Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-12 / 60. szám

HÉTFŐ, 2001. MÁRCIUS 12. CSONGRÁD MEGYE 3 jegyzet Orvosok, középiskolás fokon wy~ettő húgocskám született egyszerre, egészségesen ­l\. kilenc nappal később túl voltunk az egyik temeté­sén, s készültünk a másikéra. Kólifertőzés söpört végig a szülészeti osztályon, ami nyolc nap lappangási idővel, el­ért mindenkit, aki ez ülő tájt ebben a kórházban jött a vi­lágra. Ruháskosarakban hevertek a picinyek a folyosó­kon, menthetetlenül. Nekünk mégis megtörtént az orvosi csoda, megmentettek egyet, a miénket, Máriát. Teljes volt a hírzárlat, soha nem tudtuk meg, ki okozhatta a higié­niai malőrből bekövetkezett tömegszerencsétlenséget. Nyolc évvel később. Apámnak szorított a mellkasa, a körzeti orvos mellhártyára tippelt - tévedett. Pár nap múlva kiderült, szívinfarktus volt. Apám még leadta óráit az iskolában, ahogy az egy becsületes pedagógushoz il­lik, becsukta az osztálynaplót, aztán hazaigyekezett, meg­halni. Mire belépett az ajtón, már nagyon rosszul volt, anyám vízért rohant, s mire visszaért, kishúgom már csak halott apukáját rázogatta. Apósom másfél hónappal ezelőtt iszonyatos derékfájá­sokkal kezdte meg kálváriáját az egyik kelet-magyaror­szági város egészségügyi intézményrendszerében. A házi­orvosnál kezdeti, fájdalomcsillapító gyógyszereket ka­pott, egyre többet szedett, aztán már az erősebb injekciók sem segítettek. Megkezdődtek a kivizsgálások. Szakren­delőből ki, szakrendelőbe be, életfogytig tartó sorok min­denütt - kivárta, kibírta. A negyedik héten eljutott CT-re is. A leletből a reumatológus megállapította: valamilyen gyulladásos góc lehel a gerincében. Majd hazaküldte ­két hét múlva talán lesz szabad ágy az osztályon, mond­ván... Három nap múlva rohamkocsi szállította a sürgős­ségi osztályra, gyakorlatilag mindkét lába lebénult. Az ügyeletes orvosnő mint a Vészhelyzet legizgalmasabb je­leneteiben, azonnal diagnosztizált, intézkedett. Az idegsebészeten hat órát dolgozlak az apósomon. Áldott biztos orvosi kezek, sikerült! Lábai ugyan még ma sem sokban különböznek két fatuskótól, de - az orvosok és a gyógytornászok szerint is - újra fog járni. És ez óriási! itt néhány családi esettel csak azért hozakodtam elő, LL hogy a kellő erkölcsi alappal prédikáljak az orvosi felelősségről. Aminek apropója az elmúlt hetek orvospe­re, bocsánat, orvosegyetemi pere, melyben, mint közis­mert, a Legfelsőbb Bíróság elmarasztalta a szegedi gyó­gyítóintézményt. Négy és fél év után Toppantóné ország­világ előtt bebizonyította igazát: férje nem természetes halállal halt meg. „Elkezelték". Szakszerűbben: orvosi műhiba történt. A bírósági ítélet óta számtalan telefon érkezik szerkesztőségünkbe, olvasóink közül sokan máig keresik az egyszemélyi felelőst, nemcsak ebben az eset­ben, általában is. Kezdjük azzal a triviális tétellel, ami a fenti példákból is kiolvasható: vannak jó orvosok, meg rossz orvosok. De ez az élet minden területén így van. Az egészségügy azonban attól más, hogy munkadarabja maga az ember. S mint olyan, tudjuk, egyszeri és megis­mételhetetlen, a selejt tehát itt megengedhetetlen. Előbb vagy utóbb mindnyájan az orvosok kezébe kerülünk, ezért megnyugtató lenne axiómaként kimondani: gyó­gyítani a felkészültség, a felelősség, s a szeretet bizonyos fokán alul nem lehet, és nem is szabad! Talán éppen ebben áll a hivatás lényege is. Meggyőződésem, az orvosok többsége minden mérce szerint méltó a legnagyobb tiszteletre, s igen sokan közü­lük a csodatevésig elmennek gyógyítómunkájukban. Ép­pen ezért nem értem: ezek az emberek miért nem vetik ki maguk közül a nem oda valókat, s miért vállalnak néma­ságukkal maguk is cinkosságot a vétkesekkel?! Miért zárják velük úgy a sorokat, mint valami elfuserált keleti kasztban? Mert mindenki hibázhat? Ma o, holnap én? Nem igaz! Másképp, más helyzetekben, más minőségben hibázik a felkészületlen, felelőtlen, slendrián doki, s másképp a hivatását mindig magas szinten gyakorló doktor úr. Ha az utóbbi téved vagy hibázik, elfogadom, mert mindent megtett azért, hogy ne következzék be a baj. S ha mégis, tudom, neki éppoly nehéz, mert van lel­kiismerete. Nem értem az Egészségügyi Tudományos Tanács vi­selkedését sem. Úgy tesznek ezek az urak ott fönt a kaszt csúcsán, mint a diákok egy középiskolás osztályban: ha a fene fenét eszik sem adják ki maguk közül a csínytevőt, bármit követett is el. Csakhogy míg a személyiségfejlődés eme tinédzserkorában ez a magatartás teljesen normális, felnőtt korban súlyos retardáltságot jelent. A „kifejlett" felnőtt ember ugyanis felelősséget vállal tetteiért, s ugyanezt várja el a másiktól is. Míg azonban Magyaror­szágon nincs egyéni felelősség az egészségügyben - leg­följebb a hálapénz felmarkolásakor esély sincs arra, hogy kikopjanak, de legalábbis megváltozzanak a hiva­tásukat nem, legföljebb a szakmájukat ímmel-ámmal gyakorló orvosok. A mindenkori magyar kormány felelőssége igen nagy: a szabadságban eltöltött tizenegy év alatt, egyik sem volt képes megváltoztatni ezt a reánk kövesedett ellátó­rendszert, ugyanakkor anyagi megbecsülésükben porig alázták az ott dolgozókat. Politikus hölgyek és urak! Az egészségügyben tényleg vérre, emberre, életre, halálra megy a játék - előbb utóbb az önökére is. Az ügyfelek a ludasak a perek elhúzódásában A bírák között is akad alkalmatlan A tejüzem szennyvizét a csatornába engedték Rekordösszegű bírság Makón A közvélemény hamarabb mond ítéltet egy-egy ügyben, mint az arra illetékes, a bíró­ság. Amennyiben a későbbi, hivatalos döntés nem cseng össze a nép vélekedésével, akkor azt mondják, biztos le­fizették a bírót. Hogyan véle­kedik erről, az ügyek elhúzó­dásáról, az ítélőtáblák felállí­tásáról dr. Solt Pál. az Orszá­gos Igazságszolgáltatási Ta­nács (OIT) és a Legfelsőbb Bíróság elnöke? - Előfordul, hogy a bűn­cselekmény elkövetése után 3-4 évvel születik meg az ítélet, sőt az idő múlása még a vádlott mal­mára hajtja a vizet, eny­hébb ítéletet kap. Egy vá­lópernél, vagy vitás cég­ügyeknél is szeretnének a felek mielőbb túl lenni az egészen. A bíróság kezé­ben milyen eszközök van­nak az ügymenet gyorsítá­sára? - A bírósági eljárások 70­80 százaléka egy éven belül befejeződik, természetesen a maradék 20-30 százalék is na­gyon sok. Az érintettek joggal kifogásolják, hogy sokáig kell várniuk az ítéletre. Az Orszá­gos Igazságszolgáltatási Ta­nácsban rendkívül nagy fi­gyelmet szentelünk ennek a témának. Természetesen nem csak az ügyek gyorsítása a cél, hanem az is, hogy egy ésszerű időhatáron belül, megalapozott, korrekt eljárás végén szülessen meg a határo­zat. Ugyanakkor meg kell azt is mondani, hogy az ügyek el­húzódását a legtöbbször ép­pen az ügyfelek okozzák. Saj­nos meglazult a bírósági meg­jelenés fegyelme, a szabadlá­bon védekező vádlottak nem mennek el a tárgyalásra, a ta­núk egy része sem. A bonyo­Dr. Solt Pál szerint a Legfelsőbb Bíróság jelenleg olyan ügyekkel is kénytelen foglalkozni, amelyekkel nem neki kellene. (Fotó: Miskolczi Róbert) lult ügyeknél szakértőt kér fel a bíróság, a vélemények pedig soká készülnek el, és még so­rolhatnám. Arra viszont na­gyon figyelünk, hogy bíró mi­att ne halasztódjanak el a tár­gyalások. Előírtuk, hogy egy helyi bírónak legalább 80-90 tárgyalási napot kell tartania egy évben. - A jelenlegi eljárási rend­szerben a másodfokú ügyek jelentős része - pél­dául ha a perérték megha­ladja a 10 millió forintot ­azonnal a Legfelsőbb Bí­róságra kerül. Ott pedig akár 2-3 év is beletelhet, mikorra kimondják a vég­ső szót. Ezek szerint még­sem volt rossz ötlet az íté­lőtábla, amely bevezetését elodázták? - Valóban, a Legfelsőbb Bíróság helyzete speciális. A legkevésbé lenne a feladata a fellebbezési ügyek tárgyalása. Ezt fogja majd megszüntetni az ítélőtábla. Amire eredendő­en hivatott: biztosítsa az or­szágban a jogszabályok azo­nos alkalmazását, jogegységi döntéseket, határozatokat hoz. Jelenleg óriási a teher a Leg­felsőbb Bíróságon. Nem csu­pán a polgári peres ügyek mi­att, hanem azért, mert a cég­felszámolásokban is itt törté­nik a másodfokú eljárás, le­gyen szó akár a legkisebb be­téti társaságról. Annyi ilyen ügy van, hogy tényleg két év múlva kerülhet sorra egy-egy cég, miközben a gazdasági élet szereplőit ez jogosan bosszantja. Akkor lesz válto­zás, ha változik a hatáskör. - A jogharmonizáció kér­dése régóta napirenden szerepel. Az Európai Unió szellemiségében mást vár-e el a magyar igazság­szolgáltatástól, mint a je­lenlegi gyakorlat? - Alapvetően nem. A ma­gyar jogrend és az igazság­szolgáltatási szervezet megfe­lel az európai normáknak. A bírósági munka során már mostanában is megjelenik az európai jog. Éppen ezért, évek óta teszünk erőfeszítéseket a bírák európai jogi oktatására. Ennek egy nagyszabású prog­ramja zajlik éppen Phare-tá­mogatással. Külföldi szakem­berek képzik a kollégákat. Alapképzésen valamennyi bí­ró részt vesz majd. - Ritkán hallani arról, hogy egy bírót alkalmat­lanság címén elbocsátot­tak volna a testülettől. Ennyire jó lenne a kivá­lasztási módszerük? - A törvény lehetőséget biztosít rá, hogy egy bíró al­kalmatlan minősítést kapjon. Ilyen esetben az OIT javasla­tára a köztársasági elnök fel­menti a bírát tisztségéből. Ter­mészetesen az illető munka­ügyi perben vitathatja a dön­tést. Kétségtelen, ritkán kerül erre sor, bár két nappal ezelőt­ti ülésén az OIT tett egy ilyen javaslatot. - A közvélemény egy-egy ügyben hamarabb mond ítéletet, mint a bíróság, eb­ben persze a sajtó is ludas. Nos, ha a köz vélekedése és a későbbi bírói döntés között nagy az eltérés, ak­kor könnyen megfogalma­zódik, „biztos lefizették a bírót". Elnök úr találko­zott már ilyen esettel? - Olyannal igen, hogy ha­marabb tört pálcát a közvéle­mény valakinek a feje felett. Viszont egyetlen ügyről sem hallottam, amikor bírót kor­rupcióval gyanúsítottak volna. Tavaly az országban két bíró­val szemben indult eljárás közlekedési vétség, eggyel szemben pedig okirat-hamisí­tás miatt. - Akkor az egyetlen szer­vezet lenne, amely mentes a korrupciótól? - Ilyen eljárás nem indult még. Úgy gondolom és hi­szem, hogy a bírói kar való­ban mentes a korrupciótól. A munka természetén, a hivatá­sérzeten túl a struktúra is olyan, hogy kizárja ennek le­hetőségét. Első fokon egy bí­rójár el, másodfokon már há­rom kolléga tárgyal, miként a Legfelsőbb Bíróságon újabb három. Ez a rendszer eleve kizárja, hogy bármi ered­ményt lehessen elérnie an­nak, aki ilyesmiben törné a fejét - mondta végezetül dr. Solt Pál. V. Fekete Sándor A szegedi székhelyű Gala Hungária Rt.-t a hozzá tartozó makói sajt­gyár környezetszennye­zése miatt 1997-ben 24, 1988-ban pedig 27 millió forintos birsággal sújtotta az Alsó-Tisza Vidéki Kör­nyezetvédelmi Felügyelő­ség (AT1KÖFE). A környe­zetvédők határozata azonban még mindig nem jogerős. A Gala Hun­gária időközben korsze­rűsítésekbe kezdett Ma­kón. Egy harminc esztendeje megtűrt állapot vezetett el odáig, hogy az Alsó-Tisza Vi­déki Környezetvédelmi Fel­ügyelőség nagy összegű bír­sággal sújtotta a Gala Hungá­ria Rt. - volt Szegedtej Rt. ­makói sajtgyárát. Az üzem ugyanis szennyvizét, amely magas növényi és állati zsira­déktartalma miatt súlyosan károsította a környezetet, a közeli Jámbori belvízcsator­nába engedte. Krémfehér sajt­ról lévén szó, az üzem nagyon sok sót is használt a technoló­gia során, amely szintén a szennyvízzel együtt távozott a berendezésekből. Tamás Miklósné környe­zetvédelmi felügyelő jól is­meri az üzemet, valamint azt az aktát, amely évek hosszú sora alatt hízott vaskossá. Úgy emlékszik, a makói üzem sor­sa a rendszerváltást követően hosszú ideig kétséges volt. senki sem tudta, megmarad-e tese. - A Gala Hungária Rt. ugyanis beruházásba kezdett Makón, s tudomásunk szerint újabb korszerűsítéseket is ter­veznek. Kérdéseinkkel megkeres­tük a Gala Hungáriát is. Ben­gyik Károly műszaki beruhá­zási igazgató a cég védelmé­ben elmondta, a környezet­szennyezési bírságot az előd Szegedtej Rt.-nek „köszönhe­tik", akitől a 30 éve fennálló állapotokat örökölték. - Cégünk 1999-ben meg­terveztette, 2000-ben pedig engedélyeztette azt a beruhá­zást, amelynek során 25 mil­lió forint értékben szennyvíz­tisztítóművet építettünk Ma­kón. Az üzemi próbákon már tál vagyunk, jelenleg a próba­üzem előkészítése folyik. Idén szeretnénk befejezni a beru­házást: újabb 25 millió forin­tot költünk majd arra, hogy a szennyvíztisztító köré egy épületet húzzunk fel. A műszaki igazgató-he­lyettes előrelépésnek tartja, hogy részt vesznek a terület csatornázásában, közösen Makó önkormányzatával, egy vízműtársulat keretein belül. A Gala Hungária 40 millió fo­rinttal járult hozzá a munkák­hoz. A helyzeten sokat javít az, hogy a tisztítóműnek kö­szönhetően a szennyvíz mennyisége 30 százalékkal csökken, másrészt hamarosan eljön az az az idő, hogy már nem a belvízcsatornába kell kivezetniük. Fekete Klára termelő egységként. Éppen ezért az alapvető környezet­védelmi beruházások is kése­delmet szenvedtek a Maros menti városban. - Minden évben kétszer vettünk mintát, a jegyzőköny­vek szerint 1997-ben először márciusban, majd októberben - mesélte a szakember. ­Mindannyiszor olyan értéke­ket kaptunk, amelyek messze meghaladták az elfogadható mértéket. Ezt követően hozott olyan határozatot a felügyelő­ség, hogy 21 millió forintos környezetszennyezési bírsá­got vet ki. Az általunk meg­állapított összeget a másod­fok, vagyis a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügye­lőség 24 millió forintra emelte föl. A bírságot azonban nem fi­zette meg a makói sajtgyárat üzemeltető Gala Hungária Rt., mivel a Legfelsőbb Bíró­ságnál jogorvoslati kérelem­mel élt. Ez azt jelenti, hogy az ATIKOFE határozata mind­máig nem vált jogerőssé, így a bírságot sem lehetett behaj­tani. A környezetvédelmi fel­ügyelők azonban tovább dol­goztak, s 1998-ban megint mintát vettek a szennyvízből. Mivel nem észleltek javulást, újabb nagy összegű, immáron 27 millió forintos bírságról hoztak határozatot. Mindhiá­ba. Azt is megtudom, ritka az ilyen hatalmas összegű kör­nyezetvédelmi bírság. A kör­nyezetvédelmi felügyelőknek ugyanis az a legnagyobb gondjuk, hogy csak kis össze­geket engednek kivetni a jog­szabályok, ráadásul olykor még az 5-40 ezer forintos bír­ságok is megjárják a Legfel­sőbb Bíróságot. - Az utolsó két esztendő­ben, 1999-2000-ben már kon­szolidáltabb mérési eredmé­nyeket kaptunk Makón - szólt hozzá a történethez dr. Szeles­né Kutas Borbála, az ATIKÖ­FE műszaki igazgató-helyet­Malcói tejüzem. Hátat fordítanak a múltjuknak? (Fotó: Karnok Csaba)

Next

/
Oldalképek
Tartalom