Délmagyarország, 2001. január (91. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-12 / 10. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 2001. JAN. 12. Kedves Környékbéliek! M

eteorológusainknak, szegényeknek, ha valakiknek nincs sikerélményük, nekik aztán tényleg nincs. Időjárásra tett tegnapi jelzéseik szinte alig egyeznek a ma valóságával. Amióta több csatornát nézhetünk a tévében, több időjósunk kerül szerencsétlen helyzetbe. Megpróbálja ugyan mindegyikük kialakítani sajátos időjárás-jelentő fazonját, de az ígért idő- legyen az épp hamar zordság vagy erős enyhület - nem jön. Kétségbeesetten ajánl ide esőt, oda havat, amoda szelet, emide fagyot, másfelé ködöt; jut is ezekből ide is meg oda is, csak épp amoda nem, ahová jelölve volt. (Aprógyermek korom óta érzem: időnek járása kevésszer olyan, ahogyan azt a rádió, tévé híreli. Es az újsággal - ha este olvasom a nap reggelére jósolt időjárást - se jutok sokra a helyes felmelegedést illetően.) Mit tegyünk? Ez van... Talán, ha kiszabadíthatnánk az időjárás szeszélyeinek hadat üzenő meteorológusainkat az előrejelzés rabigaként nehezülő jármából. Ne kelljen jelezniük, hogy milyen idő várható, hanem csak bólogatniuk: ilyen volt az idő! Hamar zéróra futna sikertelenségük. Este bemondanák például, hogy Szegeden, csaknem százezer ember ázott volna meg, ha éppen kint tartózkodott volna ernyő nélkül a szabad ég alatt. A tévé ügyeletes időjárásjelzője, formás színező irónnal satírozná a térképtájat ahol esett, karikázná ahol nem. A magyar meteorológia azonmód a fellegekben járhatna! (A tömérdek pontatlanságot külföld nyomatja ránk. A messziről jött előrejelzés, pedig - akárcsak az ember - „azt mond, amit akar".) A jelzett reformmeteorológiával elsők lehetnénk a világon, akiket nem tréfál meg az időjárás szeszélye. Mert, arra, hogy lesz-e eső, nehéz a válasz, de arra, hogy volt-e? - arra könnyű! Habár?! Történelmünk során többször kiderült: nekünk a múlt történései nem mindig azok, aminek hitetve vannak. Járhatunk így az időjárással is... Hamar lennének, akik egy kis potya eső kedvéért még a csillagot is letagadnák az égről. Úgyhogy... rtngedjék meg a kedves környékbéliek, hogy a malii gyar tévémeteorológia megreformálására tett javaslatom ezennel-azonnal visszavonjam. Maradjon csak minden a régiben. (Olvasókedvük is!) Jó munkát, hasznos időtöltést, alkalomnak megfelelő időjárást kíván: tcÁtrr Kutyanyak és Pitricsom nélkül Balástyától körbe - Balástyáig Ha az első nem is, de az ezredforduló második hete biztos úgy marad meg a nép emlékezetében, hogy a munkára alkalmas volt. A keddi esőnapot kivéve a gyönyörű tavaszt idézte. A télközépi januártól ritka mozgást kezdeményezett. Elénk lett a határ, benépesedtek a kertek. Sokan puhították, táplálták a földet, jelölték helyét a korai veteménynek. Mi is tettünk egy kört, kutyafuttában igaz, de autóztunk Balástyától Balástyáig. Járt, itt-ott már járhatatlan utakon. Ahol már teljes mivoltában feszült a fólia a vasvázon, takart az üvegház, ott is takarékra lehetett állítani a télre csinált meleget, visszább lehetett venni a kazánok hevületét, hiszen a szabadban is tíz fok körüli volt a hőmérséklet. A balástyai faluszélen, a kapitánysági vonatmegálló irányába haladva láttuk, hogy mindkét fertály fóliásai éltek a jó idó adta lehetőséggel. Ugyanez mondható a csengeleiekre, akik fát vágtak, trágyát hordtak, munkára fogták a tárcsákat, földforgató rotátorokat. Juhászékat az erdősarki tanya kertjében találtuk. Sándor gazda két segítséggel készült a pirosretek vetéséhez. Miután kellően betrágyázták az ágyásnak való földcsíkokat, és bele is forgatták erősen, vázat állítottak a fóliasátornak. Előbb Szilárd fiú belőtte a helyét az első tartónak. Minden ceremónia nélkül beleverte a félkörre hajlított vascsövet a puha honiokba. Miután Mária asszony ellenőrizte, hogy szemre passzol e az új a másikhoz, és ezt helyeslő bólogatással a fiatalember tudomására hozta, Havadi Szilárd illesztőt Forráskút Munkatársunktól Ha Forráskút után kutatunk a világhálón, a keresőprogram 264 találattal örvendeztet meg bennünket. Ezek között találunk olyan dokumentumokat is, melyek csupán megemlítik a falu nevét (ilyen például az igen hasznos helyközi buszmenetrend), de találunk olyat is, mely bővebb tudással is szolgál. A településről szorgos kezek angol és német nyelvű ismertetőt készítettetek, valamint Mórahalom honlapján tanulmányt a homokháti térség keletkezéséről, adatokat annak területéról és az ott élők lélekszámáról. Megtalálhatjuk ezen kívül a falu térképét, valamint a helyi rendeletek lajstromát is. Zsombó Munkatársunktól Néhány orvosi témájú előadás következik a hetenkénti rendszerességgel tartott zsomböi Wesselényi népfőiskola foglalkozásain. Hétfőn este 6-kor dr. Balog Ádám a nyelőcső és a gyomor gyógyításának műtéti lehetőségeiről beszélget hallgatóival. Luggató Juhászéknál. Csengelén retekmagnak készítik az ágyat. (Fotó: Gyenes Kálmán) váltott és majdhogynem a fogójáig járatta meg a lyuknyomó vasszöget, a T betűt formázó csőfúrót, hogy a most készüló sátortartó váz se üssön el a többitől. Mi több: pont úgy álljon! Ugyanis: a szélsőhöz igazodik a sor, mikor mennyit ad ki a fólia - annyi fél karikából. Amint egymás mellé kerülnek a vasvázak, a tetejükön is egymáshoz erósítik azokat, hogy legyen tartása magának a fóliasátornak és természetesen később a benne lévő melegnek. A fóliafedél, mint tudjuk, a kertész egyik komoly segítsége, általa tud télben is tavaszt formálnia a korai veteményeknek. Sándor gazda készségesen válaszolt még a legnaivabb kérdésre is, merthogy nem hitte el, hogy amit e sorok írója kérdez, azt a maga fejétói nem tudná. Eszerint: a csengelei erdőszéli tanya kertjében a fólia a piros reteknek készül. A földje kívánatos bemunkálása után kerül elő a maghelypontozó luggató, olyan tüskés henger, amit ha végigtolnak a puha földön, lyukakat hagy maga után, mindig egyforma távolságra. E lyukakba, amiket a luggató lyuggat, pötyögtetik be az apró retekmagokat, majd söprűvel gyöngéden befedik ezeket, elegyengetik föléje a föllazított, puha földet. Ahol végigtaposták az ágyást, mert valahol a luggatósnak, retekmagszóróknak és a söprűzóknek is állniuk kell, azt késóbb újra puhítják, bevetik és így alakul ki egyenként, katonásan sorakozva a később már számolhatatlan reteksereg. Megfelelő hőmérséklet, kellő nedvesség és gondos gazdai helytállás szükségeltetik, hogy ebből a semminek látszó, aprólékos munkából a dorozsmai piacon jó árért eladható (millió) retekcsomó legyen. Esetünkben éppen piros, mert Juhászék most ettól várják az új évi boldogulást. Az sem újdonság már, hogy a retek lehet fehér s nemcsak gömb alakú, mint a piros és kemény, hanem a névadójára tisztelettel: hosszúkás, törékeny - akár a jégcsap. Nem hoztuk szóba, de kívánhatjuk mindnyájan, hogy Juhász gazdának „jöjjön be a retek" és kapjon érte jóval több pénzt, mint amennyit eddig annak munkájába beleölt. Akik ismerik, mert nem csak a mostani otthonában Csengelén, hanem attól jóval messzebb is eljutott már a híre, Sándor gazdát szorgalmas, becsületesnek embernek ismerik. Sok mindennel próbálkozott a kisteleki tanyavilág szülötte, de leginkább a jószágtartásban vélte megtalálni a munkája örömét. Libákat, csirkéket nevelt, disznókat hizlalt. A szövetkezet bomlásával gazdálkodó lett. E minőségében váltottunk a minap néhány mondatot. Nem először már életünkben és nagyon reméljük: nem is utoljára. A Balástyától Balástyáig ívelő körjáratunkban, Csengele faluját elhagyva nem tértünk be a valamikori bálázó hely mellé épült Kisbetéró kocsmába, csupán pillantást vethettünk az erdei mészkénléfóző-gyárra is; alig időztünk a pusztaszeri piactéren, ahol nem lévén piacos nap, egy árva lélek se volt, mert a kutyanyaki tanyavilágba vágyakoztunk. Csakhogy le se tértünk a Pusztaszert Ópusztaszerrel összekötó útról, mert annak nemrég fölújított részén - épphogy bele nem ragadtunk a sárba. A jó öreg - még a szocialista érában gyártott - szovjet autó megfeneklett ugyan, de végül is kikecmerkedett velünk onnét. Mezőjáró balástyai körünk, most úgy fejeződött be, hogy a kutyanyaki élménybeszámoló (Kis-Zer tanyasorának megtekintése) és a pitricsomi változások föltérképezése is későbbre marad. Ha marad. Robogva az ópusztaszeri úton, annyit azért úgy kutyafuttából megállapíthattunk: arrafelé is szabadba csalta a gazdákat az évezredkezdet januári melege. Majoros Tibor Mészáros Péter, csengelei őstermelő: - Nem mindig találják el, hogy milyen lesz az idő, de hallgatom őket. Nézem a tévében. Azt már megfigyeltem, hogy egy napot késnek. Amit tegnapra mondtak, abból mára lett inkább valami. Az időjárás kiszámíthatatlan. A mostani enyhe tél nagyon jó a fóliásoknak, dolgozhat mindenki kedvére, de lehet, hogy meg lesz majd ennek a böjtje. Mellettünk, ahol most szép a vetés, onnét tavaly ilyenkor vödörrel hordtuk be a kukoricát. Állt a földjén a víz, töréskor meg se közelíthettük. Azért is hagytam, mert a csőnek semmi baja a hidegben. Lóg lefelé a fagyban. Lajos József, pusztaszeri nyugdíjas kézbesítő: - Mind a hármat meghallgatom a tévében, mert mi három adót fogunk. Az egyiket a másik után nézem. Hinni nem nagyon hiszem, hogy úgy lesz, ahogy ők gondolják, jócskán mellé szoktak mondani néha. A 81. évemet taposom, de ilyen enyhe télre nem emlékszem. Szinte nincs is hideg. Még szerencse, hogy ilyen, örül neki a nyugdíjas, kevesebb tüzelő fogy. Igazából az lenne a jó, ha mindenre futná a nyugdíj, és ilyesmivel nem kéne számolnunk. Mondják, hogy volt már ilyen meleg tél, csak én hiába gondolok vissza, nem emlékszem, hogy mikor lehetett. Bánfi István, felső-pusztaszeri munkanélküli: - Nem szépítem, megmondom úgy, ahogy van: nem sokat hallgatok rájuk. Felőlem mondhatják az esőt, a szelet, a havat, akkor hiszem, ha már ide ért az az ópusztaszeri határba, ide a mi tanyánk fölé. Ennek ellenére nézem a tévét, és a rádiót is hallgatom miatta. Jó volna, ha ilyen enyhe maradna a tél, legalább márciusig. Azután már csak kihúznánk valahogy tavaszig. Utána meg már akár a jó idő is jöhetne. Még itt dolgoztam a paprikaszárítóban, ha esett, ha fújt menni köllött, akkor jobban odafigyeltem, hogy milyen időt mond a hazugláda. Tóth Sándor, kisteleki gazda: - A kettesen meg a négyesen is megnézem, hogy milyen időt jósol a tévében a meteorológia. Nem mind jön be, de mára, szerdára bejött. Enyhe maradt az idő. A természet alakítja ezt ilyenné, és azok, akik ezzel foglalkoznak, ki vannak téve a hirtelen változásoknak. Volt már ilyen enyhe tél máskor is. Szépen utolérte magát az idó. Az ősz nagyon rossz volt, szárazba vetettük a gabonát. Mostanra az ilyen esók miatt, mint a keddi is volt, szépen beerősödtek. Ismerem a környéket, járom az országot, látom, hogy máshol is így történt. A csapadékos tél kijavította a száraz ősz hibáját. Egyengetik a víz útját Mint korábban már szóvá tettük, a csengelei mókás legények vizi úton semmiképp sem küldhettek volna pár üveg sört a sándorfalvi cimboráknak, hiszen annyi mindenben elakadhatott a szállítmány; ugyanis a csatornát véges-végig benőtte a nád, a gyékény, a vizi suttyó és átjárói beiszapolódtak szeméttel, a nemtörődömség szutykával. Bele-belekiabáltunk még jóval a múltkori vizesség előtt a kisteleki, balástyai nagy pusztába, hogy valakiknek ki kéne tisztítani a mezők öreg kanálisait, mert jöhet még ránk a nem kívánt víz. Pár éve aztán jött. Elóbb nyárközépen, aztán a legnagyobb özönében — épp a két karácsony között - kellett megpiszkálni az útját, hogy ne törjön be Balástyára, Kistelekre, Ópusztaszerre, Zsombora. Volt kapkodás, fejetlenség, egymásra mutogatás, mert a pincékbe, kertekbe szilajul beosont az utcák vize. Árkolt, kanálisolt, csatornázott, aki csak tehette. A vízvezető állami cégek mosták kezeiket, merthogy nekik ott voltak a megvadult folyók. A tanyai, a falusi ember úgy egyengette a víz útját, ahogy tudta. Végén a víz leszaladt a földekről, fölszikkadt a pincéből, eltűnt a kertből. Olyannyira, hogy most, amikor már az ügyes gépek lendülettel kotorják a csatornákat - esetünkben épp a Csengelét Sándorfalvával összekötő vadvízvezetőt örömmel nyugtázhatjuk: megvan a gazda! A csatornákat gondozzák! A simára pucolt csatornafenék láttán már arra is gondolhatunk, hogy ezen most már megy a víz, mint a vízfolyás. No, de állítsunk hamar zsilipet a mondandó útjába, és itt azzal zárjuk el a mezei vizekről szóló eszmefuttatást, hogy szép munka volt, akárki is csinálta. (A rendbe tétel munkáját a majsai vizesekre bízták a szegediek). Csengelétől Sándorfalváig kikotorták a kisteleki csatorna medrét. Ötven év szemetét rakták a partra. Es ha a föléledt csatornagazda igazából föl is zsilipezi majd azokat (vízfogókat állít), minden úgy történik, ahogy a vizek gazdálkodásának kalendáriumában a csatornáról írva vagyon: „ha sok víz gyülemlett, vigye, a kevest - tartsa ott!" Vagy (ma már ez sem ördöngösség): máshonnét hozzon! M. T. Hallgat-e a meteorológiára? Sándorfalvától Csengeléig kotornak. (Fotó: Gyenes Kálmán)