Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-17 / 64. szám

6 SZEGEDÉRT ALAPÍTVÁNY SZOMBAT, 2001. MÁRCIUS 17. A fődíjas: Varró Vince professzor Viszonzott szerelem Varró Vince: „Mint hálás tanítvány, igyekeztem Hetényi professzor szellemét továbbvinni." (Fotó: Schmidt Andrea) Számmisztika A

számok az idén mintha „rímelnének". Százhuszonkettő év, március tizenkettő, tizenkettedik alkalom. A Szegedért Alapítvány díjait évente a szegedi nagy víz évfordulóján, a március tizenkettediki Gergely-naphoz közeli hétvégeken adják át. Az idén már a 122. alkalommal emlékeznek a városlakók a tragédiára - és a város sokak összefogásával megvalósult újjáépítésére. S az idén a 12. alkalommal díjazza egy civil szervezet, sokak összefogásával megvalósult nonprojit alapítvány azokat a szegedieket, akik képességeikkel kiemelkednek közülünk. Ilyenkor nagyon jó rátekinteni az első színházi széksorokra, ahol a kitüntetettek ülnek. Gazdag ez a város! Hiszen tudománya, művészete, összefogásra képes közössége van. Kiemelkedő tudósai, művészei, az életüket-képességeiket a közösség boldogulásának szentelő, önzetlen „szolgálói" vannak. A díjátadás ünnepi alkalom, megfelelő ceremóniával. Az alapítvány kurátorai viszont jól ismerik azokat a hétköznapokat, amikor szembe kell nézniük a bőség örömteljes zavarával és a szűkség zavaró kényszerével A legkiválóbbak díjazása mellett ugyanis pályázati alapon támogatja a civil szervezet egy jóval szélesebb kör - teljesítményeit. És minden évben ugyanaz a helyzet: sokan vannak a támogatásra érdemesek, s bárfolyton gyarapúják, nem elég az akkumulált pénz. Ez bíztató! Sejlik benne valami misztikus hit a közhasznú tett erejéről. Swlyok Erzsébet Művészeti kuratóriumi díj Pataki Ferenc festőművész „Kisugározni és embereket hagyni felnőni, kibontakozni, ez volt az elvem" - vallja élete fő törekvéseként a 80 éves Varró Vince belgyógyász professzor, aki e hitvallásához hűen, iskolát teremtett a hazai belgyógyászatban. Nyolc évtizedről száz sorban beszélgettünk a professzorral. - Nem akármilyen útravalót kapott otthonról, amiről így vall önéletrajzi könyvéhen: az a szeretet, féltés és a képességeimbe vetett hit, mellyel szüleim életük egész folyamán kísértek, nagymértékben befolyásolta sorsomat." - Késői, egyke gyerek lévén, szüleim mindent megadtak nekem, de ami ennél fontosabb, hihetetlenül bíztak bennem, s abban, hogy a reményeiket - köztük azt, hogy orvos legyek - valóra váltom. Eleinte nem nagyon tetszett nekem az orvosi pálya, de később, amikor a hivatalosságok igyekeztek ebben megakadályozni, dacbői fontossá vált számomra. A szereteten kívül azért is hálával tartozom a szüleimnek, mert nagy súlyt helyeztek arra, hogy nyelveket tanuljak. Érettségi idején már három nyelvet tudtam, s ez a tudás életemben mindig nagy hasznomra volt. Az a tény, hogy angolul, franciául, németül beszéltem, óriási előnyt jelentett. Ennek köszönhettem széles köm nemzetközi kapcsolataimat, amelyeknek nemcsak én, hanem későbbi tanítványaim, munkatársaim is hasznát vehették, hiszen sokukat sikerült kijuttatnom külföldre, tanulmányútra. - Úgy fogalmazott: dacból lett orvos, mert a hivatalosságok ebben akadályozni próbálták. Aztán mégis sikerült, s nemhogy orvosdoktori, hanem jogi diplomát is szerzett. - Származásom miatt Magyarország egyetlen orvosegyetemére sem vettek fel 1939-ben, ezért Belgrádban kezdtem orvosi tanulmányaimat. Két anyai nagybátyám is ott élt, így volt hol laknom, s ők támogattak mindenben. A harmadik félév végén, ez 1941-ben volt, a német-jugoGálamüsor, Gregorral A ma esti nagyszínházi díjátadó gálaműsor különlegesen érdekes lesz. Főszereplője az egyik korábbi kitüntetett: Gregor József. A sokoldalú énekművész sokfelé ágazó kapcsolatrendszerét is bevetette, hogy méltó művészeti műsorral kísérhesse a Szegedért Alapítvány a díjátadás ceremóniáját. Igy neki is köszönhető, hogy fellép Geiger György trombita-, Maros Éva hárfa-. Horgas Eszter fuvolaművész, a kiváló rézfúvós együttes, a Krass in the tive, s a Pannónia Klezmer Itand. I.áthat jak a szegediek a kortárs balett új produkciójának részletét, a Juronics Tamás koreografálta Carmina Hurana áprilisi bemutatójának „előzetesét". szláv háború kitörése miatt, mint magyar állampolgárnak, cl kellett hagynom Jugoszláviát. Hazajöttem, s édesapám pesti drogériájában dolgoztam, miközben beiratkoztam a jogi karra, amit később el is végeztem. - Az orvosegyetem folytatása még váratott magára, mert közbejött a háború, s a bori munkaszolgálat, amire mások, akik túlélték, úgy emlékeznek, mint földi pokolra. Ön nem emlegeti a borzalmakat. - Nekem nincsenek olyan szörnyű emlékeim a bori tárborokról, mint a legtöbb sorstársamnak. Jómagam mindössze három és fél hónapot töltöttem ott, aztán átkerültem a Tito-féle partizánhadseregbe. A munkatáborban is, meg partizánoknál is szerb-magyar tolmács voltam, meg segédkeztem az orvosi munkában. Ennek és az óriási szerencsémnek is köszönhető, hogy nekem nem jutott osztályrészül annyi kín, mint másoknak. Borzalmak történtek ott, csak nekem nincs jogom panaszkodni, mert ezek java részétől megmenekültem. - A háború után sikerült az, ami évekig nem, a hazai, mégpedig a szegedi Az 1928-ban Kisújszálláson született Csetri Lajos irodalomtörténészről kollégái, hallgatói rosszat soha nem mondanak, sőt még a háta mögött is dicsérik. A tudományos pályán elindulva kanyargós utat járt be, amíg révbe érkezett, egyetemi tanári kinevezést kapott és teljesítményét vitán felül állónak fogadták el. Csetri Lajos a szegedi egyetem magyar-történelem szakán szerzett diplomát. Huszonhét éves volt, amikor orvosa közölte vele: nem operálja meg, mert valószínűleg ott maradna a műtőasztalon, de hadifogolyként beszerzett súlyos tüdőbetegségével nyugdíjas módjára sétálgatva elélhet néhány évig. A jóslat megcáfolása önmagában is elegendő életprogram lett volna, ám Csetri Lajos miközben kidolgozta és gyakorolta a túlélés technikáját, taorvosegyetemre bekerülni. - Hazatérve, apámékat rendkívül rossz anyagi körülmények között és leromlott fizikai állapotban találtam. Lehoztam őket Makóra, ahol apám egy a háborúból meg nem tért patikus gyógyszertárát vezette. Én pedig Szegedre jöttem az orvoskarra, ahol másodévre vettek fel. Nem szándékoztam itt maradni, visszavágytam szülővárosomba, Pestre, egészen 1947ig, amikor is negyedéves koromban elkezdtem Hetényi Géza professzor előadásait hallgatni. Egyénisége, tudása lenyűgözött, s ez megpecsételte további sorsomat. Végzés után a klinikájára, az l-es számú belgyógyászatra kerültem, s ott maradtam több mint 4 évtizeden át. - Hetényi iskolát teremtett a szegedi belklinikán, ahogyan később intézetvezetőként ön is. - Mint hálás tanítvány, igyekeztem a Hetényi szellemet továbbvinni. Ennek lényege, hogy a belgyógyászat magas szintű művelése mellett a klinikusoktól tudományos eredményeket is elvártam. S ahogyan nekem Hetényi, úgy én is minden lehetőséget megadtam ehhez a munkatársaimnak. KisugáCsetri Lajos. (Fotó: Hollósi Zsolt) nított és kutatott. 1959-től 1963-ig a szegedi Somogyikönyvtár tudományos munkatársa volt (közben elvégezte a német szakot), majd 1963-ban Szauder József jóvoltából visszatért a szegedi egyetem bölcsészkarára, ahol a magyar irodalomtörténeti tanszék oktatója lett. Kezdetrozni és embereket hagyni felnőni, kibontakozni, ez volt az elvem. Minden erőmmel törekedtem arra, hogy a munkatársaim szakmailag megvalósíthassák önmagukat. Személyes kapcsolataim révén ösztöndíjakat tettem számukra lehetővé, s ezek döntő fontosságúak voltak tudományos munkájukban. - Miközben ön is kutatott, nem kevés eredménnyel. - A klinikára kerülésem első percétől részt vettem a kutatómunkában, amire Hetényi szólított fel. A gasztroenterológia, az emésztőszervi betegségek területén vizsgálódtam. Nincsenek világrengető felfedezéseim, de nemzetközi mércével mérve is minőségi munkát végeztem. Négyszáz körüli közleményem közül 140-150 a nemzetközi szaksajtóban is megjelent. Életem és tudományos munkásságom legfontosabb részének azonban azt tekintem, hogy meg tudtam sokszorozni magam. Sok olyan ember dolgozott mellettem, akik ma már az orvostudományok doktorai, kórházak vezető főorvosai, szakmánk elismert képviselői. Az Eötvös József-koszorút iskolateremtő munkásságomért kaptam meg nem oly régen, s ez minden ben irodalomelmélettel, esztétikával foglalkozott, majd miután a keményvonalas kultúrpolitika megelégelte szabad szellemű és öntörvényű kutatásait, az irodalomtörténet területén talált menedéket. Az 1986-os Berzseny i-évfordulón jelent meg a niklai remetéről szóló kutatásait összegző „Nem sokaság, hanem lélek" című tanulmánykötete, amit nagy elismeréssel fogadott a szakma. A hetvenéves korában, 1998-ban nyugdíjba vonult professzor nemrégiben nyilatkozta: „Glatz Ferenc és Kosáry Domokos publikációi többek között azért tetszenek annyira, mert amikor azt mondják, hogy az ezeréves magyar történelem szakadatlan sikertörténet: a túlélés sikere, akkor - a szónak ebben az egészen közönséges értelmében - önmagamra, saját sorsomra ismerek." H. Zs. korábbi társadalmi elismerés megvonásáért kárpótolt. - Kétszer volt szándékában elhagyni az országot, nem tette. Elégedet azzal, amit itthon sikerült elérnie? - Nem hiszem, hogy bárhol máshol a világon a képességeimből többre futotta volna, s bármely más ország kutatójaként, orvosaként nagyobb nemzetközi elismertséget szereztem volna. - A napi 12 óra munka mellett híresen szép családi életet élt. - Házasságom, ami 37 évig tartott, az életem egyik jótéteménye volt. Amit orvos megtehet, megtettem, hogy gyomorrákban szenvedő feleségem életét meghosszabbítsam. Ez egy ideig sikerült. A halálával ért veszteség életem legnagyobb fájdalmát okozta. A sors segített, mert később nagyszerű társat találtam, akivel 13 éve élek boldogan. A gyermekeim célba értek, Andrea lányom a liverpooli egyetemen biokémikus, András fiam a szegedi egyetem gyógyszertani intézetének egyetemi tanára. - Többször mondogatja: életének egyik legszebb periódusa a 70 és 80 éves kora közötti. - Az elmúlt évtizedet úgy élveztem, mint kevés időszakot az életemben. Mindent, amit olvasásban elmulasztottam, bepótoltam, és úszhatok annyit, amennyi kedvemre van. Dolgozom is, örömmel tartok előadásokat a medikusoknak, és egy régebben szerkesztett könyvem rövidített gyakorlati változatán munkálkodom szerzőtársaimmal. Foglalkozom a kutatások kriminológiájával, azokkal az ügyekkel, amelyek során tudatosan hamisat publikálnak a kutatók. Az utóbbi időben pedig a tudományos publikációk etikai vonatkozásait, az erkölcsileg kifogásolható eseteket vizsgálom. - S mit jelent önnek a legnagyobb szegedi elismerés? - Több mint ötven évet töltöttem el Szegeden. E kitüntetés számomra azt jelzi, hogy a város iránt érzett szerelmem nem volt egyoldalú, hanem viszonzásra talált, s ez a viszonzás jólesik, nagy megtiszteltetés. Kalocsai Katalin Már évtizedekkel ezelőtt is mindenki úgy emlegette a városban: Rátkai Sándor bácsi, az utolsó szegedi papucsos mester. Hogyne, hiszen nem mindennapos, hogy él valaki közöttünk, aki egyedül ismeri a régiek tudását. Mindenki Sanyi bácsija kisgyerekként, tizenkét éves korában megismerkedett egy tudománnyal, amellyel utóbb világhímévre tett szert és amely azóta is csak az övé. Nagy Mátyás csizmadia és papucskészítő mester inasa volt, tizennyolc esztendősen megkapta a segédlevelet, huszonhat éves korában letette a mestervizsgát. Önálló iparosként dolgozik 1944 óta, tehát több mint 55 éve! Papucsos mester lányát vette feleségül: Gönczi Ilona a házasságkötés, 1939 óta készíti a Rátkai-papucsokhoz a felsőrészeket. Milyen a Rátkai-papucs? Valóságos műremek. Ahogyan A Szegedi festők című kötetben két méltatója is azt mondja, hogy Pataki Ferenc a város képzőművészeti életének „rakoncátlan fenegyereke". Nemrégiben, amikor a szegedi képzőművészek arra a kényszerű-keserű akcióra szánták rá magukat, hogy rögtön a vernisszázs után leszedték és hazavitték a munkáikat, mert ki akarták fejezni, hogy a képtár megszüntetéséhez, a város képzőművészetének lassú kimúlásához nem asszisztálnak - Pataki az elsők között volt, aki leakasztotta a festményét. Pedig alighanem őt keserítette a helyzet a legjobban. Hiszen már tervbe volt véve, hogy nagy életmű-kiállítást rendeznek neki... Megérdemli - gondoltam, s csak napokkal később jöttem rá: nyilván az is előhívta a tervet, hogy mindenki „Pataki Ferije" az idén 60 éves! Ami egyszerűen hihetetlen. Évtizedek óta - mindig ugyanolyan. És mindig más. Közvetlen, barátságos, nyílt, szókimondó. Aranyszívű. Ha begurul, a szeme akkor is mosolyog. Mégis, talán ilyenkor jobb nem találkozni vele... Ami nehéz, mert állandóan mozgásban van. Mint a higany. A leginkább felvillanyozottnak a tanítváRátkai Sándor. (Fotó: Schmidt Andrea) ma mondják: mindegyik egyedi termék. Hagyományos módon, kézi munkával készül, jellegzetes szegedi díszítő motívumok felhasználásával. Örülhet az a kiváló néptáncos, akinek megadatik, hogy valódi szegedi papucsban rophatja a dél-alföldi táncokat. Sokan vannak ilyenek. Régebben bárPataki Ferenc. (Fotó: Schmidt Andrea) nyai között látszik. A fiatal, tehetséges művészpalánták körében olyasmi érzése lehet, mint most az udvarunkon annak erős örökzöldnek: ha maga köré tekint, friss, színes, üde, illatos tavaszi virágokban gyönyörködhet. Pataki Ferenc munkái mint a személyisége. Azt írják a szakértők, hogy érzéki indulatú, expresszív, szélsőséges, romantikus és kísérletező képzőművész, aki sok műfajban, változatos stílusú és témájú műveket alkot. Nem lehet beskatulyázni. (Még fenegyereknek sem!) Az ember megnézi a munkáit, ránéz az emberre - és irigykedik. Pataki Ferenc azok közé tartozik, akikről azt szokás mondani: teljes életet él. E. S. ki emberfia megvásárolhatta a különleges lábbeliket a Budapesti Ipari Vásáron, vagy a Szegedi Szabadtéri Játékok idején itt, a városi standon. Mostanában alighanem már csak a Munkácsy utca 5. szám alatti Rátkai-házban, az előszobában berendezett műhelyben rendelhető meg. Rengetegen látogatják a műhelyt, országból, világból. Mert az a helyzet, hogy Rátkai Sanyi bácsi papucsa a kevés számú szegedi unikum - mint a világszerte ismert Pick szalámi vagy a szegedi paprika - egyike. Büszkék is rá a városlakók. Rátkai bácsi most 87 éves. Dolgozik, mint mindig, pontosan, szépen. Szeged néprajztudósa, a másik Sanyi bácsi, Bálint Sándor professzor szerint „A papucsosoknak igaz volt az életük." Rátkai mester egész élete, embersége, felelőssége bizonyság a tudós igazára. S. E. Tudományos kuratóriumi díj Csetri Lajos irodalomtörténész Társadalmi-állampolgári kuratóriumi di/ Rátkai Sándor papucsos