Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-26 / 48. szám
HÉTFŐ, 2001. FEBRUÁR 26. CSONGRÁD MEGYE 3 Nagy: „Az MSZP le akarja és le is tudja váltani a kormányt" Tavaszi hadjáratra készülnek? A jéghegy csúcsa, amit látunk: az egyik koalíciós párt válsága nemcsak a kormány teljesítményét csökkenti, hanem a kisgazdák belügye már a Parlament működését is zavarja jelentette ki Nagy Sándor, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciójának új vezetője pénteken, Szegeden tartott sajtótájékoztatóján. Elmondta: a mára kialakult válságos helyzetben az MSZP „tavaszi hadjáratba kezd", azaz magyarázza választási programját. - A közvélemény-kutatási adatok elemzése, a választási törvény esetleges módosítása, az MSZP és a Fidesz frakcióvezetői közötti tárgyalások beindulása veti föl a kérdést: kialakulhat a kétpártrendszer, illetve elképzelhető a nagykoalíciós kormányzás? - kérdeztük Nagy Sándortól. - A keretet a program összeegyeztethetősége mellett az a politikai minimum jelenti, hogy az érintettek elfogadják az európai többpártrendszerű parlamenti demokrácia szabályait és gyakorlatát. Ezen alapelvek alapján többféle pártkombináció is elképzelhető. Ám az utóbbi két és fél évben tapasztalt stílus és konfrontatív magatartás, az ellenfelet nem meggyőzni, hanem legyőzni akaró politika egyáltalán nem valószínűsíti a Nagy Sándor: „Nem a gazdagok ellen vagyunk, hanem a szegényekért/' (Fotó: Nagy László) két nagy párt esetleges együttműködését. - Bár a politikában nem szabad kimondani, hogy „soha". Lehet még egyszer koalíciós partnerük a Szabaddemokraták Szövetsége? - Amióta Demszky Gábor az SZDSZ elnöke, feszültség jellemzi a két párt viszonyát. A szabaddemokraták elnöke, a főváros főpolgármestere hol így, hol úgy nyilatkozik: mintha nem tudná, ellenzékiként igent vagy nemet mondjon a kormánypolitikára. Köztünk, a két ellenzéki párt között az az alapvető különbség, hogy az MSZP nem csak le akarja, hanem az egyedüli párt, mely le is tudja váltani a jelenlegi kormányt. - A magyar vidék és agrárium válságjeleket mutat - jelentette ki sajtótájékoztatóján. Mit tennének e helyzet megváltoztatásáért a szocialisták? - A magyar politikai egésze felelős a mezőgazdaság évtizedes elhanyagolásáért, azért hogy e szektort nem sikerült beilleszteni a gazdaság egészébe. Későn ugyan, de az MSZP kormányzása idején mégiscsak életre hívta az agrár-nemzeti kerekasztalt, mely elfogadott egy programot, 1997-ben pedig megszületett az agrárfejlesztési törvény. Ezt viszont a jelenlegi kormány nem tartja be. Ami azért jelentős probléma, mert a korábbi mulasztások megoldásának elodázása éppen az uniós csatlakozás előtt történik. Az MSZP a vidék szociális problémáját nem keverné össze a mezőgazdaság támogatásával. Munkahelyeket akarunk teremteni, de nem csak a mezőgazdaságban. A vidékpolitika ugyanis több, mint az agrárium problémájának megoldása, abba beletartozik például az egészségügy, az oktatás helyzete is. - A borjúpaprikásra, s nem a receptre kíváncsi a választó - fogalmazott. E szocialista eledelt, azaz a programot kinek szánják? - Mint minden nagy párt, mely kormányzati szerepkörre készül, az MSZP is a társadalom egészét szólítja meg. Ugyanakkor számunkra a legfontosabbak: a munkavállalók, a mezőgazdaságból élők köre, a kis- és középvállalkozók, az alkalmazottak, ezen belül is különösen a pedagógusok és egészségügyiek. A korábbiaknál hangsúlyozottabban foglalkozunk a vidék, illetve a nők és a gyerekek szempontjaival. - Mi lesz a polgárral? - A polgárok elvannak anélkül is, hogy e szóra politikai koncepciók épülnének. A mai kormánypártok figyelmébe ajánlanám Habsburg Ottó gondolatát, aki szerint polgár az, aki mielőtt lebont egy kerítést, legalább öt percig gondolkodik arról, hogy valaki valamikor miért építette azt. A polgárosodó Magyarország, vagyis hogy egyre több ember jól éljen, s legyen szuverén gondolkodó, minden politikai erő, így az MSZP ideája is. Tehát örülünk, ha e polgári réteg minél szélesebb. Mi nem ezek ellenében, de a nehéz körülmények között élőkért akarunk a jelenleginél többet tenni. Az európai szociáldemokrácia értékei szerint: nem a gazdagok ellen vagyunk, hanem a szegényekért. Újszászi Ilona Miért pont ők? Idős háziorvosok elmeszakértőnél Az ország valamennyi házi orvosának, házi gyermekorvosának és házi fogorvosának február 26-ig meg kellett jelenni alkalmassági vizsgálaton; a 62 éves vagy annál idősebb háziorvosoknak pedig elmeszakértői vizsgálaton is, hogy mentális épségüket igazolják. Csongrád megyében több mint 300 háziorvos jelent meg az alkalmasságin, közülük 3at találtak alkalmatlannak, egyiküket sem értelmi leépülés miatt. Csongrád megyében dr. Molnár Andor a foglalkozásegészségügyi szakellátás orvosa végezte a megye háziorvosainak házi gyermekorvosainak és házi fogorvosainak fizikai alkalmasságát mérő a menedzserszűrésnek megfelelő - vizsgálatot. Tavaly júniustól tegnapig, a határidő lejárta előtti utolsó munkanapig több mint 300 Csongrád megyében gyógyító háziorvos jelent meg az alkalmasságih, aminek során a többi között vérvizsgálaton, tüdőszűrésen, EKG-, illetve látásvizsgálaton estek át. Molnár doktor kimutatása szerint a megye háziorvosainak egészsége jobb, mint a lakosság általános egészségi állapota. A háziorvosok között a szív-érrendszeri és a mozgásszervi betegségek a leggyakoribbak. A szűrésen megjelent több mint 300 doktor közül 3 főt talált alkalmatlannak a vizsgálatot végző orvos, egyiküket sem értelmi leépülés miatt. A vizsgálatot végző orvos, szakvéleményét a megyei tisztiorvosi szolgálathoz küldte meg. Alkalmatlanság esetén az ANTSZ határozatot hoz arról, hogy a háziorvos nem folytathatja tovább háziorvosi tevékenységét, praxisjogát el kell adni. A 62 éves és ennél idősebb háziorvosoknak, házi gyermekorvosoknak és házi fogorvosoknak a fizikai alkalmassági mellett elmeszakértői vizsgálaton is részt kell venniük. Maguk a szakértői munkát végző elmeorvosok sem értettek egyet a tavaly született rendelettel, hiszen kérdés: miért pont és csak az idős háziorvosok körében van helye olyan vizsgálatnak, ami az esetleges szellemi leépülést, a mentális épséget nézi, azt, hogy az illető rendelkezik-e ügyei intézéséhez szükséges belátási képességgel? Az egyik elmeszakértő, Dobranovics Ilona főorvos kérdésünkre elmondta: nem egyszerű szűrésről, hanem szabályos elmeszakértői vizsgálatról van szó a 62 éves és annál idősebb háziorvosok esetében. A szakértő ilyenkor tesztek és beszélgetés segítségével azt elemzi, hogy a páciens, miként oldotta meg feladatait, problémás élethelyzeteit, milyen az életvitele, az intelligenciaszintje, a szorongásának mértéke? Az 5 évre szóló alkalmassági szűrésért a háziorvosok 8 ezer 400 forintot, plusz az illetékbélyegért 1500 forintot fizettek. Kalocsai Katalin A minisztérium kiáll a szegedi képtár mellett A cél nem szentesítheti A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nem járul hozzá a szegedi képtár ügyének olyan megoldásához, ami az intézmény bezárásához, illetve a funkció megszűnéséhez vezet - áll abban a levélben, melyet a kulturális tárca vezetése intézett a Csongrád Megyei Közgyűlés elnökéhez. Mint ismeretes, a megyei önkormányzat múzeumi raktárépület vásárlásához úgy kívánja megteremteni a forrásokat, hogy elidegeníti többek között a szegedi Horváth Mihály Utcai Képtár épületét, az elővásárlási joggal rendelkező városi önkormányzat azonban nem kívánja megvenni azt, így bizonytalanná vált az intézmény tavibbi sorsa. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nem tartja célravezetőnek, hogy egy kulturális cél eléréséhez egy másik fontos kulturális cél megvalósulásának lehetőségét szűntetik meg. A kulturális törvény érelmében muzeális intézmény megszüntetéséhez a nemzeti kulturális örökség miniszterének engedélye szükséges. Megszüntetés helyett azonban a tárca azt javasolja a Csongrád Megyei Önkormányzatnak, hogy tárgyaljon tovább a várossal - amely már jelezte, hogy az üzemeltetés költségeit vállalná annak érdekében, hagy a közös érdekeltség alapján egy minden fél számára elfogadható pénzügyi-szakmai megoldást találjanak. A párt nyilvántartásából törölték Fidesz-tag-e Orbán István? Még mindig tisztázatlannak tekintendő a megyei közgyűlés fideszes alelnökének párttagsága. Legalábbis ezt igazolja az a nyilatkozat, amelyet Orbán István, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke jutatott el szerkesztőségünkhöz. Farkas Sándor, a megyei választmány elnöke szerint azonban Orbán, az alelnöki tisztség felvállalása óta nem tagja a Fidesz Magyar Polgári Pártnak. Úgy tűnik, két esztendő is kevésnek bizonyult az 1998as önkormányzati választások idején felkorbácsolt hullámok lecsillapításához. A megyei közgyűlésnek ugyanis akkor lett alelnöke - a Fidesz Magyar Polgári Párt tagjaként - Orbán István. Orbán, akkor pártja álláspontjával szembehelyezkedve vállalta el e funkció betöltését. Ez viták sorát, majd a pártból történő kizárását (kilépését?) eredményezte. Az alelnök ugyan ez év február 22-ig Fidesz-tagnak tekintette magát, annak ellenére, sem az egy évvel korábban, sem pedig a január 25-én postázott levelére nem kapott választ. Ennek oka az volt - tudtuk meg Farkas Sándortól, a Fidesz Csongrád Megyei Területi Választmányának elnökétől -, hogy a testület elfogadta Orbán párttagságról való korábbi, szóbeli lemondását. A nyilatkozat ugyanakkor utal arra, hogy írója több, a párt megyei tevékenységével, illetve a megyei közgyűlési frakció működésével kapcsolatos kérdésre is szeretett volna magyarázatot kapni. Lényegében, hangsúlyozta Orbán István, ez a huza-vona vezetett oda, hogy bejelentsem: „A választmány álláspontját, amely elutasítja az együttműködést velem, tudomásul veszem. Nem fogok sem a párt magasabb szintű szerveihez, sem bírósághoz fordulni, mert nem szeretném, ha itt is a magyar politikai életre jellemzően alakulnának a dolgok." Farkas Sándor pedig befejezésül hozzátette, hogy kedden a megyei választmányi ülésen felolvasta Orbán legutóbbi levelét. Ezt követően úgy döntöttek, hogy eljuttatják hozzá azt a határozatot, amely szerint Orbán István nem tagja a pártnak és ezzel az ügyet lezártnak tekintik. N. Rácz Juciit múlt i Fekete-fehér, igen-nem n émlik koragyerekkoromból egy mozgalmi csatakiJ\ áltás, amely valahogy így hangzott: „Fekete-fehér, igen-nem, kisdobos az én nevem." Akkor nemigen értettem, mi köze a ,Jekete-fehér, igen-nem"-nek a kék nyakkendőhöz, de később, már rendszerváltott fejjel rájöttem, hogy ez az ellentétpár a dolgok egyszerűségét hivatott jelképezni: valami vagy jó, vagy rossz. Átmeneteket, színeket, árnyalatokat keresni nem szükséges. Sőt. Éppen az árnyalatok a legveszélyesebbek, a maguk kiszámíthatatlan dinamikájával. Hiába élünk más rendszerben és nézzük a világot színes televízión, a fekete-fehérben való gondolkodásról nehéz leszokni. Itt van például Tímea, a Fekete Angyal a fehér köpenyesek között. Milyen szép is lenne, ha tudnánk hinni a Nyíró' kórház vezetőinek fekete-fehér értelmezését: a rendszer jól működik, legfeljebb a pénzhiány miatt nem jobban, arról pedig, hogy - ha igaz - negyven beteg erőszakos halállal halt, egyedül Tímea tehet. Hasonlóan szélsőséges lenne persze az egész magyar egészségügyet befeketíteni az eset kapcsán, a benne dolgozókat tenni felelőssé minden hiányosságért és működési zavarért, de ilyen gondolatot legfeljebb a négy fal között szül a félelem és az elkeseredés, nyilvánosságot hivatalos fórumon szerencsére nem kap. Az igazság meg, ha van ilyen, valahol a kettő között, az árnyalatokban lehet. Amikor az ember a megfelelő tónust keresi, sok mindent számba vesz. Az állandó és súlyos pénzhiányt, az elképesztően alacsony fizetéseket, a rossz körülményeket, az áldozatvállalást, a kiváló szakmai felkészültséget, a viszonzatlanul megmutatkozó emberséget is, persze. A karba tett újszülöttet, az életbe visszahozott rokont, a száz apró betegségből kigyógyított gyereket. Azt, hogy az ember betegen megy be és egészségesen távozik, és erre a statisztikák szerint a magyar kórházakban legalább akkora az esélye, mint a minden tekintetben sokkal jobb körülmények között működő külföldi intézményekben. r\e az ember, amikor betegen fekszik, sok minden ÍJ mást is érzékel és hozzátesz a képhez, ami talán fehér köpenyben nem látható. Sok olyan dolgot, ami nem pénzkérdés. A kötelezően nyitott kórteremajtókat és az így megtépázott emberi méltóságot, az éjszaka is a szemünkbe világító folyosói villanykörtét, a hajnalban a kőhöz csapott alumínium felmosóvödrök zaját, a kórházi hálóingeket, amelyekről hiányoznak a gombok, a vizit idejére a párna alá kényszerített vizes törölközőt, az örökké bevágott, soha nem csöndben becsukott ajtókat. Azt, hogy a betegnek nem köszönnek és nem mutatkoznak be. Emlékszem, amikor nagyapám haldoklott, nem az volt a legrosszabb, hogy el fog menni, nem is fájdalom, nem a tízágyas kórterem menthetetlen bűze és zaja, még csak nem is a sötét, ízetlen tea, hanem a legyek. Azt mondják a szakértők, Tímea istent játszott. Kapóra jöhet ez az eset Kende Péternek, aki nemrég jelentette meg orvosi műhiba-gyűjteményének második kötetét, a Mik vagytok ti, Istenek?-et. A reakció ugyanaz, mint az első kötetnél: végtelen fölháborodás az orvosok körében és teljes elzárkózás. Az emberek meg veszik, mint a cukrot, és a legtöbben, gyanítom, az első szótól az utolsóig elhiszik, ami benne van. A magyarázat egyszerű. A könyvben leírt körülmények, stílus és szemlélet sok tekintetben megfelel annak, amit az emberek a magyar egészségügyben tapasztalnak. S ha a körítés megfelel a valóságnak, hajlunk arra, hogy magukat az eseteket is valóságosnak tekintsük. Ahhoz, hogy az ember árnyalni tudjon, tényeket kellene ismernie. Tények azonban vagy nincsenek, mert a mulasztásokat és hibákat ki sem vizsgálják, vagy nem hozzáférhetők, mert nálunk még nem divat nyilvánosságra hozni, hogy valaki hibázott. Sőt, egész gépezet dolgozik azon, hogy lehetőleg ne derüljön ki semmi. így azután komoly társadalmi igény mutatkozik egy olyan könyv iránt, amely inkább bestseller, mint dokumentumkötet, és mint ilyen, vitatható eszközökkel és módszerekkel operál. Kende Péter azt teszi, amit az orvosoknak, a jogászoknak és a nyilvánosságnak kellene: igazságot szolgáltat, persze, a maga értelmezésében. Vannak olyan kérdések is, amelyekben felesleges árnyalatokat keresni, hiszen a tények magukért beszélnek, feketén-fehéren. Itt csak annyi a dolga a döntéshozóknak, hogy kimondják: igen és nem. Ha egy kórházi osztályon felmerül a gyanú, hogy betegeket öl az ápoló, nem természetes-e, hogy a kórház és az osztály vezetője legalább felajánlja lemondását? Mondhatja-e azt a kórház jogásza: kártérítés pedig nem lesz, mert a betegek előbb-utóbb úgyis meghaltak volna? Nem kellene a szakmának bizonyos esetekben megszólalnia éppen a legjobb tudásuk és képességük szerint dolgozó sok ezer orvos és nővér érdekében? Fontosabb az egymás iránti szolidaritás, mint a betegek bizalma? Megengedhető-e, hogy politikai ügyet kreáljanak egy ilyen esetből? Ezekben a kérdésekben bűn az összemosás, a ködösítés. A szürke nagyon gyanús szín. jkj agyapámmal soha nem beszélgettünk az árnyala1V tokról. Mélyen vallásos ember lévén biztosan nem kért volna az euthanáziából. Mindent megtettek érte az orvosok. O pedig tűrte a legyeket. ILlctj^ ^oJLr w.'