Délmagyarország, 2000. december (90. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-11 / 289. szám

HÉTFŐ, 2000. DEC. 11. CSONGRÁD MEGYE 3 Tüntetés a fővárosban - hivatástudat, lelkiismeret, nyomorúság Vészhelyzet az egészségügyben Már a tüntetés se olyan, mint régen volt. Ami­kor még mindenki mindenki­ért tüntetett. Ma minden­ki önmagáért tüntet. De ez a megállapítás se tel­jesen igaz, ahogy az előbbi se volt az. Régen se tüntetett mindenki, és most szombaton délelőtt se volt ott „mindenki" az Egészségügyben Dolgo­zók Demokratikus Szak­szervezetének hatvanhá­rom társmozgalom támo­gatta megmozdulásán. Aki ellenben mégis ­több ezren, köztük Csongrád megyeiek -, az önmagáért mozdulva mindnyájunkért lépett, hiszen, ahogy az egyik transzparens kiáltotta vi­lággá: „Anyátokat(l) is mi gyógyítjuk". Pesten mindjárt a Kossuth tér mellett, a Nádor utca 32-34-ben, egy sarokházban vannak az EDDSZ hivatali helyiségei, az elsőn. A tün­tetők, zömükben nők, lent az utcán gyűltek össze. Kék lu­fik madzagját szorították a nővérek, a mentősök, az or­vosok. Mindegyik lufin fel­irat: „Tervezhető életpályát!", „2000. Az egészségügy éve!", „Bérminimum egyenlő létminimum!", „Társadalmi esélyegyenlőséget!", „Nincs bér, nincs nővér!". A dunaúj­városiak egy táblát cipeltek: „Felesküdtünk arra, hogy má­sokon segítünk. Rajtunk ki segít?" Egy másik csoport rongyos lepedőt emelt magas­ra: „Ma ilyen lepedőkre fek­tetünk, holnap csak az egész­séghez való jogunkra fekhe­tünk". És a többi tábla, sor­Nemzetiszínü zászló alatt, kék lufikkal tüntettek az egészségügyért az egészségügyiek. (MTI Telefotó) ban: „Szociális ágazat: utolsó helyen - egy családbarát kor­mányban!", „Vagyonnyilat­kozat: hivatástudat, lelkiisme­ret, nyomorúság". És egy laza utalás a Fidesz választási rek­lámjára: „Az egészségügyi dolgozó is szeretne három gyereket, három szobát és négy kereket". A hátunk mögött a Mártí­rok tere. Nagy Imre szobra, s a reményfogyatkozás tíz esz­tendeje. Meg egy csomó bé­kés rendőr, akik a békességre vigyáznak fel, és a tünti for­galmát irányítják. Fölöttünk az erkélyen Cser Ágnes, az EDDSZ elnöke olvassa a fel­hívást: „Nem elég az írott jog és kötelesség, ha nincs mö­götte tartalom, és pénz hiá­nyában végrehajthatatlan! Nem elég megkövetelni a magas szintű szakmai teljesít­ményt, és elvárni a hivatástu­datot, az egészségügyben és a szociális szférában vészhely­zet van, cselekedni kell!" Az erkélyen zászlódfsz: az EDDSZ, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának zászlai. Most épp a hippokra­tészi eskü kivonatát olvassák fel az erkélyen, dr. Hegedűs Tibor ügyvéd ingatlanirodája fölött. Ma már kapitalizmus van, minden valakié, vagy volt-lesz valakié; jól élnek az ingatlanosok az ingó Magyar­országon. Az ő irodáikban nincs vészhelyzet. Majd pedig Cser Ágnes arról beszél, hogy az egészségügyiek nyomorú­ságos anyagi helyzete kihat az egész társadalomra. Ezután a szakszervezet petíciója követ­kezik, amelyet a megjelent szakszervezeti vezetők forgó­ban olvasnak fel. A petíció pontokba szedve részletezi­összegzi a betegellátás nyo­morát, a működési költségek hiányát, a csekély fizeté­sekből fakadó szociális bi­zonytalanságot. Vagyis mind­azt, amit Gógl Árpád egész­ségügyi miniszter azzal akart lesöpörni az asztalról, hogy az csupán szakszervezetek politi­kai nyomásgyakorlása a kor­mányzatra. Azonban - Cser Ágnes bejelentése szerint - a miniszterelnök Góglt jelölte ki tárgyalópartnernek, úgy­hogy az „ágazati tárcavezető" még egy ideig nem szabadul az egészségtelenségügy szak­mai és politikai gondjaitól. Néhány perccel múlt dél­előtt tizenegy, már mindenki ismeri a petíciót. Cser Ágnes bejelenti, hogy akkor átvonu­lás a parlament elé. Áder Já­nosnak, az országgyűlés elnö­kének kabinetfőnöke fogja át­venni a petíciót. Indulás! „Várjatok meg, amíg leérünk - szól Cser Ágnes, aki te­geződik népével. - És enged­jétek meg, hogy életekre áll­junk!" A hangfalakból ömleni kezd valami diszkózene, erőteljes dobkísérettel, s a kék lufis tiltakozók békével vára­koznak. Megjelenik Cser Ágnes és néhány más főszakszervezeti, az oszlop élére fejlődnek, „Az együtt a szociális Euró­pába!" transzparens mögé, és most már tényleg indulás. Cser Ágnes viszi az EDDSZ­zászlót: könnyített rúd, fél­kézzel emelhető. A rendőrök udvariasan mutatják az irányt, a független sajtó a til­takozóktól jól láthatóan elkü­lönülve, kamerázva, fényké­pezve, jegyzetelgetve kíséri a tüntetést. A parlament előtt a kor­dont csak a küldöttség lépheti át, meg a sajtó. A küldöttség a zászlóval elvonul a kordon mögött rekedt tüntetők előtt, majd be a kabinetfőnökhöz. Amíg ók bent vannak, addig eddig egy EDDSZ-es rendező szorongatja a zászlót és az el­nökasszonyi kék lufikat. A népet rezesbanda szórakoztat­ja. Egy-egy tüntetési előordí­tó próbálkozik jelmondatok bekiabálásával, de a skandá­lás nem jön össze. A kiéhez­tetett egészségügy dolgozói és a ronokszenvezók némán várnak. Nem sokat. A kül­döttség egy jó félóra múlva már jön kifelé. Cser Ágnes visszaveszi zászlóját és lufija­it, majd szól az elnökséghez: „Gyerekek, most libasorban gyertek utánam!" Cser Ágnes emeli a zászlót, libasorban felmennek a parlament főlépcsőjére. Az előordítók kintről: „Köszönjük, Ági! Köszönjük, Ági! Köszönjük, Ági!" De a skandálás megint nem jön össze. Nyílt pályán vár a 2-es vil­lamos, a menet visszavonul a Nádor utcai székház elé, Cser Ágnes újra az erkélyen, kezé­ben fekete dosszié: „Itt az aláírt petíció! De ez nem azt jelenti, hogy elfogadták, ha­nem azt, hogy átvették. Kel­lemes karácsonyt mindenki­nek!" Majd megindulnak a tárgyalások. Cser Ágnes kontra Gógl Árpád. Es az egészségüggyel mi lesz? Zelei Miklós A héten a Budapesti Értéktőzsdén régóta először emelkedtek az árfolyamok, az az igaz­ság, az elmúlt hetekben már teljesen elszoktunk e jelenségtől. Bár lehet találgatni, hogy a Miku­lás hozta-e puttonyában ezt a meglepetést (hiszen a virgácsot hiába nem mi érdemeltük ki, mégis előre megkaptuk) vagy része volt benne a külföl­diek újra feltűnő óvatos vásárlásainak is? Kedden az USA gazdasá­gának lassulásáról beszélt Greenspan, a FED elnöke. Tézisei szerint a gazdaság előző időszakban túlfűtött­séggel fenyegető bővülése érezhetően csökkent, és a monetáris politika alakítói­nak a jelenlegi szituációban inkább a kereslet túlzott visszaesésének, a recesszió kialakulásának megakadályo­zására kell törekedniük. Törökország 10 milliárd dolláros rendkívüli hitelt kap a Világbanktól az országban kialakult bank- és pénzügyi válság áthidalására, az átme­neti likviditási nehézségek megoldására - jelentette be szerdán a Világbank megbí­zottaival folytatott tárgyalá­sok után Bülent Ecevit török kormányfő. A megállapodás részleteiről később hoznak nyilvánosságra bővebbet. Az isztambuli tőzsde azonnali árfolyam-emelkedéssel rea­gált a bejelentésre: az ISE National-100 index több mint nyolc százalékkal nőtt szer­dán a reggeli órákban, miu­Ajándék a Mikulástól m tőzsde Részvény neve Heti záróár Elózó heti záróár Változás C'C -han ANTENA 5 765 4 925 14.57 BCHEM 7 050 6 300 10.64 Bl'X 7 499.54 6 684.74 10.86 DÉMÁSZ 13400 13 300 0.75 ÉGIS 9 41X1 9 410 -0.11 FOTEX 282 272 3.55 MATAV 1 153 959 16.83 MEZGF.P 1 805 1745 3.32 MOL 4 600 4 095 10.98 NABI 5065 4 900 3.26 OTP 14 100 12 900 8.51 PICK 6 775 6 500 4.06 RÁBA 2 350 2 275 3.19 RICHT 16 000 14 025 12.34 SYNERG 1075 940 12.56 TVK 4 640 4 (HM) 13.79 ZKERAM 2 290 2 225 2.84 tán kedden a segéllyel kap­csolatos derűlátó várakozá­sok már 20 százalékot lendí­tettek a tőzsdemutatón. A válság fejleményeként időközben újabb pénzintéze­tet, a Demirbankot helyezték kényszergondnokság alá. Az EU országok nizzai csúcstalálkozóján az EU Bi­zottság elnöke. Prodi bejelen­tette: a 15 tagállam állam- és kormányfői megegyeztek a legfontosabb kérdésekben, ezzel elhárulni látszanak a bővítés akadályai. A szer­ződést vasárnapig véglegest­tik, és ha a részletekben is megegyeznek, aláírják. Ha ez megtörténik, a bővítésre 2003 január l-jétől sor kerül­het és az első belépők már 2004-ben részt vehetnek az Európa Parlamenti választá­sokon. Ez az első eset, hogy az EU vezetői konkrét időpontot jelöltek meg a bővítésre. Az MNB előzetes adatai szerint októberben 39 millió eurós hiányt mutatott a folyó fizetési mérleg egyenlege, amely az elemzők által várt 130 millió eurós hiánynál lé­nyegesen kedvezőbb. Részle­teiben vizsgálva a jelentést számos aggasztó folyamat bontakozik ki, a külföldiek tőzsdei befektetéseiből a tőkekiáramlás gyorsult, és 126 millió eurós értéket ért el. Az éves összesített folyó fizetési mérleg hiányt a nem adóssággeneráló, külföldről érkező finanszírozás már csak felerészben fedezte. A külkereskedelem össze­sttett hiánya 145 millió euró­val nagyobb mint az előző évben. Az export 36%-kal, az import 34%-kal nőtt tavaly­hoz képest. Az idegenforga­lom idén is jól teljesít, a be­vételek 23%-kal, kereken 400 millió euróval haladták meg a tavalyi év hasonló időszakát. E javulást azon­ban a jövedelmek kiáramlá­sa gyakorlatilag elvitte. A profitkivonás majdnem dup­lája a tavalyinak, a romlás 366 millió euró. A mérleg neuralgikus pontja továbbra is a tőzsdei tőkekiáramlás. A márciusban kezdődött folya­mat októberben nyolcadik hónapjába lépett, a trendfor­duló előjelei egyáltalán nem látszanak, a 126 milliós ki­áramlás több, mint duplája a szeptemberinek. Az elmúlt öt évben csak egyszer, az 1998-as választást követően tapasztalhattunk ennél ma­gasabb értéket. A kormány keddi ülésén döntés született a Befektető Védelmi Alap (BEVA) hi­telfelvételéhez szükséges ál­lami garancia jóváhagyásá­ról. Ennek hiányában a BE­VA csak több év alatt tudta volna rendezni a bró­kercsődök nyomán keletke­zett fizetési kötelezettségeit. A döntés lehetővé teszi, hogy a jelenleg legnagyobb adósságtehernek számító London Bróker ügyfelek kártalanítási eljárásában megkezdődhessenek a kifi­zetések. Szakmai körökben régóta vita tárgyát képezi a brókercégek BEVA hozzá­járulásának mértéke, illetve a hozzájárulás módja. A je­lenleg zajló törvényi előké­szítő munka során is ez szá­mít az egyik legvitatottabb pontnak. Mivel a befektetési szolgáltatók piacának foko­zatos konszolidációja követ­keztében erőteljesen fogy­nak a piaci szereplők, (gy egyre kevesebb bevétellel számolhatna az alap. A sikeres előzetes ajánla­tot követően december 15­én kötelező érvényű ajánla­tot tesz a MATÁV által ve­zetett konzorcium a Maktel makedón társaság megvéte­lére. A makedón kormány várhatóan még a karácsony előtt döntést hoz a privatizá­cióról. A MATÁV egyéb­ként változatlanul szándéko­zik - megfelelő feltételek esetén - a makedónon kívül egy újabb akvizíciót is vég­rehajtani. feltételezhetően Bulgáriában. Németh Tamás Dunainvest a I isza-Invest Kft. Tőzsdeügynökség Rt. 6720 Szeged. Takaréktár u. I. Tel.: (62)450-000 múlt If-H'fJl Megyeimázs A hét utolsó napilapjaiból szombaton este nyolc órakor még három országost, politikai-közéletit lehet leven­ni a leglátogatottabb szegedi bevásárlóközpont kicsit már zilált újságos polcáról, s a címoldalakon szereplő három­szor tíz cikk közül - beleértve persze a rövid kínálókat is - mindössze ötnek van vidéki kapcsolódása. Csongrád megye nem panaszkodhat a mellőzöttségre: három és fél írásban érintett. Két cikk a pénteki hódmezővásárhelyi sajtótájékoztatót, a csődbe jutott város többmilliárdos hi­ányát ajánlja olvasói figyelmébe, egy - a változatosság kedvéért - a szegedi színház csődjét, újabb százmilliós mínuszát kínálja meg a lapfej mellett, a fél pedig úgy jön ki, hogy a készülő, milliárdos egészségügyi privatizáció kormányzópárt-közeli, botránygyanús debreceni-szegedi vonaláról szóló háromrészes sorozat befejező írásának előzetese. A kecskeméti vadászrepülők ügyében nem va­gyunk érintettek. Szép, hétvégi megyeimázs a karosszékben hátradőlő Magyarországnak, miközben a szegedi televíziós feszti­válról a szombati címoldalakon egyetlen szó sem esik. Hódmezővásárhelyre még lehetne mentségünk, ha a hírek tényleg csak arról szólnának, hogy mi történt egy hét alatt a városban, miként kezdte újraválasztása után országlása! Rapcsák András. Gyorsleltárral. Ami ponto­san úgy végződött, mint amikor egy háromnegyedig kész ház építkezéséről elcsapják a régi mestert, s újat fogad­nak, aki persze rövid úton megállapítja, hogy az előző szaki mindent elrontott. A Mikulás tehát a régi-új mes­tert hozta puttonyában Vásárhelynek, s Rapcsák bizo­nyára nem ebben a néhány napban végezte el azokat a számításokat, amelyeknek eredményeként hárommilli­árd forinthoz közelítő mínuszt vél találni a felfüggesztése óta eltelt húsz hónapban. Ráadásul ennek harmadát a hónap végéig törleszteni kellene, ami még az üzleti érzé­kéről méltán híres polgármesternek sem sikerülhet, napcsák tehát Jézuska helyett kifizetetlen decemberi IV bérekkel és szociális segélyekkel riogatja a polgáro­kat, ami ekkora működési hiány mellett nem is olyan el­képzelhetetlen. Még akkor sem, ha átmeneti nép­szerűségvesztéssel jár, amit egyébként nem úszhat meg a polgármester, ha a közintézményekben dolgozó közel há­romszáz alkalmazott létszámát a takarékosság és a haté­konyság jegyében kétszáz alá akarja csökkenteni. Akkor pedig lenni kell Rapcsák-listának, ha még sincs ilyen, majd a torony alatti politikai ellenfelek tesznek róla, hogy legyen. A tisztogatás meg a létszámleépítés között amúgy is könnyen elmosódnak a határok egy olyan zak­latott közéletű városban, ahol minden második lakos a győztes ellen szavazott. Nincs az a független könyvvizs­gáló, amelyik meggyőzné a közvéleményt, hogy az át­szervezések politikamentesek, a szigorú takarékossági intézkedések a csőd közeli helyzetben elkerülhetetlenek. Vizsgálat, csőd, hiány - ezek a kulcsszavak a Szegedi Nemzeti Színház elmúlt hónapjaiban is, a közgyűlés pén­teken kénytelen volt 113 millió forintos rendkívüli támo­gatást adni a korábbi - „de ez már tényleg az utolsó" fel­kiáltással folyósított -177 millió mellé. A hírek a színház telefonvonalainak egyirányásításáról szólnak, továbbá kifizetetlen gázszámláról, ez azonban nem zavarja a vá­rosvezetést abban, hogy mindannyiszor hangsúlyozza, nem csődbiztost, hanem önkormányzat biztost rendelt korábban a színház igazgatója mellé. A színházigazgatóról sok évvel ezelőtti történet jut az eszembe, amikor az egyik szegedi önkormányzati tulaj­donú cég első embere - ha jól emlékszem - kétszer tíz­millió forintot helyezett el kollégái magánbankszámlá­ján, azzal, hogy ott jobban kamatozzon. Egy, az ügyet jól ismerő ügyvéd akkor azt mondta, hogy a főnök sikkasz­tott, vagy alkalmatlan arra a posztra, amit betölt. Más eset nem lehetséges, tessék választani. Már valószínűleg kitalálták, az igazgató nem sikkasztott, s székét is meg­tarthatta. A színházigazgatónál ez az alternatíva így ta­lán nem merül fel, a gondatlan kezelés vádja viszont az ellenzékben még megfogalmazódhat. Bár a valóság in­kább az lehet, hogy egyszerűen nem ért a pénzügyekhez. Többet költ mint amennyi van, s azok, akik mindenféle költségvetési, gazdálkodási, vezetői tapasztalat nélkül ebbe a székbe ültették, eddig még mindig kipótolták a hi­ányt. Az eszükbe sem jutott, hogy rosszul választottak. Néhány százmillió forintnál nagyobb a tét az egész­ségügyi privatizációnál, amelyben Szeged, valami érthe­tetlen lelkesedéssel, mindenáron áttörő, kísérleti szerepet akar vállalni. Az egyik országos napilap nem restellt utá­najárni a dolgoknak, s talált néhány pikáns részletet a Debrecen-Szeged-tengely kialakulásában. Az önkor­mányzat által preferált befutó, a Fuziomed ugyan még nem nyert, de átvilágíthatja az intézményeket, vagyis, tel­jes körűen betekinthet a kórházak és a szakrendelők működésébe. Sokak szerint hasonló koreográfiára szá­míthatunk. mint amikor először verseny nélkül vihette volna a megyeszékhely távfűtését az egyik dunaújvárosi cég, majd a nagy felháborodás nyomán kiírt pályázaton - hogy, hogy nem - a dunaújvárosi cég győzött. A milliárdos egészségügyi privatizációs kísérletet csak tovább árnyalja, hogy Szeged polgármestere orvos­ként az egészségügyből érkezett, s a privát gyógyellátás­ról vezetőként maga is bőven szerzett tapasztalatokat. A sajtó pedig óhatatlanul kezdi kibogozni a szálakat, amelyek azután könnyen összefutnak. Talán ilyenkor mondják azt közhelyet, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. J/c-^S—) (ff t jlsz

Next

/
Oldalképek
Tartalom