Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-03 / 78. szám

ÍVD /gsCés? AzO Könyvtár állományából törölve Alítva? ;1 91 0-BEN J ALAPÍTVA :l 910-BEN J DELMAGYARORSZAG Kedd. 2001. Április 3., 91/78. Szegedi álom: öt híd ívelne át a Tiszán „Felfüggesztik" a harmadikat Ára: 49 Ft (Előfizetve: 41 Ft) Kórházi interjú Torgyán József a betegágyról is tíz évre tervez... (2. oldal) Polgármesteri nem!-ek Valóság vagy szólam az önkormányzatiság? ­kérdezték a városi polgármesterek Szegeden. (3. oldal) Mindenkinek a maga tánca „Örülök, ha a gyomok nem nőnek az égig" ­Nagy Albert Harangozó-díjas. (6. oldal) Nem sír Rókus Új csatornák a földben, társasházak épülnek, aszfaltos úton gurulhat az autó. (7. oldal) Kapás a pálmaliliom Lopják a dísznövényeket a szegedi Belvárosban... (8. oldal) holnap Nagy „H", fehér lábakon. Új híd, új tornyok a Tiszán. Munkatársunktól Szeged harmadik közúti Ti­sza-hídján a korlát zöld, a köz­ponti oszlop lába fehér, az acélszerkezet pedig vörös szí­nű lehet, amennyiben erre a látványra az összes szavazás­rajogosult fórum igent mond. Az elkészült tanulmánytervet a KÉSZ Kft. és egy belgrádi tervező iroda közösen mutat­ta be tegnap a városházán. A KÉSZ eddig még egyszer sem indult pályázaton hidak gene­rálkivitelezéséért, a belgrádi­akkal közösen azonban „kész" lenne a megvalósításra. Kide­rült az is, hogy az együttmű­ködés hátterében a balkáni új­jáépítés várható lehetőségei állnak. Bartha László polgár­mester pedig nem kevesebbet ígért meg, mint azt, hogy 2010-ig Szegednél három újabb - két közúti és egy vasúti - híd ível majd át a fo­lyón. Ahhoz képest, hogy utol­jára 1979-ben adtak át a város­ban Tisza-hidat, grandiózus a program, ám a polgármester szerint a városi akarat mellett pályázati pénz és állami ga­rancia is rendelkezésre állhat. (Részletek a 3. oldalon.) Ujjé, a ligetben borzasztó Sírva vigadunk. (Fotó: Karnok Csaba) Munkatársunktól Az újszegedi liget helyze­te elszomorító. A több évti­zedes elhanyagoltság után megmozdulni látszik valami, de ez csupán a park város fe­lőli részét érinti. A Vigadó, a szabadtéri színpad, a pavilon roskadozik, állaguk megóvá­sa érdekében sem történik semmi. Az aljnövényzet rit­kításával legalább megszűnt a rengeteg szemét összehor­dásával, tűzrakással járó haj­léktalan-térfoglalás. Ha minden igaz, születik majd egy terv arról, hogyan lehetne a liget újra a városla­kóké, hogyan tölthetné be újra régi feladatát a város közepén. A jó szándék, úgy tűnik, nem hiányzik. Almod­nak ide játszóteret, mozit, ét­termet; focizó, sétáló, sza­badidejét a zöldben töltő tö­megeket. Hogy mindez meg­valósul-e egyszer a város polgárainak örömére, az a jövő kérdése. (Riportunk A Torony alatt melléklet III. oldalán) Keresik a vásárhelyi lelkész ellopott pisztolyát Üres volt a fegyver Munkatársunktól Betörtek szombaton hajnal­ban a vásárhelyi belvárosi ró­mai katolikus plébániára. A Virág utca felőli ablakon be­mászó tolvaj semmi mást nem vitt magával, mint Németh László őrnagy, tábori lelkész önvédelmi pisztolyát. Nem nyúlt a festményekhez, zene­géphez, de még a számítógép­hez sem. Biztosra ment a be­törő, mivel azt a fiókot feszí­tette csak föl, melyben a kész­pénzt és a mackót nyitó kul­csot tartják. A páncélszekrényt kinyitotta ugyan, de a pisz­tolyt rejtő fémládikát már nem tudta, mivel annak a kulcsát Németh őrnagy mindig ma­gánál tartja. Nem esett kétség­be, hanem felveszítette és el­vitte a 9 milliméteres PA-t. Az őrnagy a fegyvert nem tábori lelkészként használta, hanem honvédtisztként. Emellett tag­ja a Kossuth Honvéd Lövész­klubnak is. A tábori lelkészek nem tartoznak a harcoló erők kötelékébe, de számukra sem tiltott az önvédelmi fegyver tartása. (Bővebben az 5. oldalon.) Segítség Zsoltinak Munkatársunktól Már százhúszan jelentkez­tek donornak, hogy csontve­lőjükkel segítsék Zádori Zsoltit. A 6 éves zsombói kisfiú a leukémia súlyos faj­tájában szenved, s számára az egyetlen életesélyt a csontve­lő-átültetés jelenti. Egy pati­ka vitaminokat, egy cég pe­dig gyümölcsleveleket aján­lott fel a fiú családjának. Zsolti egykori óvodája pedig toborozza a donornak jelent­kezőket. (Cikkünk az 5. oldalon.) Nagy pénz, csodák nélkül 22 milliárd 428 ezer 292 forint - ennyi a Szegedi Tudományegyetem idei költségvetése. Nagy pénz, csodák nélkül, mondja róla dr. Tráser Ferenc gaz­dasági főigazgató, lévén a költségvetési intézmé­nyek gazdálkodása meglehetősen kötött. A legna­gyobb viták a központi egységek költségeinek vise­lése körül alakultak ki az egyetemi büdzsé készíté­sekor. A gazdasági főigazgató szerint három kar, a természettudományi, az élelmiszeripari és az orvo­si kerülhet nehéz gazdasági helyzetbe, elsősorban azért, mert az új költségvetés megszüntette a ko­rábbi forrásátcsoportosítást a jogelőd intézmények karai között. Ez azonban nem veszélyezteti a bete­gellátást: az OKP-től kapott pénzt csak gyógyítás­ra lehet felhasználni. A gazdasági főigazgatóval kés/.ült beszélgetést holnapi gazdasági mellékle­tünkben, az Egy Százalékban olvashatják. Szénási Szilviát mentő szállította kórházba Botrány a kézilabdapályán Munkatársunktól Nem éppen hölgyekhez méltóan viselkedtek a Do­maszék-Szeghalom kézilab­dameccsen a lányok. Már az első találkozón is eldurvult a játék. Az egyik vendégjáté­kosnak szétnyílt a szegy­csontja. Most is egy doma­széki volt az áldozat. A ka­pura lövő Szénási Szilviát a második félidő végén szabá­lyosan leütötték a védekező szeghalmiak. A 17 éves ké­zilabdás előtt elsötétült a vi­lág. Azonnal elájult. Több óráig nem tért magához. A kiérkező mentő azonnal a szegedi Il-es kórházba szál­lította Szilviát. A traumato­lógiai osztály főorvosától megtudtuk, a kézilabdás könnyebb agyrázkódást szenvedett. Ma már otthon pihenhet. Egy darabig még nem foghat labdát a kezébe, pedig már nagyon hiányzik neki a csapat és a játék. (írásunk a 10. oldalon.) % Több óráig feküdt ájultan a domaszéki kézilabdás, Szénási Szilvia. (Fotó: Miskolczi Róbert)

Next

/
Oldalképek
Tartalom