Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-03 / 2. szám

Elvész a magyar munkaidő fele A Czipin & Partner osztrák termelékenységi tanácsadó Magyaror­szágon, Ausztriában és Németországban is elvé­gezte termelékenységi tanulmányát, amely fényt derített arra, hogy az említett három or­szágban mennyire mű­ködnek hatékonyan a vállalatok. A magyar, az osztrák és a német vállalatoknál óriási termelékenységi lehetőségek állnak rendelkezésre ­összegzi a három ország, kö­zel ezer cégét „átvilágító" vizsgálat. Mindhárom or­szágban olyan vállalatokat vettek górcső alá, melyek nagysága és forgalma hason­ló, (gy termelékenységük összehasonlítható. A felmérés legfontosabb eredménye szerint a három ország egyikében sem hasz­nálnak ki minden tartalék le­hetőséget. Míg a német kö­zépvállalatoknál a munkaidő mintegy 36 százalékát (78 munkanapot) használják improduktfvan, az osztrák vállalatoknál ez a szám 42 százalék (95 munkanap). A magyar üzemekben a mun­kaidőnek közel fele, évente mintegy 106 munkanap vész el termelékeny munka nél­kül. Bár reálisan tekintve a munkaidőnek csak 85 száza­léka használható ki, a szak­emberek szerint akkor is nagy lehetőségek mutatkoz­nak a termelékenység foko­zására. A kihasználatlan ter­melési kapacitás annak el­lenére valóban létezik, hogy az osztrák, német és magyar vállalatok túlnyomó többsé­ge eredményesebb lett az el­múlt években. A tanulmány szerint Ausztriában és Né­metországban majdnem ugyanannyi - több mint het­ven százalék - vállalat jelen­tett be növekedést, míg a magyar vállalatok 63 száza­léka mutatja a termelékeny­ség fokozódását. Teljesen más képet mutat, ha a vállalatoknál a növeke­dés becsült mértékét terme­lékenységi többletnek tekint­jük. A német középvállala­tok az átlagos 8,5 százalékos termelékenység növekedés­sel a legrosszabb helyre ke­rülnek, az osztrák vállalatok pedig majdnem kétszer ilyen hatékonyak. A magyar cé­gek lépést tartanak a közép­európai fejlődéssel a 12,9 százalékos átlagos növeke­dés nem rossz eredmény. A tanulmány keretében azt is megállapították, mely vállalati területeken vannak a legnagyobb növekedési le­hetőségek, illetve jelenleg hol jelentkeznek a legna­gyobb veszteségek. A kuta­tás rámutatott, hogy a fenti problémák nem „ország­függőek", azaz mindhárom nemzet cégeinél hasonlóak. A vizsgált országokban tehát alapvetően ugyanazon té­nyezők okozzák a vállalatok termelékenységi vesztesége­it. A termelékenység „gyil­kosai" között első helyen a nem megfelelő tervezés és irányítás áll, ami az osztrák, német és magyar vállalatok­nál átlagosan a termelékeny­ségi veszteség negyven szá­zalékát teszi ki. A károk egyötödét a nem megfelelő vezetés okozza. Ez azt jelenti, hogy az eredményesség hiánya kere­ken hatvan százalékban a hi­ányzó vezetői felelősségre és hibás vezetői feladatokra ve­zethető vissza. Munkana­pokban kifejezve: az osztrák vállalatoknál 60, a németek­nél 46 és a magyaroknál 66 munkanapol pazarolnak el eredménytelenül a vezetők passzív viselkedése miatt. O. K. K. A régi kereskedők kirajzottak Szegedről Dóm tér - kézmüvesmérlegen Karácsony előtti ajándékkeresés. A jelenlétnek ára van. (Fotó: Schmidt Andrea) A szege­di önkor­mányzat hagyo­mányte­remtő szándék­kal költöz­tette a Széchenyi téri ka­rácsonyi vásárt 2000-ben a dóm impozáns épület­tömbje elé. Közép-Európa legszebb terére azonban csak a kézművesek kap­tak meghívót. A többi árusnak ugyan nem tet­szett a városüzemeltetési bizottság döntése, látvá­nyosan mégsem de­monstráltak ellene. Emlékezzünk csak! Tavaly (de furcsa is így emlegetni 2000-et!) nagy vihart kavart az önkormányzat városüze­meltetési bizottságának azon döntése, hogy a Széchenyi térhez méltatlan a karácsony előtti őrület, zsivaj, lárma és gatyaárusítás, ezért csak a kézműveskarácsonyt engedé­lyezte a Dóm téren. A prog­ramnak neve is lett: Első Ka­rácsonyi Ünnepi Hetek. A vihar aztán elült, a váro­si nép kiböjtölte az árusok hiányát, lassacskán hozzászo­kott a csendesebb ünneplés­hez, s szinte kereste is a Dóm téri szentesteváró hangulatot. Ahol minden volt, „mint kará­csonykor": fenyőfák, műso­rok, ének, zene, gyertyafény, kürtös kalács és forralt bor il­lata. Hol a nyüzsgés? Munkatársunktól Minden európai város rendez karácsonyi vásárt a legforgalmasabb helyeken - tart ki a Széchenyi téri kipakolást pártoló véleménye mellett dr. Martonosi István, a KISOSZ titkára. Szerinte 100-150 szegedi vállalkozó családja számított a karácsony előtti bevételre. Egyetért a városvezetés azon szándékával, hogy színvonalassá kell tenni a vásárokat (ezeknek a kritériumoknak különben az 1999-es már meg tudott felelni). Azért is kár, hogy idén elmaradt Szeged főteréről az árusítás, mert így a Belvárosból hiányzott a nyüzsgés. A Széchenyi tér ráadásul olyan közlekedési útvonal, amelyet mindenki érint, és ahol ajándékozási ötleteket kaptak az emberek. Martonosi megemlítette, hogy Budapest legszebb helyein, a Vörösmarty tértől a Régiposta utcáig és a Deák térig, engedélyezték a vásárt. - A Dóm teret szerettük volna visszavarázsolni a város vérkeringésébe - világítja meg utólag az önkormányzat döntését Szabó Ádám város­házi kabinetvezető. - Egy kézműves jellegű vásár ha­gyományait kívántuk megte­remteni, ahol meghitt hangu­latban lehet fogadni a polgá­rokat. A szervezők egyike, Mo­cselini Rudolf találta ki, hogy fahasábokkal felélesztett tüzű melegedőhelyek is várják az embereket, a mozgékonyabb gyerekek pedig az erre az al­kalomra felállított faragott ját­szótéren vezessék le felesle­ges energiájukat. A kérdés már csak az, ki tudták-e árulni a helypénzt a kézművesek, elégedettek le­hettek-e a Dóm téri forgalom­mal. - Eddig is minden évben a Dugonics téri kézműves vásá­ron árultam, tehát nem ismer­tem a Széchenyi téri körülmé­nyeket - mondja Tisza Sán­dor fajáték- és ajándékkészítő. - A Dóm térrel csak egy gon­dunk volt: szerencsésebbnek tartottuk volna, ha körben vagy félkörben állítják föl a sátrakat. Amúgy a színvona­las programok sok ember odacsalogattak, rengeteg régi vevőm keresett meg. - Nem gondoltuk volna, hogy ennyire jól sikerül a Dóm téri karácsonyi vásár ­összegzi véleményét Zsótér Jánosné kosárfonó. - Azt vet­tem észre, akik eljöttek, vásá­roltak is. A Dugonics téren korábban a nagy „átmenő for­galom" miatt sokan csak bá­mészkodtak, azért álltak meg a sátrak előtt, hogy nézelődje­nek. Aki viszont vette a fárad­ságot és több órát rászánt a Dóm téri programokra, baran­golásokra, vásárlásra, egészen biztosan nem távozott üres kézzel. Annyit azért hozzátettek a kézművesek: a környező vá­rosokban sokkal olcsóbb a ka­rácsony előtti helypénz, po­tom pénzért sátrat, pavilont, világítást, őrzést adnak az ön­kormányzatok a kereskedő­nek. Szegeden ára van a jelen­létnek. Noha az Dóm téri kará­csonyt nem a Szegedi Nem­zetközi Vásár és Piac Kft. szervezte, ez a csapat is kivet­te a részét a munkából. - Az összkép pozitív - te­szi hozzá Bonifert Gábor marketingvezető -, ahhoz ké­pest is, hogy első ízben árul­tak a kereskedők az új hely­színen. Elmaradt a régi keres­kedők demonstrálása is. Ők valószínűleg a többi üzletük­ben árusítottak, vagy „kiraj­zottak" a környező városokba. Szerintem azért törődtek bele viszonylag hamar a városházi döntésbe, mert egy Széchenyi téri kipakolás tavaly 500 ezer, vagy 1 millió forintba is ke­rült. Ekkora forgalmat pedig nagyon nehéz manapság két­három hét alatt produkálni. Fekete Klára Divatok és SMS-ek r valy ilyenkor még egyetlen Rövid Szöveges Üze­netet (SMS-t) sem küldtem a mobiltelefonomról, azóta viszont nagyon belejöttem. Ezzel együtt most sem ünnepek alatt, sem szilveszter napján nem érez­tem szükségesnek a jókívánságokat ilyen módon tu­datni az érintettekkel. Mások is lehettek ezzel így, mert elég ritkábban „csippant meg" a telefon az óév utolsó napjaiban. (Pedig az ilyen üzenet kifejezetten olcsó, sok csomagban meg egyenesen ingyen van.) Nagy volt a kísértés, hogy a memóriában levő nyolcvan mobilszám kétharmadára küldjek ünnepi SMS-t, a rövid szöveget elég egyszer bevinni, azután percenként legalább hármat képes továbbít a rendszer. Persze csak akkor, ha nem hagyom az utolsó pillanat­ra. Azután úgy döntöttem, nem indítom el a több tu­catnyi ünnepi üzenetet, s passzívan, csupán válaszol­tam a hozzám érkezőkre. Szinte azonnal, így elég volt a NEKTEK IS, HASONLOKEPPEN, BUEK KOVA­CSEK stb. nem túl nagy energiába kerülő visszajelzés, hogy vettem a jókívánságokat. Akkor került volna iga­zán sokba, ha ez alkalomból végre megtanulom a kis­betűk, a mondatvégi írásjelek, valamint az ékezetes karakterek használatát is. Eddig még mindig boldo­gultam nélkülük, csak arra kellet figyelni, hogy kér­dést ne tegyek fel SMS-ben, mert abból könnyen állí­tást olvasott ki a címzett, ami egészen komoly félreér­tésekre is okot adhatott. A mobiltávközlés képes olyat produkálni, hogy ami egy éve még csak nagyon kevesek számára volt magától értetődő, az tizenkét hónap múlva bizonyos körben szinte kimenjen a divatból. Nem az SMS, ha­nem annak ez a maximálisan felhasználóbarát - leg­inkább újévi jókívánságoknál kicsúcsosodó - szolgál­tatása, hogy képes a lista alapján gyors üzenetsorozat­ra. Egyéb alkatmakkor persze változatlanul kitűnő ez a lehetőség, egy nagypályás focicsapatnál minimum a társak háromnegyede rendelkezik mobillal, s ha meccs helyszíne a szegedi Kisstadionról az Etelka sor­ra változik, egy „köresemes" nagyon hatékony tud lenni. Különösen ha úgy végződik: mindenképpen je­lezzetek vissza. Majd elfelejtettem, hasonló megfontolásból már kör e-mailt sem küldtem. Kevács András KRESZ-módosítások a nyáron a sebességhatár DM/DV-információ Év közepén jelentós változások várhatóak a csaknem öt éve érintet­len közlekedésrendésze­ti szabályokban, azaz a KRESZ-ben, közölte a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium (KöViM) il­letékese még a múlt év végén. Szilágyi Miklós főosz­tályvezető-helyettes elmond­ta: a tárcánál várhatóan janu­ár végére elkészülnek a mintegy háromszáz javasla­tot tartalmazó indítvánnyal, amelyet a Belügyminisztéri­ummal, a Legfőbb Ügyész­séggel, a Magyar Autóklub­bal és más szakmai érdekvé­delmi szervezettel történő egyeztetést követően a kor­mány elé terjesztenek. A minisztérium által java­solt módosítások jelentős ré­sze a meglévő szabályok ru­galmasabbá tételét célozza, ám számos szigorítás is sze­repel a tervezetben. A várha­tó KRESZ-módosítások kö­zül a sebességkorlátozásra vonatkozó változások a leg­markánsabbak. Az elképze­lések alapján az autópályá­kon a jelenlegi 120 kilomé­teres sebességhatárt nyártól 130-ra emelnék, az autóuta­kon 100-ról 110 kilométe­resre növekedne a megenge­dett legnagyobb sebesség, a lakott településeken kívül eső utakon pedig nem 80, hanem 90 lenne a maximum. A lakott területen belüli se­bességkorlátozás nem válto­zik, így ott továbbra is 50 ki­lométer a megengedett se­besség. Fontos módosítások várhatóak a kerékpáros köz­lekedéssel kapcsolatban is. Az új szabályok hatályba lé­pését követően például az egyirányú utca burkolati jel­lel elválasztott részén a bi­ciklisták két irányban is ha­ladhatnak. A tervezet szerint jelzőtábla mutatja majd a ke­rékpárosok számára, hogy igénybe vehetik-e az autó­buszsávot. Az Európai Uniós joggya­korlatnak megfelelően az ar­ra vonatkozó jelzőtáblával ellátott utakon kötelező lesz a hólánc használata. Az el­képzelések alapján 2002-től elejétől a biztonsági gyer­mekülés gépjárműbe történő beszerelése is kötelező len­ne, ha az autóval 12 éves, il­letve annál kisebb gyereket szállítanak. Közgazdaság és hamburger: mutatók - szósz nélkül Az angol The Econo­mist című, tekintélyes gazdaságpolitikai szak­lap minden évben elké­szíti az úgynevezett Big Mac- indexet, mely az elmúlt évek során egyre népszerűbb lett mind a laikusok, mind a gazda­sági szakemberek köré­ben. Az index a nemzeti valu­ták vásárlóereje alapján mu­tatja be a fizetőeszközök fe­lül-, vagy alulértékeltségét, méghozzá úgy, hogy a vá­sárlóerőt egyetlen, a világon széles körben elteijedt, stan­dard minőségű termék árával határozza meg. Ez az egysé­ges termék - amely a globa­lizálódó világ szimbóluma­ként is tökéletesen megállná a helyét - nem más, mint a legnagyobb gyorsétteremhá­lózat „zászlós" terméke, a Big Mac. E termékért Malajziában kell a legkevesebbet fizetni, 1,19 USA dollárt, míg legd­rágábbnak az izraeli ham­burger bizonyult, 3,58 dollá­ros árával. Az index megmu­tatja, hogy a globális termék nettó árához viszonyítva ­és ez az összevetés a kulcs ­egyes országok fizetőeszkö­zének értéke hogyan válto­zott egy év alatt. E szerint a leginkább - 53 százalékkal ­alulértékelt valuta a Malajzi­ai ringitt volt, a „túlbecsült fizetőeszköz - 2000" cím pedig az izraeli shekel-t ille­ti. Magyarország Bic Mac­indexe jól mutatja a forint alulértékeltségét: egy ham­burger nálunk 1,21 dollárba kerül, forintunkat pedig érté­kénél több mint Ötven száza­lékkal becsüli alá a nemzet­közi piac. Ez tulajdonképpen azt is jelenti, hogy a külföl­diek számára Magyarorszá­gon kifizetődő hamburgerez­ni. A grafikon azt mutatja, hogy néhány európai ország­ban a mi pénztárcánkból hány forintot kellett fizetni egy - amerikai módon ké­szült, dollárban megtermelt - szószos szendvicsért. O. K. K. ; CR SLO P ESP A 0 S GB Forrás: ECQNOMtST

Next

/
Oldalképek
Tartalom