Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-09 / 58. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK. 2001. MÁRCIUS 9. Domaszékiekkel a Hargitán Áfonyapálinkára csúszott a léc Óriási havas fenyők közölt siklottak a fiatalok a lejtőn. (Fotó: Gyenes Kálmán) Kedves Környékbéliek! r

agadhatatlan: kifelé megyünk a télből! Nem azért, hogy megszóljuk az időjárásfelelősöket, de márciusban ez már illő is mifelénk. Emlegetik az éltes korúak, hogy volt idő, amikor József napján mezítláb taposták el a krumplit a friss szántásban, annyira fölmelegedett már a föld. Most még itt nem tartunk, de az énekes rigó már rákezdett; bele-beleszólóz az éj csöndjébe. Tavaszközeledtére hallatják vijjogó hangjukat a mező tocsogóira naszádoló bíbicek; szőlőmunkára sürgetnek a figyelmes cinegék, mert, bizony ránkszólnak: nyitnikék, nyitnikék! Ugye, a márciusi névnapok sorában Tamási Zoltán, Franciskát Ildikó, Gergelyt Krisztián, Matildot Sándor követi gyors egymásutánban és már itt is van József! Meg Benedek. Akik Sándorral, ha az emlegetett mezítlábas krumplivető időket nem is, de a meleget azért még hozhatják zsákban! És, akkor, hogy úgy mondjuk, tényleg lőttek az idei telünknek! Mint a kedves környékbéliek is tapasztalhatják, élnek sokan, akik nem bíznak a hozzánk érkező igazi télidőben, s oda mennek, ahol biztos a találka. A nagy hegyek ormaihoz, a havasok lábaihoz, ahol vad szelek fúnak és sűrűn hull a fehér hó. A domaszékiek például Erdélyben jártak, fönn a Hargitán. Hó volt annyi, mint errefelé tán soha. Testvérfalujuknál voltak látogatóban. Oldalunkon most erről olvashatnak, meg arról, hogy mit válaszol az áramszolgáltató cég, a Démász, amelyet a múlt heti Kitekintőnkben Isten ostoraként emlegettek a kisteleki áramhasználók, akik szóvá tették, hogy érdemtelenül bánnak velük, rossz áramért kasszíroznak verejtékkel szerzett tanyai forintokat. A fél Alföldet felügyelete alatt tartó áramszolgáltató részvénytársaság, amely gazdálkodását több milliárd forint nyereséggel zárta legutóbb is, válaszában azt mondja, hogy legyünk türelemmel, a „gazdátlan vezetékek" nem maradnak gazdátlanok. A

remény sohasem halhat el bennünk, példázza ezt rúzsai fametsző emberünk, akivel mi is valljuk: még sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. Köszönti mindnyájukat: A rúzsai metszőember A bő termés érdekében nyesegeti az ágakat Bata István. (Fotó: Miskolczi Róbert) A domaszékiek 1998 óta tartanak fönt testvérkapcsolatot Lövétével. A közel 3200 fős erdélyi községet és környékét már több ízben is felkeresték a Csongrád megyeiek. A napokban is járt egy küldöttség náluk. A többségében fiatalokból álló kis csapatot a Lövétéhez közeli Hargitafürdőn szállásolták el. Az erdélyi síparadicsomban nagyokat csúszhattak, sétálhattak és persze megkóstolhatták az ételspecialitásokat is a domaszékiek. Nincs is jobb közel tizenhárom órás zötykölődés után, mint egy pohárka házi készítésű áfonyapálinka - ugyanis ezzel fogadták a Hargitafürdőbe érkező domaszékieket. A sípályától fél kilométerre lévő Csiki panzióban kapott szállást Börcsök Lajos polgármester és népes csapata. A három kisbusszal érkező társaság öt éjszakát töltött a hófödte a Hargitán. A domaszékiek többségét régi barátként köszöntötte a panzió tulajdonosa, Csiki Mátyás. hiszen sokan már nem először pihentek meg a nemrég felújított, gyönyörű környezetben lévő motelben. Az első éjszakán nem kellett senkit sem álomba ringatni. A hosszú út, a bőséges vacsora és a „pálesz" megtette hatását. Másnap irány a sípálya! Ekkor derült ki, hogy néhányuknak - köztük e sorok írójának is - először csatoltak a lábára lécet. A hatalmas esések, bukások azonban szinte senkinek sem szegték kedvét a további próbálkozástól. Azért protik is akadtak a társaságban. Gál Zsolt és Darázs Norbert bátran siklott a pályán. A kezdők csak vágyakozva figyelték ügyes mozdulataikat. A múlt heti Kitekintőben, a Délmagyarország március elsejei számában megjelent „Lecsap az Isten ostora? cikk nyitva hagyta a kérdést: menynyi haszna keletkezik az áramszolgáltatónak a gazdátlan, tanyai hálózatokról ellátott fogyasztók áramdíjaiból? A részvénytársaság írásos válaszában kitért, arra is, hogy miért nem telik a haszonból a hálózatok rekonstrukciójára, felújítására? íme a levél: „Ha csak szigorúan a kérdés közgazdasági, üzleti oldalát tekintjük, a válasz viszonylag egyszerű: jellemzően a külterületi, tanyai hálózatokon az áramszolgáltatónál nem képződik közvetlen üzleti nyereség, olyan magasak az ilyen hálózatok fajlagos - egységnyi fogyasztásra jutó - létesítési, felújítási, üzemeltetési költségei, és olyan kedvezőtlenek a kihasználási mutatói, hogy tisztán üzleti, gazdasági értelemben vett nyereséges üzemeltetésről az ilyen hálózatok esetében sajnos nem beszélhetünk. A Démász ugyanakkor a tanyai - különösen a gazdátlanná vált hálózatokról vételező fogyasztók sorsát, helyzetét sokkal összetettebb kérdésnek tekinti annál, mint amit tisztán a rideg közgazdasági logika mentén lehetne kezelni. A mai „gazdátlan hálózatok" problémakör gyökerei a 60-as, 70-es évek intenzív tanyavillamosításainak idejére nyúlnak vissza. Dél-alföldön a villamoHiába, nem mindenki lehet a sípálya ördöge! A hegy tetején lévő barátságos kis kantin ablakából figyeltük a csúszásukat, miközben kortyolgattuk a forralt bort. Késő délután terülj-terülj asztalkám várta a síeléstől kifárad! csapatot. A panzió éjfekete szemű pincérnője, Angéla sürgött-forgott a vendégek körül. A csapat férfijai nem is állták meg, hogy legalább óránként négyszer-ötször el ne énekeljék a Csinibaba című filmből, Cseh Tamás után szabadon: „Andzséla, hát. utolért. sításnak egy sajátos változata alakult ki és terjedt el: termelőszövetkezetek az áramszolgáltató berendezéseitől kiindulva, a területükön lévő tanyákat összekötve, saját kivitelezésben. saját tulajdonú kisfeszültségű hálózatoka! építettek, és üzemeltettek. Szinte minden érintett segített ebben, ki hogyan tudott: a tanyákban lakók jellemzően a kivitelezésben vállalt munkával, az áramszolgáltató megkímélve a termelőszövetkezeteket a hálózatukon lévő fogyasztóktól való díjelszámolás vesződségeitől, vállalta, hogy az „elfogyasztókkal" közvetlenül számolja el a villamos energia ellenértékét. A korabeli szereplők jó szándéka, segíteni akarása, jó indulata ma sem kérdőjelezhető meg: a villany bevezetésével javítani minél több tanyai lakos életkörülményein, megélhetési lehetőségein. A létrejött „művek" műszaki. gazdasági és sok esetben életvédelmi szempontból azonban annál inkább megkérdójelezhetóek: szabványtalan, sokszor hulladék, vagy bontott anyagokból épített, sem villamos, sem mechanikai szempontból nem méretezett kisfeszültségű hálózatok tömegei. A probléma a 80-as, 90-es évek fordulóján éleződött ki, amikor is a hálózatok üzemelaz a híres szerelem...!" Ilyen kiszolgálás mellett jobban csúszott a csiki sör is. Esténként vidám nótázás törte meg a havas táj csöndjét. A panzió ebédlőjében születésnapi „zsúrra" gyűltünk össze. A domaszéki polgármesteri hivatal gazdasági tanácsadójának. Ashóth Ákosnak az öccse ünnepelte ötvenedik születésnapját. A fél évszázados Csaba nemcsak a sípályán, hanem este a diszkóban is bemutatta fantasztikus lábniunkáját. Azért maradt idő a lövéteitetését addig biztosító tulajdonos termelőszövetkezetek tömegesen szűntek meg jogutód nélkül, vagy alakultak át szinte követhetetlen tulajdonosi változások sorozatában. Szinte csak két dolog emlékezteek felkeresésére is. A Börcsök Lajos, Száraz Ferdinánd és Bába Karola alkotta kis küldöttség fél napos kirándulást tett a testvértelepülésen. Míg a „nagyok" odavoltak, addig a többiek szokás szerint leléceltek. A domaszéki hentesmester, Ferdinánd két fia, Zsolt és Gergely remekelt a pályán. Az ifjú pár, Kiri Zsolt és Bende Gabriella inkább a sétát részesítette előnyben. Bejárták a környéket, még a hegy tetején lévő Ózon panzióba is felcaplattak. Az egésznapos mozgás az tett a múltra: az egykori tulajdonosok és üzemeltetők által elhagyott, „gazdátlanná" vált, egyre romló műszaki állapotú hálózatok, és a róluk továbbra is áramot vételező tanyai fogyasztók. ifjakat egyáltalán nem fárasztotta ki. Hajnalig nyomták a blattot. A polgármester kisebbik lánya, Brigi megmutatta, hogy a zsírozás nem korfüggő. Nővére, Bea közben egy keresztrejtvénnyel bajlódott, amihez Dobó Odettől kapott jócskán segítséget. A bő egy hetes kiruccanás azonban gyorsan véget ért. Az utolsó napon, reggeli után szedelődzködött a társaság és útra kelt. A szakadó hóban sokáig integetett nekik Csiki Mátyás és felesége, Julika. Kormos Tamás A Démász Rt. érzékelve a problémát, a 90-es évek elején egy programot dolgozott ki a jogi, a műszaki-gazdasági kérdések megnyugtató, hosszú távú rendezésére. Lényege, hogy a hálózatok egy, a szabványoknak való megfelelést biztosító felújítást követően a részvénytársaság tulajdonába kerülnek, és részét képezik a Démász által üzemeltetett közcélú hálózati rendszernek. E felújítások a hálózatok rossz állapota miatt rendkívül költségesek, gyakran teljesen új hálózatok létesítését jelentik, a szükséges források előteremtésére csak az érintettek teljes körű összefogása esetén van esély. A Démász 1992 óta magára vállalja az ilyen jellegű felújítási költségek 3/4 részét. Az elmúlt 8 évben területén közel 2 milliárd Ft-ot fordított ilyen célra, melyből a problémakörnek kb. 2/3 részét sikerült megoldani. A szükséges források 1/4 részét az érintett önkormányzatok, fogyasztók - gyakran különböző pályázati lehetőségek segítségével - biztosították. Az eddigiekhez hasonló együttműködés keretében a részvénytársaság jelenleg is rendszeresen kezdeményezi az illetékes önkormányzatokkal további, még rendezetlen sorsú „gazdátlan" hálózatok helyzetének hasonló konstrukcióban történő megnyugtató rendezését. Bízunk abban, hogy ilyen formában hamarosan megoldódhat az előző cikkben említett kisteleki (perczeli) hálózatrészek problémája is" zátja levelét a részvénytársaság illetékese. A kezdődő tavasz első biztos jele, hogy a gyümölcsösökben metszik a fákat. Bata Istvánt is munka közben értük a rúzsai kertjében. Hogy szép termése legyen, hét almafájáról nyesegette a fölösleges ágakat. A jonatánok meghálálják a gondoskodást. Évente közel 12 mázsát is lehet szüretelni az ágakról. Napsütéses délelőtt dolgozott a rúzsai Bata István a kertjében. Az idős bácsi korát meghazudtolva, fürgén mászott fel a fára, hogy lemetssze a fölösleges ágakat. - Szinte egész napos elfoglaltságot jelent, mire végzek mind a hét jonatánnal - mesélte. A közel húszéves fák tizenkét mázsányi gyümölcsöt is adnak. A piros almák nagy részét a család fogyasztja el, de azért jut a szomszédok rétesébe is belőle. A négy unoka imádja a piros gyümölcsöt. Azért nemcsak alma terem a rúzsai birtokon. A fák mellé - a közel 1,5 holdon - szőlőt is ültettek. A zöldségért sem kell a Bata famíliának a piacra mennie. A répán, gyökéren, paprikán és paradicsomon kívül a krumpli a legfontosabb terményük. A Kondort és a Desirét szeretik a legjobban. A pityókából akár háromszáz mázsát is fel lehet szedni. Ez a mennyiség persze sok a családnak, így eladják a nagyját. István bácsi lánya Üllésen óvónő, így nem sok ideje marad a kertészkedésre. Ezért a szülőktől viszi a konyhára valót. A metszőember fiával felesben használja a tíz hold szántót. Kell is a rengeteg takarmány, mivel tehenek bőgnek, birkák bégetnek a portán. A szalonna és a hús se bolti, mivel disznót is tartanak. Tucatnyi tyúk, gyöngyös, pulyka is kapirgál az udvaron. A jószágok miatt már hajnalban kelnek a háziak, hogy az állatok ellátása mellett jusson idő a földre is. K. T. Az áramszolgáltató válaszlevele Nem minden vezeték gazdátlan .a tanyavilágban. (Fotó: Gyenes Kálmán)