Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-19 / 16. szám

PÉNTEK, 2001. JANUÁR 19. A TORONY ALATT 7 Milliárdok a szegedi kultúrára A képtárra nincs pénz A vidéken a szegedi önkormányzat tesz leg­többet a kultúráért - han­goztatta dr. Ványai Éva kulturális alpolgármester tegnapi sajtótájékoztató­ján, amelyen a mai köz­gyűlés napirendjén sze­replő kulturális témákról is beszélt. „Ilyen még nem volt!" Dr. Ványai Éva szavaival ez a vé­leménye „a szakmának" Sze­ged város kulturális koncep­ciójáról, amely történeti átte­kintéssel kezdődik és a 2001 -2008-as évekre vonatkozó konkrét tennivalókkal zárul. A mai közgyűlésen megtárgya­landó koncepció szellemében továbbra is az az önkormány­zat szándéka, hogy a kulturális intézményrendszert fönntartsa és fejlessze - mondta az alpol­gármester. A fejlesztés része, hogy az idén 2 millió forintért felújítják a Heller Ödön műve­lődési ház nagytermét. A Ká­rász utca két köszönő szobrát tavaly helyezték el, az idén pe­dig, ahogyan az alpolgármester mondta, „ezt a gondolatsort le­zárva újabb szoborpárt terve­zünk az utca másik felére". Döntenek a Bartók Béla Mű­velődési Központ épületében lévő pince (korábban kaszinó) „Bartókhoz csatolásáról", ame­lyet az intézmény önerőből rendez be polgári szalonnak vagy kiállítóhelynek. Az alpolgármester tájékoz­tatójának ezen a pontján a kép­tár sorsával kapcsolatos aktuá­lis témára váltott. (Mint több­ször megírtuk - Délmagyaror­szág, november 30., december 8., december 20., január 16., január 17. -, a múzeumi keze­lésben lévő képtárat azért árul­ja a megyei közgyűlés, mert a múzeumi alapfeladatok ellátá­sához szükséges raktárt kell vásárolnia. A kortárs kiállítá­sok szervezése nem múzeumi alapfeladat. Tekintettel a nagy­számú - Budapest és Szen­tendre után itt élnek a legtöb­ben - szegedi képzőművész alapvető érdekeire, a megye a városnak ajánlotta megvételre a Horváth Mihály utcai kiállí­tóhelyet. Január 15-én, a kép­zőművészek fórumára érkezett alpolgármesteri faxból vált nyilvánvalóvá, hogy a város nem lesz vevő.) Utalt a köztu­domású tényre, hogy a képtár nem a város, hanem a megye tulajdona, s kijelentette, hogy a szegedi önkormányzat kultu­rális programjában nem szere­pel a kiállítóhely megvásárlá­sa. A Horváth Mihály utcai képtár esetleges megszűnése miatt nem a szegedi önkor­mányzatot kell kérdezgetni (hogy miért nem veszi meg), hanem a megyeit (hogy miért adja el) - mondta. A városban egyébként számos kiállítóhely van, az önkormányzati intéz­mények közül a Bartókban, az Ifjúsági Házban, a Kőrösy szakközépiskolában. A kis zsi­nagógát is alkalmassá tették tárlatok rendezésére, mert a belső tereket kifestették, igaz, világítása még nincs. A nem városi önkormányzati tulajdo­nú kiállítóhelyek között a Szín-Kép galériát, a múzeu­mot, a Fekete-házat, Kass ga­lériát, a Gulácsy termet, a Kor­társ galériát és az egyetem au­láját említette dr. Ványai Éva. Újságírói kérdésre, mely szerint komolyan gondolja-e az alpolgármester asszony, hogy a Nyári tárlatot meg le­het rendezni a fölsorolt helyek bármelyikében, azt válaszolta, hogy ebben az ügyben még nincs döntés, de az önkor­mányzat megoldja a nagy kiál­lítások elhelyezését. Miért nem tárgyalnak a képtár sorsá­ról a város vezetői a megyei­ekkel, hiszen az érintett képző­művészek nem a megye más településein, hanem Szegeden élnek és alkotnak - kérdezte a Délmagyarország tudósítója. Nem tárgyalnak, mert a városi vezetők nem akarják azt a lát­szatot kelteni, hogy vevők len­nének; a város nem vásárolja meg a kiállítóhelyet, mert nincs rá pénze. Egyébként pe­dig a vidéki önkormányzatok közül a szegedi költi a legtöbb pénzt a kultúrára: tavaly ez az összeg 2,4 milliárd forint volt, s ez a városi költségvetés 8 százaléka - szögezte le az al­polgármester. Föl is sorolta azokat a kulturális rendezvé­nyeket. amelyekre pénzt ad az önkormányzat, beleértve a ha­gyományos fesztiválokat, mint a néptánc, s az újabbakat, mint a sör-, meg a borfesztivál. Sulyok Erzsébet Levél a képviselőknek Munkatársunktól A Horváth Mihály utcai Képtár sorsáért aggódó szegedi képző-, ipar-, épi­tő-, fotóművészek és a város művészeti életét, ér­tékeit magáénak érző minden polgár nevében levelet juttat el az önkor­mányzati képviselőknek a MAOE területi szervezete a mai közgyűlésre. A levél, amelyet Aranyi Sándor festő- ér Popovics Lő­rinc szobrászművész a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) országos választmányának tagjaként, Pa­taki Ferenc festőművész pedig a Magyar Festők Társasága és a Szinyei-Merse Pál Társaság képviseletében írt alá, elöljáró­ban arról szól, miért nem lehet pusztán egy ingatlannak tekin­teni a belvárosi kiállítóhelyet. „Értékteremtő és értékközvetítő múltja avatta a szépművészetek templomává. Mélyen gyökere­ződik a Dél-Alföld fővárosának kultúrájába. Annak a városnak arculatformáló intézménye, amely regionális szerepkörre törekszik, amelynek ma már alig van más értéke, mint tudo­mányos, művészeti intézmé­nyeinek eredményes működése és tudós elméinek, alkotó mű­vészeinek munkája." A képtár azért pótolhatatlan, mert ez tet­te Szegedet képzőművészeti központtá, helyet adott világ­nagyságok műveinek, a magyar képzőművészet féltve őrzött kincseinek, a Nyári Tárlatnak, a Táblaképfestészeti Biennálé­nak, innen indult pályájára a szegedi művészek többsége ­írják. A továbbiakban érdeklőd­nek a képviselőktől, hogy a vá­ros vezetői megkérdezték-e őket: kell-e Szegednek a kép­tár? Mert az érintetteket, a mű­vészeket és a város polgárait nem kérdezte meg senki. Végül arra kérik a testület tagjait, hogy a mai közgyűlésen foglaljanak állást arról, hogy pótolhatatlan értéknek találják a város képtárát és tegyenek azért, hogy az évtizedek alatt felépített kulturális presztízs ne vesszen kárba. Kérik továbbá, hogy a képviselők fontolják meg a kamaraszínház és a kép­tár együtteséből szinte készen kínálkozó és évek óta igényelt, nagyvároshoz méltó művészeti központ kialakítását. „A város alkotó művészei az Önök sze­mélyes megbecsülésének tanú­jelét látnák abban, ha a város 2001—2008-ig tervezett kulturá­lis programjában megfogalma­zódna mindez." - írják a képző­művészek. Összegyűlnek a városatyák Nagy falat lesz a költségvetés Tavaly december 8-án tartotta utolsó rendes ülé­sét a szegedi képviselő­testület. A városatyák az óévben 22 alkalommal találkoztak a városháza gyönyörű dísztermében, ebből háromszor rendkí­vüli esetben, kétszer pe­dig ünnepi alkalomra gyűltek össze a szenáto­rok. Ebben az évben (évezredben...) még nem ülésezett a 43 tagú szege­di grémium. Pénteken dél­előtt 9 órakor viszont el­hangzik az első csenge­tés. Mezey Róbert jegyzőt, aki a törvényesség betar­tásáért felel a közgyűlés előtt, az idei munkáról és a polgármesteri hivatal­ban történt változásokról kérdeztük. A jegyző elmondta, hogy az első összejövetelre 39 pont­ból álló napirendi javaslatot küldtek ki a képviselőknek. Ez ugyan az első pillantásra sok­nak tűnik, de egy rendes, aka­dályokkal nem tűzdelt munka­tempóban teljesíteni lehet a feladatokat. Sürgősségi eljá­rásban csak egy kérdést, jele­sül a vízművel kapcsolatos anyagot tárgyalják. A továbbiakról szólva dr. Mezey Róbert arról is tájékoz­Tavaly 22 alkalommal üléseztek a szegedi képviselők a Torony alatt. Idén? Holnap kezdik a sorozatot... (Fotó: Nagy László) tátott bennünket, hogy febru­árban vélelmezhetően két, de lehet, hogy három alkalommal is ülésezik a közgyűlés. Az ok, a költségvetés megtárgyalása és elfogadása. Idén is tartanak külön költségvetési vitanapot, csak azután látnak hozzá az érdemi tárgyaláshoz, illetve a döntéshozatali procedúrához. Hogy mindez ennyi ideig tart, annak az az oka, hogy idén ké­téves költségvetést alkot a közgyűlés. Ennek a jogalapját a költségvetési törvény terem­tette meg, így a közgyűlés vá­laszthatott, hogy egy, vagy ké­téves költségvetést alkot. A februári nagy nekilendülés után úgynevezett normál üzemmódba állnak majd be a Torony alatt: szeretnének havi egy alkalommal ülésezni. Erre elvileg meg is van minden esély. A város jegyzője beszámolt a polgármesteri hivatalban tör­tént személyi változásokról is. Ezek szerint dr. Szabó Pálné, a közgazdasági iroda eddigi vezetője új beosztást kapott, jelesül a jegyzői iroda vezető­jének közgazdasági helyettese­ként tevékenykedik. Az ő fel­adata lesz a pénzügyi előter­jesztések törvényességi kont­rollja, a közgyűlés által elfo­gadott költségvetési rendelet ellenőrzése. Dr. Szabó Pálné helyére a korábbi osztályveze­tő, dr. Medovárszki Éva ke­rült, helyettese pedig Dobóné dr. Molnár Terézia. Ó a váro­süzemeltetési irodának volt a csoportvezetője. A város veze­tése tudomásul vette, hogy Nóvák István főépítész nyug­díjba vonult, de felkérte arra, hogy munkájával segítse az el­képzelések megvalósítását mindaddig, amíg pályázat út­ján nem töltik be ezt az állást. A közelmúltban gyakran esett szó a január elseje óta új helyen működő okmányirodá­ról. A jegyző urat arról is megkérdeztük, mi a pillanat­nyi helyzet ezzel, az ügyfelek kiszolgálását végző, igen fon­tos irodával. Elmondása sze­rint jelenleg mintegy 30 fős személyzettel dolgozik az ok­mányiroda. A végleges létszá­mot 35-36-ra tervezik. Gon­dokkal kezdtek, egyik napról a másikra kellett átvenni a fel­adatot a rendőrségtől. Komoly nehézségek adódtak a prog­ram telepítésével, a gépek mű­ködésével, de a szokásos, év eleji káoszt túlélték. Most minden erővel azon dolgoz­nak, hogy minél előbb rendbe jöjjön minden és normális me­derben tudják végezni az ügy­felek fogadását és kiszolgálá­sát. Kisimre Ferenc Minden eb és macska gazdira vágyik Kutyabajra: menhely Süketek párbeszéde, így jellemezhető röviden, ha egy kutyabarát és egy ebtelen kezdi sorolni az állattartás örömeit, illetve lehetetlenségeit. A kutya­tartás két ellenséges tá­borra szakit minden, erről beszélgető társaságot. Abban azonban egyetér­tenek a felek, hogy a kö­rülbelül 170 ezres lélek­számú Szegeden, ahol az önkormányzat nyilván­tartása szerint körülbelül 25 ezer, becslések szerint viszont akár 35-40 ezer is kutya él, szükség van ál­latmenhelyre, sőt: kisál­lattemetőre is. - Jó világ jött Jennyre: Kü­bekházára került, külön kifu­tója van és már 14 kilós - új­ságolta örömmel Lengyel Jó­zsefné, aki Kutyavilág című cikkünk olvastán vette magá­hoz a lapunk fotóján is bemu­tatott kivert ebet. Még arra is hajlandó volt a magát fanati­kus állatbarátnak nevező asszony, hogy négyezer forin­tot fizessen a sintérnek, csak hogy megmentse az első gaz­dája által megunt, ezért a gyepmesteri telepre kerülő, ott halálra ítélt négylábút. Azt mesélte, ismeretségi körében nem ő az egyetlen, aki anyagi és fizikai segítséget is adna, hogy a kutyabarátok által „gyiloktelepnek" minősített gyepmesteri telep helyett ál­latmenhelye legyen Szeged­nek. - Ha a sintér befog egy ál­latot, soha nem kerül vissza a gazdájához - osztotta meg ve­lünk tapasztalatát S. J-né, aki heteken át hiába kereste égre­földre drótszőrű vizsláját. A kutya soha nem lett meg, el­lenben a gazdi kutatómunkája során föltárta, miképpen talál­nak új gazdára a befogott, de jobb kinézetű ebek. Az asszony meggyőződése, hogy a párzási időszakban az ösztö­nüktől hajtott, majd eltévedő, a hazafelé tartó úton befogott kutyákat pénzért eladják egy A megunt kutyát, Jennyt - cikkünk nyomán ­a gyepmesteri telepről magához vette egy fanatikus állatbarát. (Fotó: Schmidt Andrea) új gazdának, esetleg kísérleti célra. Véleménye szerint ha Szegeden lenne menhely, és ott adatbank működne, akkor sokkal kevesebb gazdi és ku­tya sima a másik után. - Az „ebtelenek" nem tud­ják, milyen egy kutya, miért ragaszkodik egymáshoz az ál­lat és a gazdája - osztott ki egy mérges telefonáló, aki jobb híján a szerkesztőségün­ket hívta, hogy megtudja: mi­kor dönt már végre a közgyű­lés arról, hogy fölépíti az álla­tok menhelyét, ahol a gazdát­lan állat ideiglenes vagy állan­dó elhelyezést kap. Az önkormányzati testület tavaly novemberi, illetve mai ülésén is terítékre kerül az ál­latmenhely és a kisállattemető létrehozásának ügye. Már a tervezgetés hírére is sok pol­gár (ebtartó és állatbarát) megmozdult. Szerkesztősé­günket többen is értesítették telefonon, hogy ha kell, pénz­zel; ha kell, fizikai munkával járulnának hozzá az állatmen­hely létrehozásához, majd működtetéséhez. Szeged egyik kutyakozmetikusa még kiskundorozsmai földjét is fölajánlotta az új intézmény fölhúzására. Mások, például egy fodrásznő, aki kétnaponta látogatja és eteti a vadaspark környékén tanyázó kóbor ebe­ket, szívesen dolgozna a sze­gedi állatmenhelyen. Az új­szegedi kutyások nevében te­lefonáló S. K-né szintén arról beszélt, hogy közülük sokan tennének az állatmenhelyért, de végre valaki fogja már össze a kutyatartókat! A Ko­bak Állatbarát- és Állatvédel­mi Egyesület szervezési segít­séget ajánlott fel. Tehát meg­mozdultak a civil szervezetek­be tömörült ebtartók is. Szegeden egy 50 férőhe­lyes állatmenhely kialakítását tervezik. Egy-egy állat itteni egyetlen napja (teljes ellátás­sal, gondozással, állatorvosi felügyelettel, azaz védőoltás­sal és ivartalanítással) 800 fo­rintba kerülne. Az önkor­mányzaton kívül gazdasági társaság, több civil szervezet és egyén is jelentkezett, hogy hozzájárul egy állattartási krí­zisközpont (állatmenhely, ál­lat temető, a fiatalokat infor­mációval ellátó szabadidő­park) fönntartásához. Más vá­rosok tapasztalata alapján bi­zonyos, hogy az állatmenhely működésével párhuzamosan Szegeden is csökkenne a kó­bor kutyák és macskák száma. Újszászi Ilona Az önkormányzati biztos jelentése A színház már nem tartozik A színházi feladatok ésszerűsítését és a taka­rékos gazdálkodás el­érését célozza az a terv­javaslat, amelyet a Sze­gedi Nemzeti Színházhoz a közgyűlés által kiren­delt önkormányzati biz­tos, dr. Zoltán Gábor ál­lított össze. A biztos ed­digi munkájáról szóló je­lentés és az intézkedési javaslat megtárgyalása a mai közgyűlés napi­rendjén szerepel. A november óta dolgozó önkormányzati biztosnak nemcsak az a feladata, hogy a színház adósságainak kifi­zetését figyelje, hanem fel kell tárnia azokat az okokat is, amelyek az intézmény tar­tós fizetésképtelenségéhez vezettek és tervet kell készí­tenie a gazdálkodás és fel­adatellátás ésszerűsítésére, a takarékos gazdálkodásra. Dr. Zoltán Gábor jelentésében az szerepel, hogy a színház fizetőképességét sikerült fenntartani. A csődeljárás el­kerülése érdekében különö­sen figyeltek a 60 napon túli tartozások kifizetésére, ezen a címen több mint 16 és fél millió forintot (98 tételben) utaltak át a szállítóknak, ez­zel december 31-ére elérték, hogy nem maradt 60 napon túli kifizetetlen számla. Ugyancsak december 31-éig kellett volna kifizetnie a színháznak további, 140 mil­lió 280 ezer forintos adóssá­got, ám erre nem volt meg a fedezete, ezért a december 8­i közgyűlés megszavazott az intézmény számára 113 mil­lió forintot. A 200l-es költ­ségvetési év ennek köszön­hetően tehermentesen indul­hatott. A fizetésképtelenséghez vezető okok a jelentés sze­rint a következők: 1. a szín­ház pénzügyi gazdálkodásá­nak az elmúlt évekre is visszavezethető szervezet­lensége, a költségvetés meg­alapozatlansága a bevételi és kiadási oldalon egyaránt; 2. a vezetői információs rendszer nem megfelelő működése; 3. a színház gazdasági hivatala és az egyéb szervezeti egysé­gek közötti munkamegosztás hiánya; 4. a gazdasági hiva­tal vezetői garnitúrájának nagy fluktuációja. A jelentés összehasonlító kimutatást is tartalmaz arról, hogyan vál­tozott a színházi költségveté­si előirányzat 1996 óta. Csak két adat: 1996-ban az intéz­mény módosított költségve­tési előirányzata 394 millió forint volt (a szabadtérié ugyanebben az évben 80 millió 741 ezer), 2000-ben pedig (a színházé és a sza­badtérié együtt) egymilliárd 203 millió... A jelentéshez csatolt in­tézkedési terv 12 pontban so­rolja fel a takarékos és haté­kony költségvetési gazdálko­dáshoz szükséges teendőket. A pénzügyi szakmai javasla­tok mellett szerepel például, hogy a színház kezelésében lévő lakásokat át kell adni az önkormányzati ingatlankeze­lő cégnek. El kell készíteni a színház teljes vagyonleltárát. A belső felelősségi kört ki­szélesítve meg kell határoz­ni, kié az anyagi felelősség. A vállalkozási tevékenységet le kell választani a színház alaptevékenységéről. A pénzügyi információs rend­szer hatékony működtetése érdekében négy pontban ja­vasol szakmai intézkedése­ket az önkormányzati biztos. Egyéb javaslatai között sze­repel a raktározási és mű­hely-elhelyezési gondok végleges megoldása, a gaz­dasági hivatal működésének vizsgálata, dolgozói létszá­mának bővítése, számítás­technikai eszközökkel való felszerelése. S. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom