Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-22 / 18. szám

6 HAZAI TÜKÖR HÉTFŐ, 2001. JANUÁR 22. „Jimmy, Jimmy, miért haltál meg?..." Csepelen búcsúztak a slágerkirálytól Több mint négy kilométeres utat tett meg a gyászolók menete a templomtól a temetőig. (Fotó: Schmidt Andrea) Virágok borították a Zámbó család házának kerítését Olvassunk, búvárkodjunk, vetélkedjünk együtt! Szellemi kaland, családoknak A szegedi Somogyi-könyvtár gyermekkönyv­tára a Délmagyarország és Délvilág napilapok­kal közösen megyei szintű pályázatot hirdet Ol­vassunk, búvárkodjunk, vetélkedjünk együttl címmel. A pályázni két kategóriában lehet: 1. Családi nevezésnek fogadjuk el, ha a pályázni kí­vánt csapat minimum 3, maximum 5 főből áll és vala­mennyi tag családi, rokoni kapcsolatban van egymással. A csapatban lennie kell legalább 1 óvodás vagy kisis­kolás korú gyermeknek. Legfeljebb 2 felnőtt tagja lehet, de 13 év feletti gyermek felnőttként vehet részt a pályá­zatban. 2. Egyéni nevezésre a 10-12 éves korúakat várjuk! A feladatokat a két kategóriának megfelelően külön feladatlapokon tesszük közzé az iskolákon, könyvtára­kon, sajtón keresztül. Az első feladatlap január 27-én, szombaton jelenik meg a Délmagyarországban és a Délvilágban. A pályázati fordulók témakörei mindkét kategóriában: 1. Magyar népmesék 2. Magyar ifjúsági meseregények, regények 3. Magyar gyermekköltészet 4. Csongrád megye gyermek és ifjúsági írói, költői Díjazás: Családi kategória: I. helyezett - 20.000 Ft értékű könyvcsomag, vala­mint egyéves Délmagyarország/Délvilág előfizetés. II. helyezett - 15.000 Ft értékű könyvcsomag, vala­mint féléves Délmagyarország/Délvilág előfizetés. III. helyezett - 10.000 Ft értékű könyvcsomag, vala­mint negyedéves Délmagyarország/Délvilág előfizetés. IV-V. helyezett - 5-5000 Ft értékű könyvcsomag Gyermek kategória: I. helyezett - 5000 Ft értékű könyv II. helyezett - 4500 Ft értékű könyv III. helyezett - 4000 Ft értékű könyv IV. helyezett - 3500 Ft értékű könyv V. helyezett - 3000 Ft értékű könyv VI-XV. helyezett - 2000 Ft értékű könyv Minden forduló után be kell küldeni a feladatlapokat a Somogyi-könyvtár gyermekkönyvtárába, ellenőrzés és pontozás végett. (6720 Szeged, Dóm tér 1-4.) Eredményhirdetés: május 26-án a Somogyi-könyv­tár gyermeknapi programján a játékos döntő után. A pályaválasztás: (nem) teher Szülők egyesülete S * o m ­baton el­temették Zámbó Jimmyt. A legnépsze­rűbbnek tartott ho­ni táncdalénekest, aki­nek lemezeit, kazettáit milliószámra vásárolták rajongói az elmúlt évek­ben, több mint tízezer ember kísérte utolsó út­jára a csepeli temetőbe. Mai riportunkban a gyászszertartás esemé­nyeit idézzük fel. Hideg volt a reggel Cse­pelen, fogat vacogtató. Nem csoda hát, hogy a sziget la­kótelepeinek parkjaiban csak a legelszántabb kutyasétálta­tók baktattak, elgémberedő ujjaikat dörzsölgetve. De a kertes házakkal szegélyzetl csepeli utcákban sem törte meg autók zaja a szombati csöndet. Ám ha valaki meg­találta a XXI. kerület Rákó­czi terét (már pedig könnyen fellelhette, hiszen a város­rész minden pontján fákra, hirdetőoszlopokra szerelt táblák mutatták, hol is maga­sodik e tér legnagyobb épít­ménye, a görög katolikus templom), azonnal nyugtáz­hatta: jó helyen jár, bizony itt fogják búcsúztatni pár óra múlva a Zámbó Jimmyt. „Jimmy, az más..." - Mondja csak nyugodtan uram, hogy a királytól kö­szönünk el, mert hogy a Jimmy igenis király volt, so­ha nem születik még egyszer ekkora nagy művész erre a világra - közölte véleményét a templom melletti utcácska sarkán egy idősebb úr. S mi­kor megtudta, hogy Szeged­ről érkeztünk, s akár még új­ságba is bekerülhetnek Jimmyről elmondott szavai, arca kipirult a lelkesedéstől, újfent a király dicséretéről zengett szép körmondatokat. - Hozzáteszem - harsogta telve öntudattal - hogy én soha nem szoktam temetése járni. De Jimmy az más, mert hogy Jimmy az közü­lünk való volt, és nekünk énekelte a dalait. Éppen ezért nagyon bánom, hogy nem jöttem ki már éjszaka a templomhoz, de hál a korom miatt, tudja, hogy van ez... Nem kellett messze elba­rangolni Jimmy feltétlen hí­vétől ahhoz, hogy megtud­juk: még nála is hűségesebb és kitartóbb rajongók is ácsorogtak a lassan gyarapo­dó tömegben. Egy asszony azt bizonygatta, ő háromszor is megnézte a ravatalon a ki­rály koporsóját, pedig egy­egy bebocsátásra órákig is várnia kellett. Más azért ag­gódott, mert azt olvasta az újságban, akár még százöt­venezren is eljöhetnek a végső búcsúztatóra. És ak­kor, jaj, mi is lesz itt, talán tnég az üveges gyászhintót se fogja látni. - Hallotta, hogy egymilli­ót érő koszorú is lesz a vi­rághegyben? És azt tudták, hogy húszmillió forintba ke­rül a temetés? - faggatózott mellettem egy roppantul jól értesül asszonyság, szent es­küvéssel fogadva, neki bi­zony a családhoz egészen közel állók súgták a híreket. De mielőtt még további árakkal szolgálhatott volna, gyorsan lehurrogták: - Nem szégyelli magát, pénzről beszélni, amikor it­ten fekszik holtan a király? Izmok, fekete dzsekikben Miközben búcsúztatóra érkezők soraiban mindenki szomorú arccal cserélgette az információkat, hatalmas izmaikat fekete dzsekikben rejtegető biztonsági emberek vették körbe a templomot („Belépés csak VlP-kártyá­val, ne is vitatkozzanak, ké­rem!..."), s megérkezett né­hány híresség is. Mészöly Kálmán, a futballszaktekin­tély a templom fala mellett ácsorogva várta a búcsúztató déli 12 órára meghirdetett kezdését, akárcsak Fekete László a világ legerősebb embere. Délhúsa Gjon popé­nekes és Schmuck Andor, szocialista politikus. A kor­donnal kirekesztett tömeg­ben néhányan ugyan keve­sellték a VIP-esek számát („Na, persze, az elitnek nem kellett Jimmy, mert proli gyerek volt..." - sziszegte egy hórihorgas férfi), de ez a tény nem zavarta meg az áhítatot. Nagykőrösről mini­busszal érkezők éppúgy könnyes szemmel markolták virágokat, mint szlovákiai Jimmy-hívők. S amikor megkezdődött a gyászszer­tartás, az akkor már 6-7 ez­resre nőtt sokadalom néma csöndben figyelte a kihango­sítón érkező szavakat. Tóth Mihály, Csepel polgármeste­re, a pályatársak nevében búcsúzó Kozsó és Prodán Páhor lelkész egyaránt Jimmy nagyságáról mondta el szép szavait, s csak akkor támadt nagyobb mozgolódás a téren, amikor megérkezett a hintó. És egyszer csak megkon­dult a harang, Jimmy nevé­nek kezdőbetűjét, uralkodói fejéket formázó virágkölte­ményeket cipeltek a fekete Mercedesekhez, s a szeren­csésebbek láthatták a 24 ka­rátos arannyal befuttatott ko­ronát is, amit vidékről küld­tek rajongók Jimmy király temetésére. Ekkor feszülhe­tett pattanásig az ideg a ki tudja hány helyről toborzott testőrökben, polgárőrökben. rendőrökben. Mert bár az igaz, a várt másfél százezres gyászoló seregnek csak töre­déke érkezett meg, nagyon tarthattak attól, hogy min­denki a koporsót szállító hintó nyomában, közvetlenül a gyászoló család után sze­retne elsétálni a több mint négy kilométerre lévő teme­tőbe. Ám rendbontás még pi­cinyke sem történt, a királyt búcsúztató ezrek békésen poroszkáltak végig Csepe­len, csendben haladtak el Zámbó család háza mellett (ami előtt ekkorra már min­den négyzetcentimétert virá­gok, gyertyák, apró mécse­sek foglaltak el), s mind­össze egy-két élesebben ka­nyarodó utca sarkánál szó­laltak meg a menthez tartozó autók dudái - hölgyek és urak, kéretik nem megbonta­ni a rendet! Hangszóróból szólt a zene Azt nem állíthatnám, hogy minden ház előtt szá­zak köszöntek el a királytól, bámészkodót fölfedezhettek a kamerák padlásablakban éppúgy, mint kapualjban, er­kélyeken. - Én, uram, már akkor is­mertem a Jimmyt, amikor nem volt király. Higgyen a szavamnak, remek cimbora volt, igazi csepeli vagány ­közölte velem egy úr panel­nak tövében, azt sem titkol­va: egy fröccsöt mindenképp megiszik majd a király tisz­teletére. - Én meg azt mondom magának, amit ezzel a sze­rencsétlen Jimmyvel művel­nek, az már felháborító. Mi­ért nem hagyják szép csend­ben elmenni? - kontrázott a mellette álldogáló. - De azt is írja bele a cik­kébe, hogy most halt meg a Sinkovits művész úr. Hatal­mas nagy színész volt, a nemzet színésze, meg Kos­suth-díjas is. Aztán jó, ha egy kis fénykép, meg öt-hat sor jutott neki az újságok címoldalán. Hát ez inkább a szégyen, én meg azt mon­dom - furakodott mellém egy fiatalasszony hangja. A hintó meg csak guruit lassan a gyászolók hosszú sorát felvezető, villogó lám­pás rendőrkocsik mögött. S bár változatlanul csendben lépkedtek a gyászolók, csu­pán a kocsihoz közel állók hallhatták, hogy egy fekete Mercedesre szerelt hangszó­ró Jimmy legnagyobb sláge­reinek hangjait szórta szét a hidegben. Ám ennyi is elég volt ahhoz, hogy amikor a menet elérte a temetőt, néhá­nyan ne tudják tovább zseb­kendő mögött rejtegetni zo­kogásukat. Galambok a temetőben - Jimmy... Jimmy... Mi­ért haltál meg?... - kérdez­gették többen is, szipogva. Mellettem csöppnyi lányok arany színű minikoronával ékesített hurkapálcákat ve­tettek az anyukájukkal, de jutott néhány forint annak az úrnak is, aki perecet, meg üdítőt árult a sarkon. Amikor pedig több ezer ga­lamb röppent fel egy fur­gonból („Nézzétek, ottan száll a Jimmy lelke..." ­kommentálta az eseményt egy nagyapa...) Csepelen, több mint tízezren tudomá­sul vették - Zámbó Jimmy utolsó útja befejeződött. A legkitartóbb Jimmy-hívők rendőrök faggatásába kezd­tek - Mégis mikor enged­nek már be a sírhoz? -, a messziről érkezők azon ta­nakodtak, hol is hagyhatták autóikat. A közelben lakók meg pár perc múlva már a televízió előtt fészkelődve hallgatták a 2001. január 20-i, a legnézettebb keres­kedelmi csatornákon min­den mást megelőző hírt: „Eltemették Zámbó Jimmyt..." Bátyi Zoltán A gyerekneveléshez mindenki ért. Pontosab­ban mindenkinek van véleménye arról, hogyan is kell foglalkozni a cse­metével ahhoz, hogy egészséges fává növe­kedjék. E cél érdekében néha egymással verseng, máskor egymással har­col a szülő és az iskola. A két pólus közötti köz­vetítő szerepre is vállal­kozik a Magyarországi Szülők Egyesülete, mely­nek Szegeden is műkö­dik csoportja. A pályaválasztás, a jó dön­tés miatt is fontos a szülők és az iskolák együttműködése. A középfokú iskolákba való jelentkezés közeledő határ­ideje indokolja, hogy a to­vábbtanuláshoz iránytűt je­lentő, az Oktatási Minisztéri­um támogatásával készült tá­jékoztató füzet minden érin­tetthez időben eljusson. Eb­ben segítkezett a Szegedi Szülők Egyesülete a Gyerme­kekért elnevezésű szervezet is - tudtuk meg Hegedűs Ág­nes elnöktől. A szülők a gyerekeiknél jobban tudják, hogy a pálya­választás az iskolaválasztás­sal kezdődik. Ezért annyira nehéz döntés, hogy az általá­nosból melyik középiskolába, illetve milyen irányba lépjen a gyerek. A szülőkre is nehe­zedő terheken könnyít, hogy egyesületük különböző kiad­ványokba sűríti, amit például az iskolaválasztásról, a szak­képzésről, az érettségiről tud­ni kell. Az iskolaválasztás problé­makörét taglaló füzetecske kitér például a szülők felelős­ségére; a felvételi eljárás rendjére, ezen belül a szülők és tanulók, illetve az iskola és az intézményfenntartók fel­adataira és kötelezettségeire; bemutatja a felvételi eljárás­ban előírt dokumentumokat; ismerteti a beiskolázás folya­matát és a jogorvoslati eljárás rendjét. A szakképzés rejtelmeibe kalauzoló kiadvány - többek között - leltározza az e kép­zési formával kapcsolatos fontosabb fogalmakat, jog­szabályokat; ismerteti a gya­korlati képzés rendjét és do­kumentumait; továbbá a ta­nulók anyagi és természetbe­ni juttatásait; vázolja, amit a kártérítési felelősségről és a szakképzés finanszírozásáról, irányításáról tudni kell. A nebulókat nevelő anyák és apák civil szervezete Sze­geden a Szülők iskolájával, azaz egy előadássorozattal arra készül, hogy segítséget nyújtson a kötelezettségek mellett a szülői és gyermeki jogok tárházának megismeré­sében is. Ú. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom