Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-23 / 300. szám

SZOMBAT, 2000. DEC. 23. CSONGRÁD MEGYE 3 Egymilliárdos karácsonyi ajándék Szentesen A Hungerit sikertörténete Magyar József vezérigazgató nemcsak a termékeikre büszke, hanem a megyei közgyűléstől kapott alkotói díjra is. (Fotó: Tésik Attila) Hosszú utat tett meg a Hungerit Rt. kollektívája a rendszerváltozás óta. Az a tény, hogy Szentesen a munkanélküliségi ráta a legalacsonyabb a megyé­ben, főleg a most tízéves részvénytársaságnak kö­szönhető. Eddig is a város és a térség legnagyobb munkáltatója volt a Hun­gerit Rt. az 1400 dolgozó­jával, ám a pénteken áta­dott legújabb üzemben to­vábbi több mint száz sze­mély talál biztos kenyeret magának és családjának. Az egymilliárd forintos beruházás úgy is felfog­ható, hogy Magyar József vezérigazgató és kollektí­vája ezt adta a szentesiek karácsonyfája alá. A Hungerit Rt. sikert siker­re halmozott az utóbbi időkben, ám az eredményekért nagyon meg kellett dolgoznia Magyar József vezérigazgató­nak és valamennyi munkatár­sának. Pedig igen messziről indult a szentesi cég a nyolc­vanas évek végén: aki vissza­emlékszik, az tudja, hogy szin­te romjaiban hevert a rend­szerváltozás idején. Akkor bi­zony senki sem gondolta vol­na, hogy nemcsak a város, ha­nem a térség legnagyobb gyá­rává növi ki magát. S valójá­ban a Hungeritnek köszön­hető, hogy Szentesen immár huzamosan a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta, a me­gye többi településéhez viszo­nyítva. A megalakulásának tizedik évfordulóját ünneplő cégnél százhetvenen dolgoztak a kez­det kezdetén, és az árbevétel kilencszázmillió forint volt. A legutóbbi időkig 1400 sze­mélyt foglalkoztattak a Hun­geritnél, s az árbevételük az idén eléri a 16 milliárd forin­tot. Nagy dolog ez a mai vi­lágban, ha azt vesszük alapul, hogy - némi túlzással - heten­te jelentenek csődöt a legkü­lönbözőbb munkáltatók, s bo­csátják el az embereket. Ezért is számított örömteli esemény­nek az a gyárlátogatással egy­bekötött ünnepség, amelyet pénteken tartottak a Hungerit Rt.-nél. Az apropót pedig a szüle­tésnapon kívül az adta, hogy elkészült a legújabb üzemük, ahol további több mint száz dolgozó találhatja meg számí­tásait. Az egymilliárd forintos beruházás négy hónap alatt va­lósult meg a vasúti sorompón túl, a sártengerhez hasonlító egykori vásártéren. Az új pa­nírozó üzemben olyan kor­szerű technológiát alkalmaz­nak, aminek Európában is alig van pátja, nem beszélve a hi­giénikus környezetről. így az­tán biztosan nem lesz nehéz eladni a gépsorokról lekerülő - úgymond - konyhakész éte­leket. Persze nem csupán ide­haza találnak majd vevőre a baromfihúsból készült termé­kek, hanem a nálunknál jóval fejlettebb országokban is, mert ezek a portékák mindenféle szempontból megfelelnek az európai uniós normáknak. Nem beszélve arról, hogy ilyen árukat máshdl nem is gyártanak. Magyar József elmondta: tíz év alatt komoly fejlesztése­ket hajtottak végre, sok új ter­mékkel jelentek meg a piacon, s a különböző szakmai kiállí­tásokon rengeteg díjjal jutal­mazták produktumaikat. A ve­zérigazgató mégis arra az al­kotói díjjá a legbüszkébb, amelyet a megyei önkormány­zat adott az idén a Hungerit Rt. kollektívájának. Mint em­lítette: vállalat ilyen elismerést még nem kapott, s ezzel a cé­gük tízéves munkáját ismerte el a megyei közgyűlés. Farkas Sándor, a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke szerint az új üzemnél szebb karácsonyi ajándékot nem is adhatott volna a Hun­gerit Rt. a térség lakóinak. Meggyőződése, hogy kevés üzem van a szűkebb és tágabb körzetben, amely olyan dina­mikusan fejlődik, mint a szen­tesi cég. Elismeréssel nyugtáz­ta azt a követésre méltó kap­csolatot is, amit a Hungerit alakított ki a beszállítókkal, a mezőgazdasági termelőkkel. Szirbik Imre polgármester a gyár fejlődése „titkának" a több mint négymilliárd forin­tot nevezte, amelyet beruhá­zásra fordítottak az rt.-nél a megalakulásuk óta. S az is rit­kaságnak számít, hogy nem külföldi forrásokból építkez­nek, hanem a hungerites kol­lektíva saját tőkéjéből és szel­lemi kapacitásából. Ez Szirbik Imre szerint azt bizonyítja: ha­zánk nem pusztán „befogadó ország", hanem méltó ver­senytársa a legfejlettebb álla­moknak is. Hozzátette: „Büsz­ke vagyok az új üzemre, a kol­lektívára, amely Szentes híme­vét öregbítette." Balázsi Irán Lendületben a vegyipar, hullámvölgyben a gépgyártás A Dél-Alföldön csak „araszolunk" Csongrád megyében az ipari termelés az év első kilenc hónapjában tovább bővült; a több mint ötven alkalmazottal dolgozó ipari szerveze­tek körében hét száza­lékkal múlta felül az 1999-es év hasonló időszakáét. Jól teljesít a vegyipar, a gépgyártás azonban zárt már ered­ményesebb évet is. A dél-alföldi régió másik két megyéje közül Békésben hasonlóan nőtt, az „autópá­lyával megáldott" Bács-Kis­kunban viszont ennek több mint duplájával, 16 százalék bővült a termelés. Összessé­gében a régió iparának tíz­százalékos növekedése csak fele az országos ütemnek ­írja Kádár Mónika a megyei KSH munkatársa a hivatal decemberben megjelent elemzésében. A feldolgozóipar jól telje­sített az idén, az 1999-es év azonos időszakához viszo­nyítva 12 százalékkal nőtt a termelése. Ezen belül is a textília, textiláru, bőrtermék és lábbeli gyártása fejlődött a legdinamikusabban, a gép­ipar teljesítménye viszont alig változott. A Csongrád megyei ipar valamivel több mint egynegyedét adó villa­mosenergia-, gáz-, gőz-, víz­ellátás ágazat az év első ki­lenc hónapjában alulteljesí­Csomagolórészleg a szegedi Florinban. Kicsi az ágazat, de húzó. (Fotó: Karnok Csaba) tett: a termelése majdnem 3 százalékkal csökkent. A háromnegyedévi ipari értékesítés hét százalékkal emelkedett az előző időszak­hoz képest, s ez - az utóbbi évekhez hasonlóan - elsősor­ban az exportnak köszön­hető, ami összességében kö­zel húsz százalékos (volu­men)növekedést produkált. Az export bővülését a feldol­gozóiparon belül nagyrészt a textília, textiláru, bőrtermék és lábbeli gyártása, valamint a gépipar ágazatok termékei­nek megnövekedett-kiszállí­tása eredményezte. A feldol­gozóipari ágazatok közül az élelmiszer, ital, dohánygyár­tás, valamint a vegyipar ter­mékeinek belföldi forgalma nőtt - különösen ez utóbbié de ez együttesen sem volt elég ahhoz, hogy ellensú­lyozza a többi ágazat vissza­esését. Köztük például a gép­iparét, aminek az értékesítése egynegyedével csökkent. Jó hír, hogy a harmadik negyedév végén ismert ren­delésállományról jelentést adó vállalkozások adataiból az export további dinamikus növekedése prognosztizálha­tó. A rendelésállomány vala­mivel meghaladta a négy­milliárd forintot, ami folyó áron húsz százalékkal maga­sabb az egy évvel korábbi­nál. Ezen belül az export a duplájára nőtt, a belföldi ren­delések viszont visszaestek, mégpedig 26 százalékkal. A szerződéssel lefedett export­rendelések valamivel több mint másfél havi, a belföldi­ek pedig egy havi értékesí­tést biztosítottak az adatszol­gáltatás időpontjában. K. A. SM&irt* *5|pi i t fw««í«Vt JLeAt * — - . m ' ' XM.A4-* *i iV ••"ji 4vr Föld és Eg (2000) - Pataki Ferenc grafikája A karácsony M egfogadtam, a kétezredik év karácsonyán nem fogok nagy szavakat használni, sem fi­lozófiai mélységű kliséket felso­rakoztatni; nem nyúlok a világ­irodalomhoz, de még a Bibliához sem. Nem akarom felemlegetni a világ aktuális nyomorát, nem kí­vánok prédikálni karácsony lényegéről; nem rovom fel senkinek, hogy hetek óta ott lökdösődik velem együtt az üzletek­ben, ahelyett, hogy inkább ezen idő alatt türelemből, figyelmességből, kedves­ségből, gyengédségből osztana többet szeretteinek. Nem, semmit nem várok el senkitől, még azt sem - Juhász Gyulá­val szólva -, hogy legyünk hát jók, s ne csak így decemberben. Visszamegyek inkább a trágyaillatú betlehemi istálló alapegységéhez, s olyasvalakit idézek meg életemből, aki ezt az egyszerűséget a leghitelesebben tudta megjeleníteni nekem. A keresztanyámra gondolok. Vagy három éve már, hogy Margit néném elment. Fiatal korában volt egy nagy szerelme, aki aztán odaveszett a háborúban. Nem keresett másikat, hi­szen ahogy mondta, ő volt az igazi. Rítt egy sort, aztán bevonult az apácákhoz. Nem volt jó náluk, pár hónap múlva ha­zasírta magát. Továbbtanulásról szó sem lehetett, hiszen a fúgyermekek ta­níttatására is alig futotta. Ettől kezdve ő lett a szülői ház őrangyala. Hat testvérét (köztük édesanyámat) és családjaikat várta haza évtizedeken át, s egyetlen zokszó nélkül simogatta át nagyanyá­mat és nagyapámat legrondább betegsé­geiken, méltóságot adott öregségüknek. S mikor megkapták a hazahívót, persze, hogy nagynéném kísérte ki őket ebből a világból. Apámat idő előtt szólította ma­gához teremtője - mire úgy rendesen ki­zokogtuk magunkat, Margit néném már meg is érkezett, kétszeri átszállással, busszal, vonattal. Hetekig töltötte ve­lünk a nehéz nappalokat s s még súlyo­sabb éjszakákat. Egyébként pedig bárki halt is meg falujában, ő mindig ott vir­rasztott, imádkozott a hozzátartozókkal. Keresztanyám kis lurkó korom óta úgy hívott engem, hogy „Kisferkó", az­tán így hívott később is - miért is hívná­lak másképp, így ő. Tényleg, miért is hí­vott volna másképp? Bárhová vetett is jó szerencsém a világban, egy-egy képes­lap erejéig mindig bejelentettem neki, hogy éppen merre járok, s mit láttam meg valami neki valót. Eszem ágában sem volt másképp aláfirkantani üdvöz­letemet, mint ezer csók, „Kisferkó". Nem volt szép tőlem, de azért volt úgy is, hogy évekig feléje se néztem ­egyetlenegyszer sem vetette a szememre, hogy miért nem je­lentkeztem. Mindig ugyanúgy örült nekem, feltétel nélkül! Margit néném szemében éde­sen mindegy volt, hogy merre forog velem az a bizonyos óriás­kerék - hol fenn, hol lenn, ahogy kell. Igazából csak akkor aggódott értem, ha túl jól mentek a dolgaim - jóízűt kacag­va mondta mindig ilyenkor: „látod Kis­ferkóm milyen nagy ember lett belőled, csak aztán el ne menjen az eszed!" Ha bajban voltam nem féltett ennyire, bízott bennem, imádkozott értem, s csak annyit mondott mosolyogva, hogy ne is törődjek semmivel. A betegségeket keresztanyám sem úszta meg, bőven kijutott neki a szenve­désekből - de, hát ő akarta. Alighanem túlvállalt, a Jóisten meg túlteljesített. Túl gyakran mondogatta ugyanis a falu betegeit látogatva, hogy bárcsak ő szen­vedhetne helyettük... Lehet, hogy igaza volt, hiszen tényleg nagyobb türelemmel viselte a kínokat, mint általában mások. 1996 adventjében találkoztam utoljá­ra keresztanyámmal. Már nagyon nem volt jól, az édességet sem ehette meg, mégis nagyüzemi méretű sütés-főzés közben nyitottam rá a konyhaajtót. Megszámoltam, már hétféle sütemény sorjázott a méretes tálcákon, ünnepi be­vetésre várva. Értetlenségemet látva, szerényen magyarázta, hogy hát sokan élnek a faluban szegények, nélkülöző családok, magatehetetlen, idős emberek, meglepi hát őket szenteste egy-egy batyu édességgel... jk jé hány hónappal később, egy har­1 1 matcsókra ébredő tavaszi napon, meghalt Margit n^ném. Falujában egy kicsit megállt az élet. Gyászszertartásán annyian voltak, akár egy karácsonyi éj­féli misén - alig fértek be az emberek a templomba. Mintha nem is gyászolni, hanem ünnepelni jöttek volna a falubé­liek Isten házába. Kint a temetőben óri­ási reflektorként tündökölt a Nap, egy szál levél nem mozdult a fákon. Csak amikor kihozták koporsóját a ravatalo­zóból, rezzent össze a természet: forgó­szél táncolta körbe a gyászolókat - alig­hanem, angyalszárnyak vitték fel az ég­be Margit néném gyönyörű szép lelkét... Hát, ez az egyszerű kis történet jutott az eszembe 2000 szent karácsonyán. ^^••••••B • trapézlemez, síkiemez •JlNIll.Ein • ereszcsatorna-rendszer • cserepeslemez i könnyűszerkezetes épületek, csarnokok kivitelezése. SZAPPANOS ÉP-KER, Hódmezővásárhely, Zrínyi u. vége. Tel.: 62-241-209, 62-230-446. A UNO AB TERMÉKEK KIEMELT MÁRKAKERESKEDŐJE!

Next

/
Oldalképek
Tartalom