Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-18 / 295. szám

HÉTFŐ, 2000. DEC. 18. SZEGED ÉS KÖRNYÉKE 5 EPITESZEK TERVTA­NÁCSA. A Dél-alföldi Terü­leti Tervtanács december 18­án (hétfőn) délelőtt 11 órai kezdettel évzáró munkaérte­kezletet és konzultációt tart Szegeden, az MTESZ székhá­zában (Kígyó u. 4., 1. 8.). A megbeszélésen részt vesznek a mérnöki és építész kamara, az urbanisztikai egyesület, va­lamint több település főépíté­szei is. BETLEHEMES A KÁ­VÉHÁZBAN. A Millenniumi Kávéházban (Szeged, Dugo­nics tér 12.) ma, hétfőn betle­hemi játékot mutatnak be. A szegedi Karolina Általános Is­kola diákjai délután 5 órakor lépnek fel. A rendezvényre a belépés díjtalan. Westel üzenet Karácsonyi meglepetés! A teljes árukészlet 20% engedménnyel Ilyen egyszer van, és csak egy hétig. UNITED COLORS OF BENETTON Szeged, Kárász u. 16. Csak a Dóm tér az, ahol érezni lehet az ün­nep közeledtét, a város többi pontján jószerével semmi nem jelzi, hogy né­hány nap és a legszebb ünnep köszönt ránk. Dísz­telen és szürke Szeged. Lehet-e méltóbb, illőbb díszlete a karácsonyi vásárnak Szegeden, mint a Dóm? Alig­ha. Az idén először a Dóm té­ren helyet kapó adventi vásár hangulata meghitt, bensősé­ges, pontosan olyan, mint az ünnepé, ami egy hét múlva kö­szönt ránk. Nem üvölt itt a ga­gyj zene, a lakodalmas rock, nem kapható a bóvli, a giccs, s nem kínálnak itt vendéglátói­pari monstre show-t, mint megszoktuk volt a Széchenyi téren. A míves népi iparművé­szeti munkákhoz illően profi népzenészek szolgáltatják a dalt, vagy zeng a CD-ről a ka­rácsonyi ének. Kínálják teáju­kat és forralt borukat a Rotary­sok, akiket mindig kisebb-na­gyobb társaság vesz körül. Itt még a grillcsirkesütő is eszté­tikus kivitelű mozgóboltjából árulja a finom falatokat. Vala­hogy így kellene mindig, még akkor is, ha a kereskedők pa­naszkodnak: „kevés a vásárló, az embereknek „kiesik" a Dóm tér, nem jönnek erre annyian, mint a Széchenyi tér­re annak idején." Vigasztalják magukat azzal, hogy minden csak szokás kérdése, s jövőre, meg azután, jönnek mind töb­ben ide. Csak a Dómtér az, ahol érezni és átérezni lehet az ün­nep közeledtét, a város többi pontján jószerével semmi nem jelzi, hogy néhány nap és a legszebb ünnep köszönt ránk. A sétáló utca siralmas képet mutat. Nincsenek nagy, a kira­katokat körbefutó égőkkel ékesített fenyőgirlandok, nin­csenek ajtók elé állított feldí­szített fenyők, hiányoznak a csillogó-villogó, mindent zöldbe és aranyba borító kellé­kei a karácsonyi várakozás­nak. Néhány erőtlen kis dísz a kirakatokban, az üzletajtók üvegén. Ennyi. Mint ahogyan a házak, a lakások ablakában sem fedezhetők fel a Lajtán túl oly természetes, s szinte min­den otthon előtt kifüggesztett díszek, égőfűzérek. Rosszkedvűek az utcák, a házak, az üzletek, a kirakatok, és lehangoltak az emberek is, mert itt mifelénk sokaknak gond és nem öröm a vásárlás. Osztani, szorozni kell, sokszor visszatenni a polcra azt, amit szívük szerint a fa alá helyez­nének. A tanárnő azt mondja: csak nézelődik a Belvárosban, mint ahogyan tette a bevásárlóköz­pontokban is. Családi kasszá­jukból nem futja fejenként sok ezer forintos ajándékokra. Márpedig a minőségi áru enn­él kevesebbért nemigen kap­ható. Mondják mások is: a havi fixből élők a Cserepes soron, vagy Mars téri vásáron veszik az ajándékok többségét. A szülő meg inkább lemond a magának vágyott holmiról, csakhogy megvehesse a gye­reknek a drágább ajándékot. A pénzes vevőt ne itt tes­sék keresni! - szólít egy üzlet­vezető, a Váci utcán, vagy Bécsben keresi a fa alá szánt „apróságokat". A könyvárus is figyeli a régi és a most különbségét, az „első oldal" a vásárló ke­zében minduntalan a hátsó borító. Az árat fürkészik le­gelőbb, ami önmagában ter­mészetes is lehetne, ha nem lenne sokak esetében vásár­lást eldöntő tényező. Ezer fo­rint alatt valódi olvasmány nemigen kapható, a több ezer forintosból pedig nem tud venni többet az, aki számára a könyvek jelentik az értéket. A piacon viszont lüktet az élet, talán ott sejlik valami készülődés- hangulat. A ka­rácsonyi étel kellékeit már tegnap, az aranyvasárnapon kezdték begyűjteni a házi­asszonyok, a férfi nép meg a fenyőket méregette, nézeget­te Választék van bőven, a legolcsóbb fajta métere 500­1000 forint, egy-egy fenyő „luxuskivitelben" 5-6 ezerbe is belekerül. Vitték már teg­nap is sokan a karácsony legfőbb, most még pőre dí­szét, hogy hat nap múlva tel­jes ékében állhassák szerette­ikkel körül. Kalocsai Katalin Kedves Olvasóink! Szerkesztőségünk a leve­lek és a telefonhívások mellett szívesen fogadja a 06-30/218-1 l-l l-es számra az SMS-üzenete­ket is. Észrevételeiket, véleményüket, közér­dekű bejelentéseiket kö­szönjük! Tisztesség. Bartha úr fi­gyelmébe (is) ajánlom az is­mert mondást: egy politikus­nak nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Ennyit a polgári peréről. (30­983-7825) Parkolóházak. Építsenek parkolóházakat, ne pedig azt a logikátlan teleparkrendszert bővítsék! (20-344-2014) Tiltakozás. A telepark ki­terjesztése ellen és díjának emelése miatt tiltakozunk. Nevezzék meg azokat, akik a „kifejezetten kérték" a rend­szer kiterjesztését! ülesíel a Kapcsolat ^^ & (33KÍMIM ÍX ,V7 Jó vásárlást kellemes ünnepeket kíván! Mától szombatig mindennap ESTE 20 ÓRÁIG NYITVA! Máltai szeretetadományok Szívemből - szíved szerint Munkatársunktól Szeretetünnepségeket ren­dezett az elmúlt hét végén a Magyar Máltai Szeretetszol­gálat szegedi csoportja, hogy a nehéz sorsú emberek kará­csonyvárását megkönnyítse, szebbé tegye. Szombaton a máltaiak immáron hét esz­tendeje hagyományos „Szí­vemből - szíved szerint" mottójú gyerekkarácsonyu­kat tartották meg a Százszor­szép Gyermekházban. A Ta­bán Általános iskola tanulói­nak színvonalas, megkapó betlehemese után a máltaiak hetven kisgyermeket leptek meg olyan játékajándékok­kal, amikre azok vágyakoz­tak. Vasárnap a Gondviselés Házába hívtak meg maguk­hoz adventi délutánra ötven idős, beteg, magányos em­bert. A szeretet önkéntesei saját készítésű sütemények­kel, teával, szívbéli szavak­kal, a Tabán iskolások betle­hemes játékával fogadták az agapéra eljövőket, akiket élelmiszercsomagokkal is megajándékoztak. Sok be­tegnek, öregnek házhoz vit­tek csomagot, melyben a tar­tós élelmiszerek, narancs, szaloncukor mellett volt a zsombói népfőiskolára járó őstermelők önzetlen se­gítőkészségét bizonyító alma is. A napokban a szegedi máltaisok ruhákkal ajándé­kozták meg a sándorfalvi is­kola kisegítő osztályába járó gyerekeket, adományoztak mozgáskorlátozottaknak, si­keteknek. A karácsony előtti héten ajándékokkal, szeretet­tel látogatják meg a fogyaté­kosok szegedi napközijét, a hajléktalanok átmeneti szál­lását. Adományaik értéke háromszázezer forintra te­hető. Emellett a maáltai ha­gyományok szegedi folytatói az adventben idősek, bete­gek testi, lelki gondozásával is igyekeznek segíteni em­bertársaikon. Egészségedre, konzervgyár! A nö szerint a világ Munkatársunktól Férfiközpontú a világ? A kérdésre Lévai Katalin szoci­ológus, Pusztai Erzsébet, az MDNP elnöke és Béki Gabri­ella, az SZDSZ országgyűlési képviselője válaszol decem­ber 19-én (kedden) 17 órától, az MTA szegedi központjá­ban (Somogyi Béla u. 7.), az Eötvös József Szabadelvű Társaság rendezvényén. Koccintás a múltra, a jelenre és a jövőre. (Fotó: Karnok Csaba) Mégsem állt le a gyártás a Szegedi Konzervgyárban december 15-én, pénteken. A dolgok jelenlegi állása szerint még egy hétig, egé­szen karácsonyig biztosan lesz munka, a januárral kap­csolatban azonban nincse­nek információk. Mint ahogy arról sincsenek hírek, mi történt a Magyar Fejlesz­tési Bankban pénteken dél­után, ahol az ígéretek sze­rint kibontották a beérkezett pályázatok borítékait. A dolgozók abban re­ménykednek titokban, talán, esetleg kisebb létszámmal, folytatódik a termelés, amennyiben tényleg megve­szik a konzervgyárat. A ka­rácsony előtti hajrában állí­tólag még az irodisták is a szalagok mellé álltak. Az optimizmus azonban nem teng túl senkiben, így pénte­ken a késő délutáni órákban megtartották a „búcsúvacso­rát" a valahai gyári ebéd­lőben. Miközben mindenki, aki ott volt, hangsúlyozta: nem búcsúzik. Reménykedik. Abban, hogy a közös aka­ratnak ereje van, abban, hogy a konzervgyár a jövőben is konzervgyár lesz, és abban, hogy a csa­pat együtt marad. F. K. Aranyvasárnap - arany nélkül A míves népi iparművészeti munkákhoz illően profi népzenészek szolgáltatják a dalt a Dóm téri karácsonyi vásáron. (Fotó: Miskolezi Róbert) Sándorfalvi karácsonyvárás Munkatársunktól A Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületé­nek Sándorfalvi Csoportja pénteken késő délután tartotta szokásos karácsonyi ünnepsé­gét a művelődési házban. Az esten a sándorfalvi művészeti iskola legkisebb színjátszói betlehemi játékot adtak elő; az iskola gitár tanszakának tanu­lói szintén adtak tudásukról. Az általános iskolások kórusa pedig karácsonyi műsorából adott ízelítőt. Az ünnepség díszvendége volt Judy Ba­logh. a Toledo-Szeged test­vérvárosi szervezet amerikai vezetője is, aki a Sándorfalvi Kulturális Egyesület meghívá­sára érkezett a településre. Judy Balogh találkozhatott a sándorfalvi „kisciterásokkal", akik korábban Toledóban ven­dégszerepeltek. A művészeti iskolások betlehemi játéka nagy sikert aratott. (Fotó: Karnok Csaba)

Next

/
Oldalképek
Tartalom