Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-09 / 34. szám

4 KAPCSOLATOK PÉNTEK, 2001. FEBRUÁR 9. ajánló MA AZ IFJÚSÁGI HAZBAN 14 órától szerepjátékklub. A SZÁZSZORSZÉP GYER­MEKHÁZBAN 15 órától Mik­kamakka Játéktár 1-8 éves gyer­mekek és szüleik számára: 17 órától tlr. Kígyós Éva pszicholó­gus előadása a relaxációról, a re­laxáció tanulássegítő hatásáról. A JUHÁSZ GYULA MŰ­VELŐDÉSI KÖZPONTBAN 17 órától a Talent Tehetségkuta­tó Énekslúdió bemutatkozó kon­certje (musicalek, filmdalok, slágerek, country, nosztalgiada­lok), IX órától amatőr video­klub. Megnyílt a patchwork (foltmozaik) kiállítás. Megte­kinthető: február 14-éig, hétköz­nap 12-től 18 óráig. AZ ÁTRIUM ÜZLETHÁZ­BAN (Kárász u. 9.) 18 órakor nyílik dr. Baltásné Gáti Csilla selyemfestő kiállítása. A tárlatot dr. Tóth Attila művészeti író nyitja meg. Közreműködik Var­ga György gitárművész és tanít­ványai Bari Lilla és Barna Emí­lia. A WAGNER UDVARBAN (Klauzál tér 7.) 18 órakor nyílik Kelcs László festőművész kiállí­tása. A tárlatot Kisimrc Ferenc újságíró nyitja meg. A CSILLAGVIZSGÁLÓ (Kertész u.) 18-tól 21 óráig láto­gatható. KÖZÉLETI KÁVÉHÁZ a Royal Szállóban is árától .1/ ötéves Tiszanetről dr. Kurusa Árpád vezérigazgatóval dr. Trá­ser László újságíró beszélget. A JATE-KLUBBAN 21 órá­tól Anima Sound System kon­cert. A BÁLINT SÁNDOR MŰVELŐDÉSI HÁZBAN (Te­mesvári krt. 42.) megnyílt „Er­dély-magyarság-Európa" a Ma­turandus-csoport fotókiállítása. Megtekinthető: február 15-éig, vasárnap és hétfő kivételével 10-től 18 óráig, valamint a művelődési ház rendezvényei előtt egy órával. A BARTÓK BÉLA MŰVE­LŐDÉSI KÖZPONTBAN A „B" Galériában F. Palásthy Klá­ra grafikai kiállítása. Megtekint­hető: február 16-áig, munkana­pokon 10-től 18 óráig. FARKAS GYULA FESTŐ­MŰVÉSZ állandó kiállítása a Stil bútorboltban (Mérey utca és Tisza L. krt. sarok, olajosház). Megtekinthető; egész évben, na­ponta 10-től 17 óráig. A SOMOGYI-KÖNYVTÁR aulájában a Vizes élőhelyek vi­lágnapja (február 2.) alkalmából kiállítás nyílik, melyen bemuta­tásra kerülnek az 1971-ben kö­tött Ramsari Egyezményben rögzített vizes élőhelyekkel kap­csolatos leírások. Válogatás lát­ható a könyvtár folyóirataiból, fotóalbumaiból, környezetvé­delmmel foglalkozó köteteiből. Megtekinthető február 28-áig. Az I. emeleten megnyílt Csala Károly grafikus tárlata, megte­kinthető február 20-áig. HOLNAP A SZEGEDI AMATŐR AL­KOTÓK KÖRE szervezésében a szentmihályi kultűrotthonban (Szúnyog u. 192.) de. 10 órától a Kristály Kör Valentin-napi szárazvirágkötő versenyt ren­dez. Eredményhirdetés a mese­író pályázattal együtt du. 3 óra­kor lesz műsoros délutánnal egybekötve. A MÓRA FERENC MÚZE­UMBAN de. 10 órától matiné gyermekeknek: „A farsangi na­pokban legyünk mi is vígab­ban..." Néprajzi foglalkozás dr. Szűcsné Kopasz Kinga vezeté­sével. MÓRA-BULI 20 órától a Kócsagban (Dugonics u. 42.). GÖSSER PINCEKLUB (Széchenyi tér 6.) 21 órától: nosztalgiabuli, karaoke show. Házgazda: Kaqszi Béla. AZ ALKOTÓHÁZ­BAN (Árboc u. 1-3.) min­dennap 10-től 18 óráig népművészeti kiállítás. Ma: 14 órakor szövő szak­kör. Szegeden járt a német nagykövet A „végekkel" ismerkedett Wilfried Gruber, Németország budapesti nagykövete, tegnapi szegedi látogatásának egyik állomásaként látogatást tett a városházán is. Itt dr. Bartha László polgármester fogadta a rangos vendéget. (Fotó: Miskolczi Flóbert) Munkatársunktól Egynapos, ismerkedési látogatásra érkezett Szeged­re, Csongrád megye székhe­lyére, Wilfried Gruber. Né­metország budapesti nagy­követe. A nap folyamán tisztelgő látogatást tett Gyu­lay Endre megyés püspök­nél, felkereste dr. Botlca Lászlót, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnökét, dr. Mészáros Rezsőt, a Szegedi Tudományegyetem rektorát, dr. Bartha Lászlót, Szeged város polgármesterét, majd ellátogatott a német érde­keltségű Taurus Emergé vállalatba, ahol a kollektíva vezetői fogadták őt és tájé­koztatták gazdasági tevé­kenységükről. A német nagykövet la­punknak elmondta, hogy lá­togatásának elsődleges célja Szeged megismerése. Mind­össze néhány hónapja fog­lalta el budapesti állomáshe­lyét, ezért tájékozódni sze­retne az ország fejlődéséről. Kíváncsi arra is, hogy a déli végeken hogyan zajlik az élet, s a tegnapi látogatás alapvetően hozzájárult eh­hez. Wilfried Gruber nagyra értékelte Szeged nemzetkö­zi tevékenységét, amelyet a szegedi folyamat révén fej­tett ki, s teszi ezt ma is. (Wilfried Gruber nagykövettel készült exkluzív interjúnkat később közöljük.) Kedves Olvasóink! Szerkesztőségünk a leve­lek, a telefonhivások mellett szívesen fogadja a 06-30/218-11-1 l-es számra az SMS-üzenete­ket isi Észrevételeiket, vé­leményeiket köszönjük! Troli. A Tisza Lajos körút alkalmatlan arra, hogy troli járjon rajta - véli R. A. a 20/366-1746-os telefonszám­ról. Bérlet. Ha a SZÉF is az SZTE kara, akkor az élelmi­szeripari főiskolások miért B Westel-üzenet nem kapnak a többi kar hall­gatóihoz hasonlóan ingyenes összvonalas bérletet? - kér­dezi a 20/385-0652-es tele­fon gazdája. Üzenet. A február 5-i SMS küldőjének üzeni olva­sónk a 20/383-0640-ről: Saj­nos az a baj a szegedi embe­rekkel, ha a tömegközlekedé­si jármű nem ott áll meg ép­pen, ahová sietnek, akkor ab­ból hatalmas ügyet csinálnak. Gazdi. Az állatokról ta­lán a „rendes" gazdának kellene gondoskodnia, nem a városnak - SMS-ezett ol­vasónk a 30/356-5823-ról. Virág. - Erre a kemé­nyebb fellépésre már régen szükség volt. Szeged legis­mertebb cukrászdájával ne szórakozzon senki! Vagy komoly a szándéka, vagy tűnjön el! - olvasható a né­metországi www.billiger-te­lefonieren.de címről érke­zett üzenetben. Ebgondolat. A Hajlat ut­cai játszótér és kutyafuttató karbantartói kicsit sűrűbben és pontosabban végezhetnék a dolgukat - állt a 30/306­2621-ről jövő SMS-ben. Wesiel a Kapcsolat Hagyományaink ## Iszánkoggyunk, gyerökök fi Valamelyik reggel isko­lába igyekvő kisgyerekek­kel találkoztam. Egyikük a zöld fűről gyűjtögette a de­ret és társához dobta. No nézd már, gondoltam, ez­után netán ennyiből áll majd a hógolyózás? Nana, mondja a másik énem: nem eszi meg a'kutya a telet. S ha már lesz/lehet még tél, akkor bízom, hogy hull ezen a télen is annyi hó, hogy megmosdassuk a lá­nyokat. A két gyerek a hó gyanánt gyűjtött dérrel haji­gálódzott, mígnem az egyik az út szélén kis jégfelületet nem talált, attól kezdve csúszkáigattak. Már messze jártam tőlük, amikor eszem­be jutott, milyen jókat csúszkáltunk valamikor mi, tápai gyerekek, a Sárgagö­dör jegén. Ott volt a mai Rév (akkor Aradi) utca vé­génél, a temetővel szemben. Meglehetősen nagy terület volt az, amelyben nyaranta fürdöttünk, cséplés előtt ab­ból hordtunk vizet a csép­lésre váró búza- és árpakaz­postabontás lak elé tett hordókba, tűzvé­delem céljából. Télen meg vittük a vesszősöprűt, hogy csúszkáláshoz alkalmas utat söpörjünk, ha esett a hó. Amikor vége volt a taní­tásnak, gyorsan hazamen­tünk. Ebéd után uzsgyi, ki­felé a jégre. Erősebb fiúk kabátjába kapaszkodtak a kisebbek - lánykák és fiúk ­- és nekilódultak: a havas partról futottak mind, és amikor mind ráértek a jég­re, csak a húzó csúszott a csizmában, mások a ba­kancs talpára erősített fa­vagy csontkorcsolyán, a többiek legugyultak és úgy siklottak. Volt néhány nagyobbacs­ka fiúnak jégpatkója, ame­lyet egyik lábbelijére erősí­tettek, mert hogy a másikon „iszánkodtak". Vagyis: a jégpatkós lábbal lükőztek, a másikon csúsztak, amely csúszkálásnak Tápén „iszánkodás" volt a neve. Emlékszem, amikor ebéd utáni időkben szaladtunk kifelé, a befagyott gödör fe­lé, és megláttunk az utcai árkokban csúszkáló gyere­keket, ódakiáltottunk nékik: „Gyerökök, gyertök iszán­konni!" Mivel egy méter mélységű víz sem szokott a gödörben lenni, nemigen féltünk a beszakadástól: ki­csi volt a mi súlyunk, meg aztán a csúszás ideje alatt gyorsan átsiklottunk ott is, ahol kicsit vékonyabb jég­réteg keletkezett. Egyné­mely gyerek apja, nagyapja hatalmas csizmáját kapta használatra, amíg kijött a jégre. Lányok is hasonló­képpen csúsztak-iszánkod­tak. Arra is emlékszem, hogy néhány szegény gyer­mek lábbelijére zsákdarabot kötöztek, nehogy megfagy­jon a Iába, és azzal iszán­kodgattak. Sokan mentek/mentünk szánkózni a Tisza-töltésre. Kedvelt szánkózóhely volt Tápén a Nagy Pisze Pistáék előtt, és a Bedő tó felé, a Széli kovácsék előtt. Nem voltak akkor még ródlik, csak a tehetősebb családok gyermekeinek. Legtöbben apánk, nagyapánk készítette gyalogszánkón ülve, vagy hasalva siklottunk lefelé. És lám, most se jég, se hó nin­csen ahhoz, hogy a mai gyerekek is megízlelhessék az iszánkodás és szánkózás különösségét. Múlva dicsérjük a napot, ugye? Február van, s fagy­hat még és hullhat hó, hi­szen a február még tartogat­hat téli meglepetést: zúzma­rás hideget és jó forró tea ivása közbeni melegedést, s annyi havat, hogy az idén is körbetáncolhassák unoká­ink a répaorrú, fazékkala­pos hóembert. Hát úgy le­gyen. If|. Lel* József c hatszög Dömötör János Gyerekszáj Mihály unokámról. Vacsoraidő. Édesanyja kérdi: - Mit ennél kisfi­am? Van parizer. - Nem kell! - Van körözött. - Nem kell! - Van sajt. ­Nem kell! - Van dzsem. - Nem kell! - Van méz. - Nem kell! Anya: - A jó Isten áldjon meg, akkor mondd meg, hogy mit ennél? Misi: - Ami Gyermekeim hazajöttek az óvodából. Sejtettem, hogy Mihály nem tartozik a nyugis óvodások közé. Kérdeztem: - Te vagy a legrosszabb gyerek az óvodá­ban? Nagy határozottsággal és indignáltan válaszolta: - Nem én! - Hát ki? - Tamásék! - Azok kik? - így én. - Kerti Tamás, Lencse öcsi, meg én! • Hazajöttek a gyerekek az óvodából. Én éppen késői ebédemel fogyasztottam. Megálltak mellettem, sóvá­ran nézte az ételt, a két legidősebb. - Édeseim, én csak most ebédelek, mert nem értem rá korábban. Édesa­nyátok már készíti a vacsorát, nem soká kapjátok ­magyaráztam. Nem elégítette ki őket a válasz, mert a „korelnök", János fiam közelebb lépve megállt előttem és szemrehányó hangsúllyal azt mondta: ­Csak magadat tömöd! Nekünk nem adsz! Én még ilyen apát nem láttam! • Mihály fiam gyakran mondta az anyjának: „nyu­szikám". Egyszer azt kérte az édesanyja: ne mondd nekem, hogy nyuszikám, hanem azt mondd, hogy édesanya! Mihály kérdő hangsúllyal: - De miért vagy te édes? • István fiam közelebb volt a 3., mint a 4. életévéhez, amikor bátyjai társaságában elment locsolkodni. A ro­kon- és ismerős-látogatások vége felé tartottak, ami­kor édesanyja kolléganőjéhez érkezett, aki a munka­helyen is mindig szívesen közeledett Istvánunkhoz. A locsolás után most is ez következett, ölébe vette, simo­gatta, babusgatta, becézgette (édes Istvánkáját), aki egyszer csak lényegre térden kitört, és szinte követelő hangsúllyal kérdezte: - Mikor adják már itt a pénzt? (A szerző Vásárhely nyugalmazott múzeumigazgatója.) miről írt a DM? 75 éve Új válsághullám? A szanálással együtt megkezdődött a kényszer­egyezségek sorozata is. Néhány hónappal ezelőtt mintha kisebb csökkenést mutatott volna a kényszer­egyezségek száma, már­már azt hitték, hogy javu­lás jelentkezik, most az­után összeállították a leg­utóbbi hetek statisztikáját, amelyből ismét szomorú adatok mutatnak arra, hogy javulás, enyhülés nincs - sőt! Kiderül ebből a statisztikából az, hogy például január hónap fo­lyamán többen kértek csődön kívüli kényszer­egyezséget, mint az elmúlt év utolsó hónapjaiban összevéve. Ebből az lát­szik, hogy azok a cégek, amelyek meg tudtak állani az elvonult nagy gazdasági viharban, a nyomasztó vi­szonyok állandósulásával kénytelenek ugyancsak egyezséget kérni. A leg­utolsó hetekben pedig nem volt olyan nap, amikor leg­alább négy-öt kereskedő vagy társas cég ne kért volna kényszeregyezséget. (1926) 50 éve Szegedi csoport alakul A Magyar írók Szövet­sége valóban betölti hiva­tását, hiszen minden támo­gatást megad íróinak, akik ma már nem a bizonyta­lanság talaján állanak, mint a kapitalista társada­lomban, ahol az irodalom ügye is leszűkül a burzsoá „irodalom rajongók" üzleti 25 éve mocsarába. A Magyar írók Szövetsége ismét nagy lé­pést tesz a vidéki írók munkájának támogatására. Szerte az országban meg­alakulnak az írószövetség helyi csoportjai. Az író­szövetség szegedi csoport­ja február hetedikén, tartja alakuló gyűlését. (1951) A főbb zöldségellátásért A lakosság a téli hóna­pokban éppúgy igényli a zöldségféléket és a gyü­mölcsöket, mint nyáron. Az igények kielégítése ér­dekében évek óta nagy erőfeszítést tesz a MÉK, több-kevesebb sikerrel. Meg kellett teremteni a tá­rolás és a primőrök beszer­zésének kedvezőbb feltéte­leit, ezért tavaly november óta megváltozott rendszer­ben dolgozik a Dorozsmai úti raktár. Nagyobb önál­lóságot kaptak a telep ve­zetői a beszerzésben, az értékesítésben egyaránt, rugalmasabbá vált, javult az ellátás. (1976)

Next

/
Oldalképek
Tartalom