Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-20 / 66. szám

6 HAZAI TÜKÖR KEDD, 2001. MÁRCIUS 20. Több mint tíz esztende­je fekszik egy csecsemő holtteste a SZTE Igazság­ügyi Orvostani Intézeté­nek hűtőkamrájában. Az elhunyt gyermek szülei és az önkormányzat között azóta zajlik jogvita arról, ki fedezze a temetés költ­ségeit. Az intézet munka­társai számtalan alkalom­mal találkoznak hasonló problémával, hiszen évi háromszáz, itt vizsgált holttest közül százat a jog­szabályban megállapított határidőnél hosszabb ide­ig kell hűteni, mert külön­böző okokból nem lehet elhamvasztástani vagy el­temetni őket - tudtuk meg dr. Mojzes László egyete­mi docens, igazságügyi orvosszakértőtől. Egyes rendelkezések sze­rint 72 órán belül el kell te­metni a holttesteket, niíg más jogszabályok 90 napos ha­táridővel számolnak. Az ide vonatkozó szabályok nincse­nek összhangban egymással, a Szegedi Tudományegye­tem Igazságügyi Orvostani Intézete számára pedig rend­kívüli nehézséget jelent a te­temek hosszú ideig tartó hű­tésének költség-átvállalása, melyet általában senki - sem az önkormányzat, sem a hoz­zátartozó - nem akar, vagy nem tud megfizetni - hangsú­lyozta dr. Mojzes László do­cens. Ráadásul ha az egyetem mégis megkapja a holttestek tárolási költségének ellenér­tékét, az valahogy elvész az universitason belül, s a pénz nem az igazságügyi orvosta­ni intézetbe kerül. Pedig a hosszú ideig tartó hűtésből adódó rezsiköltségek elérik a havi több százezer forin­tot. Ki halt meg? Az igazságügyi orvostanra a rendkívüli körülmények kö­zött elhunytak kerülnek. Olya­nok, akik élet elleni bűncse­lekmények áldozatául estek, öngyilkosak lettek, vagy hir­telen, orvosilag nem ismert körülmények között lelték ha­lálukat. De itt vizsgálják meg azok holttestét is, akiknek ha­és érvénytelenítsék a tb-kár­tyáját - mondja dr. Mojzes László, miközben végigvezet bennünket a bonctermen. Mint mondja, nem szívesen visz le bennünket az alagsorba, ahol méltatlan körülmények között tárolják a testeket. A nehéz szagú boncteremből egy liftbe vezet az út. A felvonó kialakí­tása a laikus számára is árul­kodik: úgy tervezték, hogy könnyen be- és kigördülhessen a pléhtetejű kerekes kocsi. A lift zökkenve áll meg az alag­sorban, kilépni csak a fejünket lehajtva lehet. A hosszú fo­lyosó boltozata alacsony, csö­vek szaladnak a plafonon a hűtőkamra irányába. Csak két­rét görnyedve mehetünk: így tolják maguk előtt a kocsikat a boncmesterek is. Mielőtt el­érnénk az ajtót, amely mögött a tetemeket hűtik, Mojzes dok­tor egy lépcsőhöz vezet ben­nünket, mely az udvarra visz. Ez az intézet „halottbemutató­helyisége". A felsó grádicsok­ról nézhetnek be a pincébe a hozzátartozók. A keskeny nyí­láshoz tolják a kocsikat, s fent­ről letekintve azonosíthatják rokonai, ismerősei az elhuny­tat, akit ilyen alkalmakra fehér lepedővel takarnak le. (Az in­tézet számára a lepedők bizto­sítása is komoly anyagi ne­hézségekbe ütközik...) Olykor itt, a folyosón kell boncolniuk a már oszlásnak indult tete­meket, amelyeket nem vihet­nek föl a boncterembe. A hűtőkamra ajtaját nem nyithatjuk ki. Bent ugyanis csak két tetem befogadására alkalmas zárt hűtő van. A má­sik nyolc holttest a négy fokos hőmérsékletű kamrába gurí­tott kocsikon hever, fekete fó­liával befödve. Az enyészet alagsori biro­dalmából szinte megkönnyeb­bülten lépünk a boncterembe. Dr. Mojzes László fertőtlenítő­tói nedves kezét tárja szét, ami­kor a megoldás lehetőségeiről kérdezem. Az intézetnek évpn­te mindössze néhány millió fo­rintból kell megvennie a mű­ködéshez szükséges anyago­kat a WC-papírtól a gumikesz­tyűkig. Ameddig ez így lesz, nem sok esély van az igazság­ügyi orvostanon uralkodó ál­lapotok magváltoztatására. Kéri Barnabás Mindenkinek kijár a végtisztesség Tiz éve temetetlenül... köztemetések elvégzésére sincs külön kerete. Holott csak Deszken - ahol a tüdókórház­ban számos, állandó lakcím­mel és hozzátartozóval nem rendelkezó beteget kezelnek - tavaly 11 halottat kellett el­temettetni a település költség­vetéséből. Erőszakos halállal elhuny­tak esetében további nehézsé­get jelent, hogy ilyen esetben tilos a tetemek elhamvasztása. Esetleges fölmerülő kérdése­ket ugyanis később, a teme­tett holttest exhumálás utáni vizsgálatával is lehet tisztázni, míg a hamvasztást követően ez már nem lehetséges. A ham­vasztás költsége azonban har­mada a testtemetésének. Ki fi­zesse a különbözetet, ha a hoz­zátartozó nem vállalja magá­ra a többletköltséget? - teszi föl a kérdést dr. Mojzes László. A kérdések sora azonban hosszú. Mert mi van például, ha kiderül: az elhunyt külföl­di állampolgár? Az egyetem ugyanis nem állhat jogvi­szonyban egy külhoni önkor­mányzattal, így végképp nincs, aki a tetem tárolási költségeit megfizesse. Hacsak külügyi kapcsolatok révén, az adott konzulátusokon keresztül nem sikerül rendezni a költsége­ket. Ennek feltétele azonban, hogy a boncolást követően si­kerül megállapítani az elhalt nevét, s állampolgárságát. Alagsori séta Az igazságügyi orvostani intézet gondjai azonban nem merülnek ki abban, hogy éven­te száz holttestet kell a meg­szabott határidőn túl tárolniuk, és ennek költségeit nem fize­tik meg számukra. Az orvosok és munkatársaik rendkívül ne­héz körülmények között dol­goznak, s a halottak méltósá­ga is sérül az itt uralkodó ál­lapotok miatt. A társadalombiztosítás szá­mára az utolsó feladat egy el­hunyt biztosítottal kapcsolat­ban, hogy holttá nyilvánítsák Dr. Mojzes László csak az ajtót mutathatta meg, amely mögött a hűtőkamrában nyolc holttest vár a végtisztességre. (Fotó: Miskolczi Róbert) lálához vélhetóleg „vitatott orvosi tevékenység" járult hozzá, s az ismeretlen sze­mélyazonosságú - legtöbb­ször vízbe fúlt vagy megfa­gyott - emberek tetemeit is ide hozzák. Éppen ezért van rendkívül nehéz helyzetben az intézet, hiszen az ismeret­lenek személyazonosságát ki­derítve sem könnyű olyan hozzátartozót találni, aki vál­lalja a temetés költségeit. Ha a rendőrség nem talál ilyet, akkor az önkormányzatnak kell elvégeznie a köztemetést. A jogszabály szerint annak az önkormányzatnak, amely­nek területén az elhunyt ál­landó lakcímmel rendelke­zett. De ezt egy ismeretlen személyazonosságú elhunyt esetén lehetetlen megállapí­tani. A rendelkezések ki­mondják: ilyen esetben az az önkormányzat fizeti a teme­tést, ahol a halál bekövetke­zett. Egy vízbe fulladt ember­ról azonban ez sem állapítha­tó meg könnyen. A harmadik lehetóség: fizessen az az ön­kormányzat, ahol a holttestet megtalálták. Gyakran előfor­dul tehát, hogy az elhunytakat hosszú ideig kell tárolni a jo­gi procedúra lefolytatása alatt, mielőtt megkaphatnák a vég­tisztességet. Kilencven nap a hűtőkamrában A rendórség szükség esetén elrendelheti - minthogy min­den, az igazságügyi orvostan­ra kerülő holttest boncolását is a rendőrség írja eló -, hogy a tetemeket az egészségügyi tör­vényben megállapított 72 órá­nál tovább tárolják. Az intézet harminc napot kap a vizsgála­tok elvégzésére. Ezután, ha szükséges, a rendőrség továb­bi harminc napra előírhatja a holttest tárolását, amíg példá­ul a vizsgálat eredménye alap­ján megpróbálják megállapíta­ni személyazonosságát. És ez­után újabb harminc nap kö­vetkezhet, amely alatt a hoz­zátartozókat kereshetik. (Egy miniszteri rendelet szerint két hétig, az államigazgatási elő­írások alapján harminc napig lehet egy holttestet tárolni, mi­közben az egészségügyi tör­vény előírja: 72 órán belül el kell temetni a tetemet.) Az in­tézet a rendőrség által eseten­ként elrendelt 90 napi tárolás költségét - a rendőrséggel kö­tött megállapodás alapján ­nem számolja fel, de az azt követő időszak terheit az ön­kormányzatokra hárítja - már ha tudja. Az önkormányzatok­nak ugyanis általában még a Közel három éve ba­rátkozik egymással Do­maszék és Lövéte. A Szé­kelyudvarhelyhez közeli erdélyi települése mint­egy 3200-an élnek. A majdnem száz százalék­ban magyar ajkú falu­ban az utóbbi időben egyre több a munkanél­küli. A szomszédos na­gyobb településeken sor­ra zárnak be a gyárak, így szinte a lövétei csalá­doknál a nagyszülők nyugdija az egyetlen pénzforrás. Huszonnégy fős domaszé­ki küldöttség járt nemrég a Hargitán. Az alföldi község 1998 óta tart fönt testvértele­pülési kapcsolatot Lövétével. Domaszék polgármestere, Börcsök Lajos, illetve Bába Karola ifjúsági referens és Száraz Ferdinánd vállalkozó rövid látogatást tett a faluban. - A székelyudvarhelyi Bartók Lajosnak köszönhet­jük, hogy három évvel ezelőtt kapcsolatba kerültünk Doma­székkel - mondta Balázs Ist­ván lövétei polgármester. Az erdélyi településen közel 3200 laknak. A három román rend­őrt leszámítva, mindenki ma­gyar. A falu fönntartó ereje a nyugdíjasok, ugyanis az akt­ív keresők többsége munka­nélküli. A szomszédos Szent­egyházán, a vasgyárban két­száz lövétei keresi meg a ke­nyérre valót. Csíkszeredára is járnak néhányan, de ott is hal­szen akkor 800 nebuló is za­jongott a szünetekben, három párhuzamos osztályban folyt a munka évfolyamonként. Ma fele létszámúra apadt az isko­la. Sajnos, a fiatalok gyakran célozzák meg a várost, mivel ott könnyebben találnak mun­kahelyet, mint szülőfalujuk­ban. Persze már Szeredában, vagy Udvarhelyen sem fené­kig tejfel, mert ott is sok cég megszűnt az utóbbi 10 esz­tendőben. A tantestületben 16 tanár és 10 tanító oktatja a diákokat. Szakos hiány azért így is akad, a földrajzot bányamér­nök tanítja, az éneket meg a testnevelő. Azt kérdeztem az igazgatótól, hogyan beszélik a román nyelvet az itteni gye­rekek. Rosszul - válaszolta András József, itt inkább csak a nyelvtannal foglalkoznak. Ám, ha bekerülnek a közép­iskolába, és rákényszerítik őket, 2-3 hónap alatt megta­nulják a románt is. Mi volt a legkedvesebb élménye a 37 esztendő alatt, faggattam a di­rektort. Kissé meghatódva vá­laszolta: a közös, sátoros ki­rándulások a tanítványokkal. Lövéte egyik nevezetessé­ge a sóskút. A 89 éves György Gábor órzi a kutat, ahonnan ingyen vihető a víz. Az 1866­ban épült házikó mélyéből közel nyolcvan százaléknyi sótartalmú víz tör fel. Ezt a ví­zsót - a helyiek így nevezik ­használják a háziasszonyok a fózésnél. K. T.-V. F. S. Csak a kályhába van mit aprítani Lövétén Szerényen élnek a Hargita lábánál Temetésről igyekeznek hazafelé az idős lövéteiek. (Fotó: Gyenes Kálmán) doklik a könnyűipar, egyedül a varrodában dolgozik egy pár asszony. A középkorú fér­fiak helyett így a hölgyek és a nyugdíjasok lettek a család­fönntartók. Az átlagkereset olyan 1,5-2 millió lej, ami 15­20 ezer forintnak felel meg. Egy liter benzin pedig 17 ezer lejbe kerül. Az önkormányzat semmit sem tud adni azoknak, akik elvesztették állásukat. A me­gyei munkaügy maximum ki­lenc hónapig utal ki segélyt, aztán kifújt. Ez is közreját­szik abban, hogy folyamato­san fogy a falu. Mindössze 12 egyetemista korú fiatal él itt. Ebben az évben eddig 15 halálozásra csak két kereszte­lő jutott.. A kevés munkale­hetőség miatt többen Magyar­országon próbálnak szeren­csét. A többségük Budapesten és környékén dolgozik. Az otthonmaradottak a földből egészítik ki a kevéske pénzü­ket. A lövétei határban több­nyire krumplit vetnek. Né­hány portán bóg csak tehén és két-három gazda foglalkozik birkákkal. A falu infrastruktúrája sze­gényes. Kétszáz családnál csörög csak a telefon. A derí­Tanitás után szánkóval csúsznak hazáig a nebulók tőállomás építése félbesza­kadt, ugyanis megvonták az állami támogatást. A házaknál fával fűtenek. A község 2500 hektárnyi erdejében fenyők, bükkök és cserfák hajladoz­nak a szélben. A környezó te­lepülésekkel közösen egy részvénytársaságot hoztak lét­re, hogy gázt vezessenek. Egy magyarországi bank finanszí­rozná a munkálatokat. A csa­ládokra is bőven hárul az összegből. Nyolc éven keresz­tül, havonta 5 dollárt kell fi­zetniük a gázért. Az iskolások többnyire szánkóval járnak tanításra. Hó is van, meg domb is, nyugod­tan lehet csúszkálni. András József igazgató 37 éve tanít a faluban, most készül nyugdíj­ba. Némi nosztalgiával gondol vissza pályakezdő éveire, hi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom