Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-23 / 300. szám

SZOMBAT, 2000. DEC. 23. CSONGRÁD MEGYE 3 Egymilliárdos karácsonyi ajándék Szentesen A Hungerit sikertörténete Magyar József vezérigazgató nemcsak a termékeikre büszke, hanem a megyei közgyűléstől kapott alkotói díjra is. (Fotó: Tésik Attila) Hosszú utat tett meg a Hungerit Rt. kollektívája a rendszerváltozás óta. Az a tény, hogy Szentesen a munkanélküliségi ráta a legalacsonyabb a megyében, főleg a most tízéves részvénytársaságnak köszönhető. Eddig is a város és a térség legnagyobb munkáltatója volt a Hungerit Rt. az 1400 dolgozójával, ám a pénteken átadott legújabb üzemben további több mint száz személy talál biztos kenyeret magának és családjának. Az egymilliárd forintos beruházás úgy is felfogható, hogy Magyar József vezérigazgató és kollektívája ezt adta a szentesiek karácsonyfája alá. A Hungerit Rt. sikert sikerre halmozott az utóbbi időkben, ám az eredményekért nagyon meg kellett dolgoznia Magyar József vezérigazgatónak és valamennyi munkatársának. Pedig igen messziről indult a szentesi cég a nyolcvanas évek végén: aki visszaemlékszik, az tudja, hogy szinte romjaiban hevert a rendszerváltozás idején. Akkor bizony senki sem gondolta volna, hogy nemcsak a város, hanem a térség legnagyobb gyárává növi ki magát. S valójában a Hungeritnek köszönhető, hogy Szentesen immár huzamosan a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta, a megye többi településéhez viszonyítva. A megalakulásának tizedik évfordulóját ünneplő cégnél százhetvenen dolgoztak a kezdet kezdetén, és az árbevétel kilencszázmillió forint volt. A legutóbbi időkig 1400 személyt foglalkoztattak a Hungeritnél, s az árbevételük az idén eléri a 16 milliárd forintot. Nagy dolog ez a mai világban, ha azt vesszük alapul, hogy - némi túlzással - hetente jelentenek csődöt a legkülönbözőbb munkáltatók, s bocsátják el az embereket. Ezért is számított örömteli eseménynek az a gyárlátogatással egybekötött ünnepség, amelyet pénteken tartottak a Hungerit Rt.-nél. Az apropót pedig a születésnapon kívül az adta, hogy elkészült a legújabb üzemük, ahol további több mint száz dolgozó találhatja meg számításait. Az egymilliárd forintos beruházás négy hónap alatt valósult meg a vasúti sorompón túl, a sártengerhez hasonlító egykori vásártéren. Az új panírozó üzemben olyan korszerű technológiát alkalmaznak, aminek Európában is alig van pátja, nem beszélve a higiénikus környezetről. így aztán biztosan nem lesz nehéz eladni a gépsorokról lekerülő - úgymond - konyhakész ételeket. Persze nem csupán idehaza találnak majd vevőre a baromfihúsból készült termékek, hanem a nálunknál jóval fejlettebb országokban is, mert ezek a portékák mindenféle szempontból megfelelnek az európai uniós normáknak. Nem beszélve arról, hogy ilyen árukat máshdl nem is gyártanak. Magyar József elmondta: tíz év alatt komoly fejlesztéseket hajtottak végre, sok új termékkel jelentek meg a piacon, s a különböző szakmai kiállításokon rengeteg díjjal jutalmazták produktumaikat. A vezérigazgató mégis arra az alkotói díjjá a legbüszkébb, amelyet a megyei önkormányzat adott az idén a Hungerit Rt. kollektívájának. Mint említette: vállalat ilyen elismerést még nem kapott, s ezzel a cégük tízéves munkáját ismerte el a megyei közgyűlés. Farkas Sándor, a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke szerint az új üzemnél szebb karácsonyi ajándékot nem is adhatott volna a Hungerit Rt. a térség lakóinak. Meggyőződése, hogy kevés üzem van a szűkebb és tágabb körzetben, amely olyan dinamikusan fejlődik, mint a szentesi cég. Elismeréssel nyugtázta azt a követésre méltó kapcsolatot is, amit a Hungerit alakított ki a beszállítókkal, a mezőgazdasági termelőkkel. Szirbik Imre polgármester a gyár fejlődése „titkának" a több mint négymilliárd forintot nevezte, amelyet beruházásra fordítottak az rt.-nél a megalakulásuk óta. S az is ritkaságnak számít, hogy nem külföldi forrásokból építkeznek, hanem a hungerites kollektíva saját tőkéjéből és szellemi kapacitásából. Ez Szirbik Imre szerint azt bizonyítja: hazánk nem pusztán „befogadó ország", hanem méltó versenytársa a legfejlettebb államoknak is. Hozzátette: „Büszke vagyok az új üzemre, a kollektívára, amely Szentes hímevét öregbítette." Balázsi Irán Lendületben a vegyipar, hullámvölgyben a gépgyártás A Dél-Alföldön csak „araszolunk" Csongrád megyében az ipari termelés az év első kilenc hónapjában tovább bővült; a több mint ötven alkalmazottal dolgozó ipari szervezetek körében hét százalékkal múlta felül az 1999-es év hasonló időszakáét. Jól teljesít a vegyipar, a gépgyártás azonban zárt már eredményesebb évet is. A dél-alföldi régió másik két megyéje közül Békésben hasonlóan nőtt, az „autópályával megáldott" Bács-Kiskunban viszont ennek több mint duplájával, 16 százalék bővült a termelés. Összességében a régió iparának tízszázalékos növekedése csak fele az országos ütemnek írja Kádár Mónika a megyei KSH munkatársa a hivatal decemberben megjelent elemzésében. A feldolgozóipar jól teljesített az idén, az 1999-es év azonos időszakához viszonyítva 12 százalékkal nőtt a termelése. Ezen belül is a textília, textiláru, bőrtermék és lábbeli gyártása fejlődött a legdinamikusabban, a gépipar teljesítménye viszont alig változott. A Csongrád megyei ipar valamivel több mint egynegyedét adó villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás ágazat az év első kilenc hónapjában alulteljesíCsomagolórészleg a szegedi Florinban. Kicsi az ágazat, de húzó. (Fotó: Karnok Csaba) tett: a termelése majdnem 3 százalékkal csökkent. A háromnegyedévi ipari értékesítés hét százalékkal emelkedett az előző időszakhoz képest, s ez - az utóbbi évekhez hasonlóan - elsősorban az exportnak köszönhető, ami összességében közel húsz százalékos (volumen)növekedést produkált. Az export bővülését a feldolgozóiparon belül nagyrészt a textília, textiláru, bőrtermék és lábbeli gyártása, valamint a gépipar ágazatok termékeinek megnövekedett-kiszállítása eredményezte. A feldolgozóipari ágazatok közül az élelmiszer, ital, dohánygyártás, valamint a vegyipar termékeinek belföldi forgalma nőtt - különösen ez utóbbié de ez együttesen sem volt elég ahhoz, hogy ellensúlyozza a többi ágazat visszaesését. Köztük például a gépiparét, aminek az értékesítése egynegyedével csökkent. Jó hír, hogy a harmadik negyedév végén ismert rendelésállományról jelentést adó vállalkozások adataiból az export további dinamikus növekedése prognosztizálható. A rendelésállomány valamivel meghaladta a négymilliárd forintot, ami folyó áron húsz százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál. Ezen belül az export a duplájára nőtt, a belföldi rendelések viszont visszaestek, mégpedig 26 százalékkal. A szerződéssel lefedett exportrendelések valamivel több mint másfél havi, a belföldiek pedig egy havi értékesítést biztosítottak az adatszolgáltatás időpontjában. K. A. SM&irt* *5|pi i t fw««í«Vt JLeAt * — - . m ' ' XM.A4-* *i iV ••"ji 4vr Föld és Eg (2000) - Pataki Ferenc grafikája A karácsony M

egfogadtam, a kétezredik év karácsonyán nem fogok nagy szavakat használni, sem filozófiai mélységű kliséket felsorakoztatni; nem nyúlok a világirodalomhoz, de még a Bibliához sem. Nem akarom felemlegetni a világ aktuális nyomorát, nem kívánok prédikálni karácsony lényegéről; nem rovom fel senkinek, hogy hetek óta ott lökdösődik velem együtt az üzletekben, ahelyett, hogy inkább ezen idő alatt türelemből, figyelmességből, kedvességből, gyengédségből osztana többet szeretteinek. Nem, semmit nem várok el senkitől, még azt sem - Juhász Gyulával szólva -, hogy legyünk hát jók, s ne csak így decemberben. Visszamegyek inkább a trágyaillatú betlehemi istálló alapegységéhez, s olyasvalakit idézek meg életemből, aki ezt az egyszerűséget a leghitelesebben tudta megjeleníteni nekem. A keresztanyámra gondolok. Vagy három éve már, hogy Margit néném elment. Fiatal korában volt egy nagy szerelme, aki aztán odaveszett a háborúban. Nem keresett másikat, hiszen ahogy mondta, ő volt az igazi. Rítt egy sort, aztán bevonult az apácákhoz. Nem volt jó náluk, pár hónap múlva hazasírta magát. Továbbtanulásról szó sem lehetett, hiszen a fúgyermekek taníttatására is alig futotta. Ettől kezdve ő lett a szülői ház őrangyala. Hat testvérét (köztük édesanyámat) és családjaikat várta haza évtizedeken át, s egyetlen zokszó nélkül simogatta át nagyanyámat és nagyapámat legrondább betegségeiken, méltóságot adott öregségüknek. S mikor megkapták a hazahívót, persze, hogy nagynéném kísérte ki őket ebből a világból. Apámat idő előtt szólította magához teremtője - mire úgy rendesen kizokogtuk magunkat, Margit néném már meg is érkezett, kétszeri átszállással, busszal, vonattal. Hetekig töltötte velünk a nehéz nappalokat s s még súlyosabb éjszakákat. Egyébként pedig bárki halt is meg falujában, ő mindig ott virrasztott, imádkozott a hozzátartozókkal. Keresztanyám kis lurkó korom óta úgy hívott engem, hogy „Kisferkó", aztán így hívott később is - miért is hívnálak másképp, így ő. Tényleg, miért is hívott volna másképp? Bárhová vetett is jó szerencsém a világban, egy-egy képeslap erejéig mindig bejelentettem neki, hogy éppen merre járok, s mit láttam meg valami neki valót. Eszem ágában sem volt másképp aláfirkantani üdvözletemet, mint ezer csók, „Kisferkó". Nem volt szép tőlem, de azért volt úgy is, hogy évekig feléje se néztem egyetlenegyszer sem vetette a szememre, hogy miért nem jelentkeztem. Mindig ugyanúgy örült nekem, feltétel nélkül! Margit néném szemében édesen mindegy volt, hogy merre forog velem az a bizonyos óriáskerék - hol fenn, hol lenn, ahogy kell. Igazából csak akkor aggódott értem, ha túl jól mentek a dolgaim - jóízűt kacagva mondta mindig ilyenkor: „látod Kisferkóm milyen nagy ember lett belőled, csak aztán el ne menjen az eszed!" Ha bajban voltam nem féltett ennyire, bízott bennem, imádkozott értem, s csak annyit mondott mosolyogva, hogy ne is törődjek semmivel. A betegségeket keresztanyám sem úszta meg, bőven kijutott neki a szenvedésekből - de, hát ő akarta. Alighanem túlvállalt, a Jóisten meg túlteljesített. Túl gyakran mondogatta ugyanis a falu betegeit látogatva, hogy bárcsak ő szenvedhetne helyettük... Lehet, hogy igaza volt, hiszen tényleg nagyobb türelemmel viselte a kínokat, mint általában mások. 1996 adventjében találkoztam utoljára keresztanyámmal. Már nagyon nem volt jól, az édességet sem ehette meg, mégis nagyüzemi méretű sütés-főzés közben nyitottam rá a konyhaajtót. Megszámoltam, már hétféle sütemény sorjázott a méretes tálcákon, ünnepi bevetésre várva. Értetlenségemet látva, szerényen magyarázta, hogy hát sokan élnek a faluban szegények, nélkülöző családok, magatehetetlen, idős emberek, meglepi hát őket szenteste egy-egy batyu édességgel... jk jé hány hónappal később, egy har1 1 matcsókra ébredő tavaszi napon, meghalt Margit n^ném. Falujában egy kicsit megállt az élet. Gyászszertartásán annyian voltak, akár egy karácsonyi éjféli misén - alig fértek be az emberek a templomba. Mintha nem is gyászolni, hanem ünnepelni jöttek volna a falubéliek Isten házába. Kint a temetőben óriási reflektorként tündökölt a Nap, egy szál levél nem mozdult a fákon. Csak amikor kihozták koporsóját a ravatalozóból, rezzent össze a természet: forgószél táncolta körbe a gyászolókat - alighanem, angyalszárnyak vitték fel az égbe Margit néném gyönyörű szép lelkét... Hát, ez az egyszerű kis történet jutott az eszembe 2000 szent karácsonyán. ^^••••••B • trapézlemez, síkiemez •JlNIll.Ein • ereszcsatorna-rendszer • cserepeslemez i könnyűszerkezetes épületek, csarnokok kivitelezése. SZAPPANOS ÉP-KER, Hódmezővásárhely, Zrínyi u. vége. Tel.: 62-241-209, 62-230-446. A UNO AB TERMÉKEK KIEMELT MÁRKAKERESKEDŐJE!