Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-14 / 292. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. DEC. 14. SZEGED 5 Szocialisták a polgármester „ügyeiről" Újhelyi támadja Barthát Munkatársunktól Rendkívüli sajtótájékoz­tatót tartott tegnap Újhelyi István, az MSZP városi frakciójának tagja. A politi­kus - elmondása szerint ­azért tárta a sajtó képviselői elé a polgármester egészség­ügyi cégének működéséről, illetve a szegedi szakellátás tervezett privatizációjáról tudomására jutott informá­ciókat, mert dr. Bartha László a tegnapi közgyűlé­sen sem reagált az ezeket, firtató, az országos sajtóban megjelent cikkek állításaira. Újhelyi István tegnapi sajtó­tájékoztatóján tulajdonkép­pen megismételte az elmúlt héten egyes pesti lapok által közölt cikkek tartalmát. Az írások elsősorban dr. Bartha László polgármester korábbi vállalkozói tevékenységé­vel, illetve a szegedi egész­ségügyi szakellátás funkcio­nális privatizációja kapcsán fölmerült személyi összefo­nódásokkal foglalkoztak. Mivel dr. Bartha Lászlót tegnap nem sikerült elér­nünk, a polgármester reagá­lásával, válaszaival kibőví­tett cikket pénteki lapunk­ban közöljük. Nincs veszélyben Szeged ivóvízellátása Vízdíjtarifa - megállapodás nélkül A tegnapi, elsősorban e célból összehívott rend­kívüli közgyűlés sem szentesítette az önkor­mányzat és a Szegedi Vízmű Kft. másik tulajdo­nosa, a Vivendi Water közötti megállapodás tervezetét. Ugyanakkor a képviselők elfogadták a korábban javasolt vizdíj tarifákat, és azt is meg­szavazták, hogy az ön­kormányzat a Micromeat Kft.-vel együtt pályázzon a konzervgyár üzemelte­tésére, így megmentve 130 munkahelyet. Tegnap délelőtt zárt ajtók mögött ült össze Szeged kép­viselő-testülete. Az első, leg­nagyobb érdeklődéssel várt napirendi pontban a Vivendi Waterrel való megállapodás tervezetére nem került pecsét. A közgyűlés eddig kétszer vi­tatta meg a szerződést, és egyszer sem szavazott róla. A helyzet most sem alakult másként, a képviselők meg­bízták a polgármestert, tár­gyaljon tovább a francia fél­lel, próbáljon meg újabb en­gedményeket elérni. A képvi­selők ugyanakkor elkötelez­ték magukat: a jövő szerdán mindenképpen döntenek e kérdésben. Palkó György, a Vfzmú Kft. vezérigazgatója a hír hallatán leszögezte: nem látható előre, milyen követ­kezményekkel jár majd ez a döntés, de az biztos, hogy „egyre nehezebben tartható kézben az ügy". Mint ismeretes, az önkor­mányzat és a Vivendi közötti jogi vita a közeli jövőben a genfi választott bíróság elé kerül. Az előzetes meghall­gatások már meg is kezdőd­tek. Bár mindkét fél a peren kívüli megállapodásra töre­kedett, eddig nem sikerült olyan tervezetet kidolgozni, melyet mindkét fél elfogadott volna. Az első szerződésben a felek arról állapodtak meg, hogy a két tulajdonos mellé „beemelik" az Alfa-Nova Kft.-t és a Szeviép Rt.-t. Amikor a közgyűlés elha­lasztotta a döntést, egy új ter­vezetet dolgoztak ki. így az elmúlt pénteken a képviselők már arról szavazhattak volna, hogy a Vivendi 49 százalé­kos tulajdonrészét 26-ra csökkenti, mfg az önkor­mányzati hányad 51-ről 74 százalékra emelkedik. Ekkor a képviselők azért nem sza­vaztak a szerződésről, mert nem hivatalos értesítést kap­tak arról, hogy a legfelsőbb bíróság helyben hagyta az el­sőfokú tanács, a szegedi vi­zes cégek bejegyzését megta­gadó határozatát. Dr. Bartha László ugyanakkor kijelen­tette: egyetlen másodpercig sem fenyegeti veszély a sze­gedi vízellátást, mert a város által alapított Víziközmű Üzemeltető Rt. azonnal át tudja venni a feladat ellátá­sát, ha a tárgyalások nem hoznának eredményt. A képviselők elfogadták viszont a vízdíj-tarifarend­szer korábban tárgyalt terve­zetét. Eszerint más-más díjat fizetnek majd a közületi és lakossági felhasználók. A polgárok a rendszer fenntar­tására 100 forintos alapdíjat fizetnek majd, és egy köbmé­ter ivóvízért 177 forintot kell kiadniuk, amely már tartal­mazza a csatornadíj mellett a szennyvíztisztító üzemelteté­si költségét is. (A díjak ÁFA nélkül értendők.) A képviselők támogatták a javaslatot, amely szerint az önkormányzat konzorciális szerződést köt a Micromeat Kft.-vel, és a céggel együtt pályázik a konzervgyár hasz­nosítására. A város már teg­nap délután, közvetlenül a közgyűlés után beadta pályá­zatát a tulajdonoshoz, a Ma­g)líl Fejlesztési üunNlroz, amely legkésőbb péntekig dönt az ügyben. A polgár­mester szerint így a város 130 munkahelyet menthet meg. Kéri Barnabás A Klauzál - „csak" menyasszonyi ruha? Ami életet lehelhet a térbe Borvendég Béla szerint a Klauzál térbe életet lehelni nehéz, de talán mégsem reménytelen vállalkozás. (Fotó: Nagy László) Köztér újult meg közpénz­ből. Ezért jogos cso­korba köt­ni minden­féle véle­ményt, az elismerőt és a bírálót is. A Klauzál tér bármilyen mércével mérve is sokkal szebb lett, mint volt, de nem hiba nélküli. Ez Borvendég Béla Ybl-dí­jas építész véleménye, aki szerint érdemes tárgyila­gosan számba venni azo­kat a hibákat, amelyekből tanulni lehet. Hiszen még ránk vár a Kárász utca és a Széchenyi tér fölújitása Páczay kenyérszelőjét Bor­vendég nem hiányolja. A he­lyette kapott szökőkút azonban rossz - jelentette ki az építész. Nem is azért, mert „jelképei hajuknál fogva ideráncigáltak". Inkább azért, mert elhibázott a mérete, a megformálása, a kompozíciója, a medence tago­lása. De szerencsétlen a hely kijelölése is, ugyanis az a tér­beli tengely, amit hangsúlyoz, ilyen megerősítést már nem kí­vánt. A Kossuth szobor, már csak mérete miatt is, inkább másodlagos, lapos ellensúlyt kívánt volna. Olyat, ami a Kí­gyó, vagy az Oroszlán utca fe­lől kiegyensúlyozza a szobor onnan nézve kissé bizonytalan helyzetét. A városi tér jelenség, amit abban mozogva és minden részletét, üzenetét befogadva érzékelünk. A Klauzál téren sé­táló - Borvendég szerint - ér­zékelhet némi léptékzavart. Azért, mert például a tér „kő­babái" körülbelül egy számmal nagyobbak a kelleténél, meg­formálásuk nélkülözi a megkí­vánt finomságot. E bajra utóla­gos gyógyír lehetne, ha a „kő­babák" rendeltetést kapnának például úgy, hogy felkerülné­nek rájuk olyan dfszítmények, mint mondjuk a testvérvárosok cfmere, a díszpolgárok neve, a szegedi tudomány, művészet, sport, halhatatlanjainak névso­ra. E részletektől eltekintve, fe­lújított házhomlokzatokkal együtt szemlélve e tér: meg­nyerő lett. Olyan, mint mennyegzői ruha a kirakati próbababán. A ruha azonban igéző hölgyet öltöztetve nyeri el értelmét. Ám életet lehelni e térbe nehéz, de talán mégsem reménytelen vállalkozás - véli Borvendég építész. A városi terek nagy része piacérből alakult ki. Olyan he­lyek voltak, ahol áruk és hfrek cseréltek gazdát, ezért ott kü­lönféle emberek találkoztak, (gy azokat is vonzotta, akik eb­ben a kommunikációban csu­pán bámészkodóként vettek részt. A mi Klauzál terünkön az ötvenes években is vagy százötven városi funkció kon­centrálódott az úri szabótól kezd­ve a lakásokon át a Virág cuk­rászdáig, tehát érdemes volt vagy kellett arra menni. Mára e funk­ciókból szinte semmi nem ma­radt - mond ítéletet az építész, aki arra hívja föl a figyelmet, hogy a Klauzál tér a bankok teré­vé vált. S bár e bankok segítettek megmenteni több palotát is a szocialista nemtörődömség el-' fekvőjéből, ezek az intézmények nem éltetik, hanem fogyasztják a városi teret. Mert például a bank szünnapokon és esténként halott, nincs ácsorgásra ingerlő kirakata, nem teremt közösséget, ismeret­séget, mert legfontosabb sugalla­ta éppen a diszkréció. A patika is fontos, de nem feltétlenül itt - véli Borvendég. A Virág egy éjszaka úgy fonnyadt el, mintha leforrázták volna. Hiányzik. Nem a térről, hanem Szegedről. Kétségtelen, a Klauzál téren létezik ugyan néhány fényes üzlet, ám ez édes kevés ahhoz, hogy a tér sajátos egykori vonzása helyre­álljon. Ebből a szempontból sajnos szinte közömbös ­hangsúlyozza az építész -, hogy az új burkolat milyen mintájú szőnyeget terít a lá­bunk alá. Az emberek a Kárász utca nyomát követik, vagy át­lósan átgyalogolnak a téren. A Klauzál tér: a Széchényi tér előszobája. Ám e két tér karaktere annyira ellentettje egymásnak, hogy helyesen csak együtt értelmezhetőek, mert egymást kiegészítik. Az előbbi a közvetlen, személyes találkozások helye, az utóbbi a pihenésé, a nézelődésé. Éppen ezért Borvendég a Klauzál té­ren vendéglőket, sörözőket, ká­véházakat, nyáron teraszokat, tarka ernyőket szeretne látni. Olyan vendéglátó helyeket, ahol lehetőleg olyasmit kap a vendég, amit máshol nem. A Virág cukrászda annyira ilyen volt, hogy polgári hangulatába még a kommunista vezetés is beletörődött. A Rétesbolt bel­seje sajnos nem utal méltó mó­don arra, hogy itt sajátosat, jel­legzetesen magyar terméket kapni. A jövőről szólva Borvendég Béla abban bízik, hogy az elektronikus kereskedelem vi­haros terjedése akár tíz év alatt is alapvetően átalakíthatja a bankszakmát, ami szükségte­lenné és értelmetlenné teheti a csillogó-villogó, nagy alapterü­letű bankfiókokat. A ma elfog­lalt földszintek egy részét a tu­datos városvezetés visszasze­rezheti, és más, odaillőbb célra hasznosíthatja. Ámde addig is árgus szemmel kellene figyelni azt a kevés városi értéket, ami megmaradt, és megmenthető. Ugyanakkor támogatni kellene minden olyan törekvést, ami Szeged sajátosságainak meg­erősítését és kifejezését szol­gálja. Újszásii Ilona JV!ilyen ajándékot I? Lassan a karácsonyi ké­szülődés finiséhez érkezünk, hiszen jó másfél hét van már csak hátra addig, hogy a fe­nyőfa alá tegyük szerette­inknek az ajándékot. De va­jon ki, mivel szeretné vagy tudja meglepni családtagja­it? Inkább praktikus dolgo­kat, vagy luxus holmit igyekszünk venni mások­nak? - erre kerestünk ezen a héten választ. Földesi Zoltán (nyugdíjas gyógyszerész): - Igazából semmilyen ajándékot nem ve­szünk az idén. A négy uno­kánknak inkább pénzt adunk, uu.iuol megvehetik azt, anurc leginkább szükségük van. Ál­talában is a praktikus dolgo­kat részesítjük előnyben, ami­re év közben nem telik, sok­szor ilyenkor, az ünnep előtt * p Földesi Zoltán, Nagy Mihályné és Gercsó Margit. (Fotó: Somogyi Károlyné) vásárolja meg az ember. Úgy számoltunk, hogy ttz-tizenöt ezer forint alatt már nehéz el­fogadható ajándékot találni, i ci meszelésen a ielnölt gye­rekeinket is meglepjük vala­mivel. Nagy Mihályné (nyugdí­jas tisztviselő): - Nyugdíjból ajándékba is csak a legszük­a hét kérdése ségesebbet tudjuk megvenni, esetleg egy kis luxust mellé. Hónapokig kell előre spórol­ni, hogy a kisnyugdíjból meg tudjuk lepni egymást. Az idén is leginkább a piacon vásáro­lunk, mert ott minden ol­csóbb. Nagyon keresni kell, hogy hol találunk megfelelő meglepetést, amit még elbír a pénztárcánk. Mi kétezer fo­rintnál többet nem költhetünk egy-egy ajándékra, ezért pe­dig nagyon keresni kell, hogy mit is kap az ember. Gercsó Margit (admi­nisztrátor): - A családban csak a hároméves kislányom­nak veszünk ajándékot. Ter­mészetesen ennek pénzügyi oka van, hiszen ma már min­den nagyon sokba kerül. A legszükségesebb dolgokat sem könnyű előteremteni. A gyermekeknek azonban min­denképen szükségük van va­lamilven apró meplepetésre a karácsonyfa alatt. Az egész családban azt valljuk, hogy az ajándék mellékes, a legfonto­sabb az, hogy mindnyájan együtt legyünk szeretetben, egészségben. A tökéletes megoldás: 300 000 FT ÁRELŐNNYEL! Részletek az Opel márkakereskedőknél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom