keretén belül találkozott dr. Bojana Visnyiccsel, a Szabadkai Egészségügyi Központ igazgatónőjével is. Az orvosoknak szóló előadásában dr. Holzinger Gábor szólt a cukorbetegség típusairól, a kezelés lehetőségeiről, a magyar gondozási rendszer felépítéséről. Nagy Ferencné Bíró Ilona a vezetése alatt működő egyesület tevékenységéről, a betegoktatás módozatairól adott tájékoztatást. A szabadkai orvosok és diabéteszesek megköszönték az előadók segítőkészségét, mindkét fél reménykedik abban, hogy ezt az első látogatást még számos találkozás követi majd. A Délmagyarország melléklete a szegedi önkormányzat megbizásábál Tápén nem csak utak és csatornák épülnek Üdülőfalu a város szélén? Több hónapon át tartó sorozatunkban Szeged választói körzeteibe látogattunk el. A városrészeket bemutató cikkek sorát ma egy olyan írás zárja, amelyben Tápé hétköznapjaival, a hetvenes évek elején Szegedhez csatolt falu gondjaival, terveivel foglalkozunk. Dr. Timárné Horváth Magdolna önkormányzati képviselő asszony szól arról, milyen új faluközpontot terveznek Tápéra, s elmondja azt is, mit tesznek annak érdekében, hogy minél több turista látogassa meg a népművészeti hagyományairól is híres települést. A dalt, miszerint „Szeged híres város, Tápéval határos...", talán még a Dunántúl legtávolabbi falvaiban is sokan ismerik. Azt már kevesebben tudják: a határ oly keskeny, hogy mindössze két autó fér el rajta egymás mellett. Ugyanis Tápé és Szeged között csak egy kocsiútnyi a távolság - a Zágráb utca és a Gerle utca egyik oldalán petőfitelepiek nyitják ki hazaérkezéskor a kapujukat, a túloldalról viszont már a tápéi szomszéd köszön rájuk. Elmaradtak a fejlesztések Ez persze nem jelenti azt, hogy a híres-neves falu lakói ne tudnák pontosan, milyen sajátosan tápéi gondokkal kell megbirkózniuk. A panaszleltárt kezdhetjük is mindjárt azzal - avatott be a városrész titkaiba dr. Tímárné Horváth Magdolna, Szeged 25-ös választói körzetének képviselője, hogy legyen bármennyire is a nagy Szeged része a kis Tápé, ez a tény úgy negyed századon át nem igazán foglalkoztatta a Torony alatt döntéseket hozó városvezetőket. Tápé jószerével csak annyit fejlődött a XX. század végén, amennyit lakói költöttek rá. A házak tehát szépültek is, épültek is, csak éppen csatorna nem került a földbe, a kocsiutak nagy részén pedig inkább a sár, a sok kátyú, mintsem a sima, autók kerekét kímélő aszfalt volt az úr. Aztán néhány esztendeje megindultak a Tápét komfortosító beruházások. Tizenhét utca kapott szilárd útburkolatot, s tavaly óta például a Budai Nagy Antal, az Ádám és az Éva utcában lakók is elmondhatják: feléjük, bizony, már dolgoztak a csatornát építő munkások. Mivel a szennyvizet elvezető közművek építése 9 korábbinál jóval gyorsabb ütemben folytatódik (a munkálatok már április végén megkezdődnek...), hamarosan újabb tizenhét utca házait köthetik be a város csatornarendszerébe - mondta el a képviselő asszony. így Tápé útjainak mintegy egyharmada alatt futnak majd csatornák. Az ISPA-pénzeknek köszönhetően 2002 végére a Rév utcáig minden ingatlan gazdája csatornázott telkével büszkélkedhet, míg 2004-re, a Szendrei utcai átemelő megépítését követően, már egész Tápé csatomázott lesz. A sokáig mostoha sorsra kárhoztatott 25-ös körzet lakóit talán már ennyi jó hír is megörvendeztetheti. Ám dr. Tímárné Horváth Magdolnától megtudtuk, a már 5 ezer 200 lakosú városrészben most fogalmazódnak még csak meg az igazán látványos fejlesztési tervek. Hajó a parton - Olyan szép arculatú Tápét szeretnénk kiépíteni, amely még távolabbi vidékekről is ide vonzza a turistákat. Az egyértelmű, hogy ipar mifelénk nem telepíthető, hiszen hely sincs rá, meg aztán a tápaiak sem akaiják, hogy a gyárakkal járó zaj elűzze a békességet a környékről. Annak viszont semmi akadálya, hogy Tápé egy üdülőkörzetté váljon, hiszen itt kanyarog mellettünk a Tisza, ami a-vízi sportok kedvelőit éppen úgy idecsalogathatja, mint mondjuk a horgászokat. Már a falusi turizmus fejlesztésének jegyében döntöttünk arról, hogy nem hagyjuk szétbontatni a Szőke Tisza üdülőhajót, hanem a hatalmas vastestet felvontattatjuk a régi téli kikötőbe, s a tiszai holtág partján felújítva, kicsinosítva várja ezután a vendégeket. Mellette pedig kemping épül majd. Ez persze kevés lenne még vendégcsalogatónak, hiszen az idegen, akárcsak az itt élő, azt is elvárja, hogy településnek szépen gondozott, többféle szolgáltatást nyújtó központja legyen. Ezért dolgozunk azon, hogy megújuljon Tápé piactere. Gyógyszertár, egészségház is épül ide, ezen a helyen találják majd a tápaiak a zöldségpiacot, 75 autót fogadhat a parkoló, díszkút is ékesíti majd a teret, s annyi fát ültetünk el, ahányan a nagy háborúk során hősi halált haltak a tápaiak közül. Az új faluközpontot kiépítése már az idén elkezdődhet - tájékoztatott dr. Tímárné Horváth Magdolna. Kultúrház/ ezer négyzetméteren A képviselő asszony elmondta: szebb lesz a Csobánka, a Horgony és a Madarász utcák által határolt terület is, hiszen az agyaggödröt feltöltötték, s hamarosan gondozott záportó fogadja itt a csapadékvizet. Épül errefelé hat új ház is, de akinek csak most jutna eszébe, hogy szívesen beruházna ott egy új otthonra, sajnos elkésett, ugyanis már minden telek gazdára talált. S az ide költözők, no meg persze a régóta Tápén élők, már igénybe vehetik majd az éppen most újjáépülő Heller Ödön művelődési ház szolgáltatásait is. Sok új lakó költözik a „faluba". A szegediek vágyakoznak a tápai csöndbe... - Sokszor meg szokták kérdezni: Tápé vágyakozik-e a több mint negyed százada elveszített önállóságának visszaállítására. Én erre azt mondom: semmi realitása nincs annak, hogy ez a városrész, ismét faluvá válva, elszakadjon Szegedtől, hiszen komolyabb fejlesztésekre csakis a megyeszékhely részeként van esélye a várossal egyébként is összenőtt településnek. De a kulturális önállóság, a hagyományok magas szintű ápolása minden tápainak jogos vágya. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy kultúrházunk minél hamarabb elkészüljön, hiszen a majdan ezer négyzetméter hasznos alapterülettel rendelkező intézményben több klub elkezdheti, illetve folytathatja a munkáját, lesz helye az előadásoknak, szórakoztató rendezvényeknek is - beszélt a tápai művelődési központtól remélt szolgáltatásokról a képviselő asszony. Majd szóba került az is, hogy a Tápén élők régóta szeretnék, ha a városrész korosabb polgárai egy otthonosan felszerelt idősek napközi otthonában, barátaik, ismerőseik társaságában tölthetnék el szabadidejüket. Egy ilyen intézmény kialakítására is sor kerülhet, mégpedig a Budai Nagy Antal utcai régi iskolaépületben. Ám e beruházás megindításhoz arra is szükség van, hogy a Majakovszkij téri iskolába átköltözhessen a diákok ebédlője. Most tehát erre is gyűjtik a pénzt Tápén. De elkelne néhány millió forint a hulladékudvar kiépítésére, a temető bővítésére, a ravatalozó felújítására is éppen úgy, mint ahogy örömmel vennék Tápé polgárai, ha újabb támogatók állnának a városrész nagy múltú, immár 71 éves sportköre mellé is - sorolta a tápaiak vágyait a 25-ös körzet képviselő asszonya. Bátyi Zoltán
