Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-06 / 5. szám

SZOMBAT, 2001. JAN. 6. STEFÁNIA III. fénye A bárányhimlö A bárányhimlö (varicel­la) a gyermekkor típusos, többnyire enyhe lefolyású betegsége. Halmozódása, más cseppfertőzéssel terje­dő vírusos kórokhoz ha­sonlóan, a téli-tavaszi hó­napokra esik. A kórokozó nagy fertőzóképessége következtében a megbete­gedést szinte minden fogé­kony személy megkapja. Ez teszi a bárányhimlöt gyermekbetegséggé. A fertőzést követő lappan­gási idő többnyire napra ponto­san két hét. A második hét vé­gén rendszerint egy-két napig tartó, bizonytalan bevezető tü­netek, enyhe rossz közérzet, hőemelkedés után gyorsan kia­lakulnak a jellemző hólyagos kiütések, amelyek a törzsön a leggyakoribbak, de az arcot, hajas fejbőrt sem kímélik. A viszkető bőrelváltozások folya­matosan változnak, a hólyagok bennéke zavarosodik. majd a hólyag pörkösödik. A beteg már a kiütéseket megelőző 1-2 napban is fertőző, s a fertőző­képesség a hetedik-tizedik na­pig, a pörkösödés befejeződé­séig tart. A kezelés tüneti. A gyermek hordjon otthonában szellős ru­hákat, bőrét ne áztassa, inkább tusoljon. Fürdés után a vizet testéről gondosan leitatva, az erősen viszkető helyeket hintő­porozhatjuk. Tilos a hólyagok bekenése, mivel a légmentes környezet bizonyos baktérium fajtákkal történő felülfertőző­désnek kedvez. A betegség el­ső napjaiban fellépő erős visz­ketést érdemes gyógyszeresen is csillapítanunk. A vakarászás ugyancsak elősegíti a felülfer­tőződést, s ha nem ügyelünk, az egyébként nyomtalanul gyó­gyuló hólyagocskák hegesen gyógyuló sebekké alakulnak. Lázcsillapításra salicyilát ké­szítményt (Aspirin, Kalmopy­rin, Colfarit) nem adhatunk a gyermekeknek. Ezzel egy ritka komplikációt kívánunk elkerül­ni. Tizennégy-tizenhat éves életkor alatt ugyanis a salicylá­tok egyes vírus fertőzésekben szövődményként májelégtelen­séget okozhatnak. A betegség átvészelése egész életre szóló védettséget eredményez, azonban a vírus a gerincvelő idegdúcaiban meg­bújva ott lappanghat szerveze­tünkben. Ez a lappangó fertő­zés az immunrendszer egyéb eredetű gyengülése miatt hosszú évek múltán is reaktivá­lódhat. A reaktiválódás sajátos módon következik be, a víru­sok az idegrostok mentén ter­jedve egy-egy beidegzési egy­séghez tartozó bőrszakasz kö­rülírt hólyagos kiütését, az őv­sömört (zoster) okozzák. Az ővsömörben szenvedővel érint­kező fogékony egyén a vírussal fertőződve bárányhimlős lesz. Ritka esetekben még az egyébként jóindulatú bárány­himlő is komoly betegséget okozhat. Immunhiányos bete­gekben súlyos, generalizált, számos szervrendszert érintő fertőződés következhet be. Veszélyes lehet a magzatra nézve, ha a betegségen koráb­ban át nem esett édesanyja épp terhessége idején találkozik a fertőzéssel. A veszélyeztetettek számára rendelkezésre áll egy élő, gyengített vírust tartalma­zó oltóanyag. Ez a védőoltás egyéni kérésre egészséges sze­mélyeknek is rendelhető. Dr. Rudas Magdolna gyermekorvos környezetünkért Újrahasznosított karácsonyfák A karácsony az év leg­szebb ünnepe, melynek legfontosabb ékessége a feldíszített karácsonyfa. Vízkereszt idején talán már nem számít ünnep­rontásnak, ha arról is be­szélünk, mi történik az ebből a célból kivágott, díszeiket vesztett, élette­len fenyőfákkal. A Sze­gedi Környezetgazdálko­dási Kht. az elözö évek­hez hasonlóan idén is kü­lön gyűjti és hasznosítja a kidobott fákat. Szegeden minden évben 45-50 ezer. a megyében közel 150 ezer család állja körül szenteste a karácsonyfát, amelyet a hagyomány szerint Vízkereszt, azaz január 6-a után szokás lebontani. Ekkora a kiszáradt, túlevelét vesztett fáról lekerülnek a dfszek, csak az üres szaloncukros pa­pírok maradnak a fán, amely végül a szemétre kerül. Ez a mennyiség évről-évre, csak Szeged esetében 15-20 hektár erdő kivágásával egyenérté­kű, amely országos szinten legalább évi 1000 hektár le­het. Természetesen ez nem jelenti ténylegesen ilyen nagyságrendű erdő elpusztítá­sát, hiszen a fenyőket kifeje­zetten erre a célra termesztik és állítják elő, továbbá jelen­tős részük külföldről érkezik. Ennek ellenére azért a szá­mok akkor is figyelemre mél­tóak. A Környezetvédelmi Mi­nisztérium fenyőfa-kölcsön­zési akciót indított az elmúlt év végén, amelynek kereté­ben gyökeres fákat adtak bér­be, amelyeket karácsony után újra ki lehet ültetni. A nép­szerű akció keretében, több ezer fa talált gazdára, azaz „bérlőre". Reméljük, hogy a feldíszítés, valamint a lebon­tás és a melegebb szobahő­mérséklet okozta sokkot vala­mennyi fenyőfa túlélte és a kiültetésük valóban megtörté­nik. A Szegedi Környezetgaz­dálkodási Közhasznú Társa­ság évek óta külön gyűjti be a fenyőfákat, melyeket aprítás után komposztálnak és a vá­rosi parkokban hasznosíta­nak. így a fenyők nem a sze­métre kerülnek, hanem vissza a természet körforgásába, és tápanyagul szolgálnak más növényeknek, élőlényeknek. A fenyőből készült komposzt összetétele és esztétikus meg­jelenése folytán különösen jól hasznosítható a városi zöldte­rületek és parkok esetében. A minél nagyobb arányú hasz­nosítás érdekében, kérünk mindenkit, hogy a fenyőfákat helyezzék el a hulladékgyűjtő tartályok mellé, ahonnan né­hány napon belül külön gyűj­tőjárat fogja elszállítani. Sx. F. Napraforgómag, sózatlan szalonna - tavaszig Madaraink téli etetése Madáretető a szegedi Füvészkertben. Az etetót dr. Marián Miklós, a TIT Beretzk Péter Madártani és Természetvédelmi Csoportja volt elnöke gondozza. (Fotó: Schmidt Andrea) A madarak télen nin­csenek irigylésre méltó helyzetben. A hideg nagy, a táplálék kevés­nél is kevesebb - és ez is csak rengeteg moz­gással, energiaveszte­séggel szerezhető meg emésztésük pedig gyors. Elegendő pár na­pos fagy, amikor hó vagy ónos eső teszi le­hetetlenné a táplálék­hoz jutásukat, hogy tö­megesen pusztuljanak el. Föltéve, ha nem etet­jük őket napraforgó­maggal, sózatlan sza­lonnával, ocsúval, s egyéb, számukra hasz­nosítható táplálékokkal, és ha már elkezdtük, egészen tavaszig, folya­matosan. Dr. Kasza Ferencet, a Magyar Madártani és Ter­mészetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Csoportja vezetőjét a helyes madárete­tésről kérdeztük. - Ha valaki eddig még nem kezdett el madarakat etetni ezen a télen, csak ezután szeretne hozzá­fogni, mennyire „van el­késve"? - Egyáltalán nincs elkés­ve, hiszen az idei télen még nem volt olyan, tartós, hava­zással, ónos esővel egybekö­tött hideg, amely elzárta vol­na a madarakat természetes táplálékaiktól. A téli madár­etetés voltaképpen kiegészí­tő etetés; a madarakat nem lehet, s nem is szabad elvon­ni természetes táplálékuktól. Az etetés arra szolgál, hogy a legzordabb időszakot átvé­szeljék a madarak. - Mivel érdemes etetni? - Elsősorban olajos mag­vakkal, főleg napraforgó­maggal. Ez egyaránt alkal­mas a rovarevő cinegék, és a magevő pintyek, zöldikék, meggyvágók s társaik táplá­lására. A szotyolaárusoknál kapható pörkölt napraforgó­mag, túl azon, hogy drága, kevésbé alkalmas, sózott pe­dig főleg ne legyen. Szintén ajánlható a natúr ocsú; nem a magvak épsége a lényeg, hanem az, hogy semmiféle szerrel ne legyenek kezelve. - Meghitt látvány: faágra kötött, fagyos szalonna­darabkán cinke függesz­kedik... - A zsírtartalmú élelmi­szerek, például a faggyú, a szalonna, mócsingos hús, ki­tűnőek. Főleg a cinegék ete­tésére alkalmasak, de itt is nagyon fontos, hogy se sós, se füstölt, pácolt ne legyen a termék. A félbevágott alma, a főtt répa, a főzelékfélék, egyéb ételmaradékok újabb madárcsoport táplálására al­kalmasak, a rigókéra, és pél­dául a vörösbegyére; az al­mát egyébként a cinegék is fogyasztják. Tavaly télen va­laki nagy mennyiségű töltött káposztát öntött ki a Stefáni­án, a bokrok alá, a feketeri­gók ezt kikaparták a hó alól, s egész télen ezt ették. Ami­vel azonban egyáltalán nem szabad etetni, az a kenyér. Ha nem eszik meg azonnal a madarak, eső, hó áztatja, megsavanyodik, és ha ez­után fogyasztják el, hasme­nést okoz, ami télen az amúgy is legyöngült mada­rak számára végzetes lehet. S ugyancsak nagyon fontos, és már említettük is: ha már egyszer elkezdtük a madáre­tetést, tavaszig ne hagyjuk abba! Ha a madarak hozzá­szoknak, hogy egy adott he­lyen rendszeresen táplálék­hoz jutnak, s aztán hirtelen abbamarad az etetés, ez vég­zetes lehet számukra. - Verebek, gerlék, házi­galambok. Kell-e őket etetni? Vannak helyek a városban, ahová más madár nem is igen száll. - A verebek általában minden etetőre odaszállnak, és ez nem baj: tavasszal hasznos rovarpusztítók, egyébként pedig a gyom­magvakat gyérítik. Magam egyetlen madarat nem ete­tek, ez az elvadult háziga­lamb. Még a sirályokat is le­het etetni különféle ételma­radékokkal, ezek a nagyon alkalmazkodóképes madarak a tízemeletes panelházak ab­lakaiból gyakran elfogadják a táplálékot. - A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Me­gyei Csoportja, úgy tu­dom, folyamatosan végez madáretetést. - Az MME legalább öt­ven helyen eteti a madara­kat, Szegeden s környékén. A napraforgót már kora ősz­szel beszerezzük a termelők­től, az etetőket folyamatosan táplálékkal töltjük fel - és olykor, sajnos, a megrongált etetők újra működésbe he­lyezéséről is gondoskodnunk kell... Magam három helyen működtetek etetőt, a kertem­ben, illetve a Tisza-parton. S az etetés folyamatos - egé­szen tavaszig. Farkas Csaba Már az idősebbeket is taníthatja A tánc parkett „angyala Díjak, elismerések, or­szágos fellépések színe­zik Babinyecz Tímea éle­tét, aki tízéves kora el­lenére komoly eredmé­nyeket tudhat maga mö­gött táncversenyeken és fotópályázatokon elért teljesítményével. Leg­utóbb a tánctudása alapján a Gyermekvilág 2000 Tehetségkutató Verseny fődíját nyerte el... A családdal a nagyszobá­ban figyeljük a videót, a mű­soron egy kereskedelmi té­vécsatorna szórakoztató reg­gelr adásában egy kislány táncol. A pár perces produk­ció alatt bebizonyosodik: a tini korát meghazudtolóan profi, elképesztő ügyesség­gel mozog és viselkedik a kamerák előtt. A tízéves sze­gedi Babinyecz Tímea ko­moly szakmai múltat tudhat maga mögött - hároméves kora óta rendszeresen mo­zog, a balettrűdhoz is ekkor állt először. A tánc, a szín­pad, a reflektorok és a fotó­zás világa az évek folyamán életének fontos része lett. Legutóbbi sikere a Gyer­mekvilág 2000 országos te­hetségkutató verseny első helyezése, ahol egy percben kellett bemutatnia tánctudá­sát és színpadi rátermettsé­gét. A megmérettetésen a zsűri mindent figyelt, a rit­musérzéktől a mimikáig, a Tímea hetente kétszer áll a balettrúd mellé. (Fotó: Karnok Csaba) színpadi megjelentéstől a be­szédkészségig. Tímea ruti­nos versenyző - az évente megrendezésre kerülő „gyer­mekvilágos" programokon immáron hat éve „ringbe száll" - nem kevés sikerrel. Tavaly például a fődíjat nyerte el, ami egy nyolcna­pos olaszországi úttal páro­sult. Mindezt a Szegedi Ön­kormányzat díja, a legtehet­ségesebb gyereknek járó el­ismerés, illetve egy cég tel­jes ruhakollekciója egészí­tette ki. Az évek alatt be­gyűjtött okleveleket és ran­gos díjakat hosszan lehetne sorolni. Többek között in­dult már fittnes- és szépség­versenyen, illetve fotópályá­zaton. A sztnház varázsa sem kerülte el: két éve szere­pelt a Szegedi Nemzeti Sztn­ház egyik előadásában. A dzsungel könyvében a kis farkast alakította egy éven át, hetente többször. A dél­előtti előadások emberpró­báló időszakot jelentettek az iskolapadban ülő kislánynak. Ilyenkor a tanórát a színpad váltotta fel, majd az előadás végét meg sem várva az édesanyával rohantak vissza az iskolába. Az édesanya, Babinyecz Gáborné igazi „menedzsermama", Tímea tánctudását és pályáját tuda­tosan formálja és segíti: napi rendszerességgel hozza-viszi a különböző foglalkozások­ra, amikről Tímeát faggat­tam - a felsorolás zavarbaej­tően hosszú volt. Elmondása szerint a sikert nem adják in­gyen: hét éve klasszikus ba­lettel kezdte, majd a hipp­hopp, a discotánc, az aero­bik, a szertorna, a színjátszás és zongorázás egészítette ki a palettát. Vasárnap kivéte­lével a hét minden napjára esik valamilyen különóra. A szombatokat például édes­anyjával Budapesten töltik, ugyanis Tímea a Gyerekvi­lág program egyik legtehet­ségesebbjeként tagja az úgy­nevezett aranycsapatnak, amely előadásaival és divat­bemutatóival rendszeresen járja az országot. Ilyenkor ez a nap próbával telik, a tehet­ségének köszönhetően a sze­gedi kislány már az időseb­beket is oktathatja. Arra a kérdésre, hogy miként viseli a szigorú idő­beosztást, mosolyogva vála­szol: könnyen és főképp az a legfontosabb, hogy nagyon szeret táncolni, ezért az él­ményért szinte semmi sem kár. Még az elmaradt játé­kok és a hosszú kikapcsoló séták sem. Az életében a legnagyobb hatással éde­sanyja volt rá, aki valaha na­gyon szeretett táncolni, a la­kodalmakban szinte soha nem talált legyőzőre. A tini táncvirtuóz a jövőjét szí­nésznőként vagy táncoktató­ként tudja elképzelni. Most minek tudnál a legjobban örülni - hangzott a zárókér­dés. - Féléven belül szeret­nék kijutni Párizsba, illetve - mivel a discotánc az éle­tem - ebben a kategóriában szeretnék még kimagasló eredményeket elérni - vála­szolja Tímea. Lévay Gizella

Next

/
Oldalképek
Tartalom