Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-14 / 88. szám

SZOMBAT, 2001. ÁPRILIS 14. STFÁNIA III. Mérnök adna nevet az északi hídnak? A Bertalan útban volt Ha ma építenék meg a szegedi új, más néven északi közúti hidat, biztos, hogy nem bontanák el „a" Bertalant. Azt a 26 méteres obeliszket, amelyik a töltésen, az újszegi hídfőben magasodott, és amely a munkálatok útjában állt. Bertalant azonban elbontották, a tényeken sajnos nem lehet változtatni. Hogy emléke mégis megmaradjon, a szegediek - értelmiségiek és egyszerű emberek, városvédők és kívülállók - azt szeretnék, ha az új hidat Bertalan Lajos mérnökről neveznék el. - „A" Bertalan tájékozódási, igazodási pont volt Szegeden - mondja Papp Nándor nyugdíjas, újszegedi lakos, aki egy civil mozgalom élére állt a név, az emlék megőrzése érdekében -, olyan, mint a fogadalmi templom tornyai. Az újszegedi fiatalok a Bertalannál adtak egymásnak randevút, akik versenyt úsztak, a Maros-toroknál ereszkedtek a Tiszába és a Bertalannál kászálódtak ki a vízből. A Bertalanról mindenki úgy beszélt, mint egy családtagról, de csak kevesen tudták, hogy ki volt a közel harminc méter magas obeliszk névadója. Papp Nándorék azt szeretnék, ha a közelgő „hídkeresztelő" alkalmából az új hidat Bertalan Lajosról, a Tisza-szabályozásban közreműködő mérnökről neveznék el. S hogy ki is volt Bertalan Lajos? A legtöbbet Bátyai 'Jenő technika- és helytörténész, Kaján Imre, az esztergomi vízügyi múzeum igazgatója és Ágoston István vízügyi technikus foglalkozott munkásságával. Mint írják, a mérnökember 1838-ban Beremenden született, és 1901 ben Budapesten hunyt el. A Tisza szabályozásával kapcsolatos munkálatokat 1890ben bízták rá, s ezeken dolgozott haláláig. Emlékére 1903-ban állítottak obeliszket barátai, tisztelői, valamint a Tiszavölgyi ármentesítési társulatok. A korabeli leírások szerint az emlékmű „külső felületén műkő jellegűen megdolgozott betonépítmény" volt, amelyet Bertalan Lajos bronzportréja díszített (mellesleg már az első világháború alatt el is lopták). A portré a város felőli oldalon kapott helyet, alatta a felirattal: „Kortársai és tisztelői 1903.". A másik oldalon a „Bertalan Lajosnak tisztelői" szavakat vésték a műkőbe. A régi Szeged jelképpé nemesedett emléke - 73 év után - 1976 júliusában tűnt el mindörökre. Szemtanúk szerint robbantással próbálták megsemmisíteni, ám nem sikerült, az obeliszk éppen csak megroggyant. Utána traktorral húzták le a talapzatról, majd szétdarabolták. A környékbeliek közül sokan sírtak, de akadtak, akik nem is tudták végignézni a pusztítást. - Bertalant az új híd építése során nem lehetett megmenteni - állítja Török Imre György okleveles euromérnök, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese. - A pártállami időkben se a műemléki felügyelőség, se a városvédők nem álltak a helyzet magaslatán. Ha ma születne ilyen döntés, biztosan többen odakötöznék magukat az obeliszkhez. Magam ugyan próbáltam személyesen közbenjárni a Bertalanért és a koordinációs tárgyalásokon jegyzőkönyben is rögzítették a vízügyi igazgatóság hivatalos álláspontját, ám mindhiába. Azt mondtam, az új hídról levezető utat „körforgalomba kellene vinni", akárcsak a Lánchídnál, a „0" kilométerkő körül. Vagy a Bertalant odébb lehetne gurítani, mint a Lechner téri kápolnát. Az volt a válasz: mit képzelek, hiszen ez pluszköltség. Török Imre György városvédőként és a Magyar Hidrológiai Társaság helyei szervezete elnökeként is ezt az álláspontot képviseli: az északi Tisza-hidat Bertalannak kellene hívni. Hiszen Bertalan Lajos emlékét ma már csak egy pusztuló, az emlékmű sziluettjét ábrázoló tábla őrzi az újszegedi hídfőben. Fekete Klára Ledöntik a Bertalant Minden egyház másképp ünnepel Zsidó pészach, keresztény hósvét Öt egyház képviselőit kérdeztük arról, milyen liturgikus hagyományai vannak náluk a húsvétnak, illetve pészachnak. A zsidó pészach nyolc napjából az első és az utolsó kettő számít fő ünnepnek, köztük négy nap fél ünnep - tájékoztatott Markovics Zsolt szegedi főrabbi. Nagypéntek reggelére fejeződik be a tavaszi nagytakarítás minden háznál, az edényeket láng és víz által kóserítani kell. A széderrel (rend) köszönt be a pászka ünnepe. Ezt ma már inkább közösségekben ülik meg. Az este részeként felolvassák a Hágádé (elbeszélés) könyvéből az Egyiptomból való kiszabadulás történetét. A házigazda előtti szédertálon a sült liba- vagy csirkenyak, a sült tojás az áldozatra emlékeztet, a sós víz a rabszolgamunka könnyeire, a petrezselyem és a retek a keserűségre, az alma-bor-dió keverék a munkához használt cementre. A tál három, kovásztalan kenyérrel lesz teljes. A közös vacsora után asztali áldást mondanak. A félünnepi napokon a reggeli imába kerülnek ünnepi betoldások. Az utolsó két főnap istentiszteletei közül a vasárnap esti a mázkir, a gyászima ideje, ezen felolvassák a közösség halottainak nevét is. A katolikusok csütörtökön emlékeznek meg az utolsó vacsoráról - mondta Holló István móravárosi plébános. - A szentmisén megszólalnak a csengők, hogy aztán három napig - a feltámadásig - hallgassanak, átadva helyüket a kereplőknek. A pap és a ministránsok az oltári szentséget áthelyezik a rejtett oltárhoz. Pénteken nincs mise, a szertartáson Jézus haláláról emlékeznek meg, a kereszt leleplezésével. Az ünnepélyes körmenet a szent sírtól indulva járja végig a 14 stációt, este csonka mise keretében van lehetőség az áldozásra. Szombat a feltámadás, a vigília (virrasztás) napja. Kora reggel a templomajtóban öt tömjénszem kerül a gyertyába. Krisztus öt sebére emlékezve. A megszentelt gyertya fénye a templom sötétségét fokozatosan oszlatja szét. A szentmisén megszólalhat végre a csengő és az orgona, az oltári szentség visszakerülhet a főoltárra. Kereskényi Sándor református lelkész elmondta: húsvét vasárnapja előtt hat héttel kezdődik a nagyböjt, előtte egy héttel, virágvasárnapon emlékeznek meg Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról. Nagycsütörtök estéjén, az utolsó vacsora napján az úrvacsorán a reformátusok két szín alatt áldoznak, kenyeret és bort vesznek magukhoz. Pénteken, Krisztus megfeszítésének idején fekete terítő fedi az úrasztalt, ezt a csend napja követi, vasárnap pedig örömünnep és úrvacsora. Hétfőn csak a megszokás miatt tartanak úrvacsorás istentiszteletet, bibliai háttere ennek nincs. Cserháti Sándor evangélikus lelkész kiemelte, hogy a szertartások csütörtök délutántól a passiótörténetet követve zajlanak. Nagypénteken a lelkész olvassa fel a szenvedéstörténetet, ezt énekek szakítják meg. Szombaton hallgat az Isten, mert Jézus meghalt, és még nem támadt fel. Húsvétvasárnap és -hétfő a feltámadás értelmén való elmélkedés ideje. Szaplonczay Miklós görög katolikus parochus ismertette, hogy hétfő, kedd és szerda bűnbánati nap, a Krisztus felé fordulásra való alkalom. Az utolsó vacsoráról csütörtök este emlékeznek meg előbb Szent Bazil liturgiájával (énekekkel, lebomlásokkal), majd a Jézus kínszenvedéseiről szóló, 12 evangéliumi szakasz felolvasásával. Pénteken a sírbatétel i vecsernyén a pap vállára veszi a leplet a sírban nyugvó Krisztus képével, megkerüli a templomot a gyertyát vivő közösség kíséretében, s visszatérve, a szent sírt ábrázoló asztalra teszi a leplet. Szombat estéjén a pap átöltözik piros ruhából fehérbe, közeledik a feltámadás, amit elvileg vasárnap hajnalban kellene ünnepelni. A lepel átkerül az áldozati oltárra, fehérbe öltözik a templom is, míg a közösség a bezárt ajtó előtt áll gyertyával. Énekszó és harangzúgás hirdeti a feltámadást, a pap négyszer sújt kereszttel az ajtóra, ami feltárul. Vasárnap, a pászkaszentelésen a hívők böjt alatt tiltott ételeket helyeznek a kosárba: bárányhúst és sonkát, tojást, bárány formájú vajat, tövis és korbács mintázatú kalácsot, bort és egy sárga túrónak elnevezett keveréket. A görög katolikusoknál megmaradt az ünnep háromnaposnak, így egész keddig tart a húsvét. Wagner Anikó Azt mondták az új könyvemről: irodalom" Friderikusz, a profi Úgy tűnik, Friderikusz Sándor közönsége két táborra oszlik: a szenvedélyes rajongókéra és az elutasítókéra. Korábban a show-ja, ma a gyerekekkel készülő műsorai miatt fintorognak sokan. Profizmusát azonban senki sem kérdőjelezi meg. Pulitzer-dijas riportsorozata, Az én mozim a legkönyörtelenebb kritikusainak tetszését is elnyerte. A sorozat legérdekesebb epizódjai immár könyvben is olvashatók. - Amikor televíziós riportokat, interjúkat könyvben megjelentetnek, gyakran előfordul, hogy a képernyőn hatásos történetek írásban nem állják meg a helyüket, mert nincsenek igazi szöveggé gyúrva. Az én mozim sztorijai olvasmányként is élvezetesek. Mennyit dolgozott rajtuk? - Én nem csak gépírónőre bíztam a munkát, heteken át sorról sorra magam stilizáltam minden egyes egykori riportot, ami a könyvbe került. Például minden olyan, be nem fejezett mondatot, ami egy televíziós közvetítésre szánt filmben helyénvaló - hiszen a mimikát, a gesztusokat is látva pontosan érthető, hogy mit mond valaki -, írásban át kell dolgozni. Sok munkára volt szükség ahhoz, hogy összeálljon a kötet. Az elkészült írásokat hangosan felolvastam magamnak, erről a módszerről egyébként Thomas Mannnál olvastam, aki valahol azt írta: ha ritmusa van egy írásnak, akkor hangulata is van. Végül is most már úgy látom: megérte a sok munka, mert Az én mozim könyvként is talán kiállja a próbát. A barátaim persze először meglehetősen kétkedve fogadták a Park Kiadó ötletét, hogy könyvet csináljuk a tévéműsor-sorozatból, de miután elolvasták a kötetet, úgy minősítették: ez bizony irodalom. - A könyvében is szereplő hétköznapion egyszerű, szimpatikus lassúsággal és mélységgel elmesélt történetekhez, például a Madárkához képest mintha Az én mozim újabb részeinél már az is fontos lenne, Friderikusz Sándor a szegedi Minerva könyvesboltban dedikálta Az én mozim köteteit. (Fotó: Miskolczi Róbert) hogy minél szenzációsabb, pergőbb legyen a sztori. Érvényesülnek a kereskedelmi csatorna szempontjai? - Egy kicsit sem szól bele a TV2 a munkámba, a saját témaválasztásaim mentén haladok. Vitatkozom azzal a megfigyelésével is, hogy a korábbi riportok lassúbbak és mélyebbek lettek volna, mint a mostaniak. Például a nemrégiben vetített Lukács család története, amely arról szólt, hogy az apuka tíz évvel ezelőtt ellopta a kisfiát a feleségétől, és lánynak öltöztetve kicsempészte külföldre, a fiú azóta felnőtt, és meglepően fiatalon matematikát tanít egy kanadai egyetemen, nem hiszem, hogy elsősorban a szenzációról szólt. Ez a „gyermekrablás" tíz éve meglehetősen felborzolta a kedélyeket, természetesen kíváncsi voltam, mi történt az ügy főszereplőivel azóta. Sikerült megtalálnom a két Lukácsot, és egy 46 perces, szép filmben elmeséltük a család történetét. Vagy említhetném a Szegeden élő fizikazseni kisfiú filmjét is. Miután bemutattam őt a Gyerekszájban, kíváncsi lettem arra, hogy milyen közegből jön, milyen családi háttér áll egy ilyen kiválóság mögött. És mit hoz a sors? Rátaláltam egy fantasztikusan tisztességes asszonyra, aki nagyon puritán körülmények között, már-már „régimódi" becsületességgel neveli ezt a zseniális kisfiút. Ebben a filmben legfeljebb annyi volt a „szenzáció", hogy ez a gyerek kilencévesen olyan dolgokat tud, amiket mi, felnőttek sohasem fogunk tudni, illetve, hogy Szeged városa semmilyen módon nem támogatja ezeket a jobb sorsra érdemes embereket. - Korábban politikusokkal is készített interjúsorozatot, majd a Friderikusz Szubjektívben aktuális belpolitikai témákról beszélgetett. Mostanában izgalmasabbnak találja azt, amit a gyerekek mondanak? - Az igazság az, hogy nem találok megfelelő beszélgetőpartnereket a mai politikusok között. Manapság már nem szívesen ülök le egyik politikussal sem, mert attól tartok, hogy esetleg még engem minősítene a dolog. A gyerekek viszont olyan eredetiek, sőt olykor zseniálisak, hogy minden este valósággal elkápráztatnak. Én manapság már úgy élek, hogy azt csinálom, amihez kedvem van. És mi tagadás, a gyerekek ezerszer jobban szórakoztatnak, mint a politikusaink. Körülbelül az róluk a véleményem, mint az ország jóérzésű többségének, ezért is igyekszem magam távol tartani tőlük. Ezerszer inkább gyerekpárti vagyok. - Vágó István a tv2 Raszputyinjának titulálta Önt nemrégiben egy interjúban. Más jelekből is úgy tűnik, a rivális tévécsatornák sztárjai között nem felhőtlen a viszony. - Nem hiszem, hogy a különböző csatornák sztárjai általában rosszban lennének egymással, én épp az ellenkezőjét tapasztalom. Mindössze arról van szó, hogy nevezett szaktársam egyszerűen elveszítette a fejét, és szerintem nem ura már saját gondolatainak sem. Úgy viselkedik, mint az az orvos, aki egész életében sohasem vállalt komoly műtéteket, és frusztrált a teljesítménye révén naponta az újságok címlapján szereplő kollégája sikerei miatt. A nevezett szaktárssal nem örülök semmiféle összehasonlításnak, mert nem sokat tartok az ő úgynevezett televíziós „életművéről". Harminc-harmincöt éven át előre megírt kérdésekkel játékokat vezetni, és egyetlen kreatív ötlettel sem előállni épp egy ilyen szakmában, mint a miénk, ezt sehová sem lehet besorolni. Mintha két különböző szakmában dolgoznánk: én egy valóságos televíziós vagyok, ő pedig egy nem túl eredeti cipőfelsőrész-készítő, aki egy kaptafára mindennap ugyanazt csinálja, immáron legalább három évtizede. - Vannak a mai magyar televíziózásban olyan műsorok, amiket feltétlenül megnéz? - Rengeteget nézek televíziót, mert jóból-rosszból egyaránt lehet tanulni. Odahaza három videóra rögzítem a tévéműsorokat. Éjszakánként egy és három óra között szoktam megnézni azokat a produkciókat, amelyek érdekeltek. így tehát mesterségünk teljesítményeiből naprakész vagyok. - Egyszer azt nyilatkozta, arra vágyott, hogy a nevéből márka legyen. Menynyit ér ma a Friderikusz márkanév? -Én nem ezt mondtam, hanem - ifjú rádiós koromban, úgy 18-20 évesen - az akkor 25-28 éves, rádiós élvonalbeli barátaimat azzal a kijelentéssel leptem meg: én nem sztár akarok lenni köztetek, hanem legenda - nektek. Ahogy elnézem magam: egyre inkább az is vagyok. Na persze jó sok iróniával írja le, mert még valaki komolyan fogja gondolni! Hollósi Zsolt