Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-07 / 32. szám

6 KITEKINTŐ SZERDA, 2001. FEBRUÁR 7. A kisteleki fúvósok zenekara Együtt a világjáró nagy csapat. Ünneplőben a kisteleki zenekar. (Fotó: Nacsa Jánosné) Kedves Környékbéliek! G ondolkodtak már azon, hogy mi a zene? Nem azért kér­dezem, hogy mindenképp kérdezzek valamit, hanem azért, mert hétfőn többen hallgattuk végig a csengelei mű­vészpalánták vizsgaelőadását s annak zárultával jómagam el­mélkedtem: mi a szerepe a zenének életünkben? Idegesítő lárma? Megnyugtató kellemesség? Kötelező munka, pénzke­resőfoglalkozás? Nagyapák, nagymamák, apák, anyák, isme­rősök, kíváncsiskodó idegenek ültünk a faluház nagytermé­ben - ott, ahol minden más faludolog történni szokott -slát­tuk-hallottuk, amint a kicsik és a nagyok zenéltek. (A mű­vészpalánták szerepeltek, fantáziájuk kézzel fogható, szemmel látható munkáit is közszemlére tették). Azok gyűltek össze ezen a kora tavaszinak simán beillő februári délutánon, aki kedvet éreztek az effajta közös játékra. Tele volt a nagyterem, (nem számoltam meg, de száznál többen lehettünk) a csengelei iskolások pódiumbéli bemutat­kozásán. Azon furulyahangon szólaltak népdalok (A fiumei kikötőbe áll egy hadi hajó" - kezdetű például), rezesek kür­tölték formájába az operettet, (többek között: „A Radetzky­induló-t"), zongorajáték kísért trombitadallamot, és megszó­lalt egy tuba duett is. (Az előadott művek címeit igazából csak a hozzáértők ismerhették, igaz, mind-mind beolvasta bemuta­tásukkor a nyolcadikos Süli Márti). Úgyhogy: tette dolgát a fölkészítő tanár, s azok is, akik a művészet tanulására adták fejüket. A csengelei zenevizsga kicsit mindnyájunkat ráébresztetett a zene szépségére, a dallam, a ritmus életünkben betöltött nélkülözhetetlen szerepére. Szoktuk mondani, aki a zenét sze­reti, rossz ember nem lehel, akinek muzsikával teli a lelke másképp szemléli a világot - meg ilyesmi. Ezért, ha tudálé­koskodó fogalmazásba torkollanék: a zene a hangok egymás­utánisága. Dallammá formálva, ritmusba ágyazva, hangsze­ren előadva. Összekötő kapcsa lehet világrésznek, tájnak, em­berek csoportjának. A Beatles, Freddy Mercury, Madonna, Spice Girls - hogy csak a pop műfajából merítsünk a példát ­dalai hallatán milliók éreznek hasonlót. Éneklik, dúdolják. (És azt sem szégyellhetjük hogy a „komám asszony kokasa, kokasa" meg „a rendes ember én már nem leszek" strófák dallama nekünk - és remélem a kedves környékbélieknek is ­igazán kedves.) A múlatás, a zenehallgatás fölvidít mindnyá­junkat. És, ha hiszik, ha nem: régóta vallják a zenetanítók, hogy a zenét éppúgy tanulni kell, mint a matematikát, vagy a történelmet. Akkor fújhatjuk is az egészet, és ne nagyon szól­janak meg érte, de eddig én azt hittem, hogy a hajnaltáji la­kodalmi közös ortájozás - amit néhány pohár ital igazán megsegú - magától jő, hiszen sohasem jártam zeneiskolába. F ersze, ez semmiképp se vesse vissza önöket, hogy elolvas­sák a zenéről írottakat. És arra sem jogosítson bármelyi­künket, hogy a mondás szerint:, fütyüljön" az ifjú csengelei rezesek munkájára. A zene szeretetére buzdít minden kedves olvasót: Tízmilliós beruházás „A Kisteleki Művészeti Iskola id. Vándor Rudolf fúvószenekara 1987­ben alakult Törökgyörgy József vezetésével. A ze­nekar irányítását 1989­ben Czirok Zoltán vette át. Eleinte Kistelek és a környező települések rendezvényein léptek fel, majd egyre rango­sabb fesztiválokra és versenyekre kaptak meghívást... Műsorukon a tradicionális fúvósze­nekari művek mellett musicalrészletek, film­slágerek, könnyűzenei darabok szerepelnek. Az együttes a helyi ma­zsorettcsoporttal is együttműködik..." - tu­datja a maguk örömére készített cédéjük ismer­tetőién a legfontosabba­kat a zenekar. Jártak Dániában, Olaszor­szágban, vendégül fogadtak más országbéli zenekart, köz­tük Lovran városét. A Csor­vási Nemzetközi Fúvószene­kari Verseny különdíjasai, a hasonló gyulainak pedig nagydíjasai. Tavaly a IX. Or­szágos Fúvószenekari Minő­A zene­tanuláshoz mindenek­előtt idő, gyerek és hangszer kell. A töb­bi, például a „jó fül" , „erős ajak", „hosszú ujj" már jön ma­gától. A tanár rendszerint ott van, A próbateterem­ben fűtenek. És a kotta, a hangtan alap (szolfézs), amit aztán senki se kedvel igazán. És ha mindez éve­kig eltart: az érdeklődő di­ákból zeneértő, zeneszere­tő felnőtt lesz. Legalább is ezt vallja a legtöbb zene­oktató pedagógus. Állító­lag a zenélni tudó gyer­meknek lesz önbizalma, fellépési biztonsága. Meg­tanulja míg a zenét tanul­ja. Csengelén lestük meg, épp a félévi összegző sze­replés kapcsán, hogy mi­képp is történik ez ma­napság. Nóvák Kati két lányával már fél kettőkor beült. Alkal­mas helyet találtak az alkal­mi színházzá alakított torna­teremben. Olyat, ahonnét jól látható Barbara, ha majd tán­col. Az oldalbejáratnál, közel a fellépők öltözőihez. (Innen hamarébb a segítség, ha ne­talán valami hirtelen baj tá­madna a föllépés előtt). Kö­röttük már hajat igazítanak, sminket élénkítenek. Igazod­nak a ruhák királyira, tündér­kisasszonyhoz, vadászatra. Távcsöves puska, (persze, műanyag) tölténytár, festett cicabajusz, egérkeálarc is kellékei a világot jelentő csengelei deszkának. Művé­szeti összegzésre készül Csengele. Érkeznek a falu­házba a felnőttek is. Kicsit tétovák: hova üljenek, kinek köszönjenek? Tóth Barbará­nak ez az első igazi megmé­rettetés. Az általánosban má­sodikos kisleány elsős táncos a művészeti iskolában. Taná­rai zenét, színpadi játékot, táncot tanítanak. Előadás másoknak, vizsga - maguk­nak. Novákék asszonylányá­val eljött még a kis Alexand­ra, a szomszéd Bence, és an­nak anyukája, Szabó Lajos­né. a Móra utcai nézők ki­csit izgulnak, habár baj nem lehet, Barbara és színpadi párja Longa Adám - jól be­gyakorolták a táncot. sítésen, a koncert fúvószene­kari kategóriában arany, a show kategóriában pedig ki­emelt arany minősítést kap­tak. Czirok Zoltán zenekarve­zető karnagy mellett kar­nagytárs Kovács István, és a kezdetektől megbecsült segí­tő a szakmai munkában: Ba­kó Bálint fafúvós zenetanár. - Járt néptáncra - mondja Kati anya, utalva Barbara fellépésére - Tanulta volna a furulyát is, csak későre kéne maradnia, hamar sötétedik télen. És nem is lenne már ideje játékra... A gyermeki vágynak el­őször mindig a környezete szab határt... Csengelére máshonnét járnak a művészeti iskola ne­velői. az oktatást szegedi csapat indította, több éve. Fi­zetős, vagyis az oda járóknak pénzbe kerül. A hét megha­tározott napjaira szegődött el tanítónak a Czirok házaspár. Zoltán karnagy, a híres kiste­leki fúvószenekar vezetője, az ottani művészeti iskola ta­nára; Zsuzsa a feleség, ma­zsoretteket tanít majd, most a faluházi műsor házigazdája. Bíztatással, nyugtatással él majdhogynem a fél iskolá­val, hiszen az újak közt, ők az első fellépők, nagy az iz­galom. Ha hozzávesszük a zongorajátékos Mester Szabó Gabriellát, bátran mondhat­juk, hogy a pénzért oktató művészeti iskola tanárai já­tékkal, hallgatással keresik a kenyérre valót. Szép és hasz­nos foglalkozás. A csengelei iskola vezetői is eképpen gondolják, a faluvezetők is. Mivel falunapokon, más kö­zös összejöveteleken látha­tók, hallhatók az ifjonc mű­A zenekar tagjai: Gyuris Ré­ka (pikoló, fuvola), Harmath Ágnes, Tölgyi Orsolya, Budai Hajnalka, Dékány Petra (fu­vola), Kasza Anikó (oboa). Kovács Anita, Vastag István, Kovács András, Varga Zol­tán. Kovács Csaba. Csiszár Ibolya, Rostás Gábor, Bakó Bálint. Lovas Adél (klarinét). a vészpalánták, akár úgy is fo­galmazhatunk: csengőitől cseng Csengele! A biztonság kedvéért, Czirok tanár úr beállítja a hangot a trombitán Dóczi Orsolyának. Mester Szabó Gabriella illő kíséretet fog hozzá a zongorán. A fényes zeneszerszám megszólal, ha nem is úgy még mint Luis Amstrongé, bár rekedt kicsi­két, de idővel a zenevilág le­endő katonái igazodnak a hanghoz, ütemre fújják a dalt s bizonyára zeng is a hang­szer, mint az Illés zenekar­nál: Ta-tarada-dam! Ifjaink lépést váltva tán többre vágynak, mint a gürcölős élet mindennapjai megköve­telnek. Ennek okán két ha­talmas réztölcsér illesztődik egymás mellé a csengelei pódiumon. Sutka Mihály és Kovács László a tubái ezek. Czirok tanár úrral még egy­szer átfutnak az anyagon, vagyis: átfúnak a réztöölcsé­ren. A brummogó hangot elegánsan keletkeztető tuba nélkülözhetetlen a fúvósze­nekarok összeállásánál. Ahány van belőlük, annyit használnak. Nagyon sok mégse lehet, mert az iskolai keret más hangszerekre is kell, hiszen egy ilyen szépen buffogó, csillogóra fényeit tuba - körülbelül 150 ezer forint. A pénzt, a legtöbb he­Keszera Éva (fagott). Tölgyi Gyula altszaxofon, Bozó Ta­más (tenorszaxofon), Kasza Zsolt (vadászkürt) Papp Or­solya. Magyar Norbert, Ká­dár Tímea (szárnykürt). Ka­pás Zoltán, Jeremiás Csaba (mélyszárnykürt), Zelei Mik­lós, Gömöri Balázs (bariton), Farkas Tamás, Laczkó And­lyen erre az önkormányzatok adják. (Persze, ha a hangsze­rek ára határozná meg a mű­vészeti iskolák zenekarainak az összetételét, lenne olyan tetület, amely füttykórust és zümm-zümmölő bandát fi­nanszírozna csupán, mert­hogy annak hangszerei ol­csók. Hála Istennek, tudtuk meg, a csengelei nem ilyen.) A vizsgaelőadáson szépen szólhattak a tubák mellett a trombiták, harsonák, vadász­kürtök, baritonok. A nótasze­rető ember gyakorta kíván­csi, ki miért épp azt a hang­szert választotta, amelyiken játszik. Kovács László és Sutka Mihály tubás azt felel­te, hogy „erre állt rá a szájuk. Vagyis a trombita fúvóka „fölgyűrte az ajkukat" s nem is szólalt meg, hiába akarták. Sutka úr a félegyházi gépla­katos iskola növendéke, és a csengelei állomás mellől jár a faluba, hétközi tubapróbá­ra, pár kilométer az út. Ko­vács László alsó-csengelei és még a falusi általános iskola felsőtagozatában nyomja a suliipart, szintén bejáró. Könnyen viseli, hogy ze­nésztársa rá, mint kisebbre keni az öltözőben a színpadi tubaduett összhangjának pil­lanatnyi megingását. A rutinos csengelei „reze­sek", a második előadás rész­ben fellépő Bagi Róbert. Vö­rea. Palotai Ferenc, Kakuszi Erika, Kerner Mariann (trombita), Csikós Zoltán, Raffai Mátyás (harsona), Tóth Róbert, Csontos Gábor. Nagy Róbert, Sztankovics Sándor (tuba), Gyuricza Aliz, Bélteki Csaba. Kakuszi Ti­bor, Szabó Gábor, Tóth Fe­renc (ütőhangszer). • •• rös Judit, Bánhidi Bernadett és Czombos Regina trombi­tás, Gyovai Mónika vadász­kürtös, Balázs Zoltán barito­nos, valamint Vörös József harsonás már olyan szépen együtt játszottak az említett tubás Sutka Mihállyal, mint­ha piciny koruk óta mást se csináltak volna, minthogy a csengelei faluházba járnak zeneórára. Régóta fújják együtt, s ahogy én a végén a Radetzky-marsot hallom (a rossz fülemmel), szemrebbe­nés nélkül kiszolgálhatnának akár egy kisebb lakodalmat is. Na, hogy ebbéli megáll­apításom ne vesszé k kárba, a műsor végén egyikük át is nyújtja zenekara névjegykár­tyáját. Mondván: ballagásra, családi ünnepekre - szaxo­fonnal, szintetizátorral, dob­bal felszerelkezve - bármikor kaphatók. Lányok nélkül, ré­gi barátokkal. Voltak, vannak s lesznek is itt jó zenekarok . Muhelék nagyobb fiában, akárcsak a csengelei rezes ifjakban - van spiritusz! Zoltán hatodikos. Lajos nagyapa már korábban ellát­ta kellő számú dobbal, verő­vel, cintányérral s kapott eh­hez az ifjonc külön házat az udvarban. (Kicsit távol az ősöktől) Azóta úgy jár keze­lába, mint valamikor járha­tott Ginger Bakeré, a világ­hírű Cream együttes dobo­sáé. Bár Zoltán a csengelei ütősök csapatában (Greksa Tibor kiseggyüttese) szórja még a megzabolázott, vagy éppen kantárjára fogott ne­gyedeket, nyolcadokat, de ki állhatná útját a világhír felé, hiszen, mint láttuk, Túri ta­táék dobot vettek, Tibor apa. Kati anya szívből fakadóan tapsolt a fergeteggel-dörgő­zörgő zenebonán, és Kati húga szintén zenész, vagyis: a kezdő művészek csoport­jában táncol. Kezdetnek, mindenképp megteszi. Odébb a kistelekiek - ütő­sök, fúvósok, táncosok ­már a világot jelentő, euró­pai deszkákat döngetik. Többszörös díjazottjai a ze­nészek és a táncosok verse­nyeinek. No, de az ő törté­netük - más mise! Majoros Tibor Munkatársunktól Ma, szerdán délelőtt 11 órakor tervegyeztető tárgy­alást tartanak az öttömösi pol­gármesteri hivatalban. A megbeszélés témája a helyi művelődési ház felújítása. Az épület tetőszerkezetét fogják kijavítani, illetve belső átala­kításokat is terveznek. A be­ruházás várható költsége kö­zel 10 millió forint. Színpadi fellépés előtt a csengelei ifik táncos csapata. (Fotó: Gyenes Kálmán) • • • VMJSWm-NAlPII AJÁNBÉIS1 * * * J HIRDETŐPARTNEREINKET l * 2 db MOZIJEGGYEL • * AJÁNDÉKOZZUK MEG * * LAKOSSÁGI APRÓHIRDETÉS * * VAG Y VALENTIN-NAPI ÜDVÖZLET J * FELADÁSA ESETÉN. * * Hirdetésfeladás ideje: február S-9. * A film címe: Szívörvény A vetítés ideje: február 14., + Valentin-nap, 20 óra. * * Helyszín: Cinema City,' * * Szeged Plaza * * * * * * m. fe, * * uh sl, * * jmui m * * * £7 ^mm 5 * * S - * nnn^ • * * * if Az ajánlat csak az ügyfélszolgálaton, személyesen feladott Jr £ hirdetésekre vonatkozik. it • A jegyeket az apróhirdetés feladásakor lehet átvenni. jf A jegyek korlátozott számban állnak rendelkezésre. • * • *

Next

/
Oldalképek
Tartalom