Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-09 / 83. szám

6 FÓKUSZ HÉTFŐ, 2001. ÁPRILIS 9. Reményt vitt a deszki konvoj Segélyekből él Tarpa népe Nincs mindenütt I. fokú készültség Apad a Tisza és a Maros Tovább apad a Tisza a Csongrád megyei szakaszon - tudtuk meg tegnap Vágfalvi Zoltántól, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság ügyeletesétől, aki elmondta: az országhatártól az algyői hídig, valamint a Maros jobb és bal partján, a tiszai torkolati szakaszon szombaton a kora esti órákban már megszüntették az elsőfokú árvízvédelmi készültséget. A folyó vízszintje ugyanis 650 centiméter alá csökkent, vasárnap pedig újabb 7 centiméterrel apadt. A Tisza többi védszakaszán azonban még fenntartják az elsőfokú készültséget. Vágfalvi Zoltán azt is elmondta: a mindszenti vízmérce vasárnap reggel 715 centiméteren állt, amely reményt ad arra, hogy április 1 l-e körül ezen a részen is megszüntethetik az elsőfokú készültséget. Segítséget jelent még, hogy mától megkezdik a kiskörei tározó feltöltését is. A Maros környékén lakóknak sem kell aggódniuk. A vízállás alacsony, bár a Tisza kissé visszaduzzaszthatja a folyót. A meteorológiai előrejelzések szerint a hétfőre és keddre várható esőzések lokálisan kissé megemelhetik a vízmagasságot, de áradástól nem kell tartani. N. R. J. Kilencmillió forintot érő segélyszállítmányt vittek a deszkiek Tarpára. (Fotó: Karnok Csaba) Ismét megszólalt a szentesiek lelkiismerete Gulácsért szólt a gála A töltés aljáig húzódott a Holt-Tisza Mártélyon még a ví A mártélyi üdülőterület lakóházai száraz Iái ' I egyelőre megközelíthetetlenek. (Fotó: Tésik Attíh ) Munkatársunktól Nem lehet száraz lábbal vagy gépjárművel megközelíteni, a szegedi vízmércén mért 6 méter 50 centiméter fölötti vízmagasság miatt, a mártélyi Holt-Tiszánál található üdülőterületet. A tavalyi tetőzéstől ugyan két méterrel alacsonyabb a víz magassága, ennek ellenére a töltés lábáig ér, s a laposabb fekvésű részeken lévő telkek víz alatt állnak - tudtuk meg Draskovits Ernő üdülőtulajdonostól, aki szerint mindaddig, amíg legalább egy métert nem apad a víz, az üdülőtulajdonosok nem kezdhetik meg hétvégi házaik környékén a tavaszi tereprendezés és takarítást. vályogházban, s most abban reménykedik, őszre valóban elkészül az új otthonuk: Megígérte a miniszterelnök, a tévé is bemondta, hát most már csak vámunk kell. Ugye, nem hiába várunk? - kapaszkodott a kerítésbe az idős férfi. A tűzoltók meg vigasztalták. „Sose féljen, tata, látja, a bontáshoz is gyorsan jött a segítség." Hogy ezek a szavak mennyire nyugtatták meg Elészéket, ki tudja? Az viszont pár perccel később kiderült, az újabb segélyszállítmány - ez a bizonyos Deszkről érkező - nagy kincs, de alaposan felkorbácsolta a kedélyeket az iskola melletti parkban. Haragos szemű asszonyok suttogták a fülembe „Higgye el, uram, ellopják ennek nagy részét, majd megint megy a sok érték a község vezetőinek a kamrájába", s beszéltek bizonyos eltűnt televíziókról is. - Jaj istenem, azok a tévék! - komorult el Nyéky, amikor ismét találkoztunk, immár az orvosi rendelőben. Mert hát a polgármester nemcsak falut irányít, a község polgárait is gyógyítja. Ez a pletyka egy korábban érkezett segélyszállítmány idején keletkezett. Történt ugyanis, hogy az egyik adományozó ötvenegy darab számítógép-monitoros kartonba csomagolta a Tarpának szánt ruhákat. A monitorból tévé lett, s mivel a raktárba beleselkedők másnap azt látták, televízió egy sincs, máris elhíresztelték: eltűnt a sok érték. Most mondja meg, ilyen gonoszkodással szemben hogyan lehet védekezni? Egyáltalán, mit tehetnék azért, hogy a falusiak elhiggyék végre, Tarpán egy pár, segélyből származó cipő nem veszhet el. Magyaráztam én ezt falugyűlésen is, de úgy tűnik, a rémhíreknél gyengébb az én szavam. Akkor is azt üzenem a deszkieknek: jó helyre került a segítségük, a rászorultság mértéke szerint fog mindenki kapni a javakból - köszönt el a betegeihez visszasiető polgármester. Dél volt éppen. Tarpa utcáin teherautók kerülgették egymást, a községháza előtt pedig két falubéli arról vitatkozott, mi lesz akkor ha a házak felépülnek, de a gát, az a víztől megszaggatott, jövőre se lesz erősebb? Tényleg, mi lesz akkor?... Bátyi Zoltán Az árviz sújtotta Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gulácsért szólt az ének és a muzsika pénteken este a Tóth József Színházteremben. A Magyar Vöröskereszt és a Városi Visszhang nagy sikerű közös árvízi gáláján 96 ezer 201 forint gyűlt össze. Agócs Lászlóné, a Magyar Vöröskereszt szentesi területi titkára bevezetőjében arra utalt, hogy e gálaműsor létrehozása Dömsödi Teréznek, a helyi Városi Visszhang című újság szerkesztőjének volt az ötlete, melyhez örömmel csatlakozott az idén százhúsz éves karitatív szervezetük is. Szirbik Imre, Szentes polgármestere, az est fővédnöke. köszöntőjében hangoztatta: a Magyar Vöröskereszt műsorainak immár évek óta van valami szomorú apropója: a délszláv háború, az északmagyarországi árvíz. Mert amikor emberek ezrei kerülnek bajba, egyik pillanatról a másikra elveszítve mindenüket, olyankor meg kell, hogy szólaljon mindenkinek a lelkiismerete. Az a Tisza, amely néhány órája e gálaműsor előtt úgy tetőzött Szentes alatt, hogy az itt élők azt észre sem vették, tőlünk északra családokat tett hajléktalanná. Az esten összegyűlt 76 ezer 201 forint, továbbá a dr. Csíky László orvos-szobrász alkotásáért licitáláson felkínált 20 ezer forint, valamint az eddigi és ezt követő időszakban összegyűjtött ruhanemű-, élelmiszer- és pénzadomány a gulácsi árvízkárosultakhoz kerül - a Magyar Vöröskereszt segítségével. A hamarosan elinduló segélyszállítmányt Szirbik Imre polgármester is elkíséri. A gálaműsor szereplői: a Petőfi általános iskola kicsinyek kórusa, a Zöldág néptánccsoport, a gondozási központ tánccsoportja, a Bolero TSK táncformációja, Szilvássy Balázs és Szilvássy Zsuzsa (Bolero TSK), valamint László Csaba és Németh Anikó (Szilver TSE) versenytáncosok, Kónya Krisztina, Dömsödi Teréz és Szabó Erika énekkel, Lakatos Béla zongorán, a Bárdos Lajos Vegyes Kar és a Szentes városi fúvószenekar. A közönség valamennyi produkciót vastapssal köszönte. R. J. Az önzetlen segítőknek adott gálaműsor minden egyes produkciója hatalmas közönségsikert aratott. (Fotó: Tésik Attila) Öt teherautó szállította a kilencmillió forint értékű segélyt a hét végén Tarpára. Az észak-magyarországi községben a Csongrádból érkező adományt is hálálkodva fogadták. A falu polgármestere, Nyéky Tamás fontosnak tartotta megjegyezni a deszkieknek: ne higgyenek a rémhíreknek, senki nem lop az ajándékból, a rászorulók megkapják az élelmiszereket, a ruhákat, s mindazt, amit több mint háromszáz kilométeren át utaztattak a platókon. Jártam én a minap Bcregben olyan vendéglőben is, ahol plakát hirdette: itt az élet habos oldala. Ám nem kellett sokáig gyűjteni az élményeket. hogy észrevegyem, a Felső-Tisza mellett sorakozó kisközségekben elkeserítő a szegénység. Az egyik ház kapujában azt kérdezték, vajon el tudom-e képzelni, hogyan lehet megélni három gyerekkel havi húszezer forintból. Se pénz, se malac A másik portán meg így fogalmazott a gazda, miközben házának oldalából hatalmas darabot harapott ki a markológép: - Lesz tető a fejünk fölött, már ha lesz, meg ki is könyökölhetek az ablakba, de ettől még aligha tudok enni is adni a kölköknek. Mert hogy munkám se nekem nincs, se az asszonynak, de földem sincs annyi, hogy terményéből meghizlaljak két malacot. Hogy melyik faluban panaszkodtak leginkább? Bevallom, nem emlékszem. Éppen olyan rosszkedv lakik a jándiakban, mint a gulácsiakban. Mosolygós emberrel pedig először Tarpa főterén, a községháza előtt találkoztam. Teherautó mellett ácsorgott, és úgy motyogta - „Segély jött Deszkről, talán nekem is jut belőle" -, mint aki el sem hiszi, háromszáznál is több kilométerre délre, Szeged mellett van egy neki eddig ismeretlen nevű falu, Deszk, ahol gondolnak a beregiekre. Márpedig gondoltak. S ami ennél is fontosabb, tettek is azért, hogy kisebb legyen az elkeseredettség, a rosszkedv a híres kuruc, Esze Tamás falujában. A deszki segély konvojt vezető polgármester, Simicz József péntek délelőtt azt mondta a tarpai községházán Nyéky Tamásnak, Tarpa első emberének: reméljük, mindenkinek szerzünk egy kis örömet, hoztunk ennivalót, meleg takarót, bútorokat, meg sok mást is. - Önkormányzatunk, valamint a Deszk és Vidéke Szamaritánus Egyesület szervezte a gyűjtést, és össze is jött öt teherautóra való segély. Hoztunk mi tartós élelmiszert, vagy négy tonnát, I millió forint értében, 15 gyapjútakarót, tisztító- és fertőtlenítőszereket, bálás ruhát, méghozzá száz bálával, de még bútorokat is. A németországi Königstein szamaritánusai éppúgy csatlakoztak az akciónkhoz, mint több deszki, szegedi vállalkozás és magánember is. Elmondhatom: kilencmilliót is megér mindaz, amit most lepakolunk. Ezenkívül átutaltunk 300 ezer forintot a tarpai önkormányzat számlájára mondta Simicz József. Százötven házat bontanak Nyéky Tamás polgármester pedig arról beszélt, hova is érkezett Csongrádból a segítség. Szólt arról, hogy Tarpán egykor hatezren éltek, 2001. április elején 2 ezer 480 ember, közöttük több mint ötszáz vallhatja magát tarpainak. A munkanélküliség kilencven százalék feletti, segélyekből, jövedelempótló támogatásokból próbál megélni Tarpa né** a - Es akkor még itt ez a pusztítás is... A falu nagyobb részét elöntötte a gátszakadás után a Tisza, a kárfelmérés során kiderült, 370 lakás szenvedett a víztől, s ezek közül 150-et le is kell bontani panaszolta a polgármester. Néhány száz méterre a községházától meggyőződhettünk arról, hogy a szanálások el is kezdődtek. Élész Béláék házáról szegedi tűzoltók szedték le a tetőt. Haragos asszonyok vádjai Azt mondja a házigazda, aki feleségével 53 évig élt a Beregi tájkép, árvíz után