Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-29 / 74. szám

6 KULTÚRA CSÜTÖRTÖK, 2001. MÁRCIUS 29. Mandarinok fesztiválja Juronicsék a zárónapon A Szegedi Kortárs Balett legendás Mandarinja zárja a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretén belül megrendezett egyhetes táncfesztivált, amelyen sorozatban mutatták be Bartók művének tíz változatát. Az idei, immár a második Mandarin-fesztivál március 25-én kezdődött a Thália Színházban. Fellépett a Hallei Opera balett-társulata, a Belgrádi és a Varsói Nemzeti Színház együttese és egy torinói társulat. Ősbemutatóként került színre a friss Harangozó-díjas fiatal tehetség, Horváth Csaba koreográfus kimondottan erre az alkalomra elkészült Mandarinja - az általa vezetett Közép-Európa Táncszínház előadásában. Vetítettek két filmet, a Mészáros Afáría-rendezte Mandarint, amelyet Bozsik Yvette koreografált és táncolt, valamint Eck Imrére emlékezve a Szinetár Miklós-rendezte tévés változatot. Csütörtökön szerepel Bozsik Yvette és társulata, valamint a zágrábi Horvát Nemzeti Színház együttese. Pénteken - a Kolozsvári Állami Magyar Opera baletttársulatának előadása után - a Szegedi Kortárs Balett legendássá vált, nagysikerű Mandarinja zárja a fesztivált. Az együttes művészeti vezetője, Juronics Tamás által komponált táncműben Juronics táncolja a címszerepet, partnere Kopeezny Katalin. A szegediek Mandarinjának négy férfi táncosa Sárközi Attila, Topolánszky Tamás, Kocsis László és Aczél Gergő. E. S. Donizetti vígoperája a nagyszínházban Újrafőzték a Szerelmi bájitalt Csonka András nem tűri a skatulyákat Drámai színész vagyok" Wagner-zenedráma a Filharmónia koncertjén A néhány évvel ezelőtti, gyerekeknek szóló kamaraszínházi előadássorozat után Toronykőy Attila rendezésében új szereplőgárdával sikerrel tért vissza a nagyszínház színpadára Donizetti népszerű vígoperája, a Szerelmi bájital. Zenetörténeti közhely: annak ellenére, hogy Donizetti rohammunkában, mindössze két hét alatt komponálta a Szerelmi bájitalt, a vígopera az 1832-es milánói bemutatóján olyan sikert aratott, hogy egymás után harminckétszer játszották telt ház előtt. A forró fogadtatás egyszerre szólt Felice Romani szellemes librettójának és a friss, könnyed muzsikának. A korabeli olasz közönség számára a szinte sorozatban gyártott operák jelentették a legfőbb szórakozást. A műfaj akkoriban egyáltalán nem számított arisztokratikusnak, olyan széles körben kedvelt lehetett, mint ma a könnyűzenei slágerek vagy a televíziós szappanoperák. Donizetti zenéjét ma is meg lehet hallgatni, a Vad angyalt valószínűleg néhány év alatt elfelejtik... Persze az is igaz, a Szerelmi bájital a mai közönség számára már nem annyira izgalmas, modern és szórakoztató, mint megszületésekor Jehetett, kell egy csöpp naivitás, pici infantilizmus és türelmes nyitottság ahhoz, hogy a kedves, tréfás történetet zavartalanul élvezni tudjuk. Toronykőy Attila - aki a legkiválóbb magyar operarendezők asszisztenseként a gyakorlatban tanulja a szakmát sokat változtatott az öt évvel ezelőtt már bemutatott produkcióján. A színpadkép a korábbihoz hasonló: az olasz falucska határát bonyolult és drága díszletkonstrukció helyett mobil szénaboglyák jelzik. Mozgatásuk praktikus és szellemes, kivéve a preludio alatt, ahol kissé zavaróan hatnak. A rendező számos új gégét csempészett az előadásba: Bótki Fazekas Zoltán (Belcore) és Dér Krisztina (Adina) a kórussal. (Fotó; Schmidt Andrea) kacagtató, amint Dulcamara a katonaságról beszélve falatozik, és közben egy „katonát" tűz a bicskájára, vagy amikor vidéket boldogító mai népvezér módjára szónoki emelvényről handabandázik. Ha az önálló betétszámként fellépő mutatványosok nem ejtenék el többször is zászlaikat, akkor a dobpergéses, zászlólobogtatásos attrakció is kiváló ötlet lenne. Toronykőy Attila munkáin máskor is érzódött kissé Kovalik Balázs hatása, bár absztrakciója kevésbé radikális, és akadnak előadásaiban apróbb logikai döccenők. Juhász Katalin mutatós új jelmezeket tervezett: Dulcamarát és sleppjét pepitába öltöztette, Adina elegáns piros ruhát kapott, Belcorét és szakaszát terepmintás, térdnadrágos egyenruhába bújtatta. 1999 ószén szerződött a társulathoz az Adinaként bemutatkozó Dér Krisztina, akinek ez az első abszolút főszerepe Szegeden. Nincs könnyű dolga, mert a közönség nagyobbik része emlékszik még két kiváló elődjére, Berdál Valériára és Vajda Júliára. Dér Krisztina jól képzett, szép hangú, muzikális és vonzó énekes, aki láthatóan-hallhatóan nagy gondot fordít a zenei perfekcióra. Ám ebben a szerepben egy-egy hibátlanul megoldott koloratúra kevésbé hatásos, mint a könnyedség, a sugárzó nőiesség, a fesztelen színészi játék. Mindehhez színpadi rutin szükséges, például olyan, amilyennel a Nemorinót éneklő Berkes János rendelkezik, aki igazi lírai tenor és évtizedek alatt jól elsajátította a bel canto technikát is. Ezúttal is bizonyította, hogy Nemorino az egyik legjobb szerepe, nagy tapsot kapott a II. felvonásbeli slágeráriáért. Gregor József v ilágklasszis Dulcamara, az ó alakítása jó példa az énekesi-színészi megformálás tökéletes összhangjára. Kisujjában van a szerep, ilyen biztonságérzettel lehet igazán könnyedén komédiázni. A szólam már régen nem jelent neki gondot, ezért még arra a vakmerőségre is vállalkozik, hogy az egyik jelenetben éneklés közben jóízűen kolbászt falatozzon. Ez újabb humorforrás, ráadásul, hitelessé, köznapian emberivé teszi a figurát. Belcorét, a káplánt Bátki Fazekas Zoltán karakteres humorral játssza-énekli, Papdi Erika szimpatikus, egyszerű Gianetta. A kórus - karigazgató Koczka Ferenc - élvezettel vett részt a játékban, ezúttal különösen a női kar remekelt. Megint jól kamatoznak Oberfrank Péter zeneigazgató erényei: a pontosság, a felkészültség, a muzikalitás és a jó értelemben vett alázat. A Szerelmi bájital zenekari szövete inkább csak kíséret, aláfestés, mint önmagában is érdekes muzsika; ezt fel- és elismerve a dirigens és a Szegedi Nemzeti Színház zenekara a szólisták és a kórus eszményi partnere volt. Hollási Zsolt Csonka András sokoldalú ember: színművész, popénekes és műsorvezető. A főiskola elvégzése óta szabadúszóként dolgozik. Reggelente egy kereskedelmi csatornán műsort vezet, színészként több színházban foglalkoztatják és nemrég jelent meg harmadik lemeze. Tavaly a Szegedi Nemzeti Színházban Zerkovitz népszerű operettjében, a Csókos asszonyban Ibolya Edét játszotta. — Az előző két lemeze kizárólag slágerfeldolgozásokat tartalmazott, a legújabb folytatja ezt a hagyományt? - Csak részben. A legutóbbi, Ding-Dong című lemezen a feldolgozásokon kívül hét nekem írt szám is található. Olyan szerzőket kértem fel dalírásra, akik a 70-es 80-as évek slágercs, pozitív és érzelemgazdag zenei világát meg tudják idézni. Ilyen Dohrády Ákos, Berkes Gábor és Malek Miklós is. A feldolgozásokkal kapcsolatban sokan kérdezik tőlem, hogy miért éppen ezeket a régi, „divatjamúlt" zenéket válogatom össze. Számomra ezek a dalok sokat jelentenek. mindig eszembe juttatnak valamit a gyermekkoromból. " + 5 i>t - S Csonka András: Nagyon szeretem a pozitiv és érzelem' gazdag zenei világot. (Fotó: Schmidt Andrea) - A színészek korábban közkedvelt kuplékat, ismert dalokat vagy sanzonokat jelentettek meg a lemezeiken. Manapság mintha ez a műfaj kihalóban lenne, hiszen önnél sem ez dominál. - Sajnos nem. Ez a lemez nem a klasszikus értelemben vett színészlemez, hanem poplemez. Itt nem színész, hanem popénekes vagyok. A régi színészlemezek - mint például a 80-as évek közepén Udvaros Dorottyának vagy Básti Julinak a lemezei - nagy sikerek voltak. Az akkori népszerűséget és keresettséget ma már nem lehetne megismételni. Azóta fordult egyet a világ, ezeket a sanzonokat ma már nem lehetne lemezen eladni. Ha sanzont szeretnék énekelni, megtehetem előadóesten vagy kávéházban, de nem lemezen. Szeretem és tisztelem azokat a kollégákat, akik kiállnak a pódiumra, mert nehéz műfaj. - Önt az ilyen művészi kihívások nem foglalkoztatják? - De igen, csak a lehetőségre várok. Ha valaki tervezne velem egy sanzonestet boldogan mennék. Nagyon megnehezíti a helyzetet, hogy rendkívül sznob a szakma, szeretik beskatulyázni az embert. Egy ország Picije lehettem a Família Kft-ben, mellette sokat játszottam musicalekben és vígjátékokban. Erre még szakmailag rátettem egy lapáttal, amikor megjelentettem a lemezemet. Bár prózai szakon végeztem, utána a rendezők nem bombáztak komolyabb szerepekkel. Garas Dezső a főiskolán azt mondta: drámai színész vagyok. Én is így érzem, de nem zavar a dolog. Nyilván előbb vagy utóbb lesznek olyan rendezók, akik szerint hiteles lehetek egy drámai szerepben is, amellett, hogy az Állj meg kislányt! éneklem Kiskundorozsmán. - Mostanában az egyik kereskedelmi csatorna reggeli műsorában láthatjuk. Hogy érzi magát ebben a szerepkörben? - Sokat kell még tanulnom, hiszen gyakorta dobnak bennünket mélyvízbe, és kevés az idó a felkészülésre. Nekem is meghatározóak a kamaszkori példaképeim: Vitray Tamás, Szilágyi János vagy Kepes András. Milyen jó lenne, ha ezek az emberek foglalkoznának velünk! Az általam sokra tartott Vágó Istvánhoz rövidesen elmegyek, hogy elmondja rólam a szakmai véleményét. - Színészként milyen a közérzete? - Nem túl jó. A főiskola elvégzése óta szabadúszóként dolgozom, ami abból a szempontból jó, hogy nem vagyok köteles elvállalni minden munkát, szabadon válogathatok a lehetőségek között. A művészek nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak. Hiába is tervezek én bármit, ha mások nem terveznek velem. Nem vagyok nagyravágyó: szeretnék folyamatosan dolgozni, és örülnék, ha megkapnám a lehetőséget erre. Nagy siker volt például a tavalyi évadban a Szegedi Nemzeti Színházban a Csókos asszony. Úgy hallottam, jövőre felújítják, boldogan jönnék vissza játszani, mert nagyon szerettem az előadást, és többet találkozhatnék az itt élő nővéremmel. Jelenleg a győri színházban a Hotel Mentholban, valamint Pesten Shakespeare: Ahogy tetszikjében játszom. Lévay Gizella A walkürök lovaglása A Filharmónia Fricsaybérletének ma esti koncertjén kivételesen nem zenekari műveket, hanem operarészleteket játszik a Szegedi Szimfonikus Zenekar. A walkür című Wagner-zenedráma teljes I. felvonását, a walkürök lovaglását, Wotan búcsúját és Tűzvarázst hallhatja a közönség. Tavaly ősszel a spanyolországi Bilbaóban egy nagyszabású nemzetközi produkcióban a német Wolf-Dieter Hauschild dirigálásával, és Bayreuthban is fellépő énekesekkel játszotta a Szegedi Szimfonikus Zenekar A walkürt. A sikerról hallva többen felvetették, miért nem adja elő az együttes itthon is a Szegedi Nemzeti Színház műsorán nem szereplő Wagner-operát. Ha a meglehetősen hosszú teljes darabot nem is, legnépszerűbb részleteit Gyiidi Sándor igazgató-karnagy dirigálásával ma este hallhatja a közönség. Sieglinde szólamát az SZTE Konzervatóriumának tanszakvezetője, a szegedi születésű Liszt-díjas szoprán, Temesi Mária énekli, aki 1995 óta rendszeresen alakítja a szerepet a Magyar Állami Operaházban Nagy Viktor rendezésében. Mint az énekesnő lapunknak elmondta, az évek során megszerette ezt a számára mindig sikert hozó szerepet, amiért nemrégiben megkapta a Székely Mihály-emlékplakettet is. Temesi Mária egyébként nemrégiben mutatkozott be az Operaházban Toscaként, most pedig új szerepre készül: Galgóczy Judit rendezésében, Oberfrank Géza dirigálásával Santuzza lesz április 7-én a Parasztbecsület pesti felújításán. Mindezek mellett a közelmúltban habilitált a zeneakadémián, német nyelvű vizsgatanítása közben zongorista múltjának is hasznát vette, hiszen maga kísérte a növendékét. A walkür további szólamait az Operaház tenoristája, Hormai József, valamint a szegedi társulat két magánénekese, Altorjay Tamás és Gábor Géza énekli. H. Zs. Sieglinde szólamát Temesi Mária énekli. (DM-fotó)