Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-23 / 19. szám

KEDD, 2001. JANUÁR 23., 91/19. A ARA: 49 FT (ELŐFIZETVE: 41 FT) Kétszázharminc ember az utcán Behavazott a konzervgyárnak Munkatársunktól Gyanútlanul mentek be tegnap az emberek a Szegedi Konzervgyárba. A lehető legrosszabb következett be: délután fél kettőkor - addig kellett vámi a budapesti faxra - bejelentették. hogy a gyár bezár. Felmondólevelet egyelőre 230an kaptak, a maradék 20-30 embernek még lesz egy kis dolga a végleges leállással. A tulajdonos Magyar Fejlesztési Banktól az esti órákban a következő közleményt kaptuk: „A négy konzervgyárat tömörítő Limpex Rt. több milliárd forint veszteséget halmozott fel az 1998-as orosz pénzügyi válság következtében. A tulajdonos a veszteségek mérséklésére szakmai befektető tulajdonába szerette volna adni a szegedi konzervgyárat. Az értékesítésre kiírt pályázatra azonban nem érkezett be megfelelő vételi ajánlat." Kiderült még, áron alul sem szerették volna elkótyavetyélni az üzemet. Maradt a bezárás, és életbe lép az „emelt szintű munkaügyi program". (Részlelek a 3. oldalon.) Független kormánypártiak Torgyán József kiabált a frakcióból távozó kisgazda képviselőkkel. (3. oldal) Domaszék új rendelőjében Nem kell már minden vizsgálathoz Szegedre utaznia a betegeknek. (15. oldal) Rúzsai erdészcsalád Fia lép a nyugdíjas apa helyére. (15. oldal) Öreg-Rákuson bontottak Az elmúlt időszakban lényegesen javult a közbiztonság. (8. oldal) Szemét az erdő szélén Lesz-e hulladékudvar Szőregen? (4. oldal) holnap Volt egyszer egy konzervgyár... Újszászi Ákos hűtőgépész búcsút int. (Fotó: Miskolczi Róbert) Nagylakról elköltöztek a benzinfutárok Kamionosok jégtánca A fertőtlenítőállomás nem túl szép, de „hasznos". (Fotó: Miskolczi Róbert) Munkatársunktól Amikor először érkezett a hír, miszerint a határ román oldalán kötelező fürdetésen esnek át az autók, cSak nagyon kevesen akartak hinni a fülüknek. Legyen a jármű Angliából érkező teherautó, vagy nagylaki Lada, akkor is vízzel fröcskölik, ha gazdája kézen állva járja el tiltakozó táncát. „Fertőtleníteni pedig ,kell!" - adták ki a jelszót a bukaresti mezőgazdasági minisztériumban. A mosoda, természetesen, nem ingyen dolgozik... (Riportunk a 6. oldalon.) Tizenegy drogost fogtak a rendőrök Két razzia - ugyanott Szombaton éjszaka kétszer is kopogtattak a rendőrök egyazon szegedi, Híd utcai szórakozóhely ajtaján. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság és a Szegedi Rendőrkapitányság közös akciója során - amelyben a Boszorkány Beavatkozó Alosztály is részt vett - kábítószert, fogyasztókat és terjesztőket kerestek. Először három fiatalembert kellett előállítaniuk. Kettejükről, a 20 éves szegedi H. Balázsról és a 19 éves, ugyancsak szegedi V. Zsoltról kiderült, hogy kábítószert vélhetőleg marihuánát és extasit - fogyasztottak, míg a 20 esztendős, szabadkai illetőségű D. Miroslavnál csekély mennyiségű kábítószert is találtak. Ót őrizetbe vették, míg két társa ellen - szabadlábon hagyásuk mellett - indult eljárás, kábítószerrel való visszaélés alapos gyanúja miatt. Úgy tűnik, a drogosok a razzia után biztonságosnak tartották a helyet, mert amikor a rendőrök vasárnap hajnalban újra ellenőrzést tartottak a szórakozóhelyen, már nyolcan kerültek a hálójukba. Hét fiatal elsimerte, hogy fogyasztott kábítószert. A. Roland. P. Attila, V. Krisztina. B. Botond, S. Dávid, H. Csaba, K. Tamás szabadon várhatja az ügy folytatását. Nyolcadik társuk, H. Líviusz ugyanakkor tagadta, hogy fogyasztott volna kábítószert, holott a teszt ezt igazolta. Azt állította: ismeretlenek keverték italába a drogot. A fiatalembert egyébként már kétszer is elítélték, egyszer ittas járművezetés miatt pénzbüntetésre, 1999-ben pedig kábítószerrel való visszaélés vétsége miatt két év börtönre, amelynek végrehajtását öt évre felfüggeszették. H. Líviuszt ezért a vasárnapi eset után őrizetbe vették. A rendőrök B. Botond és K. Tamás lakhelyén tartott házkutatás során is találtak kábítószert. K. B. Tarjám történelem Munkatársunktól A hatvanas években kezdődött meg Szeged Tarjántelepének építése. Előbb téglablokkos házak elemeit rakták egymásra a daruk, majd hamarosan a szürke betonpanel „szépségeivel" is megismerkedhettek a Tisza partján élők. A sáros felvonulási területek helyére aszfaltozott utak épültek, s a mai gyerekek már egy olyan Tarjánban sétálhatnak nyáron, amelyben nagylombú fák kínálják az árnyékot. Egy lakótelep arculata persze nem változtatható meg teljesen, a betonhegyekből sosem lesznek építészeti műremekek. De az rajtunk, „betonvillákban" élőkön is múlik, mennyire érezhetjük otthon magunkat a tarjáni víztorony tövében. (Bővebben a „A Torony alatt" mellékletben.) Erősödő keletnyugati átjáró Kora reggel már szép rendben sorjáznak a kamionok a Dorozsmai úti vámudvaron. A sok magyar rendszám mellett elsősorban jugoszláv szállítójárművek és pilótáik várnak a sorukra, de tórók, görög, bolgár és román sokkerekűek is akadnak szép számmal. Nem véletlen, hiszen Szeged a kelet-nyugati átjáró tengelyében fekszik: a Nyugat-Európából jövő áruk itt hagyják el országot, hogy végül valamelyik balkáni államban kössenek ki. Az uniós csatlakozás után Szeged igazi vámközponttá válhat - állítják a szakemberek. Holnapi gazdasági mellékletünkben, az Egy százalékban bemutatjuk a szegedi vámudvar mindennapjait. Kollégiumi élet a vizsgaidőszakban Akár a bolondok háza" ## Munkatársunktól Teljesen kizökkennek megszokott életritmusukból azok az egyetemi hallgatók, akik valamelyik kollégiumban december közepe óta egyik vizsga után a másikra tanulnak. A kollégisták időbeosztása a megszokotthoz képest eltolódik: a többség kilenc óránál hamarabb nem kel ki az ágyból, 10-11 órakor fog hozzá a tanuláshoz, és sokan csak hajnali három-négy órakor térnek nyugovóra. A vizsgaidőszakban a tanuláson kívül másra alig jut idő. Ilyenkor elmaradnak a házibulik, a kollégiumban sem rendeznek kulturális vagy sportprogramokat, és a moziba sem ülnek be a diákok. Az viszont szinte aranyszabály, hogy a vizsga letételét követően aznap már senki nem tanul. A számonkérésre szánt másfél hónap alatt akár tíznél is több tantárgyból kell jegyet szerezniük a hallgatóknak. (írásunk a 6. oldalon.) A Móra-kollégium egyik szobájában. Minden ára, sőt minden perc számit, a tanuláson kívül másra alig jut idő. (Fotó: Nagy László)