Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-30 / 75. szám

PÉNTEK, 2001. MÁRCIUS 30. HAZAI TÜKÖR 7 G ondolnák rólam az urak, hogy gyerek koromban nekem Baradlay Richárd volt a példaképem ? Legalábbis róla írtam egy szépségesen szép fogalmazást, amikor ar­ra kért a tanár nénim, ugyan, mondjam már el, ki áll legkö­zelebb a szívemhez a Kőszí­vű ember fiai című regény­ből - idézte fel iskolás élmé­nyeit, nagyon ábrándos te­kintettel kikukucskálva egy fé! korsó sör mögül, Snájdig Pepi. A Zsibbadt brigádvezető­ben iildögélők pedig azt sem tudták, mit kérdezzenek a munkanélküliségben megfá­radt, egykori rakodóipari me­nedzsertől. Mert azt még töb­ben elhitték (bár élő tanút senki nem tudott volna előál­lítani), hogy Snájdig valaha könyvet olvasott. Arról is hal­lottak már a Zsibilakók: a derék Pepi talán, esetleg, va­lahol járt iskolába is. De hogy Baradlay, s azok közül is a Richárd? Nem lesz ez túl sok éhgyomorra? Ez utóbbi kérdést már Smúz apu tette fel. Majd azt is tudakolta, vajon miért szükséges effélékről hazudoz­ni, amikor beszélgethetnének akár a fociról, vagy Plüss Eta gyerekének legfrissebb köztörvényes cselekedeteiről is. - Először is nerp hazudo­zom - lepte el az önérzet, egészen nyakig Snájdigot. ­Ezen kívül emlékezetném Smúz urat: alig két hete múlt, amikor verselős ünnepségek keretében emlékeztünk meg 1848 ifjairól. Én meg mel­lemre tűzött kokárdámmal kérdezhetem én azt is, mikor avattak ebben az országban utoljára egy olyan szobrot, ami '48-as forradalmár elő­deinkre emlékezteti a publi­kumot? Mikor neveztek el egy iskolát szabadságharcban vi­tézkedő hősről, s mikor mu­tattak be egy új regény, amit azért ajánlhatnék fiaimnak, mert abból többet megtud­hatnak Bem apóról, mint mondjuk a folyton vicsorgó szamurájokról, netán a bűn után vágtató, s a tucatfilmek szerint nagy gyakorisággal felrobbantott, homlokon lőtt, hátha szúrt, majd tovább lo­holó amerikai rendőrökről? - Gondolja, hogy a maga által annyira hiányolt műal­kotásokra lenne igény? Kos­suth Lajos le tudná birkózni Schwarzeneggert? - szakí­totta félbe Belami monológ­ját Bika Jenő. - Hát mit mondjak, ez a kérdés is megérdemelne egy választ, csak éppen jelenleg nálam ilyen nem tartózkodik - markolta meg poharát Be­lami. s nagy erővel bámult ki a kocsma ablakán. Töb­ben azt gondolták: a külváros nyugalmazott szépfiúja így szeretné jelezni: részéről a vitát befejezettnek tekinti. Pe­dig Belaminak ez eszébe sem jutott. Csupán egy nemzeti­színű zászlót bámult, ami a szemközti házfalán lengede­zett. S azon gondolkodott a vénülő széplegény: vajon az épület gazdájának tényleg nem maradt két deka fékezel hahzásúja sem, hogy kimos­sa azt a gyűrt, elkoszolódott, rozsdafoltos vásznat? Bátyi Zoltán Szakszervezeti vasutasnap Ki sztrájkol, ki eszmét cserél Románia csak hazán­kon keresztül tud az Eu­rópai Unió felé nyitni - ez volt az egyik legfonto­sabb megállapítása a ro­mán-magyar vasúti szakszervezetek tegnapi, szegedi találkozójának. A második szakszerveze­ti nemzetközi vasutasna­pi összejövetelen szó volt még a két szervezet szo­ros kapcsolatáról, közös céljaikról. Az idén második alkalom­mal rendezték meg szakszer­vezetek a nemzetközi vas­utasnapot. Az indiai Új­delhiben a Vasúti Dolgo­zók Szabad Szakszervezete (VDSzSz) javaslatára döntöt­tek úgy 1998-ban. hogy már­cius 29-én ünneplik világ­szerte a vasutasokat. A VDSzSz szegedi alap­szervezetének meghívására tegnap Szegedre látogatott a román Drum de Fier küldött­sége. - A szegediekkel három éve vettük fel a kapcsolatot ­mondta Kövendi Zoltán, a ro­mán szakszervezet kolozsvári területi vezetője. Szomszéda­inknak nagyon fontos a ma­gyar segítség, mivel a beve­zetett vízumkényszer miatt csak hazánkon keresztül tud­nak Nyugat felé nyitni. A több mint 2800 főt számláló kolozsvári szervezet minden külső támogatást örömmel fo­gad. - A VDSzSz szegedi alap­szervezete azért alakult, hogy képviselje a vasúti dolgozók érdekeit a helyi sajátosságok figyelembe vételével - vette át szót Hebők István területi vezető. A VDSzSz napi kap­csolatban van - Szerbián kí­vül - a szomszédos államok hasonló szervezeteivel. A szakszervezeti vasutasnapot a világ szinte minden országá­ban megtartják. Valahol röp­lapokat osztogatnak, máshol, mint nálunk is tették, meghív­ták a társszervezeteket. A franciák ezzel szemben látvá­nyosabban ünnepeltek ­sztrájkoltak a nyugdíjkorhatár csökkentéséért. K. T. Német rekorderek Szegeden Munkatársunktól A németországi kezingeni vasutasklub hatfős csapata 36 órán belül kívánja körbevo­natozni Magyarország 19 megyéjét. A társaság eddig már bejárta vasúttal Francia-, Lengyelországot, Dániát, Svájcot-és Hollandiát. Most hazánk a cél. A Guinness­könyvbe bekerülni szándékó­zó csapat ma indul Bécsből Budapestre, a Keletibe. A né­metek Szegedre is eljönnek. Szerelvényük szombaton haj­nali 4.20-ra érkezik a Tisza­parti városba. Innen 5 előtt 5 perccel mennek tovább Kiskun­félegyházára. Illem A Magyarország-Litvánia labdarúgó-mérkőzésen Sem­beras, a linón válogatott 9-es mezét viselőjátékosa udvari­asan visszarugdosott egy fű­csomót a helyére, oda, ahon­nan azt egy megelőző forróbb jelenetben véletlenül kitúrta. Valószínűleg nem volt számá­ra idegen a Népstadion gye­pének gyenge minősége, és jól tudta, mit diktál az illem egy ilyen helyzetben. S. T. AMIRE A GAZDÁNAK SZÜKSÉGE VAN Új mezőgazdasági technológiákkal és szolgáltatásokkal ismerkedhet meg kiállításunkon AGRD+MAMXFO 20. NEMZETKÖZI MEZŐGAZDASÁGI ÉS MEZŐGÉP KIÁLLÍTÁS 2001. ÁPRILIS 3-8 KÖZÖTT naponta 10-18 óráig Belami ünnepe jártam a várost (igenis volt kokárdám, ne vigyorogjon Smúz, mert még jól orr nyer­gen találom csapni egy vas­úti sínnel...), s azon gon­dolkodtam: vajon a mai fiatalok között találnék-e akár egyet is, aki 1848-as hőst jelölne meg példaké­pül? - Ugye, drága Pepikém, ezt nem kérdi komolyan? ­terült el széles mosoly, ab­ból az elnéző fajtából, Cink Enikő arcán. - Hiszen nem kell sokat belepislognia a vi­lág képébe, hogy lássa, a mai élet már egészen másról szól. A kölykök nindzsaharcoso­kat ugráltatnak a számítógé­pükben, jobb esetben azon veszekednek, kinek van na­gyobb gyűjteménye az éppen aktuális sztárrajzfilm fősze­replőinek képmásaiból. - De mindezért, remélem, nem a gyerekekre haragszik? - szólalt meg Belami, a pult mellől röpítve kérdését. - Nem haragszom én sen­kire - vonogatta vállát Eni­kő. - De elárulná, e faggató­zással merre szeretné eltérí­teni a beszélgetést? - Csupán arra célozga­tok, hogy nyugodtan ismerjük csak be: a mi generációnk bűne, hogy a XXL századdal ismerkedő tiniket már egy­általán nem - na jó, csupán csak kevéskét - érdekli, miről is vitáztak a XIX. században. Mert hogy 40-50 éves embe­rek szerkesztik meg azokat a tévéműsorokat, amelyekben ezerszer több szó esik cukor­mentes rágógumiról, meg a szárnyas libresszről, mint Pe­tőfi verseiről. A mi televízión­kat árasztották el a komman­dós filmek, helyet sem hagy­ván mondjuk egy olyan tör­ténelmi alkotásnak, amely­ben daliás huszárok nyarga­lászhatnának az ellenség nyomában. Meg aztán, ha már itt tartunk, azért se a gyerekek okolhatók, hogy ilyen filmek nem is készül­nek. - Szóval akkor mindenről a filmek tehetnek? - lepő­dött meg Ló Elek. - Ha maga csak ennyit ér­tett meg a szavaimból, kére­tik inkább inni, mint közbe­szólni - közölte javaslatát Belami. - De hogy Ló úr is sejtse, mire gondolok, meg­Bencsik András jobboldalai Itthon, Magyarországon Jobbik. így rövidíti önma­ga nevét a Jobboldali Ifjúsági Közösség, melynek szegedi alapszervezete legutóbb Ben­csik Andrást, a Magyar De­mokrata című hetilap főszer­kesztőjét látta vendégül. Itt­hon Magyarországon című előadásában Bencsik példák­kal igazolta a rendcsinálás az otthonunkban is azt az óhajt je­lenti, mint a hazánkban: a dol­gok kerüljenek a helyükre! - Születőben az új jobbol­dal - jelentette ki előadásá­ban. Igaz ez a jobboldali újságírásra is? - Jobboldalinak számít a napilapok közül a második legnagyobb példányszámú, a Magyar Nemzet: a hetilapok piacán pedig a második és a harmadik legnagyobb: a Ma­gyar Fórum és a Magyar De­mokrata. Az elektronikus mé­diumok között tragikus az aránytalanság, ezért a médiu­mok teljes magyar vertikumát tekintve: aggasztó a ballibé­láris oldal túlsúlya. - E területen miért nem érvényesülnek a piac törvé­nyei? - Mert a hirdetői piac poli­tizál: míg a balliberális hetila­pok (a 168 óra, a Magyar Na­rancs) csurig vannak hirdetés­sel, addig a jobboldaliakat (Magyar Demokrata, Magyar Fórumé) bojkottálják. Ez azért lényeges, mert a nyomtatott sajtótermék árbevételének 70 százalékát a hirdetés adja. -A helyzet megváltoztatá­sára megengedett a kor­mányzati eszközök beveté­se? - Ha a kormányzat nem hir­detne a második legnagyobb példányszámú országos napi­lapban, akkor ott egyáltalán nem lenne hirdetés. Norvé­giában viszont az a gyakorlat, hogy ha valamelyik lapban nem jelenik meg elegendő hir­Bencsik András: Az emberek médiafüggővé váltak, az újságban olvasottak, a tévében látottak alapján gondolkodnak. (Fotó: Gyenes Kálmán) detés, akkor azt az újságot az állam dotálja. így érik el, hogy néhány nagytőkés ne zsarol­hassa meg a nyilvánosságot. A hirdető ugyanis befolyásolja a lap tartalmát is. - Milyen témákat hiányol a hirdetésekkel gazdagított médiumokból? - A média egésze a nemze­ti alapértékek elemzésével, fel­tárásával, vagy Trianonnal és következményeivel nem fog­lalkozik eleget, miközben fo­lyamatosan bombázza az olva­sót, a nézőt és a hallgatót olyan parciális kérdésekkel, mint például a kisebbségek jogai, a többség arroganciája. Holott egy átalakuló társadalomnak pozitív példaképekre van szüksége. Aki viszont ezzel előhozakodik, azt a többség igyekszik lejáratni, naciona­listának, szélsőségesnek fel­tüntetni. - Nem túlzás csakis a mé­diát felelőssé tenni azért, hogy keveset tudnak a ma­gyarok saját múltjukról, önmagukról? - A XX. század végére ki­alakult egy újfajta létforma: az információs társadalom vagy médiokrácia. Ennek lé­nyege, hogy az emberek mé­diafüggővé váltak: az újság­ban olvasottak, a tévében lá­tottak alapján gondolkodnak. Az iskola, a magánkörök múl­hatatlan szerepe mellett a köz­gondolkodást majdnem kizá­rólagos mértékben a média alakítja ki. Az a média, mely ellenőrizhetetlen és irányítha­tatlan. Ez súlyos ellentmon­dás. - A közvélekedés alakulá­sának mérésére, de befo­lyásolására is alkalmas a közvélemény-kutatás, mely eszközt a Magyar Demok­rata is előszeretettel alkal­maz. - Öt év távlatából mondha­tom: 1-2 százalék eltéréssel ugyanazokat az adatokat kö­zöljük, mint a többiek. A köz­vélemény-kutatást úgy csinál­juk, ahogy kell. Sőt: '98-ban, egy hónappal a választás előtt, minden közvélemény-kutató 0-1 százalék közé tette a MI­EP-et, egyedül a Magyar De­mokratajelezte a 6-8 százalé­kos támogatottságot. így hát mi 2, a többiek 5,5 százalékot tévedtek, de a döntő különb­ség mégsem ez, hanem az, hogy egyedül mi jeleztük: a MIÉP be fog kerülni a parla­mentbe. - Most mit mutat a Ma­gyar Demokrata politikai barométere? - Az MSZP még egy fél fejhosszal vezet (37-38 szá­zalék), a Fidesz támogatottsá­ga 34-35 százalék, az MDF 3 százalékon áll, illetve fölbuk­kant 1 százalékkal a Munkás­párt. A politika olyan, mint a váltó a vonatnál: ki lehet rúg­ni a baktert, de akkor a vona­tok össze-vissza mennének. Ha a lakosság az MSZP-re és nem a Fideszre szavaz, akkor hazánk gazdasága, kultúrája más irányt vesz. Jó lenne olyan országban élni, ahol a politika úri huncutság, amitől a társa­dalom békésen és nyugodtan függetlenítheti magát! Mégis: a politikával együtt kell élni, és meg kell tanulni jól mű­ködtetni. Ú. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom