Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-13 / 61. szám

6 KAPCSOLATOK KEDD, 2001. MÁRCIUS 13. Schiller-bemutató a nagyszínházban Don Carlos, post politica Szabó Gabi mint Valois Erzsébet és Pataki Ferenc mint Erzsébet fia és szerelmese: Don Carlos. (Fotó: Miskolczi Róbert) Miről íri Oeee? (1999-2001) jy- ilakoltatják Zámolyon a kultúrházban lakó romákat. l\- Hazaköltözhetnek a zámolyi romák. Tűz ütött ki a zámolyi romatelepen. Szigorúbb rendőri védelem a rettegő zámolyi romáknak. Elmenekült az utolsó roma család is Zámolyról. Nem akarják elfoglalni otthonaikat a romák. Strasbourgba indultak menedékjogért a zámolyi romák. Később lesz döntés a zámolyiak menedékjogáról. Az Igazságügyi Minisztérium szerint valótlanságokat állítanak a zámolyi romák. Aggasztónak tartja a romák magyarországi helyzetét a kisebbségi ombudsman. Az Európai Unió tart a romák kivándorlási hullámától. Állami támogatást kapnak itthon a Strasbourgban tartózkodó zámolyi romák. Hárommilliós kártérítést követelnek a Franciaországba kivándorolt zámolyi romák. A Franciaországba menekült zámolyi romák többsége pozitív választ vár a menekültstátust igénylő kérelmükre. Moszkva cáfolja szerepét a romák kivándor­lásában. A magyar bíróság szerint nem történt törvény­sértés a zámolyi romákkal szemben. Kitelepítené a romá­kat a megkérdezett pedagógusok egynegyede... S. T. Gergely-járás Ópusztaszeren Több évszázados hagyományt elevenítettek fel a skanzen házait végigjáró kisdiákok. (Fotó: Schmidt Andrea) Érdekes és a minden­napjainkra érzékeny előadást hozott létre Esz­tergályos Károly a szá­zadokkal ezelőtti költő­óriás verses drámai monstrumából. A dra­maturgként is erős kezű rendező Schiller Don Car­losát hibátlan logikával rövidítette mintegy há­rom játékórányira. De be kell vallani az ambi­valenciát: a jelenlegi sze­gedi színjátszási közeg­ben professzionálisnak tartható produkcióból mégis hiányzott az átütő erő - a bemutatón. Kö­vetkeztetés: később is meg kell nézni. Éppen a bemutató más­napján olvashattam Dévény István filozófus interjúját. Spengler determinizmusa kapcsán hivatkozott Pascal­ra, aki azt mondta volt, ha Kleopátra orra csak két cen­tivel hosszabb, akkor Antoni­us és Caesar nem veteksze­nek egymással, hanem eset­leg összefognak. Másképp alakult volna a világtörténe­lem. A Don Carlos megírása­kor mindössze huszonöt esz­tendős Schiller első nekifu­tásra „családi képet" gondolt festeni, a spanyol királyi ud­var bennfentes vízióját azon­ban mégis fölcserélte egy bo­nyolult „történetre", amely­nek szereplőit a hatalom kér­dései, a zsarnokság és a sza­badság ütközetei, elvek és eszmék irányítják. Gondol­tuk mi, sokáig, mert hiszen a legtöbb színpadi feldolgozás is ezt közvetítette. Emlékeze­tesen Ruszt József adaptáció­ja, az ő szertartás-színházá­nak kecskeméti megszületése idején. Mi mindent tud, fog­lal magába egy klasszikus! ­mondhatjuk Esztergályos Károly mostani változatát nézve, amely éppen a teljes ellentéte a Ruszt-félének. Mégis kétségtelenül Schiller­hű variáns: a színházi kon­venciók biztos kezű beveté­sével elővarázsolt, megkapó­an korhű és megdöbbentően mai - „családi kép". Ruszt színpadán szinte a csupasz, elvont eszmék ütköztek. Az emberek - mint bábok. El­szenvedői történelmi erők üt­közeteinek, „ministerek", az­az szolgáló segédek a világi szertartásokban. Esztergá­lyos ellenben alighanem Pas­callal ért egyet. Az ő Don Új körzeti megbízotti iro­dát avattak tegnap Szőregen a részönkormányzat és a Szege­di Rendőrkapitányság együtt­működésének köszönhetően. Bár Szőregen eddig is műkö­dött rendőrőrs, most a telepü­lés központjában, a részön­kormányzat irodaházában ka­pott helyet a hivatal, amely az újszegedi rendőrőrs közvetlen irányítása mellett működik majd. Balogh Zoltán alezre­des, szegedi rendőrkapitány Tóth Csaba, szőregi önkor­mányzati képviselővel adta át az új irodát az ott ezentúl szolgálatot teljesítő rendőrök­nek. A kapitány ígéretet tett arra: még az idén használhat­ják a körzeti megbízottak a „robotzsarut", azaz a központi számítógépes rendszert is Szőregen, így a nyomozati munkában is közvetlenül részt vehetnek majd. A kapitány Carlosában nem eszmék, ha­nem földhözragadt emberi érzelmek irányítják a törté­nelmet - mintha Kleopátra orra. Míg a hatalmi témával, a politikummal foglalkozó Don Carlos-interpretációk­ban a korszak történelmi erői fordítják tragédiába az embe­ri sorsokat, itt az emberek kusza, zűrzavaros, érzemé­nyei, erkölcsei vagy erkölcs­telenségei fordítják tragikus­ba a történelmet. • A rendező, mint jeleztük, bőven számít a színházi konvenciókra, a nézők által hagyományosan elfogadott színpadi jelzésekre; a színé­szeit mégis jól érzékel­hetően nem az „elvont", ha­nem egyfajta „realista", di­vatosabban szólva pszicho­logizáló játékmodor felé te­reli. Egyfajta közmegegye­zésre támaszkodik Szlávilc István sokfunkciós, techni­kás mozgékonyságában és képlékenységében is egysé­ges, a komor kor stílusát ké­pi erővel idéző díszletének használatakor. A szín- és je­lenetváltásokat filmvágás­szerűen, sötétekkel, vala­mint érzékenyen kiválasz­tott, a tartalmi értelmezést segítő, vagy hangulatfestő zenékkel oldja meg, s a de­rengésben teljes színházi természetességgel dolgoz­szerint fontos, hogy a körzeti megbízottak folyamatos, jó kapcsolatban legyenek a szőregi lakosokkal. Ebben könnyíti meg a dolgukat az, hogy a jövőben a település legfrekventáltabb helyén tel­jesíthetnek majd szolgálatot. „A borbéllyal és a boltossal mindenképpen jóban kell len­niük a rendőröknek, hiszen ők egy kistelepülés minden ügyéről tudnak" - vélte a ka­pitány. A rendőrök egyébként a jó idő beköszöntével itt is motorra ülhetnek, s a Szege­den is jól bevált robogókkal még rugalmasabban végezhe­tik föladatukat. Az új körzeti megbízotti iroda létesítéséhez egyébként az önkormányzat az ingatlan rendelkezésre bo­csátásával, a rendőrség pedig a felújítás költségeinek válla­lásával járult hozzá. K. B. nak a díszletezők. Az egy­szerű, ám túlmozgásosságá­tól mégis nagyon „kitalált­nak" ható díszlet mintegy képi jelzése annak az érzel­mi és erkölcsi útvesztőnek, az emberi viszonyok zeg­zugos bonyolultságának, amiről szól a mostani Don Carlos. Ez a közeg nem a királyi zsarnokság börtöne, hanem a magunké. Ahol az önmaga számára is talányos ember úgy bolyong, mint Szabó Gabi-Erzsébet király­né ama sötét éjszakán, kezé­ben az illékony fényű szál gyertyával. A gondos világí­tással, a kifinomult képbeál­lításokkal, a fantáziás tér­szervezéssel néha borzonga­tóan hatásos ez a színpad. Hieronymus Bosch táblái előtt éri el valahogyan így a szemlélőt a saját érzelmi-er­kölcsi poklának sötétje... Já­noskuti Márta csodaszép jelmezei ugyancsak a szín­házi konvenció jegyében születtek: dehogy pont olya­nok, mint Fülöp király ud­varában voltak, mégis a kor tökéletes illúzióját kínálják. Sokat segítenek a színészek­nek - véghezvinni egy já­tékstílusbeli nehéz kettőssé­get. Egyik benyomás: mint­ha filmfelvételen lennénk. A mozdulatok-gesztusok álta­lában visszafogottabbak, mint egy hagyományosan Munkatársunktól Gyermekek részére rende­zett szépségversenyt a múlt hétvégén a Szegedi Fürdő és Hőforrás Vállalat. Az újsze­gedi Gombában 51 apróság fogott rajtszámot és vonult el a zsűri előtt. Két kategóriá­vérbő, érzelmileg túlfűtött, áradóan romantikus színpa­don a konvenciók szerint le­hetnének. A színészi reakci­ók inkább mai hétköznapi­nak mondhatók. Ugyanak­kor nem lehet nem észre­venni mívesen kidolgozott színpadiasságukat. Példa: őrületes jelentősége támad Pataki Ferenc-Don Carlos habozó mozdulatának, amellyel visszatartja egy pillanatra az irattartóját Posa márkitól. Megbízik a barát­ban, persze, ám utóbb jön a bizonyíték, hogy ösztöne helyesen működött, amikor átvillámlott rajta: talán még­sem kéne az egész paksamé­tát más kézre hagyni! Szé­pen rímel a jelenet egyéb­ként egy másikra, a királyné szinte centire azonos moz­dulattal tartja vissza, ugyan­csak Posától, a saját titkos levelét. Tartalomdús Erzsé­bet királyné és Posa márki kartartása kettejük búcsúzási jelenetében: úgy ölelik egy­mást, mintha abban a pilla­natban fölismert szerelmi szenvedély láncolná össze őket... És az előadás örven­detesen gazdag hasonló, közismert-természetes, és mégis mesterségesen teátrá­lis finomságúra csiszolt gesztusokban. A sok munka nyoma minden percben lát­szik, az előadásegész mégis ban, nullától 3 éves, illetve há­romtól hatéves korig indulhat­tak a kicsik. A piciny ver­senyzőknél nem csak a kül­csín számított. A műsorvezető többek között kíváncsi volt kedvenc játékukra, meséjükre, milyen az oviban, illetve mi a sajnálatosan nélkülözi az át­ütő erőt. Miért? Nem tudom. • Gyanítom csak, hogy azt a pszichologizáló játékot, amit Esztergályos vár el a színé­szektől, nos, azt megérthetően nem mindenki tudja produkál­ni. Király Attila tudja. Schil­ler leginkább átpolitizált alak­ja, az elvek-embere-Posa alig­hanem ezért lesz főszereplő, emblematikus és nagyon mo­dern, mai figura ebben a szán­dékoltan „elvtelenített" elő­adásban. Király Attiláé - affé­le menedzser-típusú Posa. Mindent akar és mindenkit. Jön, lát, győz, mindenhez és mindenkihez ért, szót ért, amikor és akivel csak kell, megtervezi és irányítja a ma­ga és a mások sorsát és még arra is van gondja, hogy siker­telenség esetére megszervezze a saját szép pályavégét. Az utókornak, mert ahhoz is neki muszáj hozzászólni. Mindezt az ifjabb Király lefegyverző színpadi természetességgel és teljesnek tetsző színészi fegy­vertárral éri el. Van képessége a rendezői igény szerinti ké­nyes kettősségre. Azt gyaní­tom, a pszichológusokkal és színészmesterség-értőkkel egy húron, hogy azért, mert ­egyéniség. Érdekes módon egyetlen politikai intrikus-alak azért megmaradt a magánbajoktól sújtott udvari gárdában, s ez a Király Levente által játszott főinkvizitor. Hiszen a szöveg­rövidítési láz nem érte el a Posa hosszú pórázáról, a kon­cepciós politikai gyilkosság profi tervéről szóló mondatait. Még érdekesebb, hogy vala­hogyan a mai klientúra-építő hatalmasokra is emlékeztet Szalma Tamás Fülöpje... S eme hatalmasság udvari vi­szonyainak áldozataként is el tudjuk képzelni a fiát, Pataki Ferenc ifjonti-naiv és kissé széllelbélelt Carlosát. Nemkü­lönben Bognár Gyöngyvér egyszerhasználatosságba be­lerokkanó Eboli hercegnőjét... Mi több, a férji zsarnokságot asszonyi méltósággal bár, de kétségtelenül nehezen tűrő, valódi érzelmeit önmaga előtt is eltitkoló Erzsébetet, Szabó Gabi királynői királynéját is... Nem beszélve a századok óta ugyanaz-típusú talpnyalókról, Fazakas Géza Albájáról, Rácz Tibor Domingójáról... Nesze neked, politikamentes előadás! Sulyok Erzsébet jele. A kicsiknél a 3 éves Kecs­keméti Tamás lett az első. A nagyoknál pedig az ötéves Ba­logh Annabella diadalmasko­dott. A két szegedi győztes egy-egy tortát, tíz alkalomra szóló családi fürdőbelépőt, ii­letve vacsorameghívást kapott. Gergely-napi diáktoborzó volt tegnap az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark­ban. A látványos és immár ha­gyományos rendezvényen az Ópusztaszeri Általános Iskola kisdiákjai korhű mondókákkal, énekekkel színesített előadása járult hozzá az egykori nép­szokás felelevenítéséhez. A középkorban, amikor nem volt kötelező az iskolába járás, a diákok toborzással igyekez­tek maguk közé csalogatni kis társaikat. Végjárták a házakat és ahol nem volt gyermek, ott a szegény családból származó diákok ennivalót kértek a gaz­dától. A 16. században ez azért is vált szokássá, mert a tanítók részére - hiszen nem kaptak fizetést - már korábban is gyűjtöttek adományokat. Ké­Munkatársunktól Március 14-én, szerdán az Ópusztaszeri Nemzeti Törté­neti Emlékpark Kht. a ke­resztény magyar állam mil­lenniumának tiszteletére fa­ültetést szervez. A program 10.30-kor kezdődik Jancsák Csaba, az SZTE HÓK elnökének, majd Nagy László igazgató köszöntő szavaival. Ez után a Kisteleki Művészeti Iskola fúvósai Kossuth-nótákat ját­szanak, 1 -p-M FejedeUm Gimnázium i<n,uiói pedig sőbb ezt kötötték össze a di­áktoborzással. Mindezt eleve­nítették fel az igen látványos jelmezbe öltözött ópusztaszeri gyermekek a tegnapi Gergely­járás alkalmával. Az emlék­park skanzenjének házaiba dal­lal köszöntek be a pántlikásan felöltözött, dobbal, zászlókkal felszerelt kisdiákok. Verseik­kel bemutatták az iskolai életet, de körútjukra most elkísérte őket Gergely pápa és a püspök is. A kis csapat, a sikeres körút után, a kosarakba gyűjtött ado­mányokkal visszatért az isko­la udvarára, ahol a tanító úr fo­gadta régi és új tanítványait. A rendezvény résztvevői pedig nagy tapssal jutalmazták az ópusztaszeri tanulók produk­cióját. N. R. J. március 15-i megemlékezést tartanak. 13 órakor Berki Viola festőművész kiállítását Dömötör János művészet­történész nyitja meg. Az ifjúsági liget telepíté­sében a megyében tanuló diákok segédkeznek. Az ökumenikus kápolnánál a történelmi egyházak püspö­kei, a Magyarok Házánál pe­dig a határon túli magyarság képviselői, valamint az Apáczai Csere János Szak­kollégium elnöke vesznek részt a ic,u.,UÓ3ben. Új körzeti megbízotti iroda Szőregen Jön a robotzsaru! Szépségverseny a Gombában Félszáz apróság vonult föl a medence szélén. (Fotó: Miskolczi Róbert) Millenniumi faültetés

Next

/
Oldalképek
Tartalom