Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-10 / 84. szám

Mások rólunk „Szeged bebizonyítot­ta, hogy az olyan nehéz helyzetben is, mint ami­kor a balkáni háború óriá­si veszteséget okozott, meg tudja találni helyét és szerepét a térségben. Ak­kor indította el a mára már nemzetközi viszonylatban is jól ismert szegedi folya­matot. Szervezett, segítet­te, támogatta a balkáni de­mokratikus erőket. Ennek meg is lett az eredménye. Én különben nagyon sze­retem a Tisza-parti várost. Remélem idén eljutok a szabadtéri játékokra." Borsiné Pataki Etelka, Magyarország bécsi nagykövete Közös úton wyonyolult ez a világ, mondta nekem a napokban mJ egy öreg tengerész a montenegrói Kotorban. Az óváros egyik patinás épületében lévő' vendéglő tera­szán üldögélt, napbarnított, ráncokkal teli arcáról nyugodtság áradt felém. Voltaképpen azért szólítot­tam meg, hogy megkérdezzem: milyen sajtót tud ne­kem javasolni, helyi ismereteimet kibővítendő. Hellyel kínált, törökös kávét hozatott. Láttam, örül, hogy van beszélgetőpartnere, ráadásul, nem a hely­béliek közül. S akkor mondotta ki ezt az egyszerű igazságot, jelesül, hogy bonyolult ez a világ! Mert az. O, aki évtizedeken át járta a tengereket, s úgy ismeri a világ legnagyobb kikötőit, mint a sa­ját tenyerét, csak tudja. Megjegyzése ott a kotori te­raszon arra irányult, hogy alig ért véget a koszovói csetepaté, alig néhány kilométerre az egykori vé­rengzések helyétől, most meg a macedóniai Tétová­ban forrong a világ. Nem csillapodnak az indula­tok, egymásnak feszülnek az emberek, de még in­kább a fegyverek. S ez nem jó a hazájának, Monte­negrónak sem. A turisták nagy ívben elkerülik a szépséges tengerpartot, akkor is, ha a mostani vi­szály helyszíne onnan másfél száz kilométerre van. Mert, ha rossz hír érkezik a volt Jugoszláviából, ak­kor az teljesen mindegy, hogy helyileg hol van - a nyugati ember nem teszi be a lábát a biztonságos te­rületre sem. Pszichológia ez kérem, mondja inkább magának a cserzett bőrű tengeri farkas. Aztán rá­gyújt egy erős dohányra, krákog egy ideig, én meg köhögni kezdek a füsttől. Szóba kerül, hogy én honnan kerültem a medi­terrán tájra, hogy szegedi vagyok, meg hogy az én városom szoros kapcsolatokat épített ki az ő városá­val. Ezeket a kapcsolatokat pedig tovább szeretnénk fejleszteni. Ok is, mi is. Az én tengerészem nagyot szippant a (szerintem) légiós cigarettájából, je­lentőségteljesen emeli rám a tekintetét, és azt mond­ja: Tudom, ott folyik a Tisza. Fiatalabb koromban arra is hajóztam. Egyszer vagy kétszer, nem emlék­szem már. Ott van egy magas templom, valamilyen dóm, amelynek messziről látszanak a tornyai. F elhörpinti a kávéját, csettint egyet a nyelvével, majd megkérdezi, hogy kérek-e egy lázát, ottani szőlőpálinkát. Megköszönöm, de ezúttal kihagyom... O viszont rendel, lassan, komótosan iszogatja, köz­ben mesél tengeri élményeiről. Mennem kell. Mint­ha útravalónak szánná, előbb kiegyenesedik, azután izmos tenyerét az enyémbe teszi és azt mondja: Ma­ga olyan vidékről jött hozzánk, ahol se tenger, se hegyek. De van termőföld, kenyér, jószág. Nekünk pedig halunk, tengeri flottánk, gyönyörű tengerpar­tunk. Ha elindulunk egy közös úton, tudja hová ju­tunk? A paradicsomba! Oda. Versünnep a Tabánban A Tabán Általános Iskola rangos hagyományaihoz hí­ven a költészet napjának kö­zeledtével idén is versmondó versenyre hívta a város felső tagozatos diákjait. Az idei találkozón hatvan gyermek élte át együtt a vers­mondás örömét, varázsolt igazi lírai ünnepet a Tabán­ba. A rendkívül színvonalas szerepléshez a felkészítő ta­nárok gondos munkája mel­lett hozzájárult a nívós rende­zés, a szervezők és a zsirita­gok által teremtett bensősé­ges hangulat. Az 5-6. osztályosok ver­sengésében az első helyet Dombi Boglárka, a Gedói Általános Iskola tanulója sze­rezte meg (felkészítő tanára: Feczákné Pongor E.), máso­dik Török Dóra (Ságvári E. Ált. Isk., f. t.: Somogyi Dal­ma), harmadik Hódi Ágnes (Arany J. Ált. Isk., f. t.: Po­povicsné Molnár A.), negye­dik Kovács Emese (Weöres S. Ált. Isk., f. t.: Csizmadia Judit), ötödik Kovács Zoltán (Tarján III. Ált. Isk., f.t.: Csejteiné Pepperl E.). Kü­löndíjat kapott Csűri Barba­ra (Weöres S. Ált. Isk., f. t.: Szántháné László E.). A 7-8. osztályosok verse­nyében Kalocsai Attila, a Weöres Sándor Általános Is­kola diákja lett az első (fel­készítő tanára: Mészárosné Farkas M.), második Hegyes­halmi Zsuzsanna (makkos­házi Ált. Isk., f. t.: Sarkadi Edit), harmadik Lőrincz Andrea (Rókus I. Ált. Isk., f. t.:Dukics Irén), negyedik Soczó Gabriella (Rókus II. Ált.. Isk. f. t.: Kiss Zsuzsan­na), ötödik Paku Andrea (Madách Ált., Isk. f. t.: Sin­ka Endréné). Különdíjat ka­pott Kondi Zsófia (Karolina Gimnázium, f. t.: Kelemen Ágnes). Április 25-én a kategóriák első öt helyezettje képviseli a szegedi verselő diákokat a Szentesen megrendezendő megyei döntőn. A Délmagyarország melléklete a szegedi önkormányzat megbfzásábál A Torony alatt Petőfitelep és Balctó is tSPA-pénzekre vár Sár helyén paloták Szeged városrészeit bemutatá sorozatunk­ban ma Öreg- és Uj­Petöfitelep, Baktó, és a Baktói kiskertek vidé­kének gondjairól, fej­lesztési terveiről szó­lunk. Gila Ferenctől, a 24-es választói körzet képviselőjétől megtud­tuk: tovább folytatódik területükön a közmű­vesitési program, s ha minden a tervek szerint halad, az ISPA-pén­zekből 2006-ra össz­komfortos lehet minden utca. Nem kevesebb, mint 11 kilométert gyalogolhat az, aki szeretne végigmenni Szeged 24-es választói kör­zetének főútjain. Elindulhat a Tiszának partjáról, és mi­re célba ér a Csongrádi su­gárúton, elmondhatja ma­gáról. megismerkedett Öreg-Petőfiteleppel, meg­nézte Uj-Petőfitelep szép házait, járt Baktóban, s még azt is megtudhatta, ho­gyan élnek azok, akik a pa­nelotthonjaikat a baktói kiskertben épített víkend­házukra cserélték. Eső után járhatatlan Ha már egy fontos adat­tal szolgáltunk a 11 kilomé­teres főúthálózatot emle­getve, ne feledkezzünk meg még három fontos számról sem: a 24-es körzetben napjainkban közel 10 ezren laknak. Közülük 8 ezer 400-an a két Petőfitelep és Baktó polgárai, míg úgy 1 ezer 500-ra tehető azok száma, akik a baktói kis­kertekből indulnak munká­ba, netán iskolába. A 2-1 es körzetben élők gondjairól Gila Ferenc képviselőt fag­gattuk. - Szeged város vezetése hosszú évtizedek át nem fordított elegendő pénzt a város peremkerületeinek fejlesztésére. Általános probléma volt a körtöltésen kívül a korszerű infrastruk­túra hiánya. A kilencvenes évek elején a Petőfitelepen élők, más körzetek közálla­potait figyelve, azt láthat­ták: az ő kerületük van a legrosszabb helyzetben. Az utak nagy része esőzés után járhatatlan volt, a csatorna­hálózat állapotáról pedig jobb is nem beszélni ­idézte föl a petőfitelepiek nem éppen szép emlékeit a városházi szenátor. Majd a mai helyzetet így összegez­te: - Bár 1994 és 1998 kö­zött több mint 10 kilomé­ternyi út kapott szilárd bur­kolatot, Szeged földes útja­inak 27 százaléka még min­dig a 24-es körzetben talál­ható. A csatornázottság Baktóban 40 százalékos, míg Petőfitelepen a főgyűjtők kiépítése után megkezdődhetett a kisebb utcák csatornarendszerének kiépítése. Nem panaszkod­hatnak a körzetben élők a telefonhálózatra, hiszen ma Petőfitelep minden szegletében is új házak díszítik az utcákat. (Fotó: Gyenes Kálmán) még most folynak a tárgya­lások, elképzelhető, hogy az önkormányzat is hozzá­járulhat a főgyűjtőcsator­nák és a legfontosabb utak megépítéséhez. No, persze mindehhez pénz, nagyon sok pénz kellene. Ha csatorna/ akkor út is A forintális ügyeket ter­mészetesen akkor sem tud­tuk megkerülni, amikor Gi­la Ferenc már a két Petőfi­telep és Baktó fejlesztési elképzeléseit összegezte: — Mivel még ma is leg­nagyobb gondunk az utak és a csatornák állapota, az elkövetkező években is ezekre a beruházásokra szánjuk a legtöbb pénzt. Már az idén 350 telek rá­csatlakozhat az új csator­nákra, amelyek fölé végre kiépülhet a szilárd útburko­lat is. Az ISPA közműfej­lesztés program keretében előbb Oreg-Petőfitelep és Baktó lesz teljesen köz­művesített, de a városveze­tés elképzelései szerint 2006-ra a 24-es körzet min­den utcája összkomfortos lehet. Ennek érdekében megkezdődik területünkön a felszíni vízelevezetési rendszer rekonstrukciója is, s bízom benne, hogy hama­rosan „munkába állíthat­juk" a korábban betemetett árkokat is. Mivel egy ilyen lakájos vidékre vélhetően az eddiginél is többen sze­retnének majd kiköltözni, új telkek kialakítása is sze­repel a tervek között. Ami­nek pedig nem csupán a környezetvédők örülhetnek nagyon: hulladékudvar épül nemsokára a Pihenő utca végére, s megkezdődik a Bika-tó rehabilitációja is. Bátyi Zoltán már minden lakást elérnek a vezetékek, mint ahogy az sem okozhat gondot egyet­len errefelé élőnek, hogy rácsatlakoztassa tévéjét a kábeltelevíziós rendszerre. Telkek, házak, milliók Beszélgetésünk során gyorsan kiderült, a 24-es körzetben közelmúltban be­fejezett beruházások leltá­rozása nem is olyan egy­szerű feladat. Hiszen az el­i'iűlt esztendőkben szépül­lek meg itt a templomok, tatarozták a Lidicei téri ál­talános iskola homlokzatát, és ebben a tanintézetben éppen most zajlik a tornate­rem rekonstrukciója. Gon­dozott játszóterek várják a gyerekeket, s befejezéshez közeledik a választói kerü­let közvilágításának re­konstrukciója is. A koráb­binál sokkal jobb működési feltételeket között kínál ki­kapcsolódási lehetőséget a két baktói sportkör (elké­szült az új öltöző és fürdő), míg a Völgyérhát utcában kispályás sporttelep várja a mozogni vágyókat. Az Algyői úton pedig olyan ipartelep formálódik, amelyben a legkülönbö­zőbb vállalkozások, keres­kedőházak, autószalonok várják a vevőket. Ami pedig az utcák „ar­culatváltását" illeti - min­den túlzás nélkül állítható, nem nagyon ismerne rá Petőfitelepre, Baktóra az, aki legutóbb tíz-tizenöt év­vel ezelőtt kopogtatott be itt valamelyik házba. A régi kis épületek helyén nem­egyszer inkább palotának, mintsem magánháznak tetsző épületeket emeltettek a gazdák, s napjainkban na­gyon sok pénz lapuljon an­nak a pénztárcájában, aki Szeged most említett kert­városaiban szeretne telket venni. Rozzant vityillót, bontásra, ugyan megkaphat „mindössze" 4-5 millióért, de egy tetőtér-beépítéses otthon már inkább 12, mintsem 10 millióba kerül. De magasodik a két Petőfi­telepen, s Baktóban olyan ház is, amelytói 40-50 mil­liónál kevesebbért aligha válna meg a gazdája. Sokkal szebb lett az évek során a baktói kisker­tek körzete is, amely sok huzavona után ma már be­építhető területként szere­pel Szeged általános szabá­lyozási tervében. A kisker­tesek számára fontos hír: elkészült a költségbecslés — ma már az sem titok, hogy portánként 700 ezer - 2 millió forintot kéne áldozni ahhoz, hogy az egykori hét­végiházas terület korszerű közművekkel, szilárd utak­kal dicsekedhessen. S hogy fogja ezt kifizetni? Erről A baktói kiskertek víkendházaiban már másfél ezer szegedi polgár talált magának állandó lakást

Next

/
Oldalképek
Tartalom