Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-03 / 78. szám

KEDD, 2001. ÁPRILIS 3. A TORONY ALATT III. Erdélyiek a szegedi örmények? Az Araráttól a Tiszáig Hányattatott nép az örmény. Erdélybe például Moldvából, az 1670-es években, Apafi Mihály idején vándoroltak, s ott (például Szamosújvár, Csíkszépvíz, Gyulafehérvár) zárt közösségben éltek. Elsősorban kereskedőként, kézművesként boldogultak. Közülük a marhakereskedők jószágaiknak legelőket kerestek, így jutottak el Mária Terézia idején az Alföldre is. A mai örmények Csongrád megyében egyedül Szegeden választottak maguknak önkormányzatot. Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület országos kiterjedésű civil szervezetként segít a hagyományok ápolásában. Ám a Szegeden élő örmények életében lényeges fordulatot jelentett a saját önkormányzat megalakítása. A Szegedi Örmény Önkormányzat elnökével, Kövér Bélával a kisebbségek magyarországi helyzetéről beszélgettünk. - Mi az a többlet, amit egy kisebbség számára nyújthat saját önkormányzata? - A civil szervezet sokféle feladatot elláthat. A mi kulturális egyesületünk, Flórián Antal elnökletével, sokféle rendezvényt szervez, nyit a fiatalok felé. Ám az önkormányzat újabb lehetőségeket kínál: például részt vehetünk a közgyűlésen, bekapcsolódhatunk a város közéletébe. Meggyőződésem: annyira vesszük egy struktúra hasznát, amennyire bízunk benne. - Az identitás megtartását tartja minden kisebbség a legfontosabbnak. Ezen elv megvalósítása különösen nehéz lehet az örmény kisebbség esetében, hiszen nagyon távol élnek az anyaországtól. - A szegedi örmények többsége Erdélyből származik. Már őseink is magyarokká váltak. Bár nagyapáink örményül beszéltek, ha azt akarták, hogy mi, gyerekek ne értsük, miről folyik a felnőttek diskurzusa. A szegedi örmények többsége nem ért anyanyelvén, bár az elemi iskolában tanultunk írni és olvasni. Akik beszélik az anyanyelvet, az 1915ös jereváni vérengzést, illetve a második világháborút követően érkeztek. - Hol kezdődik az örménysége és hol végződik a magyarsága? - Erre nehéz válaszolni. Közülünk sokan az Ararat folyóiratban láttak először örmény betűt. Mivel nem tanulhatunk anyanyelven, marad a múlt megismerése. Ám nehéz és költséges eljutni az anyaországba, ezért a diaképes vetítéssel színesített előadásokon hallottakról a szegedi örmények többsége eddig még nem tudott személyes benyomást szerezni. Az erdélyi örményekkel való kapcsolattartás is nehéz, mert önkormányzatunk nem tudja kifizetni az utazási költségeket. Ellenben nagy sikerrel levetítettük Zachariás Klára Csíkszépvízről, Gyergyóról szóló művészfilmjét. - A múlt század végének népvándorlása olyan örményeket is Tisza-parti városunkba vetett, akik jól beszélik a nyelvet. - Beilleszkedésüket segíti a kisebbségi önkormányzat, de a nyelv itt is leküzdendő akadály. Például két, Ukrajnából áttelepült család magyar nyelvi képzésének költségeit önkormányzatunk fedezi. - Mi az, amit az örmények a Szegeden létező kisebbségi önkormányzatoktól tanulnak? - A közösség teremtés, az összetartozás érzésének kialakítása összejöveteleink egyik legkézzelfoghatóbb eredménye. Sokan járnak hozzánk olyanok is, akik nem örmények. A nemzetiségi önkormányzatok közös rendezvényein, például a nyári rendezvényen gasztronómiai bemutatóval vettünk részt. Kiállításon mutattuk be a közös magyarörmény múlt szeleteit, fölavattuk Szegeden az egyik Aradon kivégzett, egyik örmény származású vértanú, Kiss Ernő emléktábláját, mutattuk be a múzeumban az 1848-as örmény relikviákat. Mindannyiunk haszna, ha tudatosítjuk: az örménység igen sokat tett a magyar kultúra, a tudomány, a sport területén. Ú. I. A szegedi örmények önkormányzatának elnöke, Kövér Béla a bábszínház vezetője is. (Fotó: Schmidt Andrea) Szegediek a tengeren Mimézaszüret és szállodaépítés A tervbe vett terv Ujjé, a ligetben borzasztó Hogy március végén április elején is lehet „kellemetlen" időjárás az Adriai tenger partján, arról a napokban meggyőződhetett az a szegedi delegáció ís, amely Kotorban és Dubrovnikban töltött néhány napot. A Bartha László polgármester vezette küldöttség ugyanis esernyő ide, esernyő oda - gyakran úgy megázott, hogy itthon a legnagyobb nyári záporok idején sem történik ilyesmi vele... A szegediek azonban tárgyalni mentek a tengerparti városokba, s nem az esőt és a napot figyelni. Találkoztak a két város polgármesterével és munkatársaikkal. Kotorban, az ősi település gyönyörű óvárosában, Nikola Koljevics polgármester fogadta a szegedi delegációt. Polgármesterünket és a küldöttség néhány tagját már régi ismerősként köszöntötte, hiszen tavaly a szegedi mimóza fesztiválon találkoztak. Nikola Koljevics örömét fejezte ki, hogy most konkrét 1 programokról beszélgethetnek, mind a két küldöttség készült erre a találkozóra, az alapelveken kívül immár konkrét terveket is szőhetnek. Nos, ezek közül a legfontosabb, hogy a kotoriak egy 8 hektáros szálloda komplexumot kívánnak építeni, itt lenne szerepe a szegedi építőiparnak, nemkülönben az ottani „húsosoknál" is, akik tőlünk vásárolnának hűsipari termékeket. Az idegenforgalmi ténykedésben is bővíteni lehetne az együttműködést. (Ennek különben ékes példája a mostani út is, hiszen a szegedi delegációt a Szegedkotori Adria Kon-tiki Tours utaztatta.) Dubrovniki kézfogás: Bartha László és Vido Damjanovics találkozása az Adria partján. (A szerző felvétele) A kotori polgármester lapunknak elmondotta, hogy „európai" tárgyalásokat folytattak, tudniillik ők érzik, hogy a fejlődés útja az integráció, az Európához való közeledés, éppen ezért választottak olyan partnert az együttműködéshez, amelyik belátható időn belül az Európai Unió tagja lesz. Ez azon keresztül is kitapintható, hogy a szegediek már az uniós szabványoknak megfelelően gondolkodnak, terveznek és nyilvánvalóan cselekszenek is. Bartha László szegedi polgármester, a montenegrói újságíróknak nyilatkozva, emlékeztetett arra, hogy a napokban zárult Szegeden a III. stabilitási értekezlet, amely külön fejezetben foglalkozik a testvérvárosi együttműködés fontosságával, a megfelelő partnerek felkutatásával. Nos, ez az alkalom most kiváló lehetőséget biztosít a Tisza-parti és az adriai város vezetőinek arra, hogy a jövőben konkrét formában is megvalósíthassák elképzeléseiket. A tárgyalások befejeztével a két város polgármestere szándéknyilatkozatot írt alá a jövőbeni együttműködés erősítéséről és a szegedi illetve kotori cégek, vállalatok, kulturális és sportegyesületek közötti kapcsolatok felvételéről. A horvátországi Dubrovnikban már nem esett az eső. Hét ágra sütött a nap, ám olyan erősen fújt a szél, hogy az ember az utcán saroktól sarokig közlekedett, közben a fal mellett mindig kapaszkodott valamibe, hogy a tenger felől érkező bóra fel ne emelje és odébb ne tegye... Raguza a világörökség része. Belvárosa a világ turistáinak zarándokhelye. Itt fogadta a szegedi delegációt Vido Damjanovics, Dubrovnik polgármestere. A rövid, de tartalmas megbeszélésen mindkét fél kifejezte készségét, hogy a jövőben tartalmas együttműködést igyekeznek kialakítani az élet minden területén. A dubrovnikiak természetesen a turisztikai kínálatukat említették, mi az élelmiszeripari termékeinket, építési kapacitásunkat (mindenekelőtt a könnyűszerkezeti építkezést), valamint a kulturális és tudományos kapacitásunkat. Bartha László polgármester a találkozó végén szegedi meghívást adott át a dubrovniki vendéglátóknak. Május 21én, Szeged napján, együtt ünnepelünk majd testvérvárosaink képviselőivel, s akkor kiváló alkalom adódik arra, hogy e városokkal is kapcsolatot létesítsenek tengerparti barátaink. Kisimre Ferenc Az újszegedi ligetben ma a bátrak kocognak, a biciklisek átsuhannak rajta, néhány vállalkozó kedvű arrajáró pedig ücsörög a szökőkút melletti padokon. Sétálni, ebédelni, moziba menni, gyerekkel focizni, mászókázni, vasárnap korzózni nemigen lehet. A Vigadó, a szabadtéri szinpad, a pavilon romokban, a vidámpark bérlője elköltözőben, a teniszpályák szakadt zöld nylonhálóba bugyolálva - ebben az állapotban érthetően nincs sok látogatója a ligetnek. A majálison a sörsátrak tán eltakarják a lepusztult épületeket. A megkérdezettek bíznak a szebb jövőben. Forró Mariann, városunk főkertésze tájékoztatott arról, hogy a vidámpark bérlője e hónapban kiköltözik, szerződése január végén járt le. Kérdés azonban, hogy milyen állapotban adja át a kezelésére bízott területet. Szándékukban áll egy átfogó fejlesztési tervet készíteni arról, hogyan lehetne a park eredeti állapotát helyreállítani, a város e fontos részét újra alkalmassá tenni eredeti funkciójának betöltésére. Szabó Ferenc, a Környezetgazdálkodási Kht. igazgatója a tavaszi munkálaA tulajdonos SG GZ őrzésre, se o karbontartasra nem költ (Fotó: Karnok Csaba) tokról is beszámolt: a szokásos fenntartási munkák elvégzésére kaptak megbízást, ezek körében elvégzik az őszi lomb és szemét eltakarítását, készülnek a fűnyírásra. Folytatódik az elvadult aljnövényzet irtása. Ez azért is fontos, mert ezeket az elhanyagolt részeket szívesen keresik fel a hajléktalanok összehordva a területen rengeteg szemetet, tüzet rakva a megrongált padok léceiből. Ha a terep átláthatóbb lesz, talán nem lesz olyan csábító, mint élettér. A liget mint a város egyik legértékesebb zöldterülete megérdemelné a helyi védettségi területté való nyilvánítást önkormányzati hatáskörben. Ez abban is segíthetne, hogy a jelenleg magántulajdonban lévő Vigadóval kapcsolatban intézkedhessen a város vezetése. A probléma alapvetően koncepcionális: meg kellene határozni, hogy milyen funkciót szán a város ennek a területnek, és ennek fényében lehetne továbblépni. A park alkalmas lenne tömegek szórakoztatására, a szabadidő kellemes eltöltésére. Egyelőre a templom és a díszkút környéke nyújt elfogadható képet, a templom „ mögötti rész takarítására jutott elég pénz, ezenfelül rendben tudják tartani a város felőli részt. A költségvetést nemrég hagyták jóvá, a közterületek fenntartására szánt összeg felosztásáról később születik döntés. Ha a vidámpark bérlője kiköltözik, akkor még az idén megkezdődhet ott a rehabilitáció. Erre a területre játszóteret terveznek mégpedig kamaszoknak, itt létesülhetne egy gördeszkapálya, ahol gyakorolhatna az ifjúság a jelenleg preferált középületi lépcsők helyett. Dingi László, a városrész önkormányzati képviselője az évtizedek óta elhanyagolt liget állapotában néhány éve némi javulást lát, a végső cél szerinte is az, hogy a lakosság újra használatba vehesse ezt a zöldterületet. Az utolsó rendezvény a szabadtéri színpadon a napfogyatkozás alkalmával volt legjobb tudomása szerint, a Vigadó tulajdonosa se az őrzésre, se a karbantásra nem költ. Bízik benne, hogy a város vezetése szívügyének tekinti a liget sorsát, és belátható időn belül történik is valami Újszegeden. Wagner Anikó