Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-16 / 294. szám

<SSltefánici * * RIPORT • KULTÚRA • TUDOMÁNY • ÉLETMÓD A szemben lévő erkélyen levegőző szép, karcsú barna nőre nézve a Szegedről Berlinbe keveredett Darvasi László csak annyit mond: ő is török... Az 1970-es években fefigyeltek olyan Creutzfeldt-Jacob megbetegedésekre, melyek marha-szaruhártya emberbe történő átültetése után jelentkeztek. Reneszánszát éli az illatos mézes-betlehemes, a mesébe illő házikók és templomok, valamint a házzal, csűrrel, istállókkal és állatokkal „beépített" parasztház udvarbelsők. A szemben lévő erkélyen levegőző szép, karcsú barna nőre nézve a Szegedről Berlinbe keveredett Darvasi László csak annyit mond: ő is török... Az 1970-es években fefigyeltek olyan Creutzfeldt-Jacob megbetegedésekre, melyek marha-szaruhártya emberbe történő átültetése után jelentkeztek. Reneszánszát éli az illatos mézes-betlehemes, a mesébe illő házikók és templomok, valamint a házzal, csűrrel, istállókkal és állatokkal „beépített" parasztház udvarbelsők. Ahol a holdat is félholdban mérték Görbe földek Szentmihályon Jóidrt József aktív korában mások földjeivel is bajlódott. (Fotó: Gyenes Kálmán) Biztosan föltűnt másnak is, ha Szentmihályra megyünk, átérve a kisvasút hajdani pályáján, az úttól jobbra félhold alakú parcellák sorakoznak egymás mellett. Sok évvel ezelőtt írtuk már róluk, Tóth Pördi Jánosné akkori tanácstag „jövendölte" tollúnk alá, beépülnek a félholdak. Akkor még hivatalosan Szentmihályteleknek hívták ezt a városhoz ragadt falut, de a hivatalból ateisták szerették elspórolni belőle a Szent-et. Ellenrakéta indult, nemrég visszatették az előtagot, lehagyták a toldalékot. Törökvilág Magyarországon ? Néhány kifli alakú parcella maradt belőlük, mert a többit valóban beépítették. írásbeli nyomait kerestük először, de nehezen találtuk. Járatlanságunk is oka lehet. Az 1927ben kiadott Szeged című könyvben látjuk, amely a Magyar városok monográfiája sorozatban jelent meg: „Sajátságos, hogy az öthalmi és dorozsmai dűlőkben az egyes birtokrészek (parcellák) sarló vagy félholdalakúak. miket erősen gyepes mesgyék egymástól élesen elválasztanak. Sokan ezt a török idők maradványának tartják." A Szatymaz határában lakó, de dorozsmai születésű Jenei Gábor bácsi tud még róla, hogy a Márták-dűlő táján voltak ilyen földek, és úgy hallotta, törökkori emlék lehet. Talán sietős fölületességünk az oka, Szentmihály félholdjainak nem akadtunk a nyomára, ezért pedig biztosan fejmosást kapunk majd. Múltkor is megkaptuk, kevés konkrétummal szolgáltunk a szegedi vár körül. Betonkemény lexikonpogácsával most se szeretnénk etetni olvasóinkat, az azonban biztos, akármerre jártunk ebben az ügyben, a törökség mindenütt előjött. A népi föltételezés abból indul ki, azt kívánta a török, ha Allah lenéz az égből, akkor is félholdat lásson. A bökkenő csak az, nemzeti emlékezetünkben nem gazdálkodó vonása él. Kérdeztem két néprajzost is. Egyikük a dorozsmai monográfiában a birtokviszonyokról írt, ő se tud az ottani félholdakról. Másikuk belebelekóstol más vidékek birtokviszonyaiba is, sokkal valószínűbbnek tartja, hogy vízjárási körülmények határozták meg a parcellák alakját. Agak, erek, csatornák mellett alakulhattak ki. Voltak ilyenek? Sokan emlékeznek azonban rá, valóban gyöpös részek alkották a mezsgyét. Jójárt József ezt mondja: - Amikor szántottunk, az első barázdánál vezetni kellett a lovat, hogy a görbület megmaradjon. Amikor már el is fogasoltunk, el is vetettünk, vasvillával kezdtük kihányni a mezsgyéből a tarackot és a peijét. - Két parcellát választott el, a szomszéd is szedte? - A jobb oldal tisztítása maradt a tulajdonos kötelessége. Kiszedhettük azonban a gazt, kiirtani nem tudtuk. Mindenféle férgek, pockok, pajorok is abban fészkeltek. Átugrani könnyű volt, visszakanyarodnunk azonban nehéz az uniós csatlakozás kisparcellás mezőgazdaságunkat föltehetően sírba vivő átrendeződéseitől, de most ebbe ne menjünk bele. Abba sem, hogy iskolatáskával ment ki a paprikaföldre apró gyerekként: egy sort te is le tudsz szedni. A mostani fiatalok úgyse hiszik el. Görbe barázdák Talpig ért a köd, amikor félholdnéző utunkon jártunk. A buszban ülve tűnt föl, más furcsa alakzatok is termettek. Megy az egyik barázda balra, sok-sok barázda követi, aztán hirtelen jobbra tart a másik, minden kísérőjével. Olyasféle ábra alakult ki, mint az A-betűt formázó villanyoszlop. A két szár közötti háromszög gazzal fölverve. Na, szentséges Allah, hát ehhez mit szólsz, ha alátekintesz a mennyekből? Csak ki ne találja valaki, az meg a te neved rövidítése lenne. A török ábécében nem ilyen betűk vannak. Visszajöttem ide gyalogosan, nézegettem a még meglévő kifli-parcellákat. Árvakelésű búzaföldet ad ki az egyik görbeség, jobbról is, balról is belekapaszkodott az eke. Kantáránál fogva senki nem vezette a traktort, de a gyors munka nyoma látszik. Az egyiket sekélyen szántotta, a másikat mélyen, közöttük árválkodik az árvakelés. Kicsivel errébb lucernát terem a félhold, két valódi vetés között. Jó földek ezek, kikelt a búza, majdnem beborítja már a talajt. Ha a termelési lehetőségeket latolgatom, azt mondom magamban, kár ezt a jó földet házhelyeknek kimérni. A hiba, persze, most is bennem van. Azokra az időkre emlékszem, amikor országos cél volt, meg kell dupláznunk a mezőgazdaság termelését az ezredfordulóra. Mi lett belőle? Azt se győzzük eladni, ami megtermett. Nem ide tartozik, de megbotlott benne a szemem. Szeged talán első olyan járdája vitt itt, ami bicikliútként is szolgált. Elámultam, a gyönge fű képes fölemelni a kemény betont. Azóta ez a gond megszűnt, nyoma sincsen már se gyalogjárdának, se bicikliútnak. Ha a „faluban" is alig akad, minek lenne itt? Es itt is levonhattam a következtetést: nem csupán a mindent kifosztó tél az oka a mezőgazdaság szomorú állapotának, de az biztos, innen nézve a minisztérium tövig szabott csöpögő optimizmusának legföljebb annyi az alapja, amennyi a szocializmusnak volt. Görbe utcák Van azonban ereje a hagyománynak. Az Újosztás első falatjaként számon tartott Estike utca Bazsalikommal folytatódik, de annyifelé nyaklik-görbül, elrágódhat majd rajta az utókor. Egyszerűbb szóhasználattal Ökörpisélés utcának mondanám, de vissza is vonom mindjárt, mert az itt lakók már azt se nagyon tudják, mit neveztek ökörnek. Annyira város ez már, még kutyaugatást se hallok. Mindenesetre tervezői lelemény-bemutató is lehetne az egész Újosztás. Ahány ház, annyiféle. A kétkoronás rotunda föltehetően viták központja marad, többszörösen aláhúzva: nem a millennium jegyében épül. Bementem inkább a Bazsalikomra keresztelt gyógynövényboltba érdeklődni. Ahogy benn a városban van egy sor Római elnevezésű bolt, a körút másik végén a Bécsi ismétlődik ugyanilyen rendszerességgel, miért ne lehetne a Bazsalikom utcában a gyógynövénybolt neve is Bazsalikom? Tóth Szibilla állt a pult mögött, és elámult, hogy tudom, ki volt nevének ókori viselője. - Kora gyermeksége leghőbb vágya volt gyógynövényt árulni a görbe utcában? - Gyógyszerész-asszisztensként végeztem, mi még tanultunk gyógynövényismeretet, ezért mertem belevágni. - Bazsalikomot is árul? - Most éppen nincsen, de holnapra lesz. - Tehát ismeri? - A régi névjegykártyámra rá is volt nyomatva, de az is elfogyott. Emésztésjavító, köhögéscsillapító, idegcsillapító és nemi képességeket serkentő hatása is van. - Tessék vigyázni, holnapra szétszedik a boltját. - Azt tessék megírni, úgy megnőtt a lakosság, a fél óránként járó busz igen kevés. A Gazdaboltba is benyitottam. Itt is fiatalt találok a pult mögött, Molnár Lászlót. O se falubeli, ide nősült - Feleségem szülei is török eredettel magyarázzák a félholdakat. Hogy a girbe gurba utca ennek a nyomát őrizné? A porták sarkosra vannak mérve, a többi a mérnökök dolga. - Miért gazdaboltot nyitott? - Itt kint nincsen ilyen. Tíz éve működünk, de a tönkremenés közvetlen szele se ért még el bennünket. Amikor ide jöttem, ötven éven fölül volt Szentmihály lakosságának átlagos kora, most visszafiatalodott a negyven alá. A földmérő szava Kreininger Jánosról hallottam, sokat méricskélte itt a parcellákat. Jóval a talajszint fölött, az Anna-kúti csupaüveg palota ötödik emeletén találtam rá. Ő is hallotta a török-legendát, de szemléletesebben. Letette jatagánját, és mellette húzta meg a félholdat. - A földmérő legkedvesebb idoma a vinkli. - Ismerjük a görbe fogalmát, de a geodézia nem vette föl eszköztárába még az integrálszámítást se. Jó közelítéssel minden tv egyenes szakaszokra bontható, ezekkel dolgoztunk itt is. - Öregektől hallottam, a régiek kötéllel mérték. - Erről nem tudok, de elképzelhető. Az ív legkönynyebben azzal rajzolható ki, és lehet, hogy- akkoriban a földmérés lánca nem is volt divatban. Előfordult, hogy a viszonylag egyenes szakaszok jelölésére karókat használtunk, de még ezek közeit is kihancsikolták a gazdák, hogy a határ pontos legyen. Sajnos, közeli rokonok is örök ellenséggé tudtak lenni néhány négyzetméter elszántása miatt. - Lehet, hogy a görbülő utcák a görbe parcellák nyomán maradtak? - Nem tudom, de becsülöm az ötletet. Ami megőrizhető a múltból, meg kell őriznünk. - Hallottam azt is, a repülőtér leszálló sávja miatt mégse épülhet össze Szentmihály a várossal. - Ezt is csak hallomásból tudom én is, de helyeslem. Ha lesz valaha repülőforgalma Szegednek, nem szabad kitenni lakóházakat a nagy zajnak. - Csak úgy ne járjunk vele, mini a legalább harminc évvel ezelőtt közreadott tizenötéves távlati fejlesztési tervvel. Helioporl néven helikopter-tér szerepel valahol a Kamara-töltés hajlatában. Ha megvalósult volna, talán már nem biciklivel tekernék a kertünkbe. - Remélem, tanultunk belőle. Legalább tervezésben legyünk előrelátók. Horváth Dezsá D

ecember nyolcadik napján arra ébredt a város, hogy szivárvány borul fölé, a kék égbolton nyugattól keletig - más megfigyelések szerint - kelettől nyugatig hatalmas ívű színes csíkokat vont valamely magasabb akarat, amelynek - akinek tevékenysége nem volt ismeretlen a városlakók előtt, bár végleges és megnyugtató válaszokat senki nem ismert a szándékait illetően. Vizsgáljuk a várost, mely égi jelre kelt azon az enyhe, téli reggelen. Nézzük őt, mint szeretett élőlényt, mint kivert kutyát, mint eltévedt lovat. Nézzük legott tragédiának. Nézzük sebeit, melyeket, mint becstelen koldus kitakar és elénk tereget. Hallgassuk könyörgő kántálását, de ne használjunk felkiáltójeleket. Határozottan forduljunk szembe szurkos, ragacsos, fekete lelkével, mely időről időre szapora lélegzetekkel levegőt von el a zöldtől a víztől és mindentől, ami mozog. Ilyenkor egy pillanatra álljunk meg. Emeljük tekintetünket a hamisított paripák és a karótnyelt sugárutak fölé. Magasan felhők zúgnak, vontatja őket a déli szél. Egyetlen megszemélyesíthető légörvény hatására is bocsássunk meg. Nagyvonalúságunk sohase várjon köszönetet. Legyen ez vissza nem térítendő hitel, édes hozom. Nem leszünk övé. És nem a miénk. Látható, hogy a városról beszélni hamisság. Lépjünk tovább és kutassunk az ábrándok között. Még mindig több. igazibb valósággal találkozunk. Am lassan a testtel. Ha egy barátod hozzád hajol és így szól: nem testünk van, testek vagyunk. balog józsef Eg. Szín Akkor tudod, ez idézet volt, gyógyír, egy beolvasott recept, az arcodba gravírozott betűk sora, nem megfejtés, a világért sem, nem is nyitja a titoknak. A züllött kéz talán, mely egy mozdulat közepén megáll, Lehull. Veszni kezd. Inkább meghámozol egy narancsot. A héjjat eldobod, nem tudod, mi lesz. Mi van odabenn. De nem használsz kérdőjeleket. Odabenn világos van és hideg, akár egy illúzió koncentrikusan leírható, egyre szűkülő, egyre fojtóbb epicentrumában, ott, ahol végülis mindegy lesz már. Nem kezdete lesz és nem lesz vége sem. Ennél többet - mint ez a néma és ostoba narancs - nem tudunk. A hét megtört szín egyikeként persze mit is várhatnánk. Hét feszülő, íves árnyalata a fehérnek, ahogy egy esőcsöpp belsejében darabokra törik. A szín ilyenkor szokatlanul elhagyatott. Egyedül a szivárványos ökle ívott le, de az is nyár elején. Ikráikat kagylók kopoltyúlemezei közé helyezik nyőstény halak. Ezt hímek termékenyítik meg. Nem is volna semmi baj, ha éppen nem a kagyló közepében lüktetne, ha nem éppen ott húzódna össze finoman és engedne ki olykor, ha nem ott szabályozná az a hártya és finom izomzata a fény mennyiségét. Miközben a kiúszó kis halak, pikkelyeik alatt magukkal viszik a kagylók lárváit is. Tavakban és lassú folyású vizekből így hirtelen kivesznek a tekintetek. Van mód az eszkatológiai értelmezésre is. Bűnei szaporodván, közönye nővén, brutalitásának delelőjén, hitványságának elragadtatásaiban, mértéket fel nem ismerő, önkorlátozásra képtelen, botlásaiban kicsinyes és önmagasztalásában is pitiáner voltában mégis maradt még arra ereje, hogy az arcát keresse, s mivel erre módja nincs - megtalálni, egyetlen tárgyat is, mely torzítatlanul visszatükrözné, mely önmagához (ha volt egyáltalán) visszasegítené - hát szűköl és üvöltözik a váro$, akár a fába szorult féreg. Ekkor, egy óvatlan pillanatban, amikor sehol és sehonnan máshonnan segítség, fölé borul a vörös, narancs-, sárga, zöld, kék, indigó- és ibolyaszín. Tehet-e mást? Lesüti a szemét. A vörös ekkor, mint vérszín végiggyöngyözik homlokán. A narancs nem szól mondtam - hideg. A sárga, akárha gennyszin, szivacs sebekről sebekre vándorol tovább. A zöld epeszín közönyével kiválaszt és felold. A kék hajlana rá, hogy vízSzín tükrében halni engedjen, ha nem volna tükre maga is egy nála hatalmasabb szándéknak, ha, volna, valami egyáltalán. Indigó. Csak ismétel. Indigó. Színe és visszája, akárhogy téped, szaggatod, egyazon rongya. Ugyanaz, akárcsak visszafelé. Vagyunk mik, szemetekkel. ecember nyolcadik napLJ jának hetedik órájában, mikor már ébredt a város, borult fölé kelettől nyugatig és nyugatról kelet felé az égbolton támadott hétszín szivárvány, amelynek - neki ismeretlen akaratáról közelebbit sem sejteni, sem feltételezni nem volt mód, így véglegesen és megnyugtatóan válaszolni sem, élni talán, de nem tudta, ezt kérdezte-e, vagy akárcsak a többi nyomorult; alulról szagolta már?